Thursday, April 28, 2011

Szun Ce: A hadviselés tudománya (Ford.: Édes Bálint)

A nyugati világ a közelmúltban fedezte fel Szun Cét, akinek két és fél ezer éves hadtudományi műve mára filozófiává nemesedett.
Egyre gyakrabban idézik a mindennapi életben, de felhasználják az üzleti „hadviselés" kézikönyveként is. Stratégiai gondolkodása, meglátásai, éles logikája és ismeretei az emberi természetről éppen olyan érvényesek, mint amikor a tizenhárom fejezet íródott.
Ma is az marad életben, aki terjeszkedik, befolyása alá vonja vagy megsemmisíti a vetélytársakat. Igaz, már nem alabárdok és harci szekerek a küzdelem eszközei, de a felülkerekedni akarás, a győzelemre törekvés örök érvényű, akárcsak Szun Ce évezredes gondolatai.

Így kezdődik a mű:
1. Szun Ce azt mondta: A hadviselés tudománya létfontosságú az állam számára.

2. Élet-halál kérdése ez; út, ami a biztonsága vagy a romlásba vezet. Ezért ez az a témakör, amelyet semmi szín alatt sem lehet elhanyagolni.


Egy blog, amely bemutatja a művet.

Szun mester: A hadakozás regulái (Ford.: Tokaji Zsolt)


Szun mester (Szun-ce) kiváló műve Kínának abban a korszakában született, amelyet a patriarchális arisztokrácia uralta kisebb-nagyobb fejedelemségek rivalizálása jellemez.
A Csou-kor utolsó szakaszában, a Hadakozó fejedelemségek korában. (Kr. e. 403-221) azonban nemcsak fegyverekkel keresték a megoldást a már elviselhetetlenné vált politikai viszonyok orvoslására, de a megélénkült filozófiai iskolák új elméleteivel is.
A Szun-ce ping-fa örök érvényű, kortól és kulturális különbségektől független, az élet számos területén – nemcsak a hadviselésben – eredményesen használható stratégiai, taktikai fogásokat tartalmazó kézikönyv. Jelen fordítás egyik különlegessége, hogy Tokaji Zsolt a szövegnek nem csupán a tartalmát igyekezett magyar nyelvre ültetni, hanem érzékeltetni kívánta a magyar olvasókkal a több mint kétezer éves, klasszikus kínai nyelven írt hadtudományi munka különleges nyelvi- és előadásmódbeli ízeit. Szun mester szövege épp ezért Zrínyi Miklós (1620-1664) nyelvezetében olvasható.

Így kezdődik a mű:
Szun mester mondá:
A' háború az ország legfőebb gondja. Mi életnek, halálnak földje, és az megoltalmazásnak avagy pusztulásnak útja vala. Ezért szükséges észbe venni aztat.


(Regisztráció és kb 20 fórumhozzászólás, különb játékokban részvétel után innen letölthető.)

Szun-ce: A hadviselés törvényei (Ford.: Tőkei Ferenc)

Szun-ce műve nem csupán a klasszikus kínai műveltség egyik alapköve, hanem egyben a világ klasszikus hadtudományának egyik legkiemelkedőbb alkotása is. Kínában és a Távol-Kelet legkülönbözőbb régióiban két évezreden át minden tisztnek, parancsnoknak kötelezően ismernie kellett. A Kínát első ízben egyesítő Csin Si Huang-ti éppúgy betéve tudta, mint a japán sógunok, de Mao Ce-tung zsebéből sem hiányzott. Kultúrtörténeti jelentőségét azonban nyilvánvalóan tartalmának köszönheti. A mintegy ötezer írásjegyből álló mű nem csak megszületésekor bizonyult aktuálisnak. Érvénességét az évszázadok, évezredek sem koptatták el. Így a modern ember is hasznos kézikönyvként forgathatja, hogy megoldást találjon benne saját problémáira. Kínában és egyre több amerikai menedzserképzőben is a kötelező olvasmányok közt szerepel.

Így kezdődik a mű:

Szun-ce mondotta:

A háborút, amely az ország legnagyobb vállalkozása, az élet vagy halál alapja, a megmaradás vagy pusztulás útja, mindenképpen alaposan tanulmányozni kell.


Itt el lehet olvasni a könyvet.

Tuesday, April 26, 2011

Miyamoto Musashi: Az öt elem könyve

A legendás japán kardvívók között talán Miyamoto Musashi (宮本武蔵) neve a legismertebb. Népszerűsége nem csak Japánban, de külföldön is töretlen. Ez a rendkívüli képességekkel megáldott szamuráj első - halálos kimenetelű - párbaját tizenhárom éves korában vívta, tizenhat évesen pedig már részt vett a véres szekigaharai csatában. Élete során számtalan párbajt vívott, de nem talált legyőzőre.

Utolsó éveiben írta meg a két kardos vívás és a taktika esszenciájának számító híres művét, "Az öt elem könyvé"-t, amely manapság is széles körű olvasottságnak örvend - nemcsak a harcművészetek iránt érdeklődők körében.

A kötet első részében Muszasi történelmi alakjával, bonyolult és rejtélyes jellemével, szövevényes életútjával ismerkedhetünk meg, a második rész pedig a híres "Gorin no só"-t, a japán eredetiből fordított "Az öt elem könyvé"-t tartalmazza.

"Muszasiról írva a legmegbízhatóbb adatokat válogattam ki, amelyek a lehető legközelebb állhattak történelmi személyiségéhez.
Az énáltalam jellemzett Muszasi így valószínűleg kissé különbözik a népszerű japán regényekben található karaktertől."
Szugavara Makoto

Itt további információkat olvashatunk a szerzőről és könyvéről.

Mijamotó Muszasi - Taira Sigeszuke: A Szamuráj útja

A kötetben szereplő két művet azzal a céllal állítottuk párba, hogy az olvasó hitelesebb képet alkothasson a középkori Japán katonai hagyományairól és az ehhez kapcsolódó sajátos filozófiáról. Az öt elem könyve 1645-ben íródott. Szerzője, Mijamotó Muszasi (宮本武蔵, Hepburn átírással: Miyamoto Musashi) egy valódi csatákban edződött, híres vívómester volt, aki művében saját tapasztalatain alapuló, gyakorlati útmutatással szolgált mindazoknak, akik a Harcos Útját választották.
A szamuráj becsületkódexének írója, Taira Sigeszuke korának híres, konfuciánus szellemiségű tudósa és hadművésze volt. Igyekezett pontos szabályok formájában rögzíteni mindazt, amire egy leendő harcosnak hivatása gyakorlásához és szolgálatának teljesítéséhez szüksége lehet.


A legendás két kard technikát kidolgozó M. Muszasi (1584–1645) – teljes nevén Sinmen Muszasi No Kami Fudzsivara No Gensin –, annak ellenére lett a japán nép legendás hőse, hogy igazából gazdátlan szamurájként, róninként járta be az országot.
Akkoriban ez a státusz alig jelentett többet a rablónál. Muszasi alakját nagyon sokszor foglalták már történetekbe, melyek jórészt idealizáltak voltak, akár csak a mi Mátyás királyunk mesei megjelenése.
Maga a mű az 1600-as Segikahara-i csata után 45 évvel íródott. Ezt azért tartom fontosnak, mert a Tokugawa sógunátus ekkorra teljesen megszilárdította a hatalmát, és Japán történelmében beköszöntött a béke kora (1603–1867). Ez okozta, hogy a szamurájok nagy mennyiségben lettek gazdátlanok, és váltak roninná.
Maga a kardművészet azonban pont ezután vált igazi harcművészetté, mert a háború nélkül maradt szamurájoknak elég sok idejük maradt tökéletesíteni a technikájukat. Lépten-nyomon új iskolák, stílusok bukkantak fel.

Ebben a korszakban vált Muszasi országjáró mesterré, olyan kardforgatóvá, aki iskoláról iskolára járva tökéletesítette tudását, stílusát. A könyvben szereplő műve, Az öt elem könyve nem más, mint egy kardoktató tanácsai, melyek filozófiai háttérrel is rendelkeznek.
Meg kell mondanom, nagyon sok olyan rész van, ami általánosságokat állít és részletgazdaságnak még a nyomát sem lelni benne, de ne csodálkozzunk rajta, mert ezeket nem polgároknak, hanem szamurájoknak írta, és azok közül sem a kezdőknek.
Saját meglátásom szerint egy csipetnyivel több egoizmus van benne, mint amennyi valódi információ lelhető fel a tényleges vívást illetően. Olvasmányosságát illetően nem könnyű iromány. Sajnos helyenként mintha a fordítással is lennének gondok, mivel a stratégia folyamatosan a stílus szó helyét foglalja el, de ennek ellenére kihagyhatatlannak tartom, mivel a japán kultúra egyik emléke, és aki szeretne akár egy pillantást is vetni az akkori gondolkodásmódra, annak ez remek ablaknak minősülhet.

A kötetben olvasható másik mű a híres konfuciánus szellemiségű tudós, T. Sigeszuke (1639–1730) A szamuráj becsületkódexe 「武道初心集」című alkotása, amely saját korában szinte minden szamurájnak kötelező olvasmánya lett, igazi jelentősége azonban ennek is a Tokugawa dinasztia alatt teljesedett ki, mivel az egységes szamuráj kép is ekkorra alakult ki.
A mű olyan erkölcsi és életmódbeli tanácsokat adott a szamurájoknak, amit mi magunk is megfogadhatnánk a mai korban. A tisztálkodás, az élet szemlélete, a gyönyörök mértéke, a hasznos és haszontalan megkülönböztetése, sőt maga a szülőkkel és gyerekekkel való bánásmód ajánlott mértéke is az ajánlások között szerepel.

A szamurájoknál mindennapos halál kérdését is olyan egyszerűen fogalmazza meg, hogy az világos és érthető: a szamuráj ne keresse a halált, de éljen úgy, hogy minden dolga rendezett legyen, hogy ha a kötelességteljesítés közben elhalálozna, akkor ez a hátramaradtakat ne érje elviselhetetlen anyagi és lelki csapásként.

Egy blog, ami megemlíti a könyvet.

Friday, April 22, 2011

Jamamoto Cunetomo: Hagakure - A szamurájok kódexe

 A Hagakure (1946 előtt így írták: 葉隱; utána: 葉隠) (jelentése: „Levelek alatt”) a Szamuráj Útjára, a Busidóra vonatkozó rövid tanítások, történetek és feljegyzések gyűjteménye a XVIII. század elejéről, amelyet a később zen szerzetessé vált szamuráj, Jamamoto Cunetomo (山本 常朝, Hepburn-átírással: Yamamoto Tsunetomo) diktált le lelkes tanítványainak.



Az eredeti szöveget kézzel másolták, és adták körbe a Nyugat-Japánban élő Nabesima-klán fiatal csatlósai körében.

A beható tanulmányozás megmutatja, hogy a Hagakure nem más, mint Cunetomo szenvedélyes gyűjtésének eredménye, amelyet békeidőben állított össze a Szamuráj Útjáról.

Ez pedig az „úgy halj meg, mint egy igazi szamuráj” alapgondolatán, azaz a bátor, igazságos és erényes harcos ideálján nyugszik. A japán történelem és hagyomány alapos megértéséhez elengedhetetlen ennek a forrásnak az ismerete, mely a teljes szövegből közel négyszáz történetet tartalmaz - azokat, amelyek a leghívebben tükrözik a Hagakure szemléletét, filozófiáját. 

TARTALOMJEGYZÉK Előszó a magyar kiadáshoz - Előszó - Bevezetés - HAGAKURE: Nyugodt éjszakai beszélgetés - Az első könyvből - A második könyvből - A harmadik könyvből - A negyedik könyvből - Az ötödik könyvből - A hatodik könyvből - A hetedik könyvből - A nyolcadik könyvből - A kilencedik könyvből - A tizedik könyvből - A tizenegyedik könyvből - Irodalom - Időrendi áttekintés - Nevek és kifejezések magyarázata

Wednesday, April 20, 2011

Taisen Deshimaru: A zen és a harcművészetek


Nincsenek szüleim,
Az eget és a földet tekintem szüleimnek.
A saika tanden az én otthonom.
Nincs isteni hatalmam;
A becsületesség lesz az én isteni hatalmam.
Nincsenek eszközeim;
A tanulékonyság az én eszközöm.

(Részlet a Szamuráj hitvallásból, mellyel a könyv kezdődik)

Minden egyes napra összpontosítanod kell, és minden egyes napnak teljesen oda kell adnod magad, mintha hajad lángokban állna!

E középkori szamurájhoz intézett tanítás summázata lehetne Taisen Deshimaru zen mester nyugati olvasójához intézett szavainak. A zen vagy a harcművészetek gyakorlása közben intenzíven, teljes odaadással, takarékoskodás nélkül kell élned - mintha a következő pillanatban már meghalhatnál. Efféle elkötelezettség nélkül a zenből szertartás lesz, a harcművészetek pedig sporttá vállnak. Ez a könyv a zen és a bushidó összefonódásáról szól. Ajánlom mindenkinek, aki a harcművészetek szellemi hátterére is kíváncsi.

Egy írás olvasható itt egyazon címmel, mely a könyv alapján íródott, a könyvet mutatja be.
Itt olvasható a könyv.

Taisen Deshimaru: Az igazi Zen - Bevezetés a Sóbógenzóba


Taisen Deshimaru - a zen gyakorlásának módszerét először Európába elhozó mester - történelmi jelentőségű és örökérvényű könyve a zen mély bölcsességének leglényegét nyújtja át olvasóinak.

A Shobogenzo-ban Dogen így írt: Mi a zazen? Tökéletesen benne lenni a pillanatban, a világegyetem valamennyi létezési formáján túl megvalósítani és élni a Buddha állapotot. A zazen nem több mint a valódi Buddha élmény megtapasztalása, függetlenül attól, hogy valaki buddhista-e vagy sem.

Az érdeklődők és tanítványok nemcsak a zazen fogalmát ismerhetik meg a műből, hanem a zazen módszerét, gyakorlásának titkait és szabályait, a zazen útjának különböző tudatállapotait, a megfelelő tudati hozzáállást és a szervezet egészségi állapotára, jóllétére kifejtett áldásos hatásait is.

Saturday, April 16, 2011

Diana & Richard St Ruth: A zen buddhizmus



Vallások világa sorozat

 Részlet az Előszóból:  

Egyszer, mikor híveit oktatta Indiában, Buddha föltartott a magasba egy szál virágot. Egyik tanítványa elmosolyodott e gesztus láttán. Szívhez szóló üzenet volt ez, a tan átadása - szavak nélkül. Később ez a gondolkodásmód egyre jobban elterjedt Kínában, Koreában meg Japánban, és zen néven vált közismertté. Az évszázadok folyamán tömérdek buddhista szent irat halmozódott föl, Buddha tanításait ezerféleképpen magyarázták. A zen szempontjából viszont semmire nem adtak magyarázatot, mivel e tan lényege a szavakra lefordíthatatlan, személyes tapasztalat."

Friday, April 15, 2011

Karlfried Dürckheim: A nyugalom japán kultusza

Nyugalom - sokszor egy mély sóhajjal kísért kifejezés, amely legtöbbünk belső, rejtett vágyát tükrözi. Miért fontos nekünk a nyugalom, és miért érezzük olyan húsba vágóan a hiányát? 
 
Dürckheim klasszikus műve a nyugati ember szemén, észjárásán keresztül mutatja be azt a rejtélyes birodalmat, amelyben központi szerepet tölt be a nyugalom: a japán emberek értékrendjét, tradicionális művészetét, mindennapi életét és spirituális gyakorlatait alapvetően meghatározó és átható misztikus fogalom. 
 
A könyv a Japánra olyannyira jellemző nyugalom-kultusz elmélete mellett a gyakorlatban is kiválóan alkalmazható módszereket - a test mozdulatlansága, légzéstechnika, a belső központ felfedezése - és három híres japán szöveget is tartalmaz, melyek a harcművészetek (íjászat, kard- és lándzsavívás) szempontjából közelítik meg a belülről fakadó nyugalom bámulatos hatását. Bölcs és inspiráló könyv mindazoknak, akik belső békét és szellemi tartalmat keresnek a nyugati társadalmak túlfokozott, mozgalmas életstílusában. 
 
Szemelvényeket olvashatunk itt a műből. 

Monday, April 11, 2011

Koichi Tohei : A KI a mindennapi életben

     

Mesterek és harci művészetek sorozat 4. kötete. A szerző tízdanos aikidómester , a legendás Morihei Uyeshiba legjobb tanítvány a tudat és a test összehangolásán alapuló aikidó megalapítója, a Nemzetközi Ki szövetség elnöke. A könyv első részében részletesen, számos könnyen elsajátítható gyakorlati példával elmagyarázza a belső energia - japánul ki, kínaiul chi - működési elveit. Ezek a példák érzékeltetik szellemünk erejét, segítségükkel az olvasó megtanulhatja szellemi energiáinak irányítását. A második részben konkrét gyakorlati példákon tanulmányozhatjuk a ki működési elveit a mindennapos életben. A szerző azt kívánja, hogy ne csak az élenjárók sajátíthassák el a ki teljes értelmét, hanem, azok is, akik fizikai vagy szellemi természetű problémákkal küszködnek, illetve akik még nem ismerték fel, teljesen saját erejüket és lehetőségeiket. A szerző azt is kívánja, hogy azok, akik megismerték, véssék jól a szívükbe a ki alapelveit és segítsék környezetüket egy fényesebb, boldogabb út megismerésében.  

            

Sunday, April 10, 2011

Stephan Pálos: Atem und Meditation

 

Moderne chinesische Atemtherapie als Vorschule der Meditation

Die Neuorientierung auf dem Gebiet der chinesischen Atemtherapie blieb bisher im Westen fast völlig unbekannt. Die alten Erfahrungen der Volksmedizin, der klösterlichen Medizin und der meditativen Praxis werden im kommunistischen und nicht kommunistischen China in zunehmendem Masse erforscht, überprüft und in den chinesischen Kliniken angewendet.


Saturday, April 9, 2011

Szerdahelyi István - Wintermantel Péter (szerk.): Japanológiai körkép


1986 őszén az ELTE BTK Kínai és Kelet-Ázsiai Tanszék keretein belül - először a magyar felsőoktatás történetében - kezdetét vette a japán szakos bölcsészképzés. A szerzők jelen kötettel emléket kívánnak állítani az elmúlt húsz esztendő történetének. Ez idő alatt több száz hallgató hagyta el az egyetemet japán szakos diplomával a tarsolyában, és sokan közülük azóta is művelik a japanológia valamelyik ágát. Időközben más egyetemen is létesült japán szak, de oktatói gárdájának zöme szintén az ELTE japán szakának végzettje.

A címválasztás - Japanológiai körkép - is jelezi, hogy a kötet a hazai japanológia minél teljesebb spektrumát be kívánja mutatni. A több tudományterületet is felölelő tanulmánykötet méltón reprezentálja a Magyarországon folyó, illetve magyar kutatók által külföldi egyetemeken végzett Japán tárgyú kutatásokat.

A japán szak fennállása húsz éves jubileumának megünneplésére kiváló alkalmat teremt egy olyan tudományos emlékkönyv összeállítása, mely átfogóan bemutatja a magyarországi Japán-kutatás történetét, eredményeit és jelenét. A kötet összeállítása során a szerzők arra törekedtek, hogy az ELTE BTK japán szakának egykori és jelenlegi oktatói, előadói, valamint hajdani és mostani diákjai mellett helyet kapjanak a kötetben azok a pályatársak is, akik az elmúlt évtizedekben a társműhelyek valamelyikében (Külkereskedelmi Főiskola, Károli Gáspár Református Egyetem japán szaka, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Teleki László Alapítvány) fáradoztak a magyarországi japanológia helyzetének fellendítésén is.

A tartalomból a teljesség igénye nélkül:

Gergely Attila: Japán értékelések az Európai Unióról
Yamaji Masanori: Hope and Anxiety
Hamar Imre: Buddhizmus a Heian-korban: Szaicsó és Kúkai
Király Attila: Néhány megjegyzés a szerencseistenségek muromacsi-kori kultuszával kapcsolatban
Szabó Balázs: A ki fogalmának értelmezése és annak változásai a
japán harci művészetekben
Erdős György: Wild Haruki Chase

Monday, April 4, 2011

Herbert P. Bix: Hirohito and the Making of Modern Japan

In this groundbreaking biography of the Japanese emperor Hirohito, Herbert P. Bix offers the first complete, unvarnished look at the enigmatic leader whose sixty-three-year reign ushered Japan into the modern world.

Never before has the full life of this controversial figure been revealed with such clarity and vividness. Bix shows what it was like to be trained from birth for a lone position at the apex of the nation's political hierarchy and as a revered symbol of divine status.

Influenced by an unusual combination of the Japanese imperial tradition and a modern scientific worldview, the young emperor gradually evolves into his preeminent role, aligning himself with the growing ultranationalist movement, perpetuating a cult of religious emperor worship, resisting attempts to curb his power, and all the while burnishing his image as a reluctant, passive monarch. Here we see Hirohito as he truly was: a man of strong will and real authority.

Supported by a vast array of previously untapped primary documents, Hirohito and the Making of Modern Japan is perhaps most illuminating in lifting the veil on the mythology surrounding the emperor's impact on the world stage. Focusing closely on Hirohito's interactions with his advisers and successive Japanese governments, Bix sheds new light on the causes of the China War in 1937 and the start of the Asia-Pacific War in 1941.

And while conventional wisdom has had it that the nation's increasing foreign aggression was driven and maintained not by the emperor but by an elite group of Japanese militarists, the reality, as witnessed here, is quite different. Bix documents in detail the strong, decisive role Hirohito played in wartime operations, from the takeover of Manchuria in 1931 through the attack on Pearl Harbor and ultimately the fateful decision in 1945 to accede to an unconditional surrender.

In fact, the emperor stubbornly prolonged the war effort and then used the horrifying bombings of Hiroshima and Nagasaki, together with the Soviet entrance into the war, as his exit strategy from a no-win situation. From the moment of capitulation, we see how American and Japanese leaders moved to justify the retention of Hirohito as emperor by whitewashing his wartime role and reshaping the historical consciousness of the Japanese people.

The key to this strategy was Hirohito's alliance with General MacArthur, who helped him maintain his stature and shed his militaristic image, while MacArthur used the emperor as a figurehead to assist him in converting Japan into a peaceful nation. Their partnership ensured that the emperor's image would loom large over the postwar years and later decades, as Japan began to make its way in the modern age and struggled -- as it still does -- to come to terms with its past.

Until the very end of a career that embodied the conflicting aims of Japan's development as a nation, Hirohito remained preoccupied with politics and with his place in history. Hirohito and the Making of Modern Japan provides the definitive account of his rich life and legacy. Meticulously researched and utterly engaging, this book is proof that the history of twentieth-century Japan cannot be understood apart from the life of its most remarkable and enduring leader.

Winner of the Pulitzer Prize