Wednesday, May 8, 2013

Birtalan Ágnes (szerk.): Tanulmányok a mongol népi hiedelemvilágról - Őseink nyomán Belső-Ázsiában I.

A magyarságkutatás mindig is a legkiemelkedőbb célok közé tartozott, s kell is tartozzék tudományos életünkben. Ennek egyik legfontosabb összetevője a magyarság keleti kapcsolatainak tudományos igényű feltárása, a köztudatba való bejuttatása. Ez a kutatási irány nagy múltú, elevenen él ma is, s számos zsákutcája, buktatója lehet, s lesz is mindig, amíg újra és újra fellobbanó érzelmek szabják meg a kutatás lehetőségeit.
Számunkra az utat Ligeti Lajos és tanítványai iskolájának elvei mutatják, mely szerint az Ural vonalánál távolabbra tekintve, a belső-ázsiai népek között keresünk olyan párhuzamokat, melyek az egykori és mai magyarság megértéséhez kulcsot adnak.

Birtalan Ágnes



Birtalan Ágnes: Az ojrátok és a darhatok

A tanulmánykötet alapjául szolgáló gyűjtések cél-népcsoportjainak rövid bemutatása. Napjainkban a darhatok között él a legelevenebben a sámánizmus.

Birtalan Ágnes: Obó hagyományok a mai Mongóliában

Belső-Ázsiában az utazók a legkorábbi idők óta láthatnak kő- vagy farakásokat, melyek szent helyeket jelölnek és általában a helyszellemeknek áldozhatnak az erre járók, illetve a helyiek bizonyos ünnepek során (bár ennél azért összetettebb a dolog…). Erről a jelenségről szól Birtalan Ágnes információgazdag tanulmánya; Belső-Ázsia, a természetvallások és ősvallások iránt érdeklődőknek szinte kötelező.

Birtalan Ágnes: Zahcsin viselkedési tabuk

Első olvasásra bonyolultnak tűnik a hagyománytisztelő zahcsin ember élete, jobban belegondolva viszont nálunk is akadnak bőven hasonló "íratlan szabályok"…

Birtalan Ágnes: Sámánok révülési eszköze, az ongon

Az ongon a (mongol) sámán legalapvetőbb kelléke: amulett, védőszellem, az ősök szelleme, a sámán szellemvilágbeli segítője a szertartás során. Az obókhoz hasonlóan összetett téma és részletes cikk.

Dzs. Coló: Egy tájegység földrajzi szókincséről

Dzs. Coló nagy mennyiségű természetföldrajzi népi elnevezést gyűjtött össze és ezeket elemzi. Inkább csak elvetemült mongolistáknak…

Hajnal László: Teveáldás, ráolvasás

Bár a mongolok legfontosabb állata értelemszerűen a ló, a tevének is kiemelt szerep jut a mindennapi életben éppúgy, mint a hagyományok terén. Gyakorlatibb szelleműek akár ki is próbálhatják: mongol és magyar nyelven is olvasható egy teljes teve-dalalga.

Sárközi Alice: Csillagjóslás, jövendölés

Különösebben nem érdekel az asztrológia, de aki ilyen kultúrkörben él(t), elég komolyan alkalmazkodnia kell(ett) a jelekhez

Sárközi Alice: Halottkultusz, őstisztelet

A többi belső-ázsiai néptől eltérően a mongolok nem állítottak szarvasos köveket vagy hasonló jelzéseket uralkodóik sírja fölé, többek között ezért sem találják Dzsingisz kán sírját. A hétköznapi halottakkal kapcsolatban is akad viszont bőven szokás, tabu, rituálé, talán a kötet legfontosabb tanulmánya.

O. Szambúdordzs: A vadászat hagyományos elemei

Mert nem úgy van az, hogy kimegyünk a pusztára vagy az erdőbe, aztán lelövünk mindent, ami finomnak tűnik: a vadászatnak is meg kell adni a módját. Vadászati formák, fegyverek, csapdák, állatok, előkészítő- és vadászat utáni szokások – mindennek megvan a maga szerepe.

Vinkovics Judit: Szülés-születés

A „családi boldogságtól” a születés utáni ünnepségekig és szertartásokig gyakorlatilag minden le van írva, amit tudni érdemes (etikai tilalmak a terhesség alatt, a születendő gyermek nemére vonatkozó jóslások, a szülő nő testhelyzete, a bölcsőbe helyezés szertartása, a csecsemő esztétikája, a gyermek ellátása, nevelése stb.), a kötet leghosszabb és legtöbb hivatkozással ellátott írása.

No comments:

Post a Comment