Kelet-Ázsiáról könyvek útján

Po úrfi és a tigris - burmai népmesék

2012-02-09T05:38:00.000-08:00

Borbás Mária fordítása, szerkesztette: Maung Htin Aung

A Népek meséi c. sorozat része.

Tigrisek, majmok, elefántok, krokodilusok és teknősbékák népesítik be a burmai meséket. De minden állat között legokosabb a nyúl, az európai mesék gyáva tapsifülese: Bölcs Nyúlnak hívják, s emberek állatok egyaránt hallgatnak szavára.
A burmai Hüvelyk Matyi önmagánál sokkal nagyobb lényeket, tárgyakat is elnyel, majd amikor bajba kerül, előveszi őket, hogy segítségükkel véghezvigye csodálatos tetteit.
Ludas Matyit Burmában Csalafinta Zé úrfinak hívja, az Irrawaddy-folyó hajósgazdájának meg a legényének története pedig a gazdagok és szegények évszázados ellentét példázza.
A Maung Htin Aung gyűjtötte mesékből Burma szavát halljuk, egy távoli világ tárul elénk, megmutatva a burmai nép képzeletének sajátosságait és más népekkel közös vonásait is.

A Népek meséi c. sorozatnak eddig a következő köteteit mutattuk be: Urasima Taró, a szegény halász - japán népmesék, A három özvegy miniszter - koreai népmesék, A sárkánykirály lánya (Tang-kori történetek), A nyolcszirmú lótusz - tibeti legendák és mesék és Az arany teknősbéka - vietnámi népmesék c. mesegyűjteményt.

Tibeti mesék - Han mesék

2012-02-07T09:49:00.001-08:00

Fordító: Rozsnyai Katalin (tibeti) és Striker Judit (han)

Az Ó-kínai tanmesék és a Modern kínai tanmesék után a Littoria kiadó a számszerűleg legnagyobb kínai nemzetség a han, valamint a tibeti nemzetség sok ezer éves kultúrájának, Kínában legkedveltebb népmese-remekeivel lepi meg 1994-ben a magyar közönséget.

Ehhez az ikerkiadványhoz sem kell sok kommentár - a nálunk ismeretlen mesék hiánypótló voltát egyrész felesleges bizonygatni, másrészt a két kötet darabjai önmagukért beszélnek, hiábavalóság volna méltatni őket: a távolkeleti kultúra két egyaránt meghatározó nemzetiségének klasszikus sok ezer éves bölcsességet hordozó irodalmi darabjait tesszük a magyar olvasók közkincsévé.

Egy blogbejegyzés olvasható a könyvpárról.

A Terebess Ázsia E-tárban: Tibeti mesék Ladakhból c. mesegyűjtemény olvasható, fordította: Kepe Róbert.

A nyolcszirmú lótusz - tibeti legendák és mesék

2012-02-04T07:06:00.000-08:00

Válogatta, fordította

az utószót és a jegyzeteket írta: Róna Tas András
A Népek meséi c. sorozat része.

Utószó

Az időszámításunk szerinti VII. század derekán új nagyhatalom tűnik fel Belső-Ázsiáiban. Hadserege Turkesztántól a kínai fővárosig, a Bengáliai-öböltől a Pamir-hegységig veri ellenségeit. Királyai arabokkal, törökökkel, kínaiakkal, indiaiakkal harcolnak és szövetkeznek. Az új birodalom a tibeti királyság. A nomád népek életében nem szokatlan gyors tündöklésének azonban a X. század közepére már vége is szakad. Nyomában fejlett írásos kultúra marad, melyet féltve őriznek és fejlesztenek tovább az egyre szaporodó buddhista kolostorok falai között.

A buddhizmus a VII–VIII. század folyamán talál utat Kínából és Indiából Tibetbe. Itt először meg kell küzdenie a régi bon vallással. Ez a samanista elemekből táplálkozó régi tibeti vallás maga is sok elemet vesz át a buddhizmustól, mintegy összeötvözi azt a maga régi hagyományával, valamint a brahmanizmusból, a buddhizmus nagy indiai ellenfelétől vett elemekkel. Kialakítja a maga kései, dogmatikus formáját, mely háttéribe szorulva ugyan, de napjainkig harcol a buddhizmus ellen. Közben a történetileg és politikailag visszaszoruló Tibet fontos vallási központtá válik, a buddhizmus Szentföldjévé. A buddhizmus északi ún. Nagykocsi (mahájána) ága talál itt talajra, elburjánzik benne a misztikus-mágikus elem, hogy azután sok-sok szektára oszolva, újabb és újabb reformátorok kezén nyerje el mai formáját, melyet lamaizmusnak nevezünk. Világképe megtelik az ellentét magába olvasztó, de fel nem oldó dogmatikus rendszer ellentmondásaival. Helyet kapnak benne a természetet megszemélyesítő démonok, a Tant védő és fenyegető szellemek, istenné avatott szentek és szentekben testet öltött istenek. Az összes környező vallásból átvesz valamit, az ember-áldozó Síva kultuszból, a tűzimádó perzsa vallásból, a jó és rossz harcát tanító manicheizmusból éppúgy, mint a kínai taoizmusból vagy a hindu brahmanizmusból, s ezek mind tovább növelik a lamaizmus tarkaságát.

Az egymással harcoló szekták és papi-feudális arisztokrácia által elnyomva ott küszködik a természet fantasztikus mostohaságéval a tibeti pásztorember és a folyóvölgyek földművese. E kis kötet a tibeti népmese-, legenda- és mítoszvilágán keresztül kívánja bemutatni azt a sajátos gondolkodás- és életformát, melyben a "világ tetején" élnek.

A válogatás kettős célt tűzött maga elé. Az első részben a tibeti mese történetéről kíván képet adni, a tibeti birodalom kialakulásától kezdve az egyre jobban háttérbe szoruló bon valláson keresztül az uralmáért harcoló buddhista papság világán át a mai napig élő népmesékig. Egyben a tibeti irodalom történetének vázlatos áttekintését is nyújtja, mivel az egyes szövegeket a megfelelő korszak legjelentősebb irodalmi alkotásaiból válogattuk.

A tibeti királyság kialakulása előtti időbe vezet vissza a hátasló és a vádló elválásának, a ló domesztikálásának története. Az itt közölt részlet egy nagyobb ótibeti mítosz töredéke, mely az Aranykor bukását és a világ megváltozását mondja el. A mítosz még élénken őrzi az ősközösségből kibontakozó és a nemzetségi arisztokrácia vezetése alatt lassan állammá szerveződő kis tibeti fejedelemségek emlékét. Világképében a samanisztikus bon vallás keveredik a csillagok kifürkészhetetlen erejébe vetett hittel és a természet józan megfigyelésével. A ló domesztikálásáról adott mitikus magyarázat tele van meséi elemekkel (hármas szám, három testvér, legkisebb öccs szerepe), a nemzetségi társadalom szokásanyagával (vérbosszú). Szövegét egy VIII–IX. századi kézirat őrizte meg, melyet Stein Aurél fedezett fel a híres tunhuangi barlangokban.

A bon vallás kései, dogmatikus világképére vet fényt a királyfi csodálatos feleségéről szóló történet. A mű a bon vallás szent könyvéből, a Gzermjigből való. Figyelemre méltó tanulsága, hogy a kitaszított szegény emberek között is születhetik kiváló személy, ebben az esetben a királyfi felesége, aki később Gsenrabmibónak, a bon vallás Ellen-Buddhájának, anyja lesz. A történetben kirajzolódó társadalmi és világnézeti kép, nem kevésbé a rítusok, a brahmanizmusra emlékeztetnek.

A második bon történet egy híres buddhista egyházatya, Padmaszambháva, a Lótuszvirágban-született életrajza őrizte meg, de a bon régebbi, sámándobbal varázsoló, révülő-rejtező világára utal.

Az uralomra törő, új vallást követő papok és a régihez húzó királynő drámai összeütközését dolgozza fel a királynő és a szerzetes legendája, közismert keretbe, Putifárné és József történetébe ágyazva. A királynő egyébként történeti személy, Khriszrongldebcan király (742–797) felesége. A hiteles történeti források feljegyzik róla, hogy ellensége volt a buddhizmusnak.

Az első rész utolsó darabja egy mai tibeti, pontosabban ladaki népmesét mutat be.

A kötet második fele egy híres buddhista tanmesegyűjtemény, a Bölcs és Balga példázatainak néhány darabjával ismerteti meg az olvasót. Ez a gyűjtemény ismeretlen indiai eredet után Belső-Ázsián át, kínai közvetítéssel került Tibetbe a IX. század folyamán, ahonnan folytatja útját a mongolokhoz. Része a Kandzsurnák, a buddhisták nagy kanonikus szöveggyűjteményének, melynek első európai ismertetését Körösi Csorna Sándornak köszönhetjük. A Tibetben ma is kedvelt gyűjtemény egyes meséi számos szóbeli változatban élnek szerte a tibeti fennsíkon.

Szemelvényeink itt is csak típusokat kívánnak bemutatni. Az első történet, az emberevő király megtérése, teljes apparátusában mutatja be a keretes buddhista tanító mesét. Nyersanyagát a gyilkosságot főbűnnek tartó buddhizmus és brahmanizmus előtti korból, a véres emberáldozatok és kicsapongó misztériumok világából veszi, de beilleszti a maga erkölcsi világképébe. Célja a vallási tanulság, az élet szenvedéseinek buddhista magyarázata. A lélekvándorlás örök körforgásába került élőlény sorsát előző életében elkövetett tettei határozzák meg. Ebből menekülés csak a buddhista tanítás megvalósítása, a vágyakról, minden szenvedés okozójáról való lemondás, és Buddha megváltó tevékenysége révén lehetséges. Ennek felismerése és megvalósítása során a halandó a megtisztulás különféle fokozatain áthaladva érheti el a teljes vágynélküliség, a buddhává-válás állapotát, a Nirvánát. Ennek az állapotnak tökéletes megvalósítója és előképe a Sákja nemzetségben született Gaotáma, Buddha, aki minden kalpában, minden világkorszakban, egyszer újjászületik, hogy megváltsa a benne hívőket.

A keretes mese Indiától Olaszországig, Angliától Kínáig ismeretes technikája itt lényeges vallási értelmet kap. A történet elmondására szolgáló ürügyből erkölcsi és vallási tanulsággá lép elő. A mesék felhasználása a vallási oktatásra az Ószövetségtől kezdve napjainkig szokása minden kornak és vallásnak.

Mivel a keret unalmassá válhat, a többi mesénél elhagytuk, legfeljebb a magyarázó előtörténetet tartottuk meg.

Válogatásunk egy másik szempontja volt, hogy az egyetemes mesevilágból ismert meséket is közöljünk, hogy megfigyelhető legyen, mennyire alakítja át ezeket a buddhista szemlélet és a tudatos irodalmi alkotás. Jó példája ennek a Kétnemzetségű története, mely a világszerte ismert Három Arany Testvér motívumát dolgozza fel. Az ismert népmesei változatokban a gyermek vízbeesése az anya elleni intrikák következménye, itt azonban egyszerű véletlen, mely a sorsot képviseli. A többi népmesei változatban a hab hajtotta gyermek hosszú kalandok után kerül vissza igazi szüleihez, ehelyett itt egy frappáns salamoni ítélet hangzik el, mely azonban szintén csak ürügy arra, hogy végül is bemutassa a szerzetesség mindenekfölött-valóságát.

Bemutatunk két olyan történetet is (Kéklótusz apáca kalandjai és a Testét a tigrisnek feláldozó királyfi), melyek nem az egyetemes mesekincs építő köveiből készültek, hanem teljes egészében a buddhista világikép szülöttei.

Szövegeink mind tibeti eredetiből készük fordítások. Csak ez teszi lehetővé, hogy valamit visszaadjunk abból a stílusból, mely a sajátos tartalomhoz simulva, igazán tibetivé teszi ezeket az alkotásokat. E stílus főbb jellemvonása az emelkedett, kissé mesterkélt, oktató jellegű hangvétel, a képismétlés, a gondolatritmus és a zárt, buddhista szimbolika, melyben mindennek megvan a maga vallásos értelme. A csodálatos drágakő a buddhista tant jelképezi, melyért fáradságos utat kell megjárni, de birtoklása minden jóval ellátja a hivőt; a királyfi, aki feláldozza magát, valójában Buddha; a távoli rnesszi sziget a túlvilág, és így tovább. A mesék történései csak illusztrációk egy bonyolult és elvont tanításhoz, melyet a nép nem annyira a Tan miatt hallgat, hanem mert mese, színes és megragadó mese.

RÓNA TAS ANDRÁS

Itt olvasható a könyv.

A Népek meséi c. sorozatnak eddig a következő köteteit mutattuk be: Urasima Taró, a szegény halász - japán népmesék, Po úrfi és a tigris - burmai népmesék, A három özvegy miniszter - koreai népmesék, valamint A sárkánykirály lánya (Tang-kori történetek), és Az arany teknősbéka - vietnámi népmesék c. mesegyűjteményt.

Az arany teknősbéka - vietnámi népmesék

2012-01-25T08:43:00.000-08:00

Szerkesztette: Nguyen Huu Thut
A Népek meséi sorozat része.

E kis kötetbe foglalt mesék felvillantják előttünk a távoli vietnami nép életét, tanúságot tesznek gazdag képzeletéről, szenvedélyes érzéseiről, számot adnak bátorságáról, önfeláldozásáról, megőrizték optimista világszemléletét, derűs bölcsességét.
E mesék visszatérő motívuma az ember harca az elemekkel, de fölismerjük bennük a társadalmi hátteret is: a nép küzdelmeit, nyomorgását és a jólét utáni vágyát. A jó és a rossz viszályából a jó kerül ki győztesen, az igazság a szegény ember oldalán áll.
E mesékben öltött testet, amit a vietnami nép régi életében nem érhetett el.

Fapados könyvként:

A Kelet Klasszikusai sorozatunk ezen kötetében foglalt tíz mese feltárja előttünk a távoli vietnami nép hagyományos életét, tanúságot tesz gazdag képzeletéről, szenvedélyes érzéseiről, számot ad bátorságról, önfeláldozásról. A nagy keleti kultúráknak különös sajátossága, hogy szellemi-lelki atmoszférájukkal nem nyomják el teljesen csodálatos népi értékeiket. A mesék eredetiségükben megőrizték a vietnami emberek üde báját, naiv, de optimista életszemléletét s derűs bölcsességét. Mindezt a kötetben olvasható egyik mese a következőképpen fogalmazza meg: „Akik szeretik egymást, mindig jobban és messzebbre látnak.”

Bele lehet olvasni a kötetbe.
Vietnámi útibeszámoló blog: Az arany teknősbéka nyomában címmel.

A Népek meséi c. sorozatnak eddig a következő köteteit mutattuk be: Urasima Taró, a szegény halász - japán népmesék, A sárkánykirály lánya (Tang-kori történetek), A három özvegy miniszter - koreai népmesék és A nyolcszirmű lótusz - tibeti legendák és mesék.

A három özvegy miniszter - koreai népmesék

2012-01-21T03:25:00.000-08:00

A Népek meséi sorozat része.

Válogatta: Voigt Vilmos

Fordította: Büky Béla, Enyedy György, Nagy Ildikó, Zen Gen Hánné Bakonyi Margit

Az utószó:

„A szájhagyomány szerint Koreát i. e. 2333-ban Dangun alapította, aki maga is félisten volt. Hvan Ung, az Ég királyának fia a földre jött, s miután megteremtette a folyókat, hegyeket, növényeket és állatokat, megígéri a medvének és a tigrisnek, hogy belőlük alkotja meg az embert, ha három hétig egy sötét barlangban maradnak, és teljesítik kérését. A tigris nem bírja elviselni a szigorú feltételeket, elszalad, a medve pedig hűen teljesíti Hvan Ung minden kívánságát. Amikor aztán a kiszabott idő elteltével megmozdul helyéről, gyönyörűséges leányt lát. Hvan Ung megszereti a leányt, s kettejük házasságából születik Dangun.

A legendától függetlenül a koreai félsziget kultúrája körülbelül ötezer éves, írásos adatok azonban csak időszámításunk kezdete óta tanúskodnak történetéről. A koreai törzsek valószínűleg a mai Mandzsúria területéről vándoroltak a félszigetre. Már az i. e. évezredben jelentős kultúrát teremtettek a kínai birodalmon belül. Ez a kínai kultúrában való gyökerezés a fejlődés későbbi vonalát is meghatározta, és mindenkor sokkal erősebb, semhogy attól teljesen elszakadhatott volna, még ha az ország meg is teremtette politikai függetlenségét. A történelem során Korea hosszú ideig volt Kína, Mongólia és Japán vazallus állama, ami megakadályozta töretlen fejlődését.

Időszámításunk kezdetén Korea területén fejlett, központosított állam jött létre. A különböző törzsek közül kiemelkedő három dinasztia: Kogurja, Pekce és Szilla az utóbbi fennhatósága alatt egyesült. Szilla uralma nagyarányú gazdasági és kulturális felvirágzást eredményez. A föld a király tulajdona, amit osztásföldek formájában adtak ki megművelésre, nemeseknek és hivatalnokoknak tíz-húszszorta akkorát, mint a parasztoknak. A földet a függő helyzetben levő parasztok és rabszolgák művelik. A parasztok földhasználat fejében adót fizetnek terményben, és robotmunkát kötelesek végezni. Az adók egy részét a hivatalnokok között osztották fel, és ez a jól megszervezett hivatalnokrendszer mindenben támogatta az uralkodót. A Szilla-dinasztia virágzása a VII-IX. századra tehető, ez a korai, fejlett államforma adott példát a kelet-ázsiai szigetvilágnak a kínai mandarinizmus elterjedéséhez, az állam kialakításához, amely az ázsiai típusú termelési módon alapul. A Szilla-dinasztia uralmának első felében Korea hivatalosan felveszi a buddhizmust - átmenetileg háttérbe szorítva a konfucianizmust -, a buddhista kolostorok, bekapcsolódva az állam életébe, kereskedelmi gócpontok lesznek. A kor gazdagságát számos buddhista templom, síremlék, pagoda mutatja, és Korea ezt a vallást is közvetíti Japán felé. Létrejött a sajátos buddhista irodalom, amely még sokban kapcsolódik a kínai klasszikus irodalomhoz, és természetesen kínai nyelven születik minden alkotás. A VII. században kialakított koreai ábécé, az idu is a kínai írásjel-rendszeren alapszik, bár követi a koreai nyelvi sajátosságokat.

A kulturális fejlődés a következő századokban folytatódik, de a Szilla-birodalom egyre inkább gyengül, a fényűzés, a pompa növeli a parasztság terhét, és mind gyakoribbak a felkelések. A buddhista papság is támogatja az államellenes megmozdulásokat, mert érdeke megnagyobbítani az egyházi földeket az állami birtok rovására, mindehhez hozzájárul, hogy a nemesek biztosítani akarják az osztásföldek öröklési jogát, és ezért tiltakoznak a központi hatalom ellen.

A X. században megalakult Korja királyság (Korea mai neve is e szóra utal) a fejlődés korábbi vonalát még jobban hangsúlyozza, és ezáltal sajátos távol-keleti központosított államhatalmat hoz létre. Korja korában a buddhizmus szerepe fokozódik, a kolostorok majdnem annyi földbirtokkal rendelkeznek, mint a nemesek. Hódító háborút viselnek. Mandzsúriáért, az ott lakó kitánok feletti győzelem jelentős esemény. A virágzó hatalmat Dzsingisz kán támadásai egy időre visszavetik. A néhány évszázados mongol uralom hatása gazdasági és kulturális téren felismerhető.

A Li-dinasztia a XV. században újra központosítja a hatalmat, de a gazdasági és kulturális nekilendülés nem eredményez lényeges társadalmi változást. A kereskedelem szerepe ugyan megnő, a kézművesség erőteljesebben kibontakozik, fejlettségét az építészet és más művészi alkotások is tanúsítják. Tudatosan törekszenek arra, hogy a távol-keleti pagodákat Koreában díszesebben, cikornyásabban, bonyolultabb tetőszerkezettel építsék. A díszítőművészet fejlődése azonban jól mutatja az egész fejlődés zsákutca-jellegét, bár kulturális téren számos jelentős eredményt éppen ebben az időben érnek el. 1403-ban - Gutenberg fellépését körülbelül ötven évvel megelőzve - ún. szóöntödé-t találtak fel, amely lehetővé teszi a mozgatható fémbetűkkel való könyv nyomtatást. A nyomtatás megkönnyítése végett Szecong király elrendeli a koreai fonetikus betűírásnak, az onmun-nak - az egyszerű emberek írása - kidolgozását. A koreai költészet ettől kezdve jobbára koreai nyelven születik, sőt az első nagy jelentőségű enciklopédikus gyűjtemény, 1445-ben, már koreai nyelvű. Ugyanekkor a történeti, asztronómiai, orvosi, filozófiai könyvek és regények inkább kínai nyelven készülnek, kínai hatást mutatnak; szerzőik vagy ott tanultak, vagy a kínai mintára szervezett tudományos és művészeti akadémiával működtek együtt. A Li-dinasztia négyszázéves fennállását csak a kínai Ming-dinasztia segítségével biztosította, a japán támadásokat csak közös erővel tudták visszaverni, de az ország 1910-ben mégis japán fennhatóság alá került. A második világháborúban Korea kettészakadt, és az egyesítésért három évig eredménytelenül küzdöttek.

Korea irodalmát az ázsiai típusú társadalom döntően meghatározta. A közösségi költészet évszázadokon át állandósult, a műköltészet csak primérebb fokon alakult ki. Valójában a folklór válik műköltészeti alkotássá, nemcsak elemeiben lesz része annak, hanem a népköltészet egész jellege él tovább az irodalmi alkotásokban. A Szilla-korabeli dalok már dalfüzérekként kerülnek feljegyzésre az ókori évkönyvekben, a VI. századbeli Heszonga a japán támadásokkal kapcsolatos hősdalokat őrzi, a Szodonjo néhány évvel későbben feljegyzett szatirikus dalgyűjtemény. A népdalokat tudatosan választják el a kínaiaktól, mert az utóbbiakat nem tartják hjangá-nak, hazai dalnak. A népköltészet gazdagságára és tudatos ismeretére vall, hogy már 888-ban önálló gyűjteményt állítanak össze, a Szamdemok-ot. A lírai dalok többsége szerelmi dal, külön csoportot alkotnak az asszonyi énekek - az elégikus panaszdalok - és a leánydalok, amelyek többnyire táncdalok. Ezekből a 3-4 soros dalokból keletkeztek a dalfüzérek, s ezeknek mintájára egy-egy tehetséges előadó, énekes elbeszélő költeményszerű dzan-t, legendá-t alkotott. Az epikus dalok recitatív előadásmódját követik más hagyományos szövegmondásnál, mesék előadásánál is.

A népköltészet iránti tisztelet és megbecsülés, amely a Szilla- és Korja-dinasztia uralmát jellemezte, később megszűnt, a Li-dinasztia megvetette, és mind erősebb szerepet adott a szongá-nak, a hivatalos, udvari költészetnek. Ennek ellenére sem csökken a jelentősége, s gazdagságára egy-egy korabeli gyűjtemény még inkább rávilágít. Terjedelmes népköltészeti gyűjtemény jelent meg 1493-ban, amelyben a már ismert dalcsoportokon kívül sámán bájoló imákat, varázsigéket, közmondásokat és tetemes meseanyagot is találunk. A műfajok összefonódása miatt nem könnyű egymástól függetlenül vizsgálni egyiket vagy másikat. A népi színjátszás pl. magában foglalja jószerivel az összes többit is. Kisebb, 4-5 tagú csoport éneklése, amit esetleg tánclépésekkel kísérnek, éppúgy lehet előadás tárgya, mint a sámán varázslásának eljátszása. Előadták ilyen alkalmakkor a meséket is, tündérmeséket és legendákat is, a helyi hősök csodás tetteit. A mesék ilyen jellegű hagyományozódását valószínűleg a századokkal későbbi forma is őrzi, ahol a dramatizálás elmarad ugyan, és az egész szöveget a hivatásos mesélő mondja, utánozva a különböző szereplők eltérő hanglejtését, mozdulatait. Az álarcos alakoskodó játékok csak távoli rokonai a kínai színjátékoknak, sokkal inkább rituális jellegűek, gyakran napfordulókhoz kapcsolódnak, termékenység-varázslással, termény-betakarítással fonódnak össze. Egy-egy téma különböző megjelenési formája a koreai népköltészet későbbi szakaszára is jellemző. A mesetémák sohasem csak mesei témák. A népköltészetnek ezt a természetes belső mozgását elősegítette az irodalmi hatás, amennyiben egy népi alkotás valamilyen költői feldolgozásban újra visszakerült a népköltészetbe: például a XVII. századbeli Csun Jan,* Szim Can, Hüng Bu legenda.

* Megjelent Csunjan szerelme címen az Európa Könyvkiadónál, 1958-ban.

A népköltészet és műköltészet összefonódása már a Szilla-dinasztia korában megkezdődött. A phegvan hivatalnoknak az volt a feladata, hogy összegyűjtse, kidolgozza, és megírja a népi szájhagyomány alapján az irodalmi alkotásokat, a phegvan szoszol-okat. Ezek a népköltészeten alapuló novellaszerű alkotások bizonyos vonatkozásban hasonlítanak az európai reneszánsz epikájához. A többségében vidám, tréfás anekdoták a mesekincsbe is beilleszkedtek.

A koreai mesekincs éppúgy tartalmaz állatmeséket, tündér- és novellameséket, tréfás történetet, szentekkel kapcsolatos legendákat, eredetmondákat, mint más nép népköltészete. A nemzeti sajátság csak ezen belül, részletkérdésekben jelentkezik, amit a szomszédos japán, kínai és mongol mesekinccsel való összevetés alapján lehet megállapítani. A legtöbb koreai mesekötetet európai szemléletű kutatók, utazók, sokszor nem szakemberek állították össze, akik vagy a mesék európai rokonságát keresték, vagy a távol-keleti kuriózumokat igyekeztek hangsúlyozni. Így, ha végleges képet nem is alkothatunk a koreai mesékről, azt megállapíthatjuk, hogy a távol-keleti mesekincsnek szerves része. Korea, Kína és Japán között, Mongólia szomszédságában, lényegében hasonló társadalmi szervezetben, velük állandó kereskedelmi és kulturális kapcsolatban, nem alkothatott egy teljesen eltérő népköltészetet. Bár Korea több vonatkozásban híd Kína és Japán között, mesekincse nem e két kultúra közötti átmenetet, közvetítő helyzetet mutatja, hanem sajátos arculatot. A rokonságot illetően megállapítható, hogy valamivel több szál köti a kínai mesékhez, mint a japánhoz, és jóval távolabb áll a mongoltól. Ez a rokonság azonban nem elsődlegesen genetikus kapcsolat eredménye, csak az elemző vizsgálat mutathatja meg, mennyiben a buddhizmus vetületeként jelentkezik a hasonlóság a kínai és koreai mesék között, továbbá, hogy a sámánhit és az animizmus miként ad hasonló színezetet egy-egy koreai, illetve mongol mesének.

A koreai nyelvhasználatban a meséket általában legendának nevezik, ami nem azonos a folklórkutatásban használt típuskategóriával. Ez a megnevezés kifejezi azt is, hogy az alkotások sokkal közelebb állnak a valósághoz, az ábrázolásmód reálisabb igényű, mint a par exellence tündérmeséké vagy akár a novellameséké. A természetfeletti képességű hősök (pl. A mesetarisznya, A jelzőzászló, A hét fiútestvér című mesékben) is valóságosabbak, alakjuk inkább a furfangos mesehősökhöz hasonló. Természetesen a koreai meséknek erre a részére éppúgy jellemző az általános mesei sajátság, hogy a mese valamiféle idilli, harmonikus állapotot fejez ki, ahol a jó és az igazság győz, mintegy a hallgatóság "vigasztalására". A csodák, a véletlen fordulatok, a transzcendentális megoldások mindig a nép, az elesettek, a bajbajutottak igazát juttatják győzelemre, és ezáltal közvetve arról vallanak, hogy az igazság természetes úton nem valósulhat meg, másrészt pedig megszólaltatják a népnek azt a vágyát, meggyőződését, hogy az igazság egyszer, valami módon győzni fog. A népmesében a boldogság eléréséhez nélkülözhetetlen a csoda, a véletlen fordulat, a természetfeletti képesség. A reális világban nincs semmiféle megoldás egy-egy akadály leküzdéséhez; a védtelen embereket felfalja a tigris, ha csoda nem történik (A nap és a hold), az éhező család kenyér nélkül marad a nagy ünnepen is, ha a szellemek meg nem segítik (A csodás őrlőkő). Ez a természetfeletti segítség némely esetben egészen leegyszerűsödik passzív csodavárássá (A megálmodott királyság), az események puszta elszenvedésévé (Rózsa és Lótusz, a két nővér). Mindezek bizonyítják hogy a konfucianizmus is és buddhizmus is nyomot hagyott a népköltészetben. A természetfölöttinek ilyen jellegű megjelenítése azonban arra is vall, hogy a mesekincsben föllelhető világkép szűkebb, nem annyira változatos, mint a szomszédos népeké. Mindehhez valószínűleg hozzájárult az is, hogy a túlvilág elképzelését a mese kialakulása és virágzása idején inkább az animizmus korlátozta, a természethez és a valósághoz való közelség meghatározza. Kevés a vallásos témájú mese, azok is főként trufák, amelyek a buddhista szerzetesek ballépéseit, ügyetlenségeit karikírozzák; a babona is ritkán kap szerepet. A természeti környezet pedig hangsúlyozottabb azért, mert minden fának, növénynek embernél hatalmasabb szelleme van, akikkel szemben nem lehetnek közömbösek, tisztelni, szeretni kell „őket”, vagyis félni „tőlük”, így a mesékből áradó természetszeretet vallásukból következően nagyobb, mint más keleti népeké, ahol a más vallás közvetettebbé, bonyolultabbá tette a naturális kapcsolatot.

A mesék ember-, illetve hősábrázolása is eltér a kínai vagy japán mesefelfogástól, alkotásmódtól; világosabban mutatja a kezdeti formákat, és a fejlődés egyes szakaszait, mert a szerkezetek egyszerűbbek, a kifejezési mód kevésbé közvetett. Nem kétséges, hogy minden mesekincs bizonyos mértékig tükrözi a keletkezésének korában meglevő közösség morális arculatát. Mivel a mese a társadalomnak abban a fejlődési szakaszában keletkezett, mikor még nem bomlott meg a közösség és az egyén harmonikus kapcsolata, mindenféle ellentmondást elfogadhatónak tartanak, és a természetfölötti világ segítségét várják, hisznek helyzetük jobbra fordulásában. Éppen ezért az egyéniségre jellemző etikai tulajdonságok is csak kibontakozóban vannak. A jó-nak és a rossz-nak, mint etikai kategóriának szétválasztása a társadalmi fejlődés korábbi fokán megtörtént, mint amelyikben a mese létrejött; ez az általános igazság nem is vitatható. A tündérmesék hősei (akik még nem egyéniségek a szó esztétikai értelmében) a legtöbb esetben csak a korábban kialakult tulajdonságokat képviselik. Például a Koncsi és Páccsi, A letépett szemölcs, A csodás őrlőkő című mesék egy-egy eseményen keresztül ábrázolják a jó és rossz ellenpólusát. A szereplőket nem mint cselekvő- és cselekvéseik során megváltozó hősöket ismerjük meg, mert az eseménysor csak alátámasztja, esetleg variálja a kiindulási helyzetet. A mese még nem tud különbséget tenni a hős cselekvésének szándéka, illetve tényleges eredménye között, a kettőt ugyanannak véli. Emiatt jogos a mesében a kegyetlen, antihumánus tett is. Különösen a jó ábrázolása, a humánus magatartás megjelenítése sivár, csaknem megegyezik ez a fogalom az általánossal, a tipikussal. (Bá U, A csodás őrlőkő mesehőse, a legszegényebb paraszt jellegzetes képviselője, semmi olyan különleges morális tulajdonsággal nem bír, amelynek jogos következménye lenne a jutalom, éppen ezért meseszövése csak a csoda, a véletlenszerű megjelenítésével haladhat tovább, nem pedig a szükségszerűség szerint.) A rossz ábrázolásában viszont tapasztalhatunk valamiféle kezdetleges differenciálódást. A kapzsiság, irigység, az embertelenség árnyaltabb kifejezése az említett példákon kívül megjelenik a Rózsa és Lótusz, a két nővér, A két testvér, A fukar janbán című mesékben. A prehumánus gondolkodás csak valamitől való elhatárolással képes kifejezni az emberséget. Azáltal, hogy a koreai mesék jóval reálisabbak, mint a kínai vagy japán tündérmesék, a rossz, a gonoszság, a kegyetlenség antihumánus voltát jobban kidomborítják. Nem ritka mesei megoldás, hogy a gonosz testvér kegyetlenül megbűnhődik; belefullad a pálinkába, vagy kapzsisága miatt agyonnyomja a ház, másutt megöli a kígyó. A mese-műfajra jellemző, minden problémát feloldó optimista befejezés helyett a koreai mesék esetében határozottan embertelen zárómozzanatot találunk, ennek ellenére az egész alkotás mégsem antihumánus. Gondoljunk például A jelzőzászló című mesére, amelyben még csak nem is bűne miatt kell a hősnek meghalnia; ez a felfogás eltér az általános mesei ábrázolásmódtól. Az animizmussal áthatott gondolkodásmód, az állatok és növények emberi tulajdonságokkal való felruházása még több lehetőséget ad hasonló morális felfogás új formában való kifejezésére. A sajátos meseértelmezés egyik jellegzetes példája A százlábú leány című változat, ahol az ösztönös gondolatritmus hangsúlyozza a koreai tündérmesék visszatérő mondanivalóját.

A csodás elemek beleillesztése egy reális világ ábrázolásába, lehetővé teszi azt is, hogy a mesék közelítsenek az irodalmi formához. A meséknek az a típusa (tréfás mesék vagy trufák, illetve novellamesék), amely már nem különböző csodás dolgok halmozása, hanem egy-egy véletlent, rendkívüli képességet állít elénk anekdotaszerű megfogalmazásban, alkalmas arra, hogy a jó és a rossz szembehelyezésén túl bizonyos fonákságokat pellengérezzen ki. Különösen fontos ez az ábrázolási mód a jellem kialakulásának kezdeti fokán, s minden valószínűség szerint ilyen és ehhez hasonló alkotásokban kell keresnünk a jellemalkotás csíráit. Tipikus kiindulási pont az agyafúrt szegény ember és a buta uralkodó (gazdag ember) egymás mellé állítása, például A hosszú fülű király, A rizslepényt evő Buddha, A leleményes öreg című mesékben. A hosszú orrú királyról szóló mesének első része (amely tartalmában, szerkezetében és stílusában is lényegesen elkülönül a második résztől) már alig tekinthető mesének, de a racionális és irracionális elemeknek keveredése nem teszi lehetővé, hogy felülkerekedjen a mesei témán, mesei tartalmon. A józan ész, a gondolkodás segítségével előbbre jutott mesehős alakja hasonlít leginkább az európai reneszánsz novellák szereplőihez. A természetfölötti fantasztikus események mellett a valós véletlenek is irányítják, befolyásolják a hős sorsát, de a kettő nem válik el egymástól éppen ezért csak alapja lehet a további fejlődésnek, az irodalomnak, de önmagában sohasem irodalmi. A klasszikus koreai irodalom, amelyik a népköltészet irodalmiasított formája, bizonyítja feltételezésünket. Bármennyire is reális mozzanatokra épül a híres Szim Can, Csun Jan legenda, közben mindig megőrzi a mesei jegyeket, a transzcendens elemeket, valamint a mesei kompozíciót.

A koreai mesék fejlődésének fő iránya (egyrészt igen kezdetleges, naturális, másrészt aránylag fejlett novellaszerű megjelenése) nem független a nép társadalmi-történeti fejlődésétől. Az ország korán kibontakozó kultúrája zsákutcába jutott, és több mint négyszáz éves elzártsága a legutóbbi időkig biztosította a népköltészet funkcióját. A népmesegyűjtés még folyamatban van, a publikálás is alig kezdődött el, de azt máris látni kell, hogy a távol-keleti folklórban önálló helyet foglal el, a valóság tükrözésének eddig kevésbé ismert módját képviseli.

Magyar nyelven most jelenik meg első ízben önálló koreai mesekötet. Korábban csupán néhány többé-kevésbé hiteles mesefordítás jelezte a Kína és Japán szomszédságában élő koreai nép sajátos hangú, emberközelségű mesevilágát."

KRIZA ILDIKÓ

Itt olvasható a mesegyűjtemény.

A Népek meséi c. sorozatnak eddig a következő köteteit mutattuk be: Urasima Taró, a szegény halász - japán népmesék, A sárkánykirály lánya (Tang-kori történetek), Az arany teknősbéka - vietnámi népmesék és A nyolcszirmű lótusz - tibeti legendák és mesék.

A sárkánykirály lánya (Tang-kori történetek)

2012-01-17T03:38:00.000-08:00

A Népek meséi sorozat része.

A Tang-kornak, a kínai klasszikus irodalom aranykorának eddig inkább a költészetét ismerhette annyira-amennyire a magyar olvasó: Po Csü-ji, Tu Fu és mások verseit. Ebben a kis kötetben ugyanez a nagy irodalom másik oldaláról mutatkozik be: a próza felől. A benne szereplő mesék és történetek részben folklór eredetűek, részben novellák. Valamennyi igazi meglepetés, frissességük, naiv szemléletességük, aprólékos festőiségük mély rokonságban van a korszak lírai termésével, ám míg a líra sokszor csak futó hangulatok rögzítése vagy csiszolt poéták virtuóz ujjgyakorlata, ezek a mesés vagy hétköznapi históriák egy letűnt kor mindennapjait támasztják fel üde mese-ízekkel, szerelmii bonyodalmakkal, sokszor gunyoros történelmi pillanatképekkel, érzelmes pátosszal: megannyi kipillantás egy idegen kultúra és világ furcsa, de mégis a mi életünkkel rokon apróságaira.
A sárkánykirály lánya első kötet egy sorozatban, mely idegen népek meséit öleli fel.

A könyvben is megtalálható: Sen Csi-Csi meséje - Zsen a rókatündér, mely itt elolvasható.
(Kínai hatásra lett a japán folklór egyik szereplője a rókatündér, az egyik leghíresebb meséje a Rókafeleség, melyet itt meg lehet rajzfilmként nézni japán nyelven.)

A Népek meséi c. sorozatnak eddig a következő köteteit mutattuk be: Urasima Taró, a szegény halász - japán népmesék, A három özvegy miniszter - koreai népmesék, Az arany teknősbéka - vietnámi népmesék és A nyolcszirmű lótusz - tibeti legendák és mesék.

Beretvás Nagy András: Kínai templomok, kínai legendák

2012-01-14T02:34:00.000-08:00

„Beretvás Nagy András szépművész családjával együtt 1997 és 1999 között közel 3 évet töltött Kínában a Külföldi Nyelvek Pekingi Egyetemének meghívására. Az egyetemi városban a tradicionális és a modern stílusú kínai képzőművészet mellet a kalligráfia tanulmányozására is lehetősége nyílott.

Utazásai közben a különböző vallásokat - taoizmus, konfucionizmus, buddhizmus - képviselő templomokat, kultikus épületeket, templomi együtteseket, szobrokat, szent tárgyakat többnyire fényképfelvételeken örökítette meg, de némelyiket le is rajzolta. A művész Kínában alkotott, változatos témájú rajzaiból és fényképfelvételeiből készült jelen válogatás - érdekes kínai legendákkal kiegészítve - a magyar-kínai barátság szép dokumentumaként egyrészt az európai szemlélő Kínával kapcsolatos élményeibe engednek betekintést, másrészt a művész sajátos nézőpontú meglátásait tárják elénk Kínáról s a kínai kultúráról.” (Schenk Lea)

Egy blog, ami bemutatja a könyvet.

Buddhista regék és mondák

2012-01-12T04:36:00.000-08:00

A „Buddhista regék és mondák” kötet fordítója, összeállítója és válogatója Maróczy Magda, aki a távol - keleti irodalom kiváló képviselője.

A sorozat ezen kötete a buddhizmus - kis körének -, más néven hinajána ágának regéit öleli fel.

Ezek a történetek Thaiföldről, Laoszból, Kambodzsából és Burmából valók. Számos dolog összeköti ezeket az országokat, a kultúrájuk nem határolódik el éles vonalakkal egymástól. A legfőbb közös vonásuk az életmódban, a vallásban, a hasonló gondolkodásmódban és a hagyományok tiszteletében keresendők. Ennélfogva könyvünk történeteiben is fontos szerepet játszik a természetközeli, a természet ritmusa által megszabott élet, az ősök tisztelete, az uralkodónak és a szülőknek való feltétlen engedelmesség.

A szereplőik egyszerű emberek, istenek, démonok és szörnyek, a délkelet - ázsiai hitvilág mitológiai hősei, de a történetekben felbukkannak az európai olvasó számára is jól ismert motívumok, mint például a Hamupipőke, vagy a Holle anyó meséje.

Megjelennek a regék varázslatos elemei, a repülésre is képes bátor hős, aki varázsfegyverével mindenkit legyőz, a hős segítségére siető Indra isten, vagy a varázsláshoz ugyancsak értő remete. A reinkarnáció nagy fegyelmező erő, jelentős hatással volt és van a lakosságra, hiszen aki az életben becsületes, nem lop, nem hazudik, segíti a gyengéket, és hozzájárul a templom fenntartásához, az következő életében érdemei szerint kerül jobb sorba. Aki pedig hazug, gonosz vagy kapzsi, az újjászületésekor alacsonyabb sorsú ember, sőt akár állat is lehet.

Kötetünk regéi és mondái ezen országok buddhista templomaiban őrzött szent könyvekből (pl. Tripitaka gyűjtemény) származnak, amelyek azonban bőségesen tartalmaznak világi történeteket is. Ugyancsak gazdag forrása a mondáknak mind a négy országban a szájhagyomány; vándor mesemondók terjesztették a történeteket a XII. századtól fogva.

Egy blog, ami bemutatja a könyvet.
Korábban bemutattuk a blogban a Japán regék és mondák c. könyvet.

Lu Hszin: Régi mesék mai szemmel

2012-01-11T09:03:00.000-08:00

Ebben a kötetében az író átértelmezte a – Kínában széles körben ismert – régi legendákat, és ironikus új tartalommal töltötte meg azokat.

Nyolc mesefeldolgozás található a könyvben:

Az ég kifoltozása
Futás a Holdba
A víz szabályozása
Páfrány-szedegetők
A kardkovács
Át a határon
A támadás ellenzése
A halott feltámasztása

A szerző nevének átírásával kapcsolatban: Lu Xun (魯迅, pinjin, hangsúlyjelekkel: Lǔ Xùn, magyaros átírás: Lu Hszün; Wade-Giles átírás: Lu Hsün, eredeti nevén Zhou Shuren (egyszerűsített kínai:周树人; hagyományos kínai:周樹人; pinjin: Zhōu Shùrén))

A szerző: Hajnali virágok alkonyi csokorban c. művét is bemutattuk korábban.

Lu Hszün: Hajnali virágok alkonyi csokorban

2012-01-06T01:49:00.000-08:00

Gyermek- és ifjúkori emlékeit jegyzi le élete alkonyán az író, a kínai vidék különös hangulatait; azóta feledésbe merült műfajok, szokások, dalok, képek, metszetek gyöngyszemeire lelhetünk e kötet esszéiben.

Lu Hszün (1881-1936) a XX. századi kínai irodalom meghatározó egyénisége, az irodalmi és társadalmi megújulás elkötelezett harcosa volt. Leghíresebb elbeszélése, az A Q hiteles története ugyanannyira meghatározója a modern kínai irodalomnak, mint Gogol Köpönyege az oroszénak. Kétkötetnyi modern elbeszélést írt (megjelentek magyarul is még az ötvenes években a Világirodalom Klasszikusai sorozatban). Gunyoros, olykor szarkasztikus módon átértelmezte a kínai mítoszokat a Régi mesék mai szemmel című kötetében, prózaverseket is közölt, megírta a kínai elbeszélésirodalom történetét, és új műformát teremtett a kínai esszéirodalomban, a cavent (szó szerint: „vegyes írások”): mintha Ady nagyváradi, éles hangú újságcikkeit olvasnánk.
Lu Hszün személyisége nem hasonlít Adyéra, de a szerep, melyet a kínai szellemi életben betöltött, nagyon is hasonló: pontosan látja hazája elmaradottságának okait, keletre (Japánra) és nyugatra (Európára) tekintve keresi az új szeleket és új eszméket; elszántan hadakozik a begyöpösödött konzervativizmus ellen, elkeseredetten mutatja fel a kínai élet kegyetlen történéseit, a legtöbbek által közönyösen tűrt, de tűrhetetlenül romlott viszonyait. Szarkasztikus hangvételű írásai sokakat vitára és haragra gerjesztettek még a megújulást igenlők táborában is.
Úgy volt a modernizálódás híve, hogy közben óvta a hagyományos kultúra értékeit, különösen pedig a régi kultúrának azt a felét, amelyet a klasszikus műveltségű konfuciánus írástudók észrevenni sem akartak. Hihetetlenül széles műveltsége révén számtalan művet fordított maga is kínaira, és ösztönzött másokat a fordításra, írt előszavakat és ajánlásokat e fordításokhoz. Számunkra fontos és kedves, hogy Petőfi nevét és egyes verseit ő ismertette meg a kínai olvasóközönséggel. Esszéje, melyben a kelet-európai népek XIX. századi szabadságmozgalmai és a XX. század eleji Kína szellemi és társadalmi törekvései között von párhuzamot, ma középiskolai tananyag. Ennek köszönhetjük, hogy Petőfi nevét és Szabadság, szerelem című versét szinte minden érettségizett ember ismeri Kínában.
Kalmár Éva

Hozzászólásokat olvashatunk itt a könyvről.
A szerző: Régi mesék mai szemmel c. művét is bemutattuk a blogban.

Lin Yutang: Egy múló pillanat I-II.

2012-01-04T06:55:00.000-08:00

40 év történelmi korrajza a könnyed stílusáról ismert, kínai bestseller szerző tollából – egy előkelő pekingi család története a bokszerlázadástól a Japán elleni háborúig.

A több szálon futó cselekményen keresztül a huszadik század eleji Kína elevendik meg. A család életébe gyermekrablók, ópiumcsempészek, mandzsuvezérek és külföldi zsoldosok férkőznek be, és senki sem vonhatja ki magát a történelemformáló események sodrából – forradalom, a császárság bukása, diákmozgalmak alakítják az ország életét. A hagyományok és a modern kultúra összecsapása jellemzi a mindennapokat, de a könyvet át- meg átszövi a tao bölcsessége, mely Jao úr, a regénybeli családfő életfilozófiája.
A kínai történelem szövevényes és változatos korszakát Lin Yutang közvetlen előadásmódja tökéletesen érzékelhetővé és érthetővé teszi a nyugati ember számára, így megismerhetjük az egzotikus világ valamennyi titokzatosnak ható jelenségét.

A szerzőnek eddig az alábbi könyveit mutattuk be: Méz és bors, Mi kínaiak, Peónia.

Lin Yutang: Méz és bors

2012-01-02T05:13:00.000-08:00

A szerző valaha, a harmincas években, arról volt híres, hogy a legkülönbözőbb műfajokban, versben, humoreszkben, szatírában, leginkább azonban regényben és esszében képes volt meg- és felmutatni európai, illetve amerikai kultúrájú olvasóknak, miben is áll a kínai kultúra, életmód, tartás, a kínai ember lényege, sajátossága.
A jelen kötet is ilyen jellegű esszéket, színes kis beszámolókat ad közre (A kínai lányok védelmében; Varázslatos Peking; Egy vegetáriánus vallomásai; Van-e Kínában poloska?; Az esőben éneklő Konfuciusz; A kuli-mítosz stb.).

* * * * * * *

A könyv fülszövegében olvashatjuk:

A „viszonylagosan” azt jelenti, hogy a mai embernek nincs annyi élő kapcsolata a világgal, mint amennyi a réginek volt és így meg sem értheti az életet. A középkori ember kevesebbet tudott, de a világ is egyszerűbb volt körülötte és magáról is tudta, mennyit ér. A mai ember morzsánként habzsolja a tudást és ezekből a morzsákból nagyon nehéz összerakni a világ képét. Az emberi problémák már régen túlnőttek az ember képességeinek határán; az átlagember már meg sem értheti őket, de a művelt sem.

A szerzőnek eddig az alábbi könyveit mutattuk be: Mi kínaiak, Peónia és Egy múló pillanat I-II. c. könyvét.

Carl Crow: A megszentelt rizsestál

2011-12-25T04:57:00.001-08:00

CARL CROW, teljes nevén Herbert Carl Crow az Amerikai Egyesült Államokban, Missouriban született 1883-ban és 1945-ben New Yorkban halt meg. Tanulmányait szülővárosában folytatta, s az ottani állami egyetemen fejezte be.
A hagyományos amerikai értelmiségi karriert futotta be: fiatal újságíróból sztár riporter, majd író lett, akár Mark Twain, Theodor Dreiser, Dos Passos vagy Hemingway. 23 évesen, 1906-ban lépett be a Fort Worth Star-Telegram szerkesztőségébe, ahol cikkeivel hamarosan hatalmas sikert aratott.
Érdeklődése a Távol-Kelet felé vonzotta, megtanult kínaiul, majd 1911-ben Sanghajba ment, ahol a China Press társszerkesztője lett. Itt 1914-ben hirdetési ügynökséget alapított, amely rövid idő alatt igen népszerűvé vált.

Az újságírás és a reklámügynökség vezetése mellett megírta azt az útikönyvet – Handbook for China – amely gyors egymásutánban öt kiadást ért meg, s amelyet 1984-ben az Oxford University Press újra kiadott, mert úgy találta, hogy azóta sem született ennél alaposabb munka a hagyományos kínai világ bemutatására.

Crow 26 évig élt Kínában, megismerte és megszerette az országot. Mivel elítélte a terjeszkedő japán imperializmust, mikor Japán elfoglalta Sanghajt, persona non gratanak nyilvánították.
Emiatt 1937-ben visszatért hazájába, ahol még abban az évben megjelentette Four Hundred Million Customers (400 millió fogyasztó) című, nemzetközi visszhangot kiváltó könyvét, amelyet hamarosan lefordítottak francia, német, svéd, dán, spanyol, holland, lengyel és magyar nyelvre. Ebben összefoglalta Kínában eltöltött éveinek élményeit, üzleti tapasztalatait.
Ezek az üzleti tapasztalatok azonban kitűnő pszichológiai érzéken, Kína és a kínaiak mélységes ismeretén alapulnak, ezért a mű sokkal több, mint pusztán a kereskedelmi és a reklám világ színes ismertetése. Egy nyitott, elfogulatlan, érdeklődő ember írja meg mindennapos tapasztalatait; aki akaratlanul is átfogó képet ad a XX. századi Kína életéről. Ezért a kötetet nem csupán a kínai üzleti élet és annak lélektani háttere iránt érdeklődő olvasóknak ajánljuk, hanem mindazoknak, akiket vonz ez a gazdag és különleges távol-keleti kultúra. Az új cím, A megszentelt rizsestál is erre az egyetemes tartalomra utal.

Itt olvasható a könyv.

Schmidt Péter: A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége

2011-12-20T07:18:00.000-08:00

A könyv alcíme: egy kevésbé közismert integráció története.

Bevezetés:
„A dolgozatom a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének előzményeit és magának a szervezetnek a történetét fogja bemutatni. A hangsúly inkább az előzményeken lesz, mivel az ASEAN történetének részletes ismertetése terjedelmi korlátokba ütközik.

Nem célom a részletes vizsgálat, az ASEAN gazdasági jellemzőinek túlságosan részletes bemutatása, hiszen ez inkább a gazdasági földrajz irányába vinne el, inkább a politikai történéseket mutatom be. Azt, hogy egy igen komplex világpolitikai helyzet hogyan vezetett az ASEAN megalapításához, hogy egy globális problémára, a hidegháborúra miként próbált regionális megoldást találni a világ más régióihoz hasonlóan Délkelet-Ázsia, elég ha csak az Európai Gazdasági Közösséget hozom fel példaként.

Dolgozatomban egyrészt azt próbálom meg bebizonyítani, hogy az ASEAN elképzelhetetlen Indonézia, mint a térség legnagyobb hatalma nélkül, s hogy Indonézia hatalmi törekvései milyen nagyban befolyásolták a délkelet-ázsiai integrációs törekvéseket. Másrészt ezzel összefüggésben megpróbálok rávilágítani arra, hogy ezt az együttműködést a Kínától való félelem hívta életre és tartja is meg.

Az ASEAN egy komplex integrációs szervezet, mely ugyan a helyi adottságokból kifolyólag nem jutott el az integráció olyan magas fokára, mint az Európai Unió, mégis érdemes vele alaposabban megismerkedni, mivel közel 500 millió embert és a fejlődő világ gazdaságának tekintélyes részét öleli fel. A fejlődő világban szinte páratlanul, már mintegy 34 éve működik és hoz gyakorlati hasznot tagállamainak.

Munkám során az ASEAN több alapdokumentumát fordítottam le, ezek közül a legfontosabbak, s néhány fontosabb táblázat megtalálhatóak a dolgozat mellékletében."

Itt olvasható.

Jordán Gyula - Tálas Barna: Kína a modernizáció útján a XIX-XX. században

2011-12-17T05:20:00.000-08:00

Az elmúlt másfél évszázadban hatalmas változások zajlottak le Kínában – a magát a világ kultúrája és civilizációja középpontjának tekintő hatalmas birodalomnak rá kellett döbbennie, hogy végzetesen lemaradt a világ más tájaihoz képest, s a felzárkózáshoz szakítania kell a korábbi elzárkózás politikájával.

A szerzők magas színvonalon, nagy szakirodalmi háttér és hatalmas tényanyag mozgósításával vázolják fel ennek a folyamatnak a főbb szakaszait. Árnyalt, sokoldalú képet rajzolnak fel a kínai embereket és intézményeket a gyarmatosítás korában ért külső szellemi és anyagi hatásokról, amelyek jelentősen átformálták világképüket, az önmagukról és a világról alkotott felfogásukat. Szun Jat-szen és Mao Ce-tung munkásságán keresztül mutatják be azt a régtől fogva ismert jelenséget, hogy Kína a külső eszmei, gondolati hatásokat mindig saját valóságához idomítva, „kínaiasítva” fogadta be. Ezzel összefüggésben tárgyalják a kínai nacionalizmusnak, ennek a rendkívüli erejű eszmének a kialakulását és hatását.

Hasonlóan fontos kérdés a hagyományos kínai kulturális, civilizációs felsőbbrendűségbe vetett szilárd hit megrendülésének, fokozatos módosulásának ábrázolása. A modernizálódás mint újfajta megközelítési módszer lehetővé teszi a megszokotthoz képest árnyaltabb értékelést a különböző reformtörekvésekről, az ún. nankingi évtizedről, általában az egész köztársasági időszakról.
A Kínai Népköztársaság 1949 utáni fejlődését bemutató rész a maói időszak rendkívül alapos bemutatásával indul – kezdve a gazdaság helyreállításától az ötéves terven át a voluntarista, sok szempontból irracionális „nagy ugrásig” és a kínaiak által is a katasztrófa tíz évének nevezett kulturális forradalomig, egyaránt mérlegre téve a hatalmas gazdasági károkat és a vitathatatlanul nagy eredményeket.
A belső viták részletes ismertetése jól megalapozza a Mao utáni reform és nyitás politikájának megértését. Nagy hangsúlyt kap Kína visszakapcsolódása a világgazdaság vérkeringésébe, erőfeszítései a XX. század végi technológiai forradalom új vívmányainak elterjesztésére, a globális világhoz való alkalmazkodás és a korábbi „világforradalmi” szerep helyett a külfölddel való együttműködés politikája.

Kína ma is szocialista országnak nevezi magát, miközben teret enged a tőkés felhalmozásnak, a hagyományos szövetkezeti tulajdonformák mellett elismeri a magángazdaságot, a vegyes tulajdont, a külföldi tőkés már nem kizsákmányoló, hanem példakép. Hogy mindez milyen mértékben járul hozzá az ország demokratizálódásához, az még inkább a jövő nagy kérdése.
A kötet érdeme, hogy külön figyelmet szentel az ún. nagyobb Kína, Makaó, Hongkong és Tajvan fejlődési útjainak felvázolására, a közöttük lévő gazdasági-politikai kapcsolatok bemutatására.

Jordán Gyula: Tajvan története

2011-12-15T07:28:00.000-08:00

A neves szerző Tajvan történetének megírására vállalkozott. Mégpedig a kezdetektől, amikor a sziget még vad, jórészt fejvadász bennszülött törzsek lakhelye volt, a kínaiak fokozatos betelepedésén át a Kínai Birodalomba történő betagozódásáig, majd egy sok szempontból sajátos és egyre önállóbb fejlődési út végigkövetéséig.

Tajvanra először gazdasági teljesítményei miatt figyelt fel a világ, amelyek a négy ázsiai „kis tigris" [Dél-Korea, Hongkong, Szingapúr, Tajvan) sorába emelték az országot. Az 1960-1970-es években meginduló gazdasági modernizáció és prosperitás eredményeként Tajvan ma a világ legnagyobb kereskedő nemzetei között a 15. helyen áll, a világ informatikai technológiájának közel 60 százalékát szállítja. A neves szerző Tajvan történetének megírására vállalkozott. Mégpedig a kezdetektől, amikor a sziget még vad, jórészt fejvadász bennszülött törzsek lakhelye volt, a kínaiak fokozatos betélepedésén át a Kínái Birodalomba történő betagozódásáig, majdegy sok szempontból sajátos és egyre önállóbb fejlődési út végigkövétéséig. Tajvan eredményeit állandó - japán és kínai - fenyegetés közepette érte el, amely rákényszerítette egy nagy létszámú és erős hadsereg fenntartására. A tajvani modell sokkal hatékonyabban és eredményesebben működött, mint a Mao alatti kommunista rendszer. Ez a fejlődés fokozatos és egyenletes volt, nem jellemezték azok a hatalmas nekirugaszkodások, ugrások, majd a katasztrofális visszaésések, mint a szárazföldi Kínáét. Ugyanakkor a történelem során a szigetország fejlődésében most jutott el odáig, hogy először kormányozzák olyanok, akik valóban Tajvant tekintik hazájuknak.

Jordán Gyula: Kína története

2011-12-09T07:28:00.000-08:00

Kína XX. századi történetéről magyar nyelven még nem jelent meg olyan mű, amely hasonló részletességgel és átfogó jelleggel napjainkig tárgyalná ennek az ősi kultúrájú, hatalmas országnak legfontosabb történeti, politikai és gazdasági folyamatait.

Jól dokumentáltan, objektivitásra törekedve, ugyanakkor áttekinthető és közérthető formában nyújtja át ismereteit a szerző Kínáról és a "nagyobb Kínáról" (Tajvan, Hongkong, Makao), így szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számot tarthat.

Gavin Menzies: 1421 - Amikor Kína felfedezte a világot

2011-12-08T05:32:00.000-08:00

"Mi, Cseng Ho és társai a Jung-lo időszak elején császári megbízást kaptunk mint a barbárokhoz menesztett udvari követek, egészen mostanáig hét utazást tettünk meg, és minden alkalommal több tízezer katonának és száznál is több óceánjáró hajónak parancsoltunk... Kifutottunk a tengerre... és Chan-Ch'eng, Hsien-Lo, Kua-Wa, K'o Chin és Ku-Li országain keresztül elértük Hu-Lu-Mo-Ssut és a nyugati régió egyéb országait, összesen több mint háromezer országot.

Keresztül a nyílt óceánokon, átkeltünk az égig érő hegyként elénk tornyosuló hullámokon, és megláttuk a távoli barbár régiók partjait..."

(1431-ből származó kőoszlopok felirata Chiang-suban és LiuChia-Changnál, a Mennyei Ara Palotájánál)

Magánélet a kínai császárok korában

2011-12-06T08:32:00.000-08:00

A Mindennapi történelem c. sorozat része.

A sorozat izgalmas történelmi intimitások képeskönyve. Feleleveníti a nagy korszakok hétköznapi életét: a kor egyszerű embereinek mindennapjait, szerelmi és családi életét, étkezési szokásait, lakását, öltözködését, mindezt korabeli képekkel illusztrálva. Szerzői azt vallják ugyanis, hogy a kis történetek szerves részei a nagy történelemnek.

Dawson, Raymond: A kínai civilizáció világa

2011-12-05T05:55:00.000-08:00

„Legutóbbi könyvem, a Császári Kína elbeszélő jellegű munka volt, amelyet egy, a kínai történelemről szóló trilógia második kötetének szántam. Abban a könyvben csak keveset foglalkozhattam a filozófiával, az irodalommal és a képzőművészettel, s a kínai civilizáció különleges aspektusainak bemutatására is igen csekély lehetőségem volt.

Amikor felkértek ennek a műnek megírására, nagy örömömre lehetőséget kaptam arra, hogy más oldalról közelítsem meg Kínát, s leírjam a kínai világszemlélet leglényegesebb elemeit az összes fontosabb emberi tevékenységben. Ha az ember általánosságban ír a kínai civilizáció három évezredéről, fennáll annak a veszélye, hogy nem szentel kellő figyelmet a technikai fejlődéssel járó hatalmas változásoknak, az idegen hódítások hatásainak, a népesség növekedésének, a vallási és filozófiai eszmék elterjedésének, valamint más, a forradalmi változások lehetőségét magukban hordozó jelenségeknek.
Ez a könyv azonban elsősorban a kínai civilizáció állandó jellemzőinek bemutatását tűzte ki célul - amelyek változatlan továbbélése sok esetben a kínaiak konzervatív, hagyománytisztelő gondolkodásának köszönhető -, valamint azokat a vonásait igyekszik ismertetni, amelyek a legszembetűnőbben különböznek a mi kultúránkat jellemzőktől.

A könyv négy részből áll, amelyek sorban bemutatják a kínai világ politikai, filozófiai, társadalmi-gazdasági, valamint esztétikai szemléletmódjait, tapasztalatait és általános jellemzőit. Néhány meglehetősen fontos témakör kimaradt, mivel úgy vélem, hogy az olvasó számára azzal nyújthatom a legtöbbet, ha az egyes kérdéseket szelektíven tárgyalom, s ha - amennyire csak lehet - a személytelen általánosítás helyett az egyéni tapasztalatot helyezem előtérbe.
Ezért a könyv első részében meg sem próbálok részletes képet adni a kínai közigazgatás bonyolult rendszeréről. Ehelyett igyekszem az egyének szerepét ábrázolni ebben a gépezetben. Az első fejezetben a császár szerepére összpontosítok, aki a rendszer csúcsán állt. A császár világának ellenpólusként, a hivatalnokrendszer néhány általános jellemzőjének bemutatása után, a kerületi elöljáró életét írom le, aki a közigazgatás legalacsonyabb szintjén tevékenykedett. Az első részt azzal zárom, hogy általános képet festek azokról a nagy fővárosokról, amelyek az egyes korokban a kínai politikai rendszer központjai voltak.

Mielőtt azonban belevágnánk e témák tárgyalásába, vázlatosan összefoglalom a kínai történelmet, hogy az olvasó könnyebben igazodjon el a könyvben található adatok között."

Lin Yutang : Peónia

2011-11-21T07:54:00.000-08:00

A gazdag sókereskedő temetésén az özvegy nem gyászol, nem sír, megszegve ezzel a több száz éves hagyományt. Az özvegy fiatal és szép, neve Peónia, szemében az élet tüze lobog. Peónia nem csak gyönyörű, okos, intelligens és lázadó. Nem hajlandó beletörődni a régi kínai szokásrendbe, miszerint a megözvegyült asszony soha többé nem mehet férjhez, az elhunyt férj családjánál kell tengetnie élete hátralevő részét. Peónia teljes életet akar, szerelmet, szenvedélyt, boldogságot. Maga mögött hagyja férje családjának házát, s először a Jangce folyón kel útra, hogy viszontlássa ifjúkori szerelmét, aki szülei akaratának engedelmeskedve más lányt vett el feleségül, azután Pekingbe költözik, amivel újfent felrúgja a kor társadalmi és erkölcsi szabályait.
Lin Yutang [ 林语堂] magyarul először megjelenő regénye a múlt század eleji Kínában játszódik. A szerző, miközben elbeszéli egy rendkívüli fiatal nő nem hétköznapi életét, színes képet fest a korabeli Pekingről és más városokról, továbbá betekintést nyújt a hagyományok és a kulturális élet világába.

Egy blog, amely bemutatja a könyvet.
A szerzőnek egy másik könyvét, melynek címe: Mi, kínaiak 2010. augusztusában mutattuk be.
2012. januárjában mutattuk be: Méz és bors és Egy múló pillanat I-II. c. könyvét.

Kalmár Éva (szerk.): Huszadik századi kínai novellák

2011-11-18T01:33:00.000-08:00

Még aki Kínával foglalkozik Magyarországon, az is alig ismeri a mai írókat: magyarul alig jelent meg valami a mai kínai irodalomból. Pedig izgalmas kaland a huszadik század Kínában. A Modern Dekameron sorozat ezen kötete több mint 40 kínai novellistát mutat be alkotásaik és életrajzaik kíséretében.

A kötet szerzői: Su Manshu, Xu Dishan, Lu Xun, Lao She, Wu Zuxiang, Duanmu Hongliang, Qian Zhongshu, Xu Xu, Sun Yunfu, Zong Pu, Lin Jinlan, Zhang Xianliang, Feng Jicai, Gao Xingjian, Bai Xianyong, San Mao, Liu Xuelin, Chen Cun, Bei Dao, Jia Pingwa, A Cheng, Song Mu, Yu Hua, Su Tong, Xi Xi, Ma Yuan.

Csang Hszin-Hszin, Szang Je : Kínai könnyek

2011-11-14T09:16:00.000-08:00

A könyv alcíme: 33 interjú a mai Kína embereivel

Egy-két interjúcím:

„Csak nyomom a pedált...”
„Hol vannak a régi érmecskéim?”
Falak és hitek
Tavasztündér letapogatja a világot
A majmok sosem kelnek át a folyón
A jobboldali elhajló dalokat ír
A szép legkisebbik
Az ács, aki összekalapált egy vállalatot
És elindult a férfiak áradata
Úton az ideálok felé
A politika szele szétfújja a frizuránkat
Hordjuk a trágyát
A gyors fejszámolás tizenegy trükkje
A házasság
A repülési szakértő rákkoktélt kér
A részlegvezetőnek példát kell mutatnia
Még mindig hiszek a művészetben
Csak parádézunk a Tienanmen téren
Aki biciklit vásárolt, hogy megismerje a kínai társadalmat
A cipőbolt énekesnője
Nászút
Menj a hegyekbe, és kiálts nagyot!
Az író, aki vállalkozik
Égig érő fű a házam
Ha meglesz a bizonyítvány

Hszinran: Égi szerelem

2011-11-13T03:25:00.000-08:00

Su Ven a szerelem zarándoka. Egy nap levelet kap a kínai hadseregtől, hogy férje Tibetben egy bevetésen odaveszett. Feledve kötelességeit, szüleit és hazáját, az ifjú asszony egy batyuval a hátán elindul Tibet szédítően magas hegységei felé, hogy megtalálja szerelmét, mert vakon hisz benne, hogy Ko-csün él. Vándorútján vérszomjas katonák állják útját, daloló szerzetesek kísérik, és egy tibeti család fogadja be, hogy végül harminc év hűség és kitartó keresés után üzenetet kapjon szerelmétől…

Hszinran (Xinran Xue), Kína egyik legnevesebb kortárs írónője Pekingben született. Újságíróként, majd egy kínai rádiócsatorna műsorvezetőjeként lett ismert hazájában. Sikerkönyveiben elbűvölő líraisággal, filmszerűen láttató erővel és páratlan nyelvi gazdagsággal kelt életre valós női sorsokat, egzotikus, vad és csodálatosan színes kulisszák között.

Egy blog, ami bemutatja a könyvet.

Az írónőnek egy másik könyvét, melynek címe: Asszonysorsok Kínában, 2011. augusztusában mutattuk be.

Itojama Akiko: Balfék! – A tengeri remete - Két kisregény

2011-11-09T06:06:00.000-08:00

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„- Taposs a gázra! – kiáltotta Fantázia.
Kóno elbambult:
– Hmm?
– Életed asszonya jött feléd! Ha karambolozol vele, meglett volna a találkozás!”

Itojama Akiko (絲山秋子) írásai először 2009-ben, A tengeren várlak című kötetben jelentek meg magyarul, szintén a Modern Könyvtár sorozatban. Akkor öt novelláját adtuk közre, most két kisregényét mutatjuk be.
A címadó Balfék! Japánban nagy sikert aratott, kötetünk megjelenésével nagyjából egyszerre kerül a japán mozikba a regény alapján készült film. A főhős, Hide még tizenéves, amikor megismerjük. Mindennapjait a néhány évvel idősebb Gakukóval folytatott viszonya tölti ki, minden mást elhanyagolva sodródik ebben a kapcsolatban. Azután, amikor a nő hirtelen kilép Hide életéből, a sodródás hosszan tartó lejtmenetbe csap át. Hide már a harmincas éveiben jár, amikor legrosszabb időszakából kilábalva újra találkozik Gakukóval. Kérdés, hogy kapnak-e lehetőséget az újrakezdésre.

A kötetünkben szereplő másik kisregény, A tengeri remete főhőse nyert a lottón, ezért most a Japán-tenger partján éldegél, pecázással és úszással múlatva idejét. Egy nap megjelenik előtte Fantázia, aki úgy mutatkozik be, mint Isten legrosszabbul sikerült rokona. Noha jelenléte szórakoztató, talán hősünk magányát is oldja, és egyáltalán nem jelent terhet, kiderül, hogy Fantázia meglepően keveset tud: rengeteg kérdésre egyáltalán nincs válasza, nem ismeri az emberek titkait, segíteni igen kevés ügyben képes, és mindezt őszintén be is vallja. Egyik közös autóútjuk alkalmával azonban felkiált: egy elsuhanó autóban főhősünk életének asszonya ült – ám tova is tűnt az úton. Hősünk és a nő később mégis találkoznak, és Fantáziának igaza volt, valóban ő az igazi. Az események további alakulását tekintve azonban aggasztó kérdés, hogy pontosan ki is ez a Fantázia…

Egy blog, ami bemutatja a könyvet.

Itojama Akiko: A tengeren várlak - Válogatott elbeszélések

2011-11-08T09:42:00.001-08:00

Itojama Akiko (絲山秋子), a kortárs japán irodalom egyik legismertebb és legnépszerűbb képviselője 1966-ban született Tokióban, jelenleg Gunma megyében él (a főváros viszonylagos közelségében, de csendes helyen).
A patinás Vaszeda Egyetem politikatudományi és közgazdasági karának elvégzése után egy iparvállalatnál kapott állást, megtapasztalta tehát a japán vállalatok működését, sőt áthelyezésben is bőven volt része: dolgozott Fukuoka, Nagoja és Takaszaki városában is.
2001-ben azután kilépett, és 2003-ban már íróként debütált, a kötetünkben is szereplő Csak duma az egész című elbeszéléssel, amelyért megkapta a Bungakukai folyóirat új felfedezetteknek járó díját, és rögtön jelölték a legrangosabb japán irodalmi díjra, az Akutagavára is. Utóbbit többszöri jelölés után, 2006-ban kapta meg, kötetünk címadó elbeszéléséért.
Itojama Akiko műveit számos ázsiai nyelvre lefordították, néhány írása angolul és franciául is olvasható, de válogatott kötete magyarul jelenik meg először. A kötet ötletét és a fordító munkáját Itojama Akiko végig lelkesen támogatta, amiért hálás köszönet illeti.
E sodró erejű, élvezetes elbeszélések közül kettő (Hálaadás a munkáért, A tengeren várlak) a japán vállalatok világába enged betekintést: hogyan tudja vagy nem tudja megtalálni a helyét egy nő az eredetileg csak férfiakra tervezett rendszerben, és hogyan határozza meg a vállalat a munkaidőn kívüli életet és kapcsolatokat is. A Hálaadás a munkáért emellett egy informális házasságközvetítés szórakoztató leírását is tartalmazza. A NEET egy Japánban egyre nagyobb méreteket öltő jelenséget mutat be: a NEET-ek olyan fiatalok, aki kivonulnak a társadalomból, nem járnak iskolába, nem dolgoznak – és nem is próbálnak változtatni ezen a helyzeten. Az elbeszélés egyik szereplője már kilépett ebből az állapotból; -hogyan próbál segíteni barátjának, aki még mindig a NEET-fiatalok táborát gyarapítja?
A Zsákutcás eset egy talán egyoldalú szerelmen alapuló, de bizonyosan elszakíthatatlan, felemás férfi-nő kapcsolat alakulását ábrázolja, a Csak duma az egész pedig egy sor nehezen definiálható férfi-nő kapcsolatot vázol fel, a középpontban egyetlen nővel, aki körül egyebek mellett depressziós jakuzát, merevedési zavaros önkormányzati képviselőt és internetes oldalon ismerkedő szatírt is találunk.

Egy blog, ami bemutatja a könyvet.

Baranyi Ferenc (szerk.): Kapaszkodom beléd - Japán szerelmes versek

2011-11-04T08:50:00.000-07:00

A könyv bevezetőjéből:

Valamikor az ötvenes években, valamelyik állami ünnepségen, a hivatalos szónoklatok elhangzása után művészi műsorral kedveskedtek a rendezők az egybesereglett notabilitásoknak. Már jó órája pergett a műsor, amikor Ascher Oszkár, a kor kiváló előadóművésze jött ki a színpadra és bejelentette:
- Most pedig húsz japán verset fogok elmondani. Az első sorban ülő nagyhírű államtitkár rémülten pattant fel a székről:
- De nem nekem! -és elhagyta a termet. Nem tudhatta szegény, hogy a japán versek döntő többsége háromsoros haiku, ötsoros tanka, s ami fennmarad, az is hatsoros szedóka - és csak alig néhány nevezhető csókának, amely tetszőleges hosszúságú költői mű, csupán a verssorok muraszáma (szótagszáma) kötött.
Vihar Judit írja A japán irodalom rövid története című könyvében: „A miniatűr kép, a költemény ... egész világot sejtet, amelyben benne rejtezik élet és halál. A dal szándéka nem más, mint a múló pillanat (jugen) márványba vésése. Nem véletlen, hogy éppen a szimbolizmus, az impresszionizmus irányzata vallotta magáénak a japán költészetet. A magyar irodalomban különösen a Nyugat első nemzedéke rajongott ezekért a versekért, s Kosztolányi előszeretettel fordított belőlük. Fordításai valójában Kosztolányi-versek, de a tankák hangulatát mesterien tükrözik.” Igen, Kosztolányi általában kereszt- vagy félrímes négysorosokká változtatta át a mindig ötsoros és harmincegy morás tankákat, valamint a háromsoros, mindössze tizenhét morás haikukat, de a pillanat-versek lényegét sohasem sikkasztotta el. A mi világunk folyton rohanó emberének a jugen szinte már sohasem mutatkozik meg a maga teljességében. Ha elolvassuk ezt a kis könyvecskét, akkor talán mégis. Egy rövidke pillanatra.

Egy vers a könyvből:

Sikisi hercegnő (式子内親王) (? - 1201):

Álmok

Mindig múltamról álmodok
mit sosem látok újra
és narancsvirágillatot
érzek, mit párnámon hagyott
holt szeretőm ingujja.

Faludy György fordítása

A vers japánul: 見しことも見ぬ行末もかりそめの枕に浮ぶまぼろしの中

Baranyi Ferenc (szerk.): Mennék én utánad - Kínai szerelmes versek

2011-11-01T05:07:00.001-07:00

A velúrbársony borítású kis könyvben többek között az alábbi költők versei olvashatók: Cao-cse, Ce-je, Hszie Tiao, Vang Szeng-zsu, Tu Fu, Li Ji, Meng Csiao, Csang Ci.
Egy vers a könyvből:

Li Taj-po: Csangani lány

Mezítláb jársz és nagyon szép vagy,
szemfényed, mint a tiszta tó,
lábad fehérebb, mint a jégcsap,
szíved hidegebb, mint a hó.

Faludy György fordítása

Si King - Dalok könyve

2011-10-29T04:40:00.000-07:00

„Mint egy-egy finom keleti tusrajz, olyanok a Si King, a régi kínai daloskönyv versei, melyeket a hagyomány szerint maga Konfuciusz válogatott ki korának népköltészetéből. Boldog asszonyok éneklik meg bennük uruk szépségét, elhagyott szerelmesek panaszolják sorsukat, névtelen katonák jajgatják el bánatukat, ismeretlen dalnokok foglalják versbe intelmeiket. A kínai költészetnek ez az első nagy írásos emléke, amelyből századokon át merítettek ihletet a kínai irodalom nagy klasszikus költői.”

Itt olvasható.

Klabund: Chinesische Gedichte - Nachdichtungen

2011-10-25T06:19:00.000-07:00

Ein Gedicht aus dem Buch:

Improvisation

Pfirsichblüte,
Wie süß du duftest,
Bunte Trösterin,
Wenn die Regenfee
Sich über dich beugt
Und ihre Tränen
Dich benetzen.

(Unbekannter Dichter)

Rotes Laub - Altjapanische Lyrik

2011-10-23T04:57:00.000-07:00

Mit vier Dichterporträts aus Bildrollen des 13. Jahrhunderts

Aus dem Japanischen übertragen und herausgegeben von Jürgen Berndt

Gedichte aus dem Buch:

Der Frühling ist da,
sagen die Leut überall,
nur ich glaub nicht daran,
solang der Nachtigall Lied
ich noch nirgends vernommen.

春立つといふばかりにやみ吉野の山も霞みてけさは見ゆらむ
Mibu no Tadamine (壬生忠岑)

Nachgesang

Bei der Bucht von Tago
kam ich heraus - und siehe
in strahlendem Weiß
lag frisch gefallner Schnee
auf dem Gigfel des Fuji.
Da nun die Männer
ausritten fernhin zur Jagd,
wandeln die Mädchen
in langen roten Gewändern
an klarer Wasser schönem Strand.

田子の浦にうち出でて見れば白妙の富士の高嶺に雪は降りつつ

Passing through Tago Bay and coming to a clearing, I see snow falling, pure white, on Fuji’s lofty peak

Yamabe no Akahito (山部赤人)
　

Donald A. Mackenzie: Myths of China and Japan

2011-10-20T23:15:00.000-07:00

This volume deals with the myths of China and Japan, and it is shown that these throw light on the origin and growth of civilization and the widespread dissemination of complex ideas associated with certain modes of life.

The Dawn of Civilization - Chinese Dragon Lore - Tree, Herb and Stone Lore - Symbolism of Jade - Taoism - Ancient Mikados and Heroes and more.

Innen le lehet tölteni.

Natsuo Kirino: Joshinki - A halál istennője

2011-10-18T02:49:00.000-07:00

Umihebi szigetén szigorú törvények uralkodnak. Mindent a jin és a jang, az éjszaka és a nappal, a holtak és az élők örök egyensúlya határoz meg. A sziget lakói nehezen teremtik elő mindennapi betevőjüket, vallásuk szabályait azonban semmilyen körülmények között nem szegik meg.
Namima és Kamikuu, a két nővér nem sokáig élvezheti a gyerekek gondtalan életét, a sziget szokásainak értelmében ugyanis sorsuk már jóval születésük előtt eldőlt. Kamikuu hatévesen tudja meg, hogy ő lesz Umihebi következő főpapnője. Elszakítják családjától, és megkezdődik hosszú évekig tartó felkészítése a nagy feladatra.
Hugára, Namimára még ennél is kegyetlenebb sors vár…

„Nem vehettem részt az ünnepségen. Kamikuu volt az egyetlen közülünk, aki jelen lehetett. Kitüntetett helyen ült, közvetlenül Mikura-szama mellett – és élvezhette a válogatott finomságokat. Mindketten fehér ünnepi öltözetben voltak, nyakukat ragyogó igazgyöngysorok díszítették. Kamikuuval általában együtt ettünk, és rossz volt látnom, ahogy most magában falatozik. De ennél is rosszabb az érzés, hogy elszakítják tőlem, és ettől borzalmasan nyugtalan lettem. Végre valahára az étkezés véget ért, és Kamikuu kilépett a házból. Odaszaladtam hozzá. De Mikura-szama félrelökött.
– Namima, neked nem lenne szabad itt lenned. Ne nézz rá Kamikuura!
– Miért, Mikura-szama?
– Mert te tisztátalan vagy.
Ahogy ezt kimondta, apám a többi férfival azonnal odalépett Kamikuu és közém. »Tisztátalan?« Döbbenten álltam. Lehajtottam a fejem, egész testemben remegtem. Hirtelen megéreztem, hogy valaki figyel. Amikor felnéztem, tekintetem Kamikuuéval találkozott. Láttam rajta, hogy majd megszakad a szíve a szánalomtól. Ösztönösen hátrahőköltem, soha nem nézett még rám ilyen arckifejezéssel.”

Kirino Natsuo (桐野夏生) , a magyarul is megjelent, nagy sikerű Kín szerzője, Japán egyik legnépszerűbb írónője. Regényei számtalan elismerésben részesültek világszerte. A halál istennője 2009-ben elnyerte az egyik legrangosabb japán irodalmi díjat. A történet mitikus, ember nem ismerte, meghatározhatatlan időbe röpít, hogy különös események láncolatával összekösse halandók és istenek sorsát. Meghökkentő, különös regény, fordításában is csodás nyelven hangszerelve.

Natsuo Kirino: Kín

2011-10-16T07:10:00.000-07:00

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kirino többszörös díjnyertes regénye egy csendes tokiói kertvárosban elkövetett gyilkossággal kezdődik. Jamamoto, a kisgyermekes anya, aki éjszakai műszakban dolgozik egy gyárban, megfojtja erőszakoskodó férjét, majd kolléganőitől kér segítséget, hogy megszabaduljon a holttesttől, és eltüntesse a gyilkosság nyomait. Az intelligens és hidegvérű Maszako veszi a kezébe az irányítást, de hamar rájön, hogy ez a gyilkosság csupán a kezdete egy félelmetes útnak, amely a japán társadalom legsötétebb bugyraiba vezet…

Kirino regénye egyszerre irodalmi remekmű, mely megindítóan idézi fel a japán társadalomban alávetett szerepre kárhoztatott nőket és a velük szemben támasztott elvárásokat, ugyanakkor oly sötét, oly kegyetlen és oly nyomasztó, hogy szédelegve tesszük le a könyvet. Nincs az a véres amerikai nagyvárosi erőszaktörténet, amely fölvehetné a versenyt a Kín iszonyatával.

„Felejtsük el a virágrendezést meg a gésákat… A Kín izgalmas bepillantást nyújt a japán alvilág könyörtelen mindennapjaiba, miközben szétzúzza a japán nőkről alkotott sztereotípiákat.”

Kirino Natsuo (桐野夏生) 1951-ben született, saját hazájában gyorsan hírnevet szerzett, mint zseniális krimiíró, akinek munkái messze túlmutatnak a szokványos bűnügyi regényeken. Ezt a tényt támasztja alá, hogy nemcsak a Japán bűnügyi regényírók nagydíját nyerte el – 1998-ban a Kínnal –, hanem a rákövetkező évben az ország egyik legrangosabb irodalmi kitüntetését, a Naoki-díjat is a Hamvas arc című regényével.

A regény elejébe beleolvashatunk itt.

Tanizaki Dzsunicsíró: A kulcs

2011-10-14T02:29:00.000-07:00

A regény 1956-ban jelenik meg, s még ebben az évben a pornográfia gyanújába keveredik. A remekművek azonban túlélik botrányaikat. Míg japánul A kulcs, más nyelveken Szemérmetlen vallomások címen terjed, s válik hamarosan a japán irodalom egyik legismertebb huszadik századi regényévé.
A téma elől egyetlen, magát és hivatását komolyan vevő japán író sem térhet ki; arról van szó, hogy épp Tanizaki Dzsunicsíró (谷崎潤一郎) életében zajlik le viharos gyorsasággal az a folyamat, amely a hagyományos Japánt – a bábszínház, a bambusz ivóvízcső, a kimonó és a tipegésre kényszerítő facipő Japánját – az elektronika világhatalmává változtatja.
A Nyugat értékpusztító és -teremtő betörése a japán szigetekre olyan emberi konfliktusok sorát váltja ki, melyek szinte kívánkoznak a lélekrajzban, a mikrokörnyezetek leírásában utolérhetetlen japán író ecsetjére. Ez a kérdéskör ölt testet A kulcs-ban is, izzó erotikus cselekmény-köntösbe öltözve. A japán férfiú, aki elhatározza, hogy naplót fog vezetni legintimebb szokásairól és vágyairól, s titkos naplójában annak a személynek kíván üzenni, aki előtt titkolózni óhajt; s a japán asszony, aki úgyszintén titkos naplójával válaszol a kihívásra – ők ennek a világhírű erotikus regénynek a hősei.

Hozzászólások, értékelések olvashatók itt a könyvről.

Dadzai Oszamu: Hanyatló nap

2011-10-12T04:47:00.000-07:00

A kígyó, amely baljós előjelként ott tekereg a betegágyon, a ház lépcsőjén és a kertben, a keleti állatöv hatodik jegye. Áhítat és babonás félelem övezi. Házadba települt kígyót bántalmazni végzetes bajt hozó cselekedet. Kadzuko tehát, Dadzai Oszamu művének én-hőse kihívja maga ellen a sorsot, amikor elégeti a kertben a kígyótojásokat. A balvégzet, mint a kígyó, lassan kúszik fölfelé a lépcsőkön, s az egykor előkelő családnak lehanyatlik a napja.

Önnön sorsát írta meg vajon Dadzai Oszamu? Vagy családja végzetét szőtte bele eksztatikus remény és hűs, borzongó borongás közt vergődő alakjai hangulatában? A gazdag nagybirtokos család sarja, Dadzai Oszamu (1909-1948)
(太宰治) francia irodalmat hallgatott az egyetemen, de nem szerzett diplomát. Tagja volt az illegális kommunista pártnak, de individualizmusa hamarosan szakításra késztette a mozgalommal. 1935-ben tette közzé első elbeszélését, a háború után érett nagy íróvá.

A Hanyatló nap 1947-ben óriási sikert aratott, de az író – mindössze harminckilenc esztendős volt – pályája csúcsán, 1948-ban öngyilkos lett.

Komacu Szakjo: A sárkány halála

2011-10-11T04:24:00.000-07:00

„Eltűnhet-e egy hatalmas, gazdaságilag erős, sok évszázados történelemmel és kultúrával rendelkező ország? Akadtak-e a világtörténelemben hasonló esetek? Állt-e már politikus hasonló probléma előtt?” A regényben Japán miniszterelnöke gyötrődik e drámai kérdéseken, és minden oka meg is van rá. A felkelő nap országának örökre bealkonyul Komacu Szakjo méltán világsikert aratott könyvében. A sárkány, azaz Japán helyzete geológiai értelemben valóban bizonytalan. A regény szerinti sorsa az, hogy szörnyű katasztrófák közepette végleg elmerüljön a felhevült Csendes-óceánban: Atlantisz legendája tehát a sci-fi lapjain ismétlődik meg. A százmilliós japán nemzetet a D-stáb halálmegvető bátorsággal telepíti át a Föld országaiba. A diadalmas japán gazdaság azonban megsemmisül, a sikeres, nagy és irigyelt népből kegyelemkenyéren tengődő diaszpóra válik.

A megdöbbentő történet Komacu kitűnő előadásában kétségbeejtő hitelességgel pereg, hátterében az állandósult japáni földrengések valóban fenyegető morajával és valóban beláthatatlan perspektívájával. E tudományos-fantasztikus, mégis reális vízió egyúttal kulcsot ad a „japán csoda”, a japán ember számos titkának megfejtéséhez is.

Júliusban hunyt el a szerző.

A mű japán nyelvű címe: Japán elsüllyedése (日本沈没). Az eredeti címmel 1973-ban és 2006-ban filmesítették meg a műt, az 1973-as verziót meg lehet nézni a youtube-on angol és egyúttal kínai felirattal.

Komatsu Sakyo: A holnap elrablói

2011-10-10T06:45:00.000-07:00

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A férfi mindenre elszánt bérgyilkos volt…
Keze nem remegett, midőn pontosan az áldozat mellének szegezte a fegyver csövét…
Nem akadt senki, aki megakadályozhatta volna a gyilkost.
De csak egy éles, fémes csattanás hallatszott.
Aztán egy újabb és újabb, de a fegyver minden esetben csütörtököt mondott…
Nemcsak ez a fegyver mondott csütörtököt.
Elnémult a Föld minden fegyvere.
A frontokon hirtelen megváltoztak az erőviszonyok, a technika, a hadigépek tömege használhatatlanná vált.
Aztán egy napon megszűnt az elektromosság…
És egy másik napon nem lehetett meggyújtani a benzint, a kerozint és az olajat…
A megdöbbentő események mögött egy furcsa kis emberke állt; Goemon, az idegen, aki valahonnan a világűrből érkezett.

Komatsu Sakyo (小松左京) tudományos-fantasztikus regénye arra keres választ, hogy mire való a tudomány: háborúra, vagy az emberiség boldogítására?
A fantasztikus történet hátterében kirajzolódik a mai Japán, hagyományaival és modernségével, dinamizmusával és ellentmondásaival.

Tokunaga Naoshi: A sötét sikátor

2011-10-09T00:20:00.000-07:00

1960 júniusában az egész világ figyelmét Japán felé fordította az a tény, hogy a hatalmas arányú tüntetések miatt Eisenhower nem léphetett Japán földjére. A japán munkásmozgalom erejének ez a nagyszerű demonstrációja megmutatta a világnak, hogy a japán munkások húszas évekbeli nagy harcai nem voltak hiábavalók, a fasizmus évei és az amerikai megszállás nem törték meg a japán baloldalt, hogy tehát a japán dolgozók nagy tettekre képesek a békéért és szocializmusért vívott harcban.

Napjaink eseményeinek megértését mélyebbé és könnyebbé teszi Tokunagának ez a világhírű regénye, mely izgalmas, pergő történetével a húszas évek munkásmozgalmának „történeti” értékű, mégis, ma is aktuális regényben állít méltó emléket.
(Az 1962-es kiadás fülszövege)

„A sötét sikátort 1928 végétől 1929 márciusáig írtam, munkanélküliként, megrozzant egészséggel. De a regénnyel utat törtem az irodalomba, s ez volt életem legnagyobb szerencséje.”
Tokunaga Naoshi　(徳永直司)
(Az 1968-as kiadás hátoldalán olvasható.)

Kaiko Takesi: Ószakai éjszakák

2011-10-07T10:46:00.000-07:00

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fukuszuke, a szerencse fia, így nevezik el társai a regény főhősét, aki valóban a szerencse fiának érezheti magát, mert Ószaka kivilágított utcáin tekergő, éhező csavargóból „apacs" lett belőle, teljes jogú tagja a koreai Kim ócskavas-tolvajlásból élő csapatának. Ószaka közepén, az egymillió-kétszázezer négyzetméternyi lebombázott gyártelep romjai közt keresik éjszakánként nehéz kenyerüket a csapat tagjai. Örökös harcban állnak a rendőrséggel, a rommező őrzésére kirendelt csőszökkel és a Pénzügyi Igazgatóság teát iszogató bürokratáival, akiknek dolguk lenne, hogy kezdjenek valamit a háború idején lebombázott fegyvergyár romjaival, de nem tesznek semmit. Ezért az apacsok – csavargók, börtönt járt mackósok, zsebtolvajok, agyafúrt vagányok – magukénak érzik a romokat, s megpróbálnak pénzt facsarni az ócskavasból. Vas van elég, csak ki kell „bányászni", de jó pénzt érő réz vagy mangán ritkán akad. A „jó" kereseti lehetőségnek híre megy egész Japánban, csak úgy áramlanak az apacstelepre a társadalom számkivetettjei az ország minden részéből. A rendőrségi hajszák egyre sűrűsödnek, egyre nehezebb zsákmányhoz jutni. Már-már reménytelennek látszik az apacsok sorsa. De akkor kósza hír kel szárnyra ezüstlemezeket tartalmazó ládákról, melyek a Pénzügyi Igazgatóság raktárában hevernek. Összefog az egész telep a nagy hadjáratra…

Itt olvasható a könyv.

Mi elsősorban a fülszöveget szoktuk idemásolni, de az itt olvasható hozzászólás/értékelés a könyvről, pont a fülszövegre is utal, hogy nem helytálló.

Óe Kenzaburó: Futball-lázadás

2011-10-04T02:01:00.000-07:00

Óe Kenzaburó (大江健三郎) Nobel-díjas regénye egy tűz-víz testvérpár sorsán és egy szerelmi háromszögön keresztül mutatja be a hagyományos és a modern Japán életét, Japán másfél évszázados történelmét.

A regény eredeti címe: 万延元年のフットボール, jelentése: Futball (amerikai foci) 1860-ban.

Egy blog, ami bemutatja a regényt.

Részletek Óe Kenzaburo műveiből- Óe Kenzaburo világa címmel.

Óe Kenzaburó 75 éves

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el...

2011-09-29T05:22:00.000-07:00

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Különös körülmények között nevelkednek a világtól elzárt magániskola, Hailsham növendékei. Noha minden szempontból kitűnő nevelést kapnak, tanáraik mintha egyszerre tartanának tőlük és szánnák őket. A diákok megtanulják, hogy különlegesnek számítanak, és hogy kiváló egészségük megőrzése nem csupán önmaguk érdeke, hanem a társadalomé is. Ám furcsa módon a külvilágról, melyet majdan szolgálniuk kell, szinte semmit nem tudnak. S ahogy múlnak az évek, az idillinek tetsző elszigeteltségben lassan ráébrednek, hogy az egyre gyakrabban megtapasztalt félreértések, zavaró ellentmondások hátterében sötét titok bújik meg.
Az egykori diák, Kathy, harmincas évei elején idézi fel hailshami emlékeit, amikor felbukkan az életében két régi iskolai barátja, Ruth és Tommy. Miközben megújul és megerősödik barátsága Ruth-szal, parázsló tinivonzalma Tommy iránt pedig szerelemmé kezd érni, az elfojtott emlékek nyugtalanítóan a felszínre törnek, s a visszatekintés felismerései következtében a barátoknak újra szembe kell nézniük a gyermekkoruk hátterében rejtőző igazsággal, mely egész életüket meghatározza. Ám a drámai őszinteségű szembesülés talán túl későn érkezik el mindhármójuk számára, kapcsolatuk szövevényének szálait már nem bogozhatja szét megnyugtatóan.
A „Napok romjai” szerzőjének megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó remekműve rendkívüli érzékenységgel tárja elénk a remény és az elfogadás, beletörődés időtlen drámáját. A visszafogott nyelvezet csalóka látszata mögött páratlan érzelmi mélység rejlik, melyet kiaknázva Ishiguro merészen újszerű megközelítésben vizsgálja egy napjainkban igen aktuális társadalmi kérdés erkölcsi szempontjait.

A regény számos nyelven óriási sikert aratott, 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, és a Time magazin beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé.

Egy blog, ami bemutatja a regényt.

Részlet a regényből.

Számos hozzászólást lehet olvasni itt a könyvről.

Kazuo Ishiguro: An Artist of the Floating World

2011-09-23T05:53:00.000-07:00

It is 1948. Japan is rebuilding her cities after the calamity of World War II, her people putting defeat behind them and looking to the future. The celebrated painter, Masuji Ono, fills his days attending to his garden, his house repairs, his two grown daughters and his grandson; his evenings drinking with old associates in quiet lantern-lit bars. His should be a tranquil retirement. But as his memories continually return to the past - to a life and career deeply touched by the rise of Japanese militarism - a dark shadow begins to grow over his serenity.

Search inside this book.

Walter Lord: Hihetetlen győzelem

2011-09-22T07:00:00.000-07:00

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1941. december 7-én reggel súlyos csapás érte az Egyesült Államok csendes-óceáni flottáját. Alighogy eltávoztak Washingtonból a japán kormány tárgyaló megbízottjai, amikor a japán haditengerészet egységei – elsősorban anyahajókról felszálló repülőgépek – váratlan támadást intéztek a Pearl Harbor-i támaszpont ellen, és megsemmisítették az amerikai flotta büszkeségeit. Ez volt a csendes-óceáni háborúnak az amerikaiakra nézve szomorúan végződő nyitánya.
Az amerikai flottának még arra sem volt ideje, hogy a csapásból felocsúdjon, amikor Japánban már újabb csapásra készülődtek. Yamamoto tengernagy, a híres Togo tengernagy tanítványa és a japán flotta legnagyobb tekintélyű vezetője, akinek fejében az új csapás terve megszületett, az eddig elért japán sikerektől megrészegülve most az előbbinél jóval messzemenőbb célt tűzött maga elé: az amerikai flottatámaszponttól kicsalogatja az Egyesült Államok még meglevő haditengerészeti erőit, lesállásból megsemmisíti őket, elfoglalja Midway-szigetet, ezt a Csendes-óceán közepén fekvő amerikai támaszpontot, és ezáltal megnyílik előtte az út az Egyesült Államok nyugati partja felé…
A japánok elbizakodottsága olyan mértékű volt, hogy még a legelemibb biztonsági intézkedésekről is megfeledkeztek, elhanyagolták a felderítést, nem ismerték az amerikai flotta erejét, sem hadmozdulatait. Az amerikai hírszerző szolgálat viszont hangyaszorgalommal gyűjtötte az adatokat, és a sok mozaik-darabból kialakult a nagyszabású japán támadás képe.
Az amerikai fél – természetesen – megtette ellenintézkedéseit, és így kiesett a legfontosabb tényező, amelyre a japánok számításukat alapozták: a meglepetés. Elkezdődött a csendes-óceáni háború legnagyobb tengeri ütközete, amely a japán flotta színe-virágának a teljes megsemmisülésével végződött. Olyan veszteség volt ez, amelyet a japán flotta többé sohasem tudott kiheverni.

A szerző, akit szinte megbabonázott a tenger óriásainak ez az egyedülálló összecsapása, lebilincselő érdekességgel írja le a mindössze három napig tartó, eseményekben gazdag küzdelmet, ahol szinte minden órában történt valami izgalmas vagy éppen drámai esemény. Nem sajnálta a fáradságot, több mint 30000 mérföldet utazott Tokióba, Washingtonba, Hawaiibe és Midway-re, a harcok közel 400 túlélőjével beszélgetett, hogy első kézből származó értesüléseket szerezzen, és hitelesen írhassa le az eseményeket. Könyve a szakmai hozzáértés, a pontosság és a publicista elhivatottság kiemelkedő terméke, amely szinte ugyanolyan drámai feszültséget kelt az olvasóban, mint amilyen a harc egykori résztvevőit töltötte el; aggódik az egyszerű hősök sorsáért, és a legyőzöttek iránt is feltámad benne a rokonszenv.

Egy blog, amely bemutatja a könyvet.

Kimura Rei: Japán rózsa

2011-09-21T04:59:00.000-07:00

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Japán a második világháborúban. A festői kis faluban, Macumotóban élő két fiatal lány, Szajuri és Reiko elindul a háború sújtotta Tokióba, hogy megtalálják egyikük vőlegényét. Otthoni környezetükből kiszakadva munkát vállalnak egy kórházban, ahol szembesülnek a háború valódi arcával: Szajuri öccsét csapatszállító hajójával együtt elsüllyeszti egy amerikai tengeralattjáró, míg barátnője vőlegényét összeroncsolt testtel, haldokolva látja viszont a kórházban. Amikor barátnőjét is megöli egy amerikai bomba, Szajuri bosszút esküszik: férfinak álcázva magát kamikáze pilótának áll.
A végső bevetésen azonban kudarcot vall s ellentétben kiképző tisztjével – aki egyben a szerelme is – túléli az akciót, sőt arra is fény derül, hogy tudatosan megtévesztette a császári hadsereget. A duplán szégyenteljes esemény eltusolása érdekében a katonai bürokrácia úgy határoz, hogy el kell tűnnie még a nyilvántartásokból is. Új nevet kap, száműzik vidékre… itt talál rá napjaink egy szemfüles újságírónője, akinek ha nehezen is, de lassanként megnyílik a „japán rózsa”.
Kimura Rei regényében izgalmas csatáknak lehetünk tanúi, ám ezek az összeütközések egyben a japán társadalmi hagyományoknak és egy modern világnak az emberekben zajló konfliktusai, melyeket – úgy tűnik – az amerikai bombázók sem tudtak szétzúzni. A történet szerkezete is erre utal: ide-oda ugrál a múlt és a jelen között, miközben felsejlik előttünk egy mai ésszel felfoghatatlan kasztrendszer, ahol a nők a legteljesebb alárendeltségben éltek. Szajuri története amolyan japán „haza és szerelem” eposz, melyben a legősibb túlélési ösztönök, egyfajta szellemi emelkedettség és egy fájdalmas, lemondásokkal terhelt gyönyörű szerelem képét rajzolja elénk a szerző.

Egy blog, ami bemutatja a könyvet.

Egy interjú olvasható itt az írónővel.

Kuvahara Jaszuo - Gordon T. Allred: Kamikaze

2011-09-20T06:22:00.000-07:00

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ezerkilencszáznegyvenöt Újév napja van Nyugat-Honsú tartományban, a hirói légi támaszponton. Cubaki Josiro kapitány, a 4. repülőszázad parancsnoka gyűlésre szólít. Csend borul ránk, csak az eső kopog a tetőn. A kapitány engedélyezte, hogy leüljünk, amíg ő áll – karját összekulcsolja, szeme sötét és rebbenéstelen, szinte egyenként szúr föl tekintetének lándzsája valamennyiünket. Hosszú csend után zengzetesen szólal meg: – Végre elérkezett az idő. Nagy jelentőségű döntés előtt állunk. Ismét szünetet tart, de én már érzem, közeledik – a félelem. Így még sohasem féltem. A halál jött közénk, a halál ölelt körül valamennyiünket, a halál kering körülöttünk: egyre erősebb. Milyen furcsán csengenek kapitányunk szavai. – Aki közületek nem hajlandó életét adni a nagy Nippon Birodalom isteni fiaihoz méltón, attól nem kívánjuk meg. Aki nem hajlandó elfogadni ezt a dicsőséget, az emelje föl a kezét… most! Újabb csend, a halál íze a szánkban. Az eső megcsöndesült, már csak halkan szitált. Azután tétován, félénken fölemelkedik egy kéz, majd még egy… öt, hat összesen. Nálam a döntés: választhatok élet és halál között. Hiszen így mondta a kapitány, nem? De valahogy… hogyne, hát hogyne. Élni szeretnék! De a kezem… a kezem, reszketve az oldalamon marad. Föl szeretném emelni, de nem tudom: pedig a lelkem is szeretné. Gyáva vagyok? Gyáva? Nem tehetem!

William Craig: The Fall of Japan

2011-09-19T02:53:00.000-07:00

The Fall of Japan vividly recounts the people, decisions and outcomes that contributed to Japan's military downfall in World War II. In this riveting narrative, all the players behind Japan's inevitable confrontation with the West come to life. William Craig reveals the driving ambition of General Hideki Tojo, strong man of the army who rose to Minister of War and then Premier of Japan, and Isoroku Yamamoto, mastermind of the attack on Pearl Harbor. After the Japanese Navy's crushing defeat at Midway in 1942, the Japanese no longer ruled the Pacific. And by the autumn of 1944, Japanese commanders knew that the possibility of victory was remote. From the exacting plans to regain control of the war at sea to the nightmare aftermath of the bombings of Hiroshima and Nagasaki, this is an in-depth chronicle of a nation at war.

Customer Reviews

Szimota Szeidzi: A japán katona

2011-09-15T10:46:00.000-07:00

1941. december 7-én a japán légierő hadüzenet nélkül megtámadta Pearl Harbort, a Hawaii szigeteken fekvő amerikai haditengerészeti támaszpontot. A regény 1944-45-ben játszódik, hősei ausztrál fogságba esett japán katonák, egy olyan csendes-óceáni szigetet védő ezred utolsó életben maradt harcosai, mely szigetet az éhező japán katonáktól minden nehézség nélkül foglaltak el az ausztrálok. A hadifogolyélet keservei közt gondolják át hőseink a megszállott japán hadsereg értelmetlen militarizmusát. És amikor repatriálásuk előtt visszakerülnek japán fennhatóság alá, már egészen más emberek ők.

Részlet az utószóból, melyet Tóth Sándor írt:

1941. december 7-én a japán légierő hadüzenet nélkül megtámadta Pearl Harbort, a Hawaii-szigeteken fekvő amerikai haditengerészeti támaszpontot. Ezzel bekapcsolódott a második világháborúba a fasiszta hatalmak oldalán, s megkezdte korábbi hódításai kiterjesztését a csendes-óceáni medencére és Délkelet-Ázsiára. Viszonylag rövid idő alatt a japán haderő uralta egész Indokínát, Malájföldet, a Fülöp-szigeteket, Indonéziát. 1942 végén már közvetlenül Indiát, Ausztráliát és Új-Zélandot fenyegette. Ezek a hódítások az erőszakos japán katonai uralom által régebben megfogalmazott „nyolc tűzhely egy fedél alatt" jelszó jegyében mentek végbe, és valamennyi ázsiai nép egyesítését tűzte ki céljául a japán birodalomban, létrehozva a „közös felvirágzás nagy kelet-ázsiai övezetét". 1895 és 1945 között e cél eléréséért a japánok 37 hódító háborúban ontották vérüket abban a meggyőződésben, hogy isten kiválasztott népeként szent hivatást teljesítenek, mikor császáruk hatalmát kiterjesztik más népekre is.

Honnan ered ez a "küldetéstudat", amely csupán az említett fél évszázad alatt annyi szenvedést okozott Ázsia számos népének; amely milliós veszteségek után a második világháborúban elszenvedett megsemmisítő katonai vereséghez vezetett, atomhalált okozva Hiroshima és Nagasaki lakosaira? Honnan az a fanatizmus, melynek béklyói oly erősek, hogy a regény szereplői - a csendes-óceáni szigetek egyikén ausztrál hadifogságba esett s a második világháború után hazafelé hajózó japán katonák - szorongva várják a fogadtatás pillanatát, a társadalom ítéletét?

A regény szereplőinek szorongása, félelme még a középkori Japánban kialakult sajátos ideológiára vezethető vissza, mely a japán embereket generációkon keresztül a hatalom iránti föltétlen engedelmességre, a császárért való hősi halál vállalására nevelte, és a más népekkel szembeni felsőbbrendűség tudatát plántálta beléjük. Ez az európai ember számára szinte érthetetlen, különös ideológia számos elemből tevődött össze, melyek szorosan átszőtték és kölcsönösen erősítették egymást, meghatározva a társadalmi gondolkodást, az emberek élet- és hivatáseszményeit, sajátosan szabályozva a hatalmi gépezet funkcionálásának rendjét és hatékonyságát.

Vessünk egy pillantást eme összetevők legfontosabbjaira, mindenekelőtt a japán államvallás, a sinto és a középkori szamuráj erkölcsi kódex, a busido pánázsiai eszmékkel áthatott tanításaira.

A sinto vallás tételei a japán császárt Amaterasu istennőtől származtatják, hatalmát isteni eredetűnek minősítik. E tételek a legfőbb eszmei alapjai az oktatásnak és a nevelésnek, mely azt célozta, hogy a császár iránti hűség, odaadás és föltétlen engedelmesség érzését keltse az emberekbe. A császár és hatalma isteni eredetéből pedig magától értetődővé vált az a tétel, hogy a japán isten kiválasztott népe, s arra rendeltetett, hogy más népek vezetője legyen, és a császári hatalmat mint a világ legjobb kormányzati rendszerét kiterjessze Ázsia többi országára is. A második világháború alatt a hadseregben kiadott emlékeztető ezt a gondolatot így fogalmazza meg: „Nagy szerencsére olyan országban születtünk, amelyhez hasonló nincs a világon. Nem lehet nagyobb szerencse! Mélységes boldogság tölt el bennünket, hogy ennek a fényes kormányzatnak az áldásait élvezhetjük. Szilárdan él bennünk a császárhoz való hűség és a hazaszeretet érzése. Teljesítenünk kell kötelességünket, hogy megháláljuk a császári nagylelkűséget."

Egy japán mondás szerint: „A katonai kötelesség - nehéz teher, a halál - könnyű pehely." E mondás a japán hőskultusz szellemében fogant ama tételéből ered, hogy a harctéren hősi halált halt katona lelke rögtön a mennyországba jut. Az elesett katonák lelkét tisztelet övezte, nevüket a templomban elhelyezett különleges táblákon megörökítették, és ünnepélyes szertartás keretében Japán „égi oltalmazóinak" sorába iktatták.

A hatalom isteni eredete, a hódítás, mint szent küldetés, a hősök kultusza a sinto vallás tanításaiban, mintegy meghatározta a hadsereg központi helyét a japán társadalomban és vezető szerepét az ország politikai életének irányításában. A sinto tanításaiból egyenesen következett, hogy a japán ember „igazi hivatása", életének értelme a katonai szolgálat és az istentől eredő császárért való hősi halál vállalása volt. A „nagy háborúra" felkészítés már az iskolapadban megkezdődött, ennek volt alárendelve a nevelés, a művészet is.

A háború kultuszát, a társadalom militarista szellemű nevelését szolgálta a katonai erényeket törvényként megfogalmazó szamuráj erkölcsi kódex, a busido középkorban kialakult tételgyűjteménye is. A szamurájok - e feudális, nemesi-katonai kaszt - kiváltságos életét és magatartását szabályozó törvények képezték az akarati és cselekvési egység megteremtésének, a fegyelem fenntartásának a vallási tanításokat kiegészítő szilárd alapját a császári hadseregben.

A busido azt hirdette: „A legszebb virág a cseresznyevirág, a legnagyszerűbb ember a szamuráj." A katonáktól vak engedelmességet, halálmegvető bátorságot, mindhalálig való helytállást követelt. A fogságba esést gyávaságnak, s mint ilyet a legnagyobb szégyennek minősítette. A busido szerint, aki hadifogságba esett, gyalázatot hozott a nevére, szégyent hozott a családjára. Nincs joga az élethez, kötelessége megszökni és vérével lemosni magáról a gyalázatot.

Noma Hirosi: Légüres övezet

2011-09-12T22:33:00.000-07:00

Kitanit, Noma Hirosi (野間宏) védekezni képtelen, kiszolgáltatott hősét, soha senki nem szerette, csak Hanae, a bordélyház életfogytiglani rabságában élő utcalány. Ez a szerelem okozta közvetlenül Kitani vesztét, a szeretője utáni vágyakozás csinált belőle tolvajt, és a szeretett leány emléke segíti át a tengernyi szenvedésen. Ez az érzés kíséri el Kitanit a háború borzalmaiba, a majdnem biztos halálba is. A regény lapjain Kitani úgyszólván nem is lépi át a kaszárnya, a „légüres övezet” küszöbét, csak képzeletben járja be a boldogság tájait, a kaszárnyafalakon túl létező elérhetetlen, elveszített világot. A híres japán író ezt a világot is elénk vetíti, Kitani emlékeiben, az őt körülvevő emberek mindennapjaiban, ez az élet alig különbözik a kaszárnya, a börtön világától, mert – Noma Hirosi művészi hitelességgel mutatja meg – a „légüres övezet” nem szűnik meg a komor falaknál: rettenetes, szörnyű nyomással vesz körül mindent, és a kietlen sötétségbe csak néha világít be a remény tétova, gyenge sugara.

Részlet az utószóból, melyet a fordító, Lomb Kató írt:

„A japán ember olyan szorosan összeforrt a katonasággal, hogy egyik a másik nélkül elképzelhetetlen" - írja könyvéről Noma Hirosi. A katonai kiképzés már a középiskolában elkezdődik; tisztek oktatják menetelésre, sorakozásra a kisdiákokat.
[ ...] A világháborúról számtalan könyv jelent már meg minden földrészen. Csakhogy míg sok más regény színhelye a harctér, Noma regénye akkor ér véget, amikor hőse elindul a frontra. A militarizmust a szerző a háború poklának leírása nélkül is meg tudja gyűlöltetni.

Misima Jukió: Az aranytemplom

2011-09-07T04:46:00.000-07:00

A kiotói Aranytemplom 1950-ben porig égett, akárcsak Artemisz temploma Ephezoszban – a hagyomány szerint – Nagy Sándor születésének éjszakáján. Ephezoszi Hérosztratosz azt vallotta a kínvallatáskor, hogy nevét akarta híressé tenni a tett által, és hiába volt az ítélet, hogy többé senki sem mondja ki, neve mégis fönnmaradt. Olyannyira keleti szellemű e történet, hogy akár Hérosztratosz reinkarnációjának is tarthatjuk a zenpapnövendéket, a Szarvaskert kolostorának lakóját, aki a háború után öt esztendővel Kiotó szépséges templomát gyújtotta fel.

Az ő alakját Misima Jukió (三島由紀夫) regénye őrzi meg – az író a gátlások és zsarnoki vágyak között hánykódó Mizogucsi tettének indítékait kutatja a zen-kolostor szertartásos hétköznapjaiban. Misimával igazságtalan a világ: sok remekmívű regény, elbeszélés és dráma megírása után, befejezve a Termékenység tengere című tetralógiáját, ő önmagát „gyújtotta föl”: szeppukut követett el 1970-ben, s e tette révén sokkal többen tudnak róla, mint ahányan műveit olvassák…

Itt olvasható a könyv.

Henry Scott Stokes: Misima Jukió élete és halála c. könyvéből itt lehet részleteket elolvasni.

Nagai Kafú: Szumida

2011-09-04T12:04:00.000-07:00

Az eltűnő, régi Edó fényei. A Szumida folyón úsznak a régi dereglyék, a házakból még szól esténként a samiszen hangja, vándormuzsikusok is járnak az utcákon, hagyományos hajviseletű gésák sürögnek a teaházakban, s a kabuki színházban a nézők lelkes kiáltozása kíséri a játékot.

Nagai Kafú (永井荷風) (1879-1959) a századfordulón a japán naturalizmus egyik apostola volt, Zola híve. De az emberi rútság ábrázolását műveiben hamarosan a szépség kultusza váltotta föl. Megjárta Amerikát, évekig élt Párizsban, majd a modern kultúra japáni fellegvárában, a Keio Egyetemen volt az irodalom tanára.

Műveinek letisztult, festői modernsége nincs ellentmondásban azzal, hogy kiolthatatlan szenvedéllyel ragaszkodik a hagyomány világához, őrzi szépségét, kedves számára a vigadó negyedek túlérett, dekadens hangulata: szinte valamennyi regényének hősei között akadnak gésák, a legjobb művének tartott Bokutó kidan (A folyó keleti partja) egyenesen egy nyilvánosházban játszódik, rajongója a kabuki színháznak, sok sikeres darab viseli magán az ő keze nyomát is.
A Szumida hősei ott bolyonganak a hanyatló-újjáalakuló Edó-Tokió festői díszletei között, ott élik meg a szívszomorító elválást: O-Ito, a lány gésaként megtalálja önmagát, de Csókicsi, a fiú menekül: iskolakerülésbe, színházba, betegségbe, ki tudja, hová…

Ibusze Maszudzsi: A fekete eső

2011-09-02T09:21:00.000-07:00

Néhány év óta a Kobatake faluban lakó Sidzuma Sigemacu úgy érezte, hogy unokahúga, Jaszukó, súlyos teher a lelkén. S egyre inkább olyan érzése volt, hogy nemcsak ebben a néhány évben, de a jövőben is viselnie kell ezt a már-már kimondhatatlan lelki terhet…
Így kezdődik a világhírű japán író, Ibusze Maszudzsi (井伏鱒二) regénye a – fekete eső-ről, amely Hirosima egéből hullt le azután, hogy az amerikai repülők az atombombát ledobták a városra. Az a zápor, amely a fekete felhőből hullt, és amely ugyanúgy sugárfertőzést okozott, mint maga az atombomba, mint a bomba által elpusztított város romjai, mint a bomba által megnyomorított sebesültek tízezrei, a túlélők, akik csak haladékot kaptak a haláltól, és ezt a haladékot iszonyatos ellenértékkel fizették meg.
Ibusze könyve egy fiatal lány elrontott életének regénye, és egyben egy szörnyű pusztító fegyver, az atombomba hatásának története.
Mindarról, ami Hirosimában történt, sokat írtak már, Ibusze könyve azonban az egyszerű emberek életének megsemmisülésével, az emberi boldogság elpusztulásával, az egyszerű szavak intelmet és tanulságot hordó erejével, emberközelben tárja elénk a fekete eső, az atomhalál hétköznapi, és éppen ezért talán mindennél szörnyűségesebb arcát.

Nacume Szószeki: A kapu

2011-08-25T11:06:00.000-07:00

Így kezdődik:

„Szószuke kivitte ülőpárnáját a verandára, kiszemelt magának egy kellemes, napos sarkot, s ott törökülésben elhelyezkedve, olvasni kezdett.
Kis idő múlva azonban félredobta a képes folyóiratot, és kényelmesen végignyúlt a verandán.
Csodaszép őszi nap volt, s a csöndes külvárosi utcán különösen tisztán, élesen visszhangzott a járókelők facipőinek kopogása.
Szószuke kinyújtott karjára fektette fejét, s hunyorogva bámult fel az eszterhéj alól a patyolat tiszta égre, amely a nyomorúságos, szűk verandához képest oly végtelennek látszott.
»Milyen jó is, hogy legalább vasárnaponként kedvemre bámulhatom az eget« - gondolta magában. Néhány pillanatig összehúzott szemöldökkel nézett farkasszemet a ragyogóan izzó napkoronggal, s amikor már belekáprázott a szeme, a másik oldalára fordult.”

Itt olvasható a mű.
Egy blog, amely megemlíti a könyvet és ír a szerzőről.

A szerzőről (夏目漱石) olvashatunk itt és haikui, valamint Macska vagyok c. regénye magyarul, illetve A kölyök c. műve olvasható az oldalon angolul. A kölyök elejét itt meg lehet japánul hallgatni és közben lehet az írott változatot is követni (youtube).

Akutagava Rjúnoszuke: Az éneklő borz

2011-08-24T09:17:00.000-07:00

Fordította: Gergely Ágnes és B. Fazekas László

Tartalom
Őszi hegyoldal (Shuuzan zu)　(itt olvasható eredeti nyelven)
Az éneklő borz (Mujina)
A pókfonál (Kumo no ito)　(itt olvasható eredeti nyelven)
Az orr (Hana)　(itt olvasható eredeti nyelven)
A vihar kapujában (Rashômon) (itt olvasható eredeti nyelven)
Szamurájok, csata előtt
A borféreg
A dohány meg az ördög (Tabako to akuma)　(itt olvasható eredeti nyelven)
Az estély (Butôkai)
A zsebkendő (Hankechi)
A hottoko álarc
A majom
Ogata Rjoszai tanúvallomása (Ogata Ryôsai oboegaki)　(itt olvasható eredeti nyelven)
Egy fejvesztés története
Kesza és Morito (Kesa to Moritô)
Gyilkosság a Kaika-korban (Kaika no satsujin)
Egy keresztény halála (Hokônin no shi)
A felvilágosult feleség
Kétely
Dzsuriano Kicsiszuke (Juriano-Kichisuke)
Biszei hiszékenysége (Bisei no shin)　(itt olvasható eredeti nyelven)
Mágikus csodák
Ősz (Aki) (itt olvasható eredeti nyelven)
A fekete Madonna
A talált gyerek
A szalonka
A tábornok (Shôgun) (itt olvasható eredeti nyelven)
A szent
A kert (Niwa)
Rukonomija kisasszony (Rokunomiya no himegimi)
Hina-babák (Hina)　(itt olvasható eredeti nyelven)
Jaszukicsi feljegyzéseiből (Yasukichi-mono)
Rög (Ikkai no tsuchi)　(itt olvasható eredeti nyelven)
Csodálatos sziget
Szerelmes regény
Hunani legyező
Egy szocialista
Fogaskerekek (Haguruma)
Egy őrült élete (Aru ahô no isshô)

Itt olvashatunk a szerzőről (芥川龍之介）és számos novelláját, elbeszélését is elolvashatjuk.
Egy másik blog, ami megemlíti a szerző novelláit, elbeszéléseit.

Ueda Akinari: Eső és hold meséi

2011-08-23T09:33:00.000-07:00

A japán monda- és mesevilág hátborzongató alakjai elevenednek meg előttünk Ueda Akinari (上田秋成), a XVIII. század második felében élt japán író elbeszélésciklusának lapjain. Kísértetek és rókatündérek, mindenféle szörnyek népesítik be ezt a világok, s néha úgy érezzük, mindez nem egyéb, mint a szerző elszabadult fantáziájának gátja vesztett csapongása. Ám a történetek olvasása közben rá kell döbbennünk, hogy voltaképpen nem is mesevilágba kerültünk, hanem a feudális Japán véres és embertelen valóságába.
A hírhedt szamurájvilág valóságát másképpen megjeleníteni, harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb formákba önteni talán nem is lehetett; vagy ha igen, az csak a feudális hazugságok hirdetése lehetett volna. Ezért van, hogy amikor letesszük ezt a nagyon különös könyvet, úgy érezzük, mégiscsak valami igazat tudtunk meg egy tőlünk távoli világról.

Egy blogbejegyzést olvashatunk a könyvről és az íróról itt.

Pu Szung-ling: A pokolbíró – Kísértethistóriák és más különös történetek

2011-08-15T02:30:00.000-07:00

Fordította: Tőkei Ferenc

Pu Szung-ling, Santung tartomány egy kisvárosában született a Ming-dinasztia uralkodásának vége felé, és 1715-ben halt meg, már a mandzsu dinasztia uralma idején, hetvenhat éves korában. Több könyvre való értekezést és verset is írt, de nevét világhírűvé a Liao-csaj cse-li (Liao-csaj furcsa történetei) című novellagyűjteménye tette, amely 431 rövidebb-hosszabb novellát tartalmaz: az anekdotától a tökéletes novelláig sokféle különös történet található benne: kísértetek és démonok sorsa fonódik egybe az emberekével. Kísérteties világ tárul elénk, amelyben az ember kiszolgáltatott és béklyóba vert, ismert és ismeretlen veszélyek lesnek reá. Mégis, valamennyi történet áthatja egy igazabb emberség hite és meggyőződése.

A festett bőr c. novellát itt lehet elolvasni.

Klasszikus kínai mesék

2011-08-06T05:09:00.000-07:00

Fordította angolból: Striker Judit

Előszó

E kötet az időszámítás előtti 3. és 4., valamint az időszámítás utáni 16. és 17. századból származó százhuszonegy legszebb kínai tanmesét tartalmazza. A két időszakot ugyanis az jellemezte, hogy Kínában a tanmesék a szofizmák szintjére emelkedtek.

Az i. e. 3. és 4. században a Zhou-dinasztia feudális hatalma hanyatlásnak indult: az államok hódító háborúk sorát vívták - mindegyik el akarta foglalni a másikat; szabadon adták-vették a földbirtokokat; az átlagemberek kezdték birtokukba venni a kultúrát, s a hatalom immár nem tudta tovább biztosítani az arisztokraták kiváltságait. A kor szelleme számos gondolkodó iskola kialakulását és felvirágzását ösztönözte. A kor kultúráját, a történelmet ismerő írástudók módszeresen járták az országot, s mivel leereszkedtek a nép körébe, megismerkedtek meséivel. Az írástudók e meséket arra használták fel, hogy szót emeljenek a hatalom ellen, vagy hogy más gondolkodó iskolák tudósaival vitázzanak, a mesék segítségével megfogalmazzák elveiket és nézeteiket, később pedig a meséket is felhasználták könyveik megírásához. E téren kiemelkedő munkát végzett Han Fei Zi, Zhuang Zi és Lie Zi. Meséiket évszázadokon keresztül generációk adták át egymásnak - jelentős mértékben gazdagítva a kínai kultúrát.

Kínának a Han-dinasztia uralkodása alatt (i. e. 2. évszázad) bekövetkezett egyesítése után megerősödött a feudális állam. Uralkodóvá vált a konfucianizmus, más gondolkodó iskolák háttérbe szorultak. Csak konfucianista írástudó tölthetett be állami hivatalt. Félelmetes, hogy az egyszerű emberek a mesékben szatírát alkottak a társadalomról, bírálták a társadalmat, miközben az írástudók e meséket inkább afféle pletykálkodó fecsegésnek tartották, mint irodalomnak. Ennek következtében csupán maroknyi mesét jegyeztek le, s azok jó részét is töredékesen. Két író nevét azonban meg kell említeni: Liu Zongyuan egy sor 8. századi mese szerzője, míg Su Shi a 11. században jegyezte le az Ai Zi műveit. Bár az írók életében egyik sem ért el sikereket, meséik - szatirikus társadalombírálatuk révén - jelentős helyet foglalnak el a kultúrtörténetben.

Liu Ji, a 14. században a mongol megszállás alatt átélt borzalmak hatása alatt írta meg Yu Li Zi című könyvét, mely számos mesét is tartalmaz, bár igaz, az ő meséi nem annyira életszerűek, mint amelyeket a nép alkotott. A 16. és 17. századok végén rohamosan hanyatlott a Ming-dinasztia. A hatalmi harcokból az állami hivatalnokok sem vonhatták ki magukat. Hatalmas adókat vetettek ki. A népességet éhhalált és szenvedést okozó természeti csapások sújtották. Mindenfelől jajszó, panasz hallatszott. A haladó értelmiségiek legjava fegyverként használta tollát, írásaival feltárta a szociális problémákat, támadta a korrupt hivatalnokokat. Közöttük volt Jiang Yingke a Xue Tao történetei és Zhao Xanxing a Xiao Zan (A nevetés dicsérete) írója, valamint Feng Monglong a Xiao Fu (A mulatságok tárháza) című kötet szerzője - az utóbbi kötet a mesék mellett más irodalmi műveket is tartalmaz. Xiao Fu valóban mestere volt a műfajnak, a meséket és más írásokat tartalmazó összeállítása mindmáig fennmaradt. Voltak más írók, akik a mesék alaptémáját a szájhagyományból merítették, majd azokat az i. e. 3. és 4. század irodalmi hagyományává finomították. A jelen kötetben szereplő mesék mindegyike régi szerzők munkája.

Itt olvasható a kötet.

Lisa See: Sanghaji lányok

2011-07-29T03:38:00.000-07:00

Él Sanghajban egy testvérpár, May és Pearl. Húszévesek, szépek és modellek a 30-as évek csillogó nagyvárosában, Kelet Párizsában, ahol a legkülönbözőbb kultúrák keverednek egymással. A család sokkal jobban él az átlagnál.
Aztán egy napon minden megváltozik, apjuk közli velük: eljátszotta félretett pénzüket és úgy fizetheti vissza adósságait, hogy másnap a lányoknak férjhez kell menniük. Életükbe azonban beleszól a történelem is, a japánok Sanghajt bombázzák és a két lánynak menekülnie kell...
Los Angelesben próbálnak meg új életet kezdeni - ennek során éppúgy meg kell küzdeniük Hollywood csábításával, mint a faji megkülönböztetéssel, a kommunisták ellen irányuló boszorkányüldözéssel, vagy a Kínai negyed ósdi szokásaival.
A regény valójában két testvér története, akik elválaszthatatlanok egymástól, ám olykor kicsinyes vetélkedés és irigység is vezérli a cselekedeteiket. Hatalmas áldozatokat hoznak, nehéz döntésekkel vívódnak, és súlyos titkot hordoznak, amelyre természetesen csak a regény végén derül fény.
A részleteket az írónő tehetségén és empátiáján kívül aprólékos háttérmunka, személyes beszélgetések, szakirodalom teszi még hitelesebbé. A történetben küzdő két nő sorsában és értékrendjében Kelet és Nyugat, a régi és az új ütközik, ahol a gyökereket megtagadni nem lehet, de boldogulni velük gyötrelmes.

A szerzőnek egy másik könyvét, melynek címe: Hóvirág és titkos legyező, 2010. márciusában mutattuk be.

Pearl S. Buck: Nők pagodája

2011-07-24T10:37:00.000-07:00

Pearl S. Buck nemzedékeken átívelő családregényében a múlt századi Kínába viszi el az olvasót. Negyvenedik születésnapján egy gyönyörű asszony úgy dönt, hogy visszavonul a házasélettől, és ezentúl önmagának szenteli az idejét, férje mellé pedig ágyast keres. Több mint húsz évig erős kézzel irányította a fényes udvarház működését, intézte a hagyományos kínai család hétköznapjait, ahol nem sok minden változott az elmúlt sok-sok generáció során.

Az asszony döntése felbolygatja az egész birtok életét, és a látszólagos nyugalom fátyla mögül előbukkannak a fájdalmas érzések, a düh és vágy. Az ágyas sorsa tragédiába torkollik, a férj pedig egy örömlány oldalán találja meg boldogságát. Az asszony életébe egy olasz misszionárius pap hoz gyökeres változást és szerelmet.

A Nobel-díjas írónő érzékletes képet fest Kína mindennapjairól, a különös hagyományokról, amelyekbe, mint selyembe a díszes hímzés, simulnak bele a női sorsok.

A szerző Liang asszony három lánya c. könyvét 2010 augusztusában mutattuk be.

Jung Chang: Vadhattyúk - Kína három lánya

2011-07-18T09:19:00.000-07:00

A Vadhattyúk - a huszadik századi lidérces kínai történelem három asszony sorsában elmesélve. Memoár és családtörténet: háromnemzedéknyi nagycsalád históriája. A szerző nagyanyja életének elbeszélésével kezdi, aki egy kínai hadúr ágyasa volt, majd egy bölcs és türelmes mandzsu orvoshoz ment feleségül. Anyja történetével folytatja, aki a hívő kommunisták generációjához tartozott, s végigjárta a lelkesedés, a gyötrődés, majd a meggyötretés és a végső kiábrándulás stációit.
Férjével, a hajlíthatatlan kommunistával ellentétben ő túléli azt a temérdek iszonyatot, amit a kínai szocializmus és a kulturális forradalom még a pártelit tagjai számára is tartogatott.
Az író pedig fiatal leányként maga is megtapasztalja, mit jelent vörösgárdistaként felvonulni Pekingben, mit "bírálati gyűlés"-en társainak céltáblája lenni, vagy "mezítlábas doktor"-ként falura menni... Mao Ce-tungnak sikerült a valóságban túlszárnyalnia Orwell fantáziáját: az a tömény borzalom, amit a kommunizmust a keleti despotizmussal ötvöző Mao a föld lakosságának egynegyedére zúdított, páratlan a történelemben.
A világ egyik legrégebbi kultúrájának emlékeit majdnem teljesen megsemmisítette, a hatalmas országot egyetlen összefüggő, sajátosan kínai lágerré alakította.
Arról a Kínáról, amely itt az olvasó elé tárul, még csak sejtelme sem lehetett senki külföldinek, sem szorgalmas újságolvasónak, sem másnak, de talán még a szakembernek is csak módjával. Chang könyve, mondhatni, hosszan elnyújtott kiáltás, immár nem a mélységből, hanem a mélységről - a vérrel festett írásjegyes, Maót dicsőítő vörösgárdista-zsebkendőről, a gondolatellenőrzés legrafináltabb formáiról, s nemkülönben arról, hogy embernek maradni és szeretni igenis lehetséges a pokol legmélyebb bugyrában is!

A Vadhattyúk - szenvedések láncolata és apró, ritka örömök; kiszolgáltatottság és lélegzetelállító bátorság; megaláztatások és lelkierő. Hihetetlen, de hiteles történetek, személyes élményből fakadók vagy hallottak, hol érzelmesek, hol szikárak. "Nyugodt és mértéktartó kínai történelem, de sikerkönyvként olvastatja magát. Egyszerűen letehetetlen" - írja a könyvről egyik amerikai kritikusa.

A Vadhattyúk valóban világsiker: jóformán minden nyelvre lefordították már, Angliában elnyerte Az Év Könyve-díjat, és sok-sok millió példány fogyott belőle világszerte.

Egy blog, ami megemlíti a könyvet.

Hszin Zsan: Asszonysorsok Kínában

2011-07-09T23:23:00.000-07:00

A könyv alcíme: Szexualitás és történelem

Hszin Zsan (Xinran Xue) egy nőknek szóló, a nők problémáival foglalkozó nankingi rádióműsor szerkesztőjeként fedezte fel az őt magát is megdöbbentő, s az európai olvasót elképesztő világot, a kínai nők életét.

Könyvében többnyire tragikus sorsokat mutat be, de a szenvedésnek sokféle arca és oka lehet, fakadhat a kínai hagyományból, az elmaradottságból, a történelemből vagy egyszerűen a tudatlanságból. Szinte minden történetnek szereplője a politika, a 20. századi Kína káosza és kegyetlensége. Az egyik legszebb - egyszerű, de balladai szépséggel elmesélt - történet két szerelmes egyetemistáé, akiket előbb a párt, a forradalmi küldetés, majd az 50-es, 60-as évek politikai felfordulása elválaszt egymástól. A nő 45 évig várja, keresi a szeretett férfit, s amikor egykori egyetemük ünnepségén találkoznak, a férfinak felesége és három lánya van.

Szinte minden történetnek szereplője a politika, a 20. századi Kína káosza és kegyetlensége. „Barátaim szerint Kína végre felzárkózott a világ mögé. Mivel többé már nem azon tépelődünk, hogy van-e elég ennivalónk vagy ruhánk, a férfiak és a nők közötti kapcsolatról vitatkozunk. De azt hiszem, hogy Kínában ez még bonyolultabb kérdés. Több mint ötven etnikai csoporttal, a női viselkedéssel, modorral és öltözködéssel kapcsolatos számtalan politikai változással és előírással kell megküzdenünk. Csak a feleségre több mint tíz szavunk van!”

Egy oldal, ami bemutatja az írónőt.
Bemutattuk korábban a szerző Égi szerelem című könyvét.

Amy Tan: A száz titkos érzék

2011-07-06T09:51:00.000-07:00

A száz titkos érzék Amy Tan lebilincselően izgalmas remekműve Kínáról és Amerikáról, a szeretetről és a hűségről, a képzeletünkben élő önmagunkról és a múló évek során fölfedezett igazi énünkről. Bár Olivia Laguni félig kínai származású, szedett-vedett családjához fűződő vegyes érzelmeiben mégis jellegzetesen amerikai: kissé feszélyezi a kínai rokonság, s e rokonságon belül is elsősorban féltestvére - színtiszta kínai nővére -, Kuan Li. A derűs, jóindulatú Kuan mosolyra fakasztóan hibás, tört angolsággal beszél, és leperegnek róla Olivia gyakran fullánkos, csípősen gunyoros megjegyzései - ő ugyanis „jin szemmel” nézi a világot, s látja a halottakat.
Egy blog, ami megemlíti a könyvet.

Achim Eckert: A gyógyító Tao

2011-06-21T23:10:00.000-07:00

A könyv alcímei:
Az öt elem egyensúlyán alapuló egészség. Gyakorlatkönyv

A taoista filozófiának és az öt elemről szóló tanításnak olyan világnézet szolgál alapjául, amely az élet egyes jelenségei közötti összefüggések és kölcsönhatások megismerésére és megértésére irányul.
A taoizmus öt eleme nem más, mint minden természeti jelenségben, így magában az emberben is működő kozmikus erő. Ha ezek az erők egyensúlyban vannak, az embert és a természetet egészség, harmónia tölti el.

Az elemek egyensúlyának felborulása azonban betegségben és gyengeségben mutatkozik meg. Az olvasó felteszi magának a testi és lelki állapota felmérését célzó kérdéseket sorban mind az öt elemre vonatkozóan, és közvetlen betekintést kap arról, hogy azok hogyan fejtik ki benne a hatásukat.

A kérdésekre adott őszinte válaszok tiszta képet rajzolnak fel az energiákkal kialakult személyes kapcsolatáról, és hogy mekkora az egyensúly vagy az egyensúlyvesztés. Arra az esetre, ha egy vagy több elem rossz egyensúlyára derül fény, az olvasó sokféle szempontból megoldást nyújtó és könnyen végrehajtható szellemi és testi gyakorlatokat talál. Ezek rendszeres végzésével az elemek kiteljesedését és az egyensúly harmóniáját alakíthatja ki önmagában és maga körül.

A könyv egy másik ismertetője:

A nyugati analitikus gondolkodásmódtól eltér - csakúgy, mint sok régi gyógyászati eljárás - az a taoista filozófia szerinti gondolkodási forma, amely a Yin és Yang, valamint a jelen könyvben tárgyalt öt elem alapulvételén nyugszik. Nevezhetjük a világ szellemi szempontból történő megközelítésének, amely arra irányul, hogy a dolgokat közös létükben ragadjuk meg, az élet egyedi jelenségeit összefüggéseikben és kölcsönhatásaikban ismerjük meg, és értelmüket így értsük meg. Ennek a gondolkodási formának az egyik sajátossága az a széles perspektíva, amely lehetővé teszi, hogy az embernek és a természetnek a különböző síkjait - a szellemi, a lelki és az anyagi síkokat - egyidejűleg lehet szemlélni, és az így megszerzett ismeretek segítségével harmonikusan lehet alakítani.

Kínai filozófia és gyógyítás címmel olvashatunk itt egy írást, melyhez ez a könyv is segítségül szolgált többek között.

Lie-Ce: A Tao könyve

2011-06-17T10:29:00.000-07:00

Részlet a könyvből: „A Lie Ci és általában a kínai filozófia kozmológiája úgy tartja, hogy az univerzum őseleme a csi („lélegzet”, „levegő”). Ez nem más, mint egy állandóan megszilárduló vagy feloldódó ősegység, melynek lényege a fokozatok létrehozása, s aminek terminusai az abszolút „finomság”, a Semmi azaz maga a Tao. Az univerzum akkor keletkezett, amikor a csi kilépett az Ürességből, s a viszonylag könnyű és tiszta részei megalkották az Eget, míg a nehéz és szennyezett elemei a Földet.”

Kasza Miklós írását Kína és a Tao címmel olvashatjuk itt (mely megírásához többek között ez a könyv, illetve: Lao-Ce: Tao Te King (Stojits Iván fordításában) (Ágner Lajos fordításában), Weöres Sándor: Tao Te King, valamint az előzőleg bemutatott Tábori László: A Tao virágai c. könyv szolgált segítségül).

Tábori László: A Tao virágai

2011-06-14T03:17:00.000-07:00

Alcím: Beszélgetések és írások a TAO-ról

A taoizmusról (a szerző szerint a kifejezés félreérthető, ő csak Taóról ír) szólnak a kis kötet írásai, a legkülönbözőbb oldalakról és módokon közelítve meg a témát. Némely írások a Tao nagymestereit mutatják be, mások nyugati taoistákat, az ő életfelfogásukat, életmódjukat ismertetik, ismét mások a Tao szent könyveiből hoznak szemelvényeket vagy a Tao történelmének epizódjait elemzik, a kötet végén pedig a Tao és a kereszténység kapcsolatairól szóló tanulmányok olvashatók. A szerző természetesen taoista; ismertetései, kommentárjai nem ‘pártatlanok’; a mű azokhoz szól, – akik maguk is késztetést éreznek a taoistává váláshoz.

Részlet a könyvből:
Kertépítő-művészet és virágrendezés

„A kertrendezést és a virágrendezés művészetét sokan Japánnal és a Zennel azonosítják, jóllehet mindkettő kínai és taoista eredetű. Egyidősek a kolostori taoizmus kialakulásával. A taoisták kertrendező művészete sokkal egyszerűbb, mint a japán. Óvakodtak minden túlzástól, igyekeztek a tájat és ezen belül a kertet is meghagyni természetes állapotában, és csak ott igazítottak rajta, ahol nagyon kellett. Úgy változtattak rajta, ahogy a természet is megváltoztatta volna - ők csak segítették ezt a folyamatot. Kertjeik tükrözték az Ég, Föld és Ember közötti harmóniát, és ez volt a taoista kertrendezés tulajdonképpeni célja.

[...] Persze a taoista gondolat nem hiányzik az ikebana filozófia hátteréből, a Zenből; ugyanis a Zen (Csan) születésekor a taoizmus éppen annyit adott a buddhizmus e fajtájának születéséhez, mint maga a buddhizmus. Vágott virág helyett inkább egész virágzó ágakat használtak.

A virág egyébként sem hiányzik a taoista oltárokról, legyen az Tajvanban vagy New Yorkban. A taoista szereti a virágot, de nem viszi túlzásba a vele való foglalkozást, és főként nem csinál művészetet vagy üzletet belőle. Tudja, hogy a virág a Tao megjelenése ebben a szép formában, és részvéttel tölti el annak pusztulása.”

Ming-Tao, Teng: Taoista történet

2011-06-11T01:49:00.000-07:00

A könyv alcíme: Egy taoista mester titokzatos élete és vándorlásai

Mesterek, életek, tanítások sorozat 2. kötet

A könyv főszereplője Kuan Szajhung mester, kilencéves korában került Kína egyik szent hegyének taoista kolostorába. Belső alkímiát, gyógynövényismereteket, meditációt, csikungot és titkos harcművészeteket tanult. Szigorú mesterének irányításával tanulmányozta a kínai filozófiát, a Tao Te Kinget és a Ji Kinget, a Változások Könyvét. Hosszú tanulás, számos kaland és próbatétel után ő lett Huasan Nagymesterének utolsó, tizenharmadik tanítványa. A történelem viharai Amerikába sodorták. Ma is ott él és tanít.

Holch Gábor: Mindenki szellemi kalauza Kína

2011-06-06T03:00:00.000-07:00

A Sanghajban dolgozó és élő szerző csaknem 40 szócikkben foglalja össze mindazt, amit a kínai birodalomról, a szocializmusból a világ egyik legtőkeerősebb gazdaságává kinőtt kontinensnyi országról tudni érdemes.
Ugyanúgy eligazít Kína történelmében, mint a mindennapi életben - legyen szó férfi, női életútról, a családról, iskoláról, egészségügyről, szabadidőről, szórakozásról, étkezési kultúráról - miként nem maradhatna ki az elemzések a kínai triád szerepéről, vagy a sportsikereikről szóló rész sem. A Kínában élő fotóművész, Balogh Attila remek fényképeivel illusztrálva.

A tartalomból:

Férfiak és nők
Család
Nyelv
Oktatás
Táj - és időjárás
Természet
Háziállatok
Egészség
Kung fu és tajcsi
Sport
Pártállam
Társadalom
Luxus
Belső útlevelek
Kisebbségek
Arc
Vallás
Cég
Elektronika
Közlekedés
Étkek
Tea
Kortárs írók
Kortárs képzőművészet
Álomváros
Építészet
Misztika és babonák
Szerencsejátékok
Holdújév

Kapecska Attila: Xing Yi Quan - A forma és a tudat ökle

2011-06-03T23:18:00.000-07:00

A Xing Yi Quan egy taoista belső irányzat, mely az életerő művelésében elért egyedülálló eredményeinek és legendás harci értékének köszönheti hírnevét.

A Xing Yi Quan ahogyan a Wudang hegység egy taoista remetéje látta valamikor a XVI. században:
Telihold ragyog

Az üresség mozdulatlanságában.
Amikor a szél felborzolja
A tó nyugodt felszínét,
Hallani a hegyekben élő
Tigris üvöltését.

(Li Peng)

Havasi András: A TaiJiQuan elmélete és filozófiája

2011-06-02T00:48:00.000-07:00

„Az első könyvem megjelenése után mozgalmas évek következtek a TaiJiQuan tanulmányaimban. Találkozhattam az egyik utolsó még élő nagymesterrel, Wang Yen-nian-nel aki Cheng Man-ching gyakorló partnere volt, és idős kora ellenére birtokolta még a Robbanó Erő képességét. Utazásaim során barátságot kötöttem a TaiJiQuan és általában a lágy stílusok egyéb irányzatainak mestereivel, akik ugyan eltérő mozdulatokat gyakoroltak, de az alapelvek megértését elősegítették.

Közös gyakorlásaink során jobban megértettem a Yang stílusú TaiJiQuan különbözőségét egyéb irányzatokhoz képest. Ezek a mesterek, illetve csoportjaim fejlődése, iránymutató volt tanításom kiegészítésében és helyesebbé tételében.

Ez a könyv, melyben ismét a teljességre törekedtem, ezért nem csak javítása az előzőnek, hanem bővítése is e kitűnő művészet számomra újabban felfedezett oldalaival.” A gyakorlás magas foka. Több évnyi gyakorlás után, a tanítványok nagy része elégedetlennek érzi magát. Véleményük szerint, hiányzik valami fejlődésükből, mely miatt eredményeik nem kielégítők. Ez az állapot teljesen természetes. A külsőségek elsajátítása után, valóban észrevehető hogy a lényünkön belül, nagyobb változások nem történtek. A tanítvány egyszerű de hatékony módszerekre vágyik. Ezzel a kéréssel fordulva mesteréhez, általában csalódott választ kapnak: „Légy Önmagad!”, „Egyszerűen csak lazulj el!” vagy „Bízzál már Magadban!”.

A tanítványok egy csoportja kissé összezavarodik, és hitét vesztheti, mivel nem kapott egy jól kézzelfogható módszert problémájára. Azt hogy ezen a mesterek hogyan segítenek átbillenni, mindig a saját furfangos ötleteiken múlik. Saját példámat tudom erről elmondani, melyben mesterem egyszerűen csak megkért, hogy gyújtsak meg egy füstölőt. Meggyújtottam. Majd Ő is meggyújtott egyet. Ekkor vettem észre - annak ellenére, hogy én is ugyanazokat a mozdulatokat alkalmaztam – milyen csodálatosan végezte is a kis szertartást. Ugyanazt máshogyan. A kérdésemre hogy miért e különbség, csupán ennyi volt: „Az Én füstölőmet Én gyújtottam meg, a Te füstölődet nem Te gyújtottad meg!”. „Hanem ki?” - vágtam rá.„ Az ideáljaid!”

Gyakorolhatunk reggeltől estig nap mint nap, mégsem érünk el eredményeket, ha nem ismerjük a gyakorlatok „hogyanját”. Ugyanazt a technikát alkalmazva, amivel a mester győzött egy küzdelemben, a tanítvány nem biztos hogy győz.

Havasi András: A nagy Tai Chi Chuan könyv

2011-06-02T00:35:00.000-07:00

Minden harcművész fejlődésében észre lehet venni olyan fokozatokat, melyek elmélyítik a harci művészetek megértését. Elmondható, hogy eleinte azért kezdünk harci irányzatokkal foglalkozni, hogy meg tudjuk védeni magukat az utcán, hogy gyorsak és kemények legyünk.

Akiknek ehhez elég kitartásuk van, idővel el is érhetnek egy olyan szintet, melynek segítségével félelmeiket csökkenthetik. Sokan itt megállnak, mások viszont megérzik, hogy az izmok véges lehetőségein túl léteznek tágabb világok is.

Ők egy belső élményre alapozva úgy vélik, ha a lélek erősödik, akkor a test is egyre erősebbé válik. Ezért néha izzasztó edzéseiket kiegészítve mély meditatív gyakorlatokat végeznek. Ekkor a gyakorló már nem az emberek, hanem belső korlátai ellen harcol.

Bármilyen mélynek tűnik is ez a szemlélet, még mindig dualisztikus, hiszen a gyakorló ekkor is elválasztja önmagát a külvilágtól.

A megvalósítás befejező lépése magának a harcnak az elengedése, a harc nélküli harc. Ezen a szinten már nincs különbség győztes és vesztes között, és nem a győzelemhez való ragaszkodás illetve a vereségtől való félelem vezeti a gyakorló cselekedeteit.

Uesiba Morihei: Az Út kézikönyve

2011-05-23T12:17:00.000-07:00

Uesiba mester, az Aikido megalapítója a XX. sz. legnagyobb harcművésze és egyben karizmatikus szellemi vezetõ volt. Életét az Aikidonak, az igazi budo megtestesítõjének szentelte, ami magában foglalta a régi japán hagyományok (sintó, singon buddhizmus) tanulmányozását is.

Ez a kötet verseit (dókák), tanításait tartalmazza, melyek minden – szellemi alapokon nyugvó – harcművészeti ág gyakorlójának, tanulmányozójának hasznos Út-mutatóul szolgálnak.
A reprezentatív kiállítású könyv művészi értékét a tartalommal összhangban lévõ kalligráfiák növelik, melyek Uesiba Morihei, Uesiba Kissómaru, Szaotome Micugi és Szengai alkotásai.

Részlet a műből:

Sok vonulatú,
határtalan Aikido!
Fénnyel telíti
a világot és minden
embernek testét, lelkét.

Az Aikido veled kezdődik. Magad jobbításán és az Aikidoban kijelölt feladatodon munkálkodj. Mindenkiben él a szellem, ami csiszolásra vár, mindenkinek van teste, melyet edzhet valahogy, mindenki előtt áll út, amelyet követhet. Azért vagy itt, hogy felismerd a benned lakozó istenséget, és élj a megvilágosodás veledszületett képességével. Valósítsd meg életedben a békét, majd alkalmazd a Művészetet mindenre, amivel találkozol.

Minden, legyen az anyagi vagy szellemi, ugyanabból a forrásból származik, és úgy kapcsolódik egymáshoz, mintha egyetlen család lenne. Múlt, jelen, jövő: az kiben mind benne van. A világegyetem egyetlen forrásból keletkezett, és fejlődött ki, és a mi fejlődésünket is az egység és a harmónia ideális folyamatai alakították.

Az Aiki Útja mérhetetlen, visszatükrözi a rejtett és a megnyilvánult világ hatalmas tervét. A harcos az istenség élő oltára, aki ezt a nagy célt szolgálja.

A Harcos Útja
szavakkal vagy betűkkel
leírhatatlan.
Ragadd meg lényegét, és
apránként valósítsd meg!

A Harcos Útja az emberségen, a szereteten és a hűségen alapul. A harcos hősiesség veleje az igazi bátorság, bölcsesség, szeretet és barátság. Hiábavaló kidomborítani a harcos lét fizikai oldalát, mivel a testi erőnek mindig megvannak a maga korlátai.

Minden nap tiszta
szívből eddz, technikádat
csiszold! Az Eggyel
győzd le a sokaságot!
Ez a Harcosok tana.

Az Aikido mindennapos gyakorlása lehetővé teszi, hogy belső istenséged egyre fényesebben ragyogjon. Ne törődj mások jó és rossz tulajdonságaival. Ne légy számító, és ne viselkedj természetellenesen. Elmédet nyugtasd az Aikidon, és ne kritizálj más tanítókat vagy hagyományokat. Az Aikido sohasem tart vissza, sohasem korlátoz vagy ver bilincsbe semmit. Mindent felölel és megtisztít.

Tartsd a kezedet, a lábadat és a csípődet egyenesen és a központban - ez a jó technika kulcsa. Ha megvan a központod, szabadon tudsz mozogni. Fizikai központod a harád; ha elmédet is ide összpontosítod, biztos lehetsz a győzelemben.

Az ég és a föld
isteni szépségéről
regél az egész
világ! Minden teremtmény
egyetlen család tagja.

Az eget, földet,
az istent és az embert
harmóniában
összekötve őrizzük
meg a világ egységét.

Dr. Serényi János: A bátrak harca - Beszélgetések a kalandos életű, 10 danos karatemesterrel, Masutatsu Oyamával

2011-05-20T11:40:00.000-07:00

Így kezdődik a könyv:

„A jogos, de tisztességes vereségnél jobban fáj az érdem nélküli győzelem!"

Őrjöngött a 25000 néző, amikor a tokiói Nippon Budokán küzdőterén - legjobb 8 közé kerülésért - szembekerült egymással az előző világbajnokság győztese, a hazai Makoto Nakamura és a brit Michael Thompson. A 32 éves, 120 kilós japán iszonyú erejű rúgásaira gyakran és sikeresen „válaszolt" a 83 kilós, mindössze 21 éves trónkövetelő. A menetidő lejártakor a szakértők döntő többsége a döntetlenre szavazott. A kisebbség - és ezúttal ide tartoztak az elfogulatlansággal aligha „vádolható" csokornyakkendős urak - Nakamurát hozták ki győztesnek.
A nagy hangzavar közepette a verseny főbírája, a kyokushin karate megalapítója, a 10 danos Mautatsu Oyama magához rendelte a bírókat. Néhány szót váltott velük, majd a hangosbemondó a következőket közölte: „Kancho (=igazgató) Oyama azt mondta, hogy egy világbajnok nem mehet tovább ilyen kétséges győzelemmel. A kyokushin karate szellemnek megfelelően neki egyértelműen be kell bizonyítania, hogy ő a jobb. A bírói döntés semmisnek tekintendő, így hosszabbítás következik."
Mivel korábban Budapesten és most itt a III. Nyílt Kyokushin Karate világbajnokság színhelyén is több ízben készítettem interjút Oyamával, a szöveg elhangzása után azonnal odamentem a mesterhez. E nem mindennapi főbírói beavatkozás több kérdést fogalmazott meg bennem. Feltevésükre azonban nem volt lehetőségem, ugyanis Kancho megelőzött:
- Látom, mint sokan mások, Ön sem érti, hogy mi történt itt. Azt is tudom, hogy a sportversenyeken a főbíró szinte kizárólag a műhibák esetén változtatja meg a kihirdetett eredményt. Noha a mi, oly nagy odaadással szervezett világbajnokságunkon nem kevesebb, mint 60 ország vesz részt, karatékáinknak nem a győzelem a legfontosabb. Ott belül Nakamura mindenkinél jobban érezte, hogy a mérkőzés döntetlen volt. Ha ennek ellenére továbbjut, akkor ez a dicstelen győzelem az egész további versenyen nyomasztotta volna.
- És ha most a hosszabbításban kikap?
- Akkor annál inkább szükséges volt közbeavatkoznom. Nagyon fontos, hogy ki miképp szerepel egy ilyen hatalmas versenyen. De ennél nekem sokkal fontosabb, hogy az illető hogyan él, hogyan edz, hogyan viszonyul az idősebbekhez, a társaihoz! Mi először is önmagunk gyarlóságait akarjuk legyőzni! Higgye el, a jogos, de tisztességes vereségnél jobban fáj az érdem nélküli győzelem!
Beszélgetésünk közben befejeződött a hosszabbítás, amely megint csak nem hozott döntést. Újabb két perc következett. Ekkorra már a nagyszerűen küzdő brit elkészült erejével, Nakamura combrúgásai, felsőtestre mért ütései minden kétséget eloszlattak. A japán fiú győzött, sőt további 3 mérkőzés - megérdemelt - megnyerésével megvédte világbajnoki címét.

Dr. Ujvári Miklós: A délkelet-ázsiai harci művészetek

2011-05-17T06:16:00.000-07:00

„A harc és a küzdelem minden nép történelmében fontos szerepet kapott, a legnagyobb kultuszát mégis a délkelet-ázsiai országokban érte el, ahol a nemzeti hagyományok szerves részévé vált.
A kiemelt jelentőség egyik oka az elhúzódó feudalizmus volt, ami hosszú időre konzerválta az elmaradottabb termelőeszközök mellett a kezdetlegesebb fegyverhasználatot is. Azért lehetett a harci művészetekből nemzeti tradíció, mert összefonódott az ezekben az országokban uralkodó vallásokkal, életszemlélettel s - mint Japánban - a hivatalos gondolkodással.”

Egy részletet olvashatunk a könyvből itt a tai chiról. Itt a shaolin kung furól. Itt a karate kialakulásáról. Itt (részben ennek a műnek a felhasználásával) a thai boxról. Sasaki Kichisaburo: Djudo - A japán dzsiu-dzsicu tökéletesített módszere c. könyve (1907.(!)) itt olvasható.

Csoma Mózes: Koreai csaták és harcosok - Az ókortól a modern időkig

2011-05-15T07:15:00.000-07:00

„A Koreai-félsziget említésekor elsősorban a hidegháborús konfliktusra, valamint a több mint hat évtizede tartó megosztottságra gondolunk. Kevéssé ismert, hogy a nagyhatalmak ütközőpontjában lévő félszigeten már kétezer évvel ezelőtt is több rivális államalakulat versengett egymással. Az eltelt évszázadok során ráadásul számos külső támadás érte a félszigetet: a kínai hegemón törekvésektől a kitaj betörésekig, a mongol terjeszkedéstől a japánok megjelenéséig számtalan történelmi sérelem hozható kapcsolatba az idegenekkel.

A könyv részletesen bemutatja a Koreai-félszigeten lezajlott háborús konfliktusokat az ókortól a modern időkig. A harcok főszereplőit – akik közül többen koreai nemzeti hősök lettek – a szerző külön portrékkal mutatja be a magyarországi olvasóközönségnek. A könyvet nyolc tematikus térkép, valamint több mint 60 szövegközi kép illusztrálja, amelyek nagy része eddig publikálatlan gyűjteményből származik.”

A szerző, Dr. Csoma Mózes az ELTE BTK Koreai Tanszékének habilitált adjunktusa.

Jacques Gernet: Kína hétköznapjai a mongol hódítás előestéjén 1250 - 1276

2011-05-12T11:33:00.000-07:00

Részlet a bevezetőből:
„E műnek címet kellett adni, de Kína világának sokoldalúsága, vidékeinek változatossága és szüntelen történelmi fejlődése is megköveteli, hogy a mű témája pontosan körülhatárolt legyen. Kína létének az az időszaka, amelynek leírása e könyvben található, a Déli Szung-dinasztia uralkodásának (1127-1279) utolsó éveire esik, arra a korszakra, amely megelőzi a fővárosnak 1276 elejére eső mongol meghódítását. A választott hely Hangcsou vidéke, s még inkább maga a város, egy akkor Linan nevet viselő nagy prefektúra székhelye, a korabeli Kína fővárosa. […]
Kétségtelen, hogy a Szung-kor archeológiai adati gyérek, és kevés segítséget jelentenek. […]
Az archeológai dokumentumok szegénységéért azonban bőségesen kárpótol az irodalmi források csaknem kimeríthetetlen gazdagsága. A Szung-korban kezdenek szaporodni azok a szövegek, amelyek Kína hétköznapi életéről tájékoztatnak.”

Frédéric, Louis: Japán hétköznapjai a szamurájok korában 1185-1603

2011-05-10T00:18:00.000-07:00

Különös, egzotikus világ tárul elénk e könyvben: a szamurájok korának Japánja, Japán mindennapi élete a XII-XIV. században.
A szerző, a középkori Japán alapos ismerője, elvezet bennünket a szamuráj harcosok táborába és otthonába, a daimjók váraiba, a falvak kunyhóiba, a városi műhelyekbe. Végigkíséri a társadalom minden osztályának, rétegének emberét születésétől haláláig. Leírja a különböző vallási szertartásokat, megismertet a kor japán kultúrájával, a művészetekkel, színházzal, irodalommal, festészettel.

Itt letölthető a könyv.

Dr Stephen Turnbull: Samurai Warfare c. könyve itt tölthető le. (Japan's legendary and fierce samurai warriors have an unrelenting hold on the public's imagination. The world's most renowned expert on these fierce fighters provides an exceptional, in-depth look at the samurai's unique combat skills and weaponry. Confront charismatic warlords and lone mercenaries as Dr. Turnbull examines battlefield tactics, personalities and practices, finding fascinating comparisons between the samurai and other medieval fare. Rare historic illustrations and specially commissioned paintings by Richard Hook bring you face to face with some of the planet's most terrifying battle scenes.)

Dr Stephen Turnbull: Samurai Commanders c. könyve itt tölthető le. (The samurai were the military elite of medieval and early modern Japan, and the men who led them were hailed as the very greatest, most heroic and most honourable of all samurai warriors. This first of two books examines the lives, equipment, battles and wider roles of the samurai commanders between 940 and 1576, the period from the emergence of the samurai to the triumph of Oda Nobunaga, who set Japan on the road to reunification. The styles of armour and weaponry of the samurai changed considerably during this time and this book visually recreates some of the most famous samurai commanders.)

Dr Stephen Turnbull: Katana - The Samurai Sword c. könyve itt letölthető. (The Samurai sword of Japan is probably the finest edged weapon ever made. This volume by leading Samurai expert Stephen Turnbull reveals the story of how and why it achieved this distinction. Particular attention is paid to the development of the familiar curved blade from the original straight blades, the associated development of Japan's famous steel-making techniques and the challenges from contemporary warfare. Together with the technical details of forging, polishing, mounting and testing; this volume is brought to life with details of the great swordmakers themselves. Moreover, no history of the sword would be complete without a detailed examination of its use in combat, from the greatest Samurai armies to individual duels and revenge killings. Personal accounts allow the reader to discover the art of Japanese swordsmanship in the hands of masters such as Miyamoto Musashi to the unnamed Japanese warrior defending his family's honour. This lively text is perfectly complemented by artwork reconstructions of the sword in use and colour photographs of the swords in use.)

Dr Stephen Turnbull: Samurai Armies 1550- 1615 c. könyve itt letölthető. (In 1543 three Portuguese merchants entered a turbulent Japan, bringing with them the first firearms the Japanese had ever seen: simple matchlock muskets called arquebuses. They proved a decisive addition to the Japanese armoury, as for centuries the samurai had fought only with bow, sword and spear. In 1575, one of the greatest original thinkers in the history of samurai, Oda Nobunaga, arranged his arquebusiers in ranks three deep behind a palisade and proceeded, quite literally, to blow his opponent’s cavalry to pieces, marking the beginning of a new era in Japanese military history.)

Anthony J. Bryant: The Samurai c. könyve itt tölthető le. (Perhaps the greatest warriors in history, the Samurai were a product of a social system totally geared to war. The Samurai became expert in fighting both on horseback and on the ground. Their way of life was dictated by the code of Bushido or 'way of the warrior' and clad in their magnificent, multi-coloured armour they were perfectly suited to the violent clan and dynastic warfare that dominated medieval Japan as the most powerful families vied for supremacy. In this title Anthony J Bryant presents a fascinating overview of these truly élite warriors.)

Anthony J. Bryant: Early Samurai AD 200 - 1500 c. könyv itt tölthető le.
Anthony J. Bryant: Samurai 1550 - 1600 c. könyv itt tölthető le.

Kárpáti Gábor Csaba (szerk.): A Szoga fivérek krónikája

2011-05-04T09:08:00.000-07:00

A Szoga fivérek krónikája (Szoga monogatari) a japán háborús történetek hagyatékából származó, rendkívül népszerű történelmi elbeszélés, amelyet a XVII. század elején jegyeztek le. Az elbeszélő célja az, hogy bemutassa a Szoga testvérek egész életen át tartó törekvését: apjuk halálának megbosszulását. Maga a cselekmény - mely legendákban, konfucianista és buddhista példázatokban, néphiedelmekben és kitalált részekben is bővelkedik - a XII. század második felében, egy véres polgárháborút követő békés időszakban játszódik. A testvérek bosszújának hátterében a családi birtok öröklése kapcsán kialakuló viszály áll, mely végül apjuk meggyilkolásához vezet.

A történet átfogó képet ad a harcosok társadalmi osztályáról, részletes betekintést nyújtva a szamurájok szokásaiba, eszményeibe és mindennapi létüket meghatározó értékrendjükbe: a Busidóba.

Itt olvashatunk bővebben a műről.

Hiroaki Sato: Szamurájlegendák

2011-05-03T05:36:00.000-07:00

A szamurájok rendkívül fontos helyet foglaltak el a középkori japán társadalomban. Kezdetben a szerepük a fegyveres szolgálatra szorítkozott, a 12. században azonban Japán tényleges uraivá váltak. Könyvünk célja, hogy bemutassa a szamurájok ethoszának változását a történelmi kezdetektől egészen a 18. századig, a harcosok politikai hatalomra jutásáig.
A kötet összeállítója, az Egyesült Államokban élő Hiroaki Sato régi nyelvemlékekben fellelhető szamurájtörténeteket, törvényeket, beszámolókat, vitairatokat gyűjtött egybe, amelyeket rövid, de közérthető magyarázatokkal bővített. Igyekezett mindig az aktuális kérdést legjobban megvilágító szöveget, illetve szövegrészletet választani, melyeket szükség esetén lábjegyzetekkel látott el. A magyar közönség számára számos további jegyzetet illesztettünk a szövegbe, elősegítve az olvasók jobb tájékozódását. A szakszerű magyar fordításban napvilágot látott kötet nem csak élvezetes olvasmány, hanem a magyarországi japanológiai kutatás és oktatás számára is rendkívül értékes forrásgyűjtemény.

Egy blog, mely bemutatja a könyvet. Ezen az oldalon is egy ismertetését olvashatjuk a könyvnek.

Stephen Turnbull: Nindzsa - Japán titokzatos harci kultuszának hiteles története

2011-04-30T21:08:00.000-07:00

Általános elképzelés szerint a nindzsa tetőtől talpig feketébe öltözött titokzatos szuper-szamuráj, könyörtelen gyilkos és mesterkém, a modern kor titkos szolgálati ügynökeinek véres kezű elődje.
A nindzsa bizonyos értelemben a szamuráj-tradícióval ellentétes tulajdonságokat testesíti meg. A szamuráj - a hős lovag - nyíltan száll szembe ellenfelével, és a tisztességes eszközökkel kivívott győzelem becsület dolga nála. A nindzsa - a szamuráj kor fizetett zsoldosa - ezzel szemben, ha mód van rá, inkább orvul döfte le ellenfelét.

A nindzsák eredete az ókori Kínába nyúlik vissza, és a középkori Japánban élték virágkorukat.

Részlet az első fejezetből:

„Írásos említést a titkos hadviselés létezéséről és jelentőségéről első ízben a kínai Szun Cu „A háború művészete” című könyvében történik. [...] Alapvető megállapítása, hogy egy hadsereg csak akkor támadjon, ha előzőleg az ellenséget belülről sebezhetővé tette. Ehhez hozzátartozik a cselszövés, a rémhírterjesztés és a kémkedés. A könyv 13. fejezetében Szun Cu beszámol kémek alkalmazásáról, részletesen leírja azt, ami később nindzsa-tudományként vált ismeretessé. Rövid bevezetés után a szerző kifejti véleményét, hogy az, ami a felvilágosult fejedelmet és a bölcs tábornokot a hétköznapi emberektől megkülönbözteti, nem egyéb, mint az előrelátás képessége, és hogy ez az előrelátás nem lehet pusztán a képzelet szüleménye, hanem csakis olyan emberektől származhat, akik aprólékosan megismerkedtek az ellenség tényleges helyzetével más szóval: titkos ügynököktől.”

Ashida Kim: The Secrets of Ninja c. könyve itt letölthető.
(

The principles and forms presented herein are intended for use by a lone individual.
Some Ninjitsu ryu (schools) advocate the use of such equipment as shuriken, grapples, shaken, even poisons and firearms. These schools train to use or improvise any weapon that may further the objective of the mission. There is much to be said for this approach, even among the schools that practice invisibility such as the Black Dragon Ryu, Therefore, sections explaining the classical Ninja weapons are included.
Yet, study of this Art does not require weapons of any sort. Sensei (teacher) once said, "A naked man, alone, in an empty room, can practice Ninjitsu." One cannot move quickly and silently when encumbered by various tools. And, if captured, these devices would certainly be confiscated. What is one to do then?
Here then are the means to be invisible in the presence of the enemy, to penetrate unseen anywhere, and to pass without leaving a trace.
This is the Silent Way of the Mystic-Knights, the Moonlit Path of the Shadow-Warrior, the Invisible Assassins of Feudal Japan, the NINJA.
The beauty of these techniques is that they do not require a lifetime to master. Many were developed by victims who were tired of being bullied but lacked the physical resources to overcome the forces opposing them. Few people have such resources or the time to acquire them. But, there are bullies aplenty. The student need only learn one technique and have the courage to carry it out to free himself of oppression. Making war is not hard, keeping the peace is hard.)

Szun Ce: A hadviselés tudománya (Ford.: Édes Bálint)

2011-04-28T11:49:00.000-07:00

A nyugati világ a közelmúltban fedezte fel Szun Cét, akinek két és fél ezer éves hadtudományi műve mára filozófiává nemesedett.
Egyre gyakrabban idézik a mindennapi életben, de felhasználják az üzleti „hadviselés" kézikönyveként is. Stratégiai gondolkodása, meglátásai, éles logikája és ismeretei az emberi természetről éppen olyan érvényesek, mint amikor a tizenhárom fejezet íródott.
Ma is az marad életben, aki terjeszkedik, befolyása alá vonja vagy megsemmisíti a vetélytársakat. Igaz, már nem alabárdok és harci szekerek a küzdelem eszközei, de a felülkerekedni akarás, a győzelemre törekvés örök érvényű, akárcsak Szun Ce évezredes gondolatai.

Így kezdődik a mű:
1. Szun Ce azt mondta: A hadviselés tudománya létfontosságú az állam számára.

2. Élet-halál kérdése ez; út, ami a biztonsága vagy a romlásba vezet. Ezért ez az a témakör, amelyet semmi szín alatt sem lehet elhanyagolni.

Egy blog, amely bemutatja a művet.

Szun mester: A hadakozás regulái (Ford.: Tokaji Zsolt)

2011-04-28T11:41:00.000-07:00

Szun mester (Szun-ce) kiváló műve Kínának abban a korszakában született, amelyet a patriarchális arisztokrácia uralta kisebb-nagyobb fejedelemségek rivalizálása jellemez.
A Csou-kor utolsó szakaszában, a Hadakozó fejedelemségek korában. (Kr. e. 403-221) azonban nemcsak fegyverekkel keresték a megoldást a már elviselhetetlenné vált politikai viszonyok orvoslására, de a megélénkült filozófiai iskolák új elméleteivel is.
A Szun-ce ping-fa örök érvényű, kortól és kulturális különbségektől független, az élet számos területén – nemcsak a hadviselésben – eredményesen használható stratégiai, taktikai fogásokat tartalmazó kézikönyv. Jelen fordítás egyik különlegessége, hogy Tokaji Zsolt a szövegnek nem csupán a tartalmát igyekezett magyar nyelvre ültetni, hanem érzékeltetni kívánta a magyar olvasókkal a több mint kétezer éves, klasszikus kínai nyelven írt hadtudományi munka különleges nyelvi- és előadásmódbeli ízeit. Szun mester szövege épp ezért Zrínyi Miklós (1620-1664) nyelvezetében olvasható.

Így kezdődik a mű:
Szun mester mondá:
A' háború az ország legfőebb gondja. Mi életnek, halálnak földje, és az megoltalmazásnak avagy pusztulásnak útja vala. Ezért szükséges észbe venni aztat.

(Regisztráció és kb 20 fórumhozzászólás, különb játékokban részvétel után innen letölthető.)

Szun-ce: A hadviselés törvényei (Ford.: Tőkei Ferenc)

2011-04-28T11:06:00.000-07:00

Szun-ce műve nem csupán a klasszikus kínai műveltség egyik alapköve, hanem egyben a világ klasszikus hadtudományának egyik legkiemelkedőbb alkotása is. Kínában és a Távol-Kelet legkülönbözőbb régióiban két évezreden át minden tisztnek, parancsnoknak kötelezően ismernie kellett. A Kínát első ízben egyesítő Csin Si Huang-ti éppúgy betéve tudta, mint a japán sógunok, de Mao Ce-tung zsebéből sem hiányzott. Kultúrtörténeti jelentőségét azonban nyilvánvalóan tartalmának köszönheti. A mintegy ötezer írásjegyből álló mű nem csak megszületésekor bizonyult aktuálisnak. Érvénességét az évszázadok, évezredek sem koptatták el. Így a modern ember is hasznos kézikönyvként forgathatja, hogy megoldást találjon benne saját problémáira. Kínában és egyre több amerikai menedzserképzőben is a kötelező olvasmányok közt szerepel.

Így kezdődik a mű:

Szun-ce mondotta:

A háborút, amely az ország legnagyobb vállalkozása, az élet vagy halál alapja, a megmaradás vagy pusztulás útja, mindenképpen alaposan tanulmányozni kell.

Itt el lehet olvasni a könyvet.

Miyamoto Musashi: Az öt elem könyve

2011-04-26T10:45:00.000-07:00

A legendás japán kardvívók között talán Miyamoto Musashi (宮本武蔵) neve a legismertebb. Népszerűsége nem csak Japánban, de külföldön is töretlen. Ez a rendkívüli képességekkel megáldott szamuráj első - halálos kimenetelű - párbaját tizenhárom éves korában vívta, tizenhat évesen pedig már részt vett a véres szekigaharai csatában. Élete során számtalan párbajt vívott, de nem talált legyőzőre.

Utolsó éveiben írta meg a két kardos vívás és a taktika esszenciájának számító híres művét, "Az öt elem könyvé"-t, amely manapság is széles körű olvasottságnak örvend - nemcsak a harcművészetek iránt érdeklődők körében.

A kötet első részében Muszasi történelmi alakjával, bonyolult és rejtélyes jellemével, szövevényes életútjával ismerkedhetünk meg, a második rész pedig a híres "Gorin no só"-t, a japán eredetiből fordított "Az öt elem könyvé"-t tartalmazza.

"Muszasiról írva a legmegbízhatóbb adatokat válogattam ki, amelyek a lehető legközelebb állhattak történelmi személyiségéhez.
Az énáltalam jellemzett Muszasi így valószínűleg kissé különbözik a népszerű japán regényekben található karaktertől."
Szugavara Makoto

Itt további információkat olvashatunk a szerzőről és könyvéről.

Mijamotó Muszasi - Taira Sigeszuke: A Szamuráj útja

2011-04-26T08:28:00.000-07:00

A kötetben szereplő két művet azzal a céllal állítottuk párba, hogy az olvasó hitelesebb képet alkothasson a középkori Japán katonai hagyományairól és az ehhez kapcsolódó sajátos filozófiáról. Az öt elem könyve 1645-ben íródott. Szerzője, Mijamotó Muszasi (宮本武蔵, Hepburn átírással: Miyamoto Musashi) egy valódi csatákban edződött, híres vívómester volt, aki művében saját tapasztalatain alapuló, gyakorlati útmutatással szolgált mindazoknak, akik a Harcos Útját választották.
A szamuráj becsületkódexének írója, Taira Sigeszuke korának híres, konfuciánus szellemiségű tudósa és hadművésze volt. Igyekezett pontos szabályok formájában rögzíteni mindazt, amire egy leendő harcosnak hivatása gyakorlásához és szolgálatának teljesítéséhez szüksége lehet.

A legendás két kard technikát kidolgozó M. Muszasi (1584–1645) – teljes nevén Sinmen Muszasi No Kami Fudzsivara No Gensin –, annak ellenére lett a japán nép legendás hőse, hogy igazából gazdátlan szamurájként, róninként járta be az országot.
Akkoriban ez a státusz alig jelentett többet a rablónál. Muszasi alakját nagyon sokszor foglalták már történetekbe, melyek jórészt idealizáltak voltak, akár csak a mi Mátyás királyunk mesei megjelenése.
Maga a mű az 1600-as Segikahara-i csata után 45 évvel íródott. Ezt azért tartom fontosnak, mert a Tokugawa sógunátus ekkorra teljesen megszilárdította a hatalmát, és Japán történelmében beköszöntött a béke kora (1603–1867). Ez okozta, hogy a szamurájok nagy mennyiségben lettek gazdátlanok, és váltak roninná.
Maga a kardművészet azonban pont ezután vált igazi harcművészetté, mert a háború nélkül maradt szamurájoknak elég sok idejük maradt tökéletesíteni a technikájukat. Lépten-nyomon új iskolák, stílusok bukkantak fel.

Ebben a korszakban vált Muszasi országjáró mesterré, olyan kardforgatóvá, aki iskoláról iskolára járva tökéletesítette tudását, stílusát. A könyvben szereplő műve, Az öt elem könyve nem más, mint egy kardoktató tanácsai, melyek filozófiai háttérrel is rendelkeznek.
Meg kell mondanom, nagyon sok olyan rész van, ami általánosságokat állít és részletgazdaságnak még a nyomát sem lelni benne, de ne csodálkozzunk rajta, mert ezeket nem polgároknak, hanem szamurájoknak írta, és azok közül sem a kezdőknek.
Saját meglátásom szerint egy csipetnyivel több egoizmus van benne, mint amennyi valódi információ lelhető fel a tényleges vívást illetően. Olvasmányosságát illetően nem könnyű iromány. Sajnos helyenként mintha a fordítással is lennének gondok, mivel a stratégia folyamatosan a stílus szó helyét foglalja el, de ennek ellenére kihagyhatatlannak tartom, mivel a japán kultúra egyik emléke, és aki szeretne akár egy pillantást is vetni az akkori gondolkodásmódra, annak ez remek ablaknak minősülhet.

A kötetben olvasható másik mű a híres konfuciánus szellemiségű tudós, T. Sigeszuke (1639–1730) A szamuráj becsületkódexe 「武道初心集」című alkotása, amely saját korában szinte minden szamurájnak kötelező olvasmánya lett, igazi jelentősége azonban ennek is a Tokugawa dinasztia alatt teljesedett ki, mivel az egységes szamuráj kép is ekkorra alakult ki.
A mű olyan erkölcsi és életmódbeli tanácsokat adott a szamurájoknak, amit mi magunk is megfogadhatnánk a mai korban. A tisztálkodás, az élet szemlélete, a gyönyörök mértéke, a hasznos és haszontalan megkülönböztetése, sőt maga a szülőkkel és gyerekekkel való bánásmód ajánlott mértéke is az ajánlások között szerepel.

A szamurájoknál mindennapos halál kérdését is olyan egyszerűen fogalmazza meg, hogy az világos és érthető: a szamuráj ne keresse a halált, de éljen úgy, hogy minden dolga rendezett legyen, hogy ha a kötelességteljesítés közben elhalálozna, akkor ez a hátramaradtakat ne érje elviselhetetlen anyagi és lelki csapásként.

Egy blog, ami megemlíti a könyvet.

Jamamoto Cunetomo: Hagakure - A szamurájok kódexe

2011-04-21T22:48:00.000-07:00

A Hagakure (1946 előtt így írták: 葉隱;
utána: 葉隠) (jelentése: „Levelek alatt”) a Szamuráj Útjára, a Busidóra vonatkozó rövid tanítások, történetek és feljegyzések gyűjteménye a XVIII. század elejéről, amelyet a később zen szerzetessé vált szamuráj, Jamamoto Cunetomo (山本常朝, Hepburn-átírással: Yamamoto Tsunetomo) diktált le lelkes tanítványainak.

Az eredeti szöveget kézzel másolták, és adták körbe a Nyugat-Japánban élő Nabesima-klán fiatal csatlósai körében.

A beható tanulmányozás megmutatja, hogy a Hagakure nem más, mint Cunetomo szenvedélyes gyűjtésének eredménye, amelyet békeidőben állított össze a Szamuráj Útjáról.

Ez pedig az „úgy halj meg, mint egy igazi szamuráj” alapgondolatán, azaz a bátor, igazságos és erényes harcos ideálján nyugszik. A japán történelem és hagyomány alapos megértéséhez elengedhetetlen ennek a forrásnak az ismerete, mely a teljes szövegből közel négyszáz történetet tartalmaz - azokat, amelyek a leghívebben tükrözik a Hagakure szemléletét, filozófiáját.

TARTALOMJEGYZÉK
Előszó a magyar kiadáshoz - Előszó - Bevezetés - HAGAKURE: Nyugodt éjszakai beszélgetés - Az első könyvből - A második könyvből - A harmadik könyvből - A negyedik könyvből - Az ötödik könyvből - A hatodik könyvből - A hetedik könyvből - A nyolcadik könyvből - A kilencedik könyvből - A tizedik könyvből - A tizenegyedik könyvből - Irodalom - Időrendi áttekintés - Nevek és kifejezések magyarázata

Taisen Deshimaru: A zen és a harcművészetek

2011-04-19T21:30:00.000-07:00

Nincsenek szüleim,
Az eget és a földet tekintem szüleimnek.
A saika tanden az én otthonom.
Nincs isteni hatalmam;
A becsületesség lesz az én isteni hatalmam.
Nincsenek eszközeim;
A tanulékonyság az én eszközöm.

(Részlet a Szamuráj hitvallásból, mellyel a könyv kezdődik)

„Minden egyes napra összpontosítanod kell, és minden egyes napnak teljesen oda kell adnod magad, mintha hajad lángokban állna!”

E középkori szamurájhoz intézett tanítás summázata lehetne Taisen Deshimaru zen mester nyugati olvasójához intézett szavainak. A zen vagy a harcművészetek gyakorlása közben intenzíven, teljes odaadással, takarékoskodás nélkül kell élned - mintha a következő pillanatban már meghalhatnál. Efféle elkötelezettség nélkül a zenből szertartás lesz, a harcművészetek pedig sporttá vállnak. Ez a könyv a zen és a bushidó összefonódásáról szól. Ajánlom mindenkinek, aki a harcművészetek szellemi hátterére is kíváncsi.

Egy írás olvasható itt egyazon címmel, mely a könyv alapján íródott, a könyvet mutatja be.
Itt olvasható a könyv.

Taisen Deshimaru: Az igazi Zen - Bevezetés a Sóbógenzóba

2011-04-19T21:29:00.000-07:00

Taisen Deshimaru - a zen gyakorlásának módszerét először Európába elhozó mester - történelmi jelentőségű és örökérvényű könyve a zen mély bölcsességének leglényegét nyújtja át olvasóinak.

A Shobogenzo-ban Dogen így írt: „Mi a zazen? Tökéletesen benne lenni a pillanatban, a világegyetem valamennyi létezési formáján túl megvalósítani és élni a Buddha állapotot. A zazen nem több mint a valódi Buddha élmény megtapasztalása, függetlenül attól, hogy valaki buddhista-e vagy sem.”

Az érdeklődők és tanítványok nemcsak a zazen fogalmát ismerhetik meg a műből, hanem a zazen módszerét, gyakorlásának titkait és szabályait, a zazen útjának különböző tudatállapotait, a megfelelő tudati hozzáállást és a szervezet egészségi állapotára, jóllétére kifejtett áldásos hatásait is.

Diana & Richard St Ruth: A zen buddhizmus

2011-04-16T09:32:00.000-07:00

Vallások világa sorozat

Részlet az Előszóból:

„Egyszer, mikor híveit oktatta Indiában, Buddha föltartott a magasba egy szál virágot. Egyik tanítványa elmosolyodott e gesztus láttán. Szívhez szóló üzenet volt ez, a tan átadása - szavak nélkül. Később ez a gondolkodásmód egyre jobban elterjedt Kínában, Koreában meg Japánban, és zen néven vált közismertté.

Az évszázadok folyamán tömérdek buddhista szent irat halmozódott föl, Buddha tanításait ezerféleképpen magyarázták. A zen szempontjából viszont semmire nem adtak magyarázatot, mivel e tan lényege a szavakra lefordíthatatlan, személyes tapasztalat."

Lux Éva: Időtlen idő: A zen c. írása itt olvasható.

Karlfried Dürckheim: A nyugalom japán kultusza

2011-04-14T23:05:00.000-07:00

Nyugalom - sokszor egy mély sóhajjal kísért kifejezés, amely legtöbbünk belső, rejtett vágyát tükrözi. Miért fontos nekünk a nyugalom, és miért érezzük olyan húsba vágóan a hiányát?

Dürckheim klasszikus műve a nyugati ember szemén, észjárásán keresztül mutatja be azt a rejtélyes birodalmat, amelyben központi szerepet tölt be a nyugalom: a japán emberek értékrendjét, tradicionális művészetét, mindennapi életét és spirituális gyakorlatait alapvetően meghatározó és átható misztikus fogalom. A könyv a Japánra olyannyira jellemző nyugalom-kultusz elmélete mellett a gyakorlatban is kiválóan alkalmazható módszereket - a test mozdulatlansága, légzéstechnika, a belső központ felfedezése - és három híres japán szöveget is tartalmaz, melyek a harcművészetek (íjászat, kard- és lándzsavívás) szempontjából közelítik meg a belülről fakadó nyugalom bámulatos hatását.

Bölcs és inspiráló könyv mindazoknak, akik belső békét és szellemi tartalmat keresnek a nyugati társadalmak túlfokozott, mozgalmas életstílusában.

Szemelvényeket olvashatunk itt a műből.
Egy blog, amely foglalkozik a könyvvel.

Koichi Tohei : A KI a mindennapi életben

2011-04-11T11:11:00.000-07:00

Mesterek és harci művészetek sorozat 4. kötete.

A szerző tízdanos aikidómester , a legendás Morihei Uyeshiba legjobb tanítvány a tudat és a test összehangolásán alapuló aikidó megalapítója, a Nemzetközi Ki szövetség elnöke.
A könyv első részében részletesen, számos könnyen elsajátítható gyakorlati példával elmagyarázza a belső energia - japánul ki, kínaiul chi - működési elveit. Ezek a példák érzékeltetik szellemünk erejét, segítségükkel az olvasó megtanulhatja szellemi energiáinak irányítását.

A második részben konkrét gyakorlati példákon tanulmányozhatjuk a ki működési elveit a mindennapos életben.
A szerző azt kívánja, hogy ne csak az élenjárók sajátíthassák el a ki teljes értelmét, hanem, azok is, akik fizikai vagy szellemi természetű problémákkal küszködnek, illetve akik még nem ismerték fel, teljesen saját erejüket és lehetőségeiket.

A szerző azt is kívánja, hogy azok, akik megismerték, véssék jól a szívükbe a ki alapelveit és segítsék környezetüket egy fényesebb, boldogabb út megismerésében.

Itt részleteket olvashatunk a műből. Itt le lehet tölteni a könyvet.

Szerdahelyi István - Wintermantel Péter (szerk.): Japanológiai körkép

2011-04-09T05:41:00.000-07:00

1986 őszén az ELTE BTK Kínai és Kelet-Ázsiai Tanszék keretein belül - először a magyar felsőoktatás történetében - kezdetét vette a japán szakos bölcsészképzés. A szerzők jelen kötettel emléket kívánnak állítani az elmúlt húsz esztendő történetének. Ez idő alatt több száz hallgató hagyta el az egyetemet japán szakos diplomával a tarsolyában, és sokan közülük azóta is művelik a japanológia valamelyik ágát. Időközben más egyetemen is létesült japán szak, de oktatói gárdájának zöme szintén az ELTE japán szakának végzettje.

A címválasztás - Japanológiai körkép - is jelezi, hogy a kötet a hazai japanológia minél teljesebb spektrumát be kívánja mutatni. A több tudományterületet is felölelő tanulmánykötet méltón reprezentálja a Magyarországon folyó, illetve magyar kutatók által külföldi egyetemeken végzett Japán tárgyú kutatásokat.

A japán szak fennállása húsz éves jubileumának megünneplésére kiváló alkalmat teremt egy olyan tudományos emlékkönyv összeállítása, mely átfogóan bemutatja a magyarországi Japán-kutatás történetét, eredményeit és jelenét. A kötet összeállítása során a szerzők arra törekedtek, hogy az ELTE BTK japán szakának egykori és jelenlegi oktatói, előadói, valamint hajdani és mostani diákjai mellett helyet kapjanak a kötetben azok a pályatársak is, akik az elmúlt évtizedekben a társműhelyek valamelyikében (Külkereskedelmi Főiskola, Károli Gáspár Református Egyetem japán szaka, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Teleki László Alapítvány) fáradoztak a magyarországi japanológia helyzetének fellendítésén is.

A tartalomból a teljesség igénye nélkül:

Gergely Attila: Japán értékelések az Európai Unióról
Yamaji Masanori: Hope and Anxiety
Hamar Imre: Buddhizmus a Heian-korban: Szaicsó és Kúkai
Király Attila: Néhány megjegyzés a szerencseistenségek muromacsi-kori kultuszával kapcsolatban
Szabó Balázs: A ki fogalmának értelmezése és annak változásai a
japán harci művészetekben
Erdős György: Wild Haruki Chase

Herbert P. Bix: Hirohito and the Making of Modern Japan

2011-04-04T07:46:00.000-07:00

In this groundbreaking biography of the Japanese emperor Hirohito, Herbert P. Bix offers the first complete, unvarnished look at the enigmatic leader whose sixty-three-year reign ushered Japan into the modern world.

Never before has the full life of this controversial figure been revealed with such clarity and vividness. Bix shows what it was like to be trained from birth for a lone position at the apex of the nation's political hierarchy and as a revered symbol of divine status.

Influenced by an unusual combination of the Japanese imperial tradition and a modern scientific worldview, the young emperor gradually evolves into his preeminent role, aligning himself with the growing ultranationalist movement, perpetuating a cult of religious emperor worship, resisting attempts to curb his power, and all the while burnishing his image as a reluctant, passive monarch. Here we see Hirohito as he truly was: a man of strong will and real authority.

Supported by a vast array of previously untapped primary documents, Hirohito and the Making of Modern Japan is perhaps most illuminating in lifting the veil on the mythology surrounding the emperor's impact on the world stage. Focusing closely on Hirohito's interactions with his advisers and successive Japanese governments, Bix sheds new light on the causes of the China War in 1937 and the start of the Asia-Pacific War in 1941.

And while conventional wisdom has had it that the nation's increasing foreign aggression was driven and maintained not by the emperor but by an elite group of Japanese militarists, the reality, as witnessed here, is quite different. Bix documents in detail the strong, decisive role Hirohito played in wartime operations, from the takeover of Manchuria in 1931 through the attack on Pearl Harbor and ultimately the fateful decision in 1945 to accede to an unconditional surrender.

In fact, the emperor stubbornly prolonged the war effort and then used the horrifying bombings of Hiroshima and Nagasaki, together with the Soviet entrance into the war, as his exit strategy from a no-win situation. From the moment of capitulation, we see how American and Japanese leaders moved to justify the retention of Hirohito as emperor by whitewashing his wartime role and reshaping the historical consciousness of the Japanese people.

The key to this strategy was Hirohito's alliance with General MacArthur, who helped him maintain his stature and shed his militaristic image, while MacArthur used the emperor as a figurehead to assist him in converting Japan into a peaceful nation. Their partnership ensured that the emperor's image would loom large over the postwar years and later decades, as Japan began to make its way in the modern age and struggled -- as it still does -- to come to terms with its past.

Until the very end of a career that embodied the conflicting aims of Japan's development as a nation, Hirohito remained preoccupied with politics and with his place in history. Hirohito and the Making of Modern Japan provides the definitive account of his rich life and legacy. Meticulously researched and utterly engaging, this book is proof that the history of twentieth-century Japan cannot be understood apart from the life of its most remarkable and enduring leader.

Winner of the Pulitzer Prize

Csicsibu Szecuko Hercegnő: Az ezüstdob

2011-03-28T02:29:00.001-07:00

A regény - vagy pontosabban memoár - Szecukó (秩父宮妃勢津子), egy japán hercegnő története. Szokatlan és rendkívül érdekes. Szokatlan, mert először fordul elő, hogy a japán császári család egyik tagja memoárt ír és közzé is teszi. Érdekes, mert Hirohitó császár sógornője mondja el benne életét, gondolatait, megfigyeléseit.
Az egész huszadik század lepereg előttünk, hiszen a főszereplő 1909. 09. 09-én este 9 órakor született, s aki ekkor jön a világra, annak a japán hagyomány szerint nagyon hosszú és boldog élete lesz. Hosszúnak hosszú volt, de hogy valóban boldog volt-e - kiderül, mire a könyv végére érünk.

Kavabata Jaszunari: Kiotói szerelmesek

2011-03-26T10:24:00.000-07:00

Virágzó cseresznyefák, parkok, ősi szentélyek, színpompás ünnepek egy modern, fejlődő japán nagyvárosban, amely a századok megszentelte hagyományoknak sem akar hátat fordítani – ebben a keretben bomlik ki a nagylány korban egymásra talált két ikertestvér, Csieko és Naeko megindító története. Egyikük famunkások között, a másik jómódú kereskedő házában nevelkedett, de a feltámadó testvéri szeretet ledönti a társadalmi gátakat. A két melegszívű, kedves leány élete egyaránt kiteljesedik, és mindkettő megtalálja a hozzáillő, odaadóan szerető férfitársat is.
Az 1899-ben született, Nobel-díjas japán író （川端康成, Hepburn-átírással: Kawabata Yasunari）finoman szőtt, különös ritmusú regénye egy számunkra szokatlan világba vezet el, mely áhítatos szépségkultuszával, rejtőző, de mély érzéseivel és a mindennapokat átszövő költőiségével végül meghitt ismerősünkké válik.

Az íróról olvashatunk itt.
Itt a szerző bemutatása mellett olvashatunk a többi magyarul megjelent művéről is.

Ha Jin: Várakozás

2011-03-25T00:21:00.001-07:00

Kong Lin katonaorvos idestova tizenhét éve várakozik, miközben két életet él, az év 353 napján az egyiket, 12 napig a másikat. Kong Lin nem maga választotta e kettőséget: a hagyományok és a Párt döntött helyette.
Két asszony várakozik vele: Suju, az írástudatlan, lótuszlábú feleség a szülõfalujában, és Vu Manna, a modern ápolónõ, a városban. Lin évről-évre hazatér a falujába, hogy válásért folyamodjék a népbírósághoz, ám alázatos és hűséges hitvese a bíró előtt mindannyiszor meggondolja magát. Azt ígéri, az idén másként lesz...

"Az emberi kiszolgáltatottság huszadik századi tragikomédiája egy olyan társadalomban, ahol a Párt irányítja az élet minden mozzanatát, ahol egy leleplezett szerelmi viszony egy életre tönkretehet, ahol a falu és a város között szinte áthághatatlan a szakadék. A Várakozás a maga ironikusan realista látásmódjával hitelesen intim bepillantást enged egy diktatúra természetrajzába." PANTHEON BOOKS

Ha Jin (Jīn Xuěfēi (simplified Chinese: 金雪飞; traditional Chinese: 金雪飛; born February 15, 1956) csupán tizenegy évvel ezelőtt kezdett el angolul írni, mindazonáltal az 1997-ben megjelent Ocean of Words (Szavak óceánja) című első novelláskötete elnyerte a PEN/Hemingway díjat.
1998-ban újabb novelláskötettel jelentkezett, s az Under the Red Flag (Vörös zászló alatt) Flannery O'Connor Award for Short Fiction díjban részesült.

1999. Amerikai Nemzeti Könyvdíj, 2000.Faulkner-díj .

Az Index könyvbemutatója.
Fórumhozzászólások, értékelések a Molyon.

Lisa See: Hóvirág és titkos legyező

2011-03-24T00:00:00.000-07:00

Két élet, két női sors lenyűgöző krónikája a regény s a Kínában életre hívott titkos női civilizációé.
Két kislány hat éves korától egymásban találja meg azt az esélyt, amit máskülönben megtagadott volna tőlük az élet.
Kapcsolatuk meleg, szívderítő, felkavaró és drámai, szinte erotikus. Az erős kötődés a házasságuk után, az anyaság örömei és tragédiái közepette is megmarad, mígnem közéjük áll egy félreértés
Fájdalmasan gyönyörű történet szeretetről, bánatról, barátságról, egy letűnt titkos világról.

1, 2, 3, 4, 5, 6, 7 blog, ami foglalkozik a könyvvel. Itt megjegyzéseket, idézeteket lehet olvasni a könyv kapcsán, illetve a könyvből.

A szerző oldala.
(Regisztráció és kb. 20 fórumhozzásszólás, játékokban részvétel után innen letölthető a mű.)

A szerző: Sanghaji lányok c. könyvét 2011. júliusában mutattuk be.

Thomas Raucat: Tiszteletreméltó kirándulás

2011-03-21T08:58:00.000-07:00

Egy svájci úr üzleti úton jár Tokióban. Tárgyalásai szünetében – meglátogatva az 1922-es Béke Világkiállítást – fölöttébb megtetszik neki a nép két egyszerű, ám annál csinosabb leánya. Addig ügyeskedik, amíg a szebbiket meg nem szólítja, meghíván őt egy Tokió környéki kirándulóhelyre, átadván neki az útiköltséget és lelkére kötve, hogy egy szállodánál fognak találkozni. Az ügylet még végbe sem mehetett, amikor közbeszól egy japán üzletember, a svájci úr valamelyik ügyletének partnere, hogy azt a helyet, azt a szállodát ő fogja az európai úrnak megmutatni, méghozzá jelentős japán urak társaságában, hivatalossá és tekintélyessé, mindenekfölött tiszteletreméltóvá téve az alkalmat.
A svájci átkozza az okvetetlenkedő japán üzletembert, nem ahhoz a vonathoz megy ki, amelyet a lánynak megígért, viszont a lány – akit a meghívás igencsak érdekel – szintén különböző nehézségeknek néz elébe; barátnőit is értesítenie kell, sajnos, azt a pénzt is elherdálja gyermetegen, amit az útra kapott; a japán társaság is elszánt azonban, sokat várnak a kirándulástól. Szóval nagy az összevisszaság, sajátosan alakulnak, kereszteződnek a szervezések, a megbeszélések, egymásnak ellentmondanak a szándékok és a célok.

A francia író bravúrosan bonyolítja az eseményeket, a szituációk humorát és groteszkségét azzal is növelve, hogy fejezetenként váltogatja az elbeszélőt. Hosszú monológokból értesülünk a különböző szereplők terveiről, szándékairól, céljairól, egyre jobban belebonyolódva az alapjában véve végtelenül egyszerű, ám hovatovább átláthatatlan szituációba. A rövid regény egyszerre üdén humoros és gúnyosan szatirikus. Legfőként a japán szokásokat, erkölcsöket, mindennapokat és mentalitást ironizálja, de kijut a gunyorosságból Európának is bőségesen

Egy másik leírás a könyvről:

Thomas Raucat valódi neve Roger Poidatz. A történetet fejezetrõl-fejezetre mindig más szereplõvel mesélteti tovább, így minél több szemszögbõl, japán szemmel láttathatja, japán fejjel gondolkodva értelmezheti a látszólag mindennapos eseményeket a tragikus végkifejletig. A regény egy Tokió-környéki szigetre tett kirándulás története 1922 júniusában, ugyanakkor egzotikus belsõ utazás a japán ember lelkivilágába, melynek során - a szatíra éles tükrében - megismerkedhetünk e távol- keleti nép számunkra olykor különösnek, visszatetszõnek tűnõ szokásaival, erkölcseivel, gondolkodásmódjával. Ez a regény a leggyilkosabb szatíra, amit valaha is írtak a japán mentalitásról. Francia szerzõje csak álnéven merte publikálni, Japánban a harmincas években be is tiltották. Letehetetlen és maradandó olvasmány.

Itt olvasható a könyv.

Sayo Masuda: Autobiography of a Geisha

2011-03-20T03:40:00.000-07:00

Sayo Masuda (増田小夜) 's story is an extraordinary portrait of rural life in Japan and an illuminating contrast to the fictionalised lives of glamorous geishas. At the age of six Masuda's poverty-stricken family sent her to work as a nursemaid. At the age of twelve, she was indentured to a geisha house.
In "Autobiography of the Geisha” (芸者,苦闘の半生涯), Masuda chronicles a harsh world in which young women faced the realities of sex for sale and were deprived of their freedom and identity. She also tells of her life after leaving the geisha house, painting a vivid panorama of the grinding poverty of rural life in wartime Japan.
Many years later Masuda decided to tell her story. Although she could barely read or write she was determined to tell the truth about life as a geisha and explode the myths surrounding their secret world. Remarkable frank and incredibly moving, this is the record of one woman's survival on the margins of Japanese society.

Obituary for Sayo Masuda
You can click here to look inside the book.

A könyvnek egy másik bemutatását olvashatjuk itt.

Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

2011-03-17T06:01:00.000-07:00

Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani, mely tele van harccal a férfiak meghódításáért, a gondoskodás megszerzéséért.
A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésaházba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon, és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat.
Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot, csak kétségbeesést és vívódást.

Pécsi Ildikó előadásában meg lehet hallgatni: CD1: 1,2,3,4,5,6; cd2: 1,2,3.

Liza Dalby: Muraszaki meséje

2011-03-17T05:55:00.000-07:00

Kaliforniában élő kortársunk, Liza Dalby amerikai antropológus nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy elszegődött - gésának. Élményeinek foglalata két dokumentumkönyve, a Cseresznyevirágok hölgye és a Kimonó.

Az Arthur Golden Egy gésa emlékiratai című könyvéből készült Spielberg-filmnek is konzultánsa volt, majd nem kisebb fába vágta a fejszéjét, mint hogy a Japánról való bőséges ismeretei alapján regényt írjon. Méghozzá nem is akárkiről, hanem Muraszaki-sikiburól, a 11. században élt udvarhölgyről, a mai napig is leghíresebb japán irodalmi alkotásnak, a Gendzsi regényének szerzőjéről.

Dalby a Gendzsinek, korabeli dokumentumoknak, valamint Muraszaki Sikibu fennmaradt naplójának és verseinek felhasználásával alkotta meg Muraszaki történetét. A legendás hírű írónő első személyben meséli el életét, meglepően modern szemlélettel - és tökéletes korhűséggel. Megelevenedik a korabeli Japán, a császári udvar életének intrikáival, politikai és szerelmi cselszövéseivel; költői képek váltakoznak humoros epizódokkal, és bőséges ízelítőt kapunk a kornak a japán-kínai metszetek képvilágára emlékeztető költészetéből.

Itt található a könyv oldala, ahol további információkat találhattok.