Zalka Miklós kötetével a vietnami emberek közé vezeti el az olvasót. Az elbeszélések valóságos hősei nem riportalanyként nyilatkoznak, hanem megszokott, mindennapi életüket élik. Belülről, emberközelből ismerjük meg életüket, melyet ők maguk cseppet sem tartanak hősiesnek – egyszerűen csak természetesnek. Küzdelmük, melyet a maroknyi rizsért, a francia erődök vagy az amerikai bombázók ellen vívnak, éppen pátoszmentes emberségével válik emberfelettivé. Ezek az emberek rendíthetetlenül hisznek, hisznek az életben, az igazság erejében, a nép erejében és győzelmében. Szimbólummá váló egyszerű emberekkel ismerkedünk: az „elátkozott asszonnyal”, a „munkás herceggel”, az „aranyketrec lakóival”, a „mandarinnal” s mindazokkal, akik biztos léptekkel haladnak a bontakozó új világ elébe. Ma még „fantomokkal” – ellenséges repülőkkel és múltbéli árnyakkal – hadakoznak, de tudják, hogy a bambusznyélre tűzött dzsungelbalta nemcsak fegyver, hanem munkaeszköz is.
No comments:
Post a Comment