Szugavara no Takaszue lánya: Szarasina ​napló

Alcím: Egy XI. századi japán nemesasszony önéletírása

 A Szarasina napló a XI. századi Japánba kalauzol el bennünket. Egy korabeli arisztokrata hölgy élete, álmai, világlátása elevenednek meg a könyv lapjain, miközben megismerhetjük az akkori Japán festői helyeit, és az udvari életbe is betekintést nyerhetünk. 

Az írónő, Szugavara no Takaszue lánya Muraszaki Sikibu világszerte híres művének, a Gendzsi regényének lelkes olvasója, naplója tehát érdekes dokumentum Muraszaki regényének korai fogadtatásával, hatásával kapcsolatban.

Jelen munka részletes bevezetővel és magyarázó jegyzetekkel, valamint gazdag képanyaggal segíti a Szarasina naplónak és korának megismerését, ezáltal a magyar olvasóhoz is közelebb hozva a korabeli életet, gondolkodást, szépségeszményt és tájakat.

Itt részleteket lehet elolvasni és meghallgatni a kötetből

Bánki Éva recenziója

Hegedűs Anita könyvajánlója

a kötet a https://japanirodalommagyarul.wordpress.com-on (itt részletként a Fülszövegből lehet olvasni a kötetből) 

Őfelsége Micsiko japán császárné: Először ​mászom meg a hegyet / はじめてのやまのぼり

Micsiko japán császárné őfelsége mesekönyve, amelyet Takeda Vako illusztrált, igazi különlegesség a keleti kultúrák híveinek. 

A könyv kétnyelvű, így nemcsak a gyerekek, de a japán nyelv iránt érdeklődők számára is érdekes olvasmány.

A ​bambuszgyűjtő öregember meséi

Valamikor ​réges-régen élt egy bambuszszedő öregember, aki a mezőkön és hegyeken barangolva gyűjtötte a bambuszt, hogy mindenféle eszközt készítésen azokból. Egyszer egy szép napon a bambuszok sűrűjében megpillantott egyet, amelyiknek hajtásai fényesen ragyogtak. Igen különösnek találta, így hát tüzetesebben is szemügyre vette. Látja ám, hogy a bambuszcső bensejéből tör elő a ragyogás, melynek mélyén egy három hüvelyk parányi lányka üldögél. Így aztán kivette őt onnan, a keblére rejtette és hazavitte.

Otthon aztán a felesége gondjaira bízta, hogy az öregasszony nevelje fel. A leány neve Kaguja-hime lett, ami azt jelenti, hogy a „Kecses bambusz tündöklő hercegnője”. A szépséges leány sorra érkeztek a kérők, akiknek a legkülönlegesebb, leglehetetlenebb feladatot kell teljesíteniük, ha el akarják nyerni a csodálatos leány kezét.

A bambuszgyűjtő öregember meséi, a Taketori monogatari a legelső, ismert és fennmaradt japán mesegyűjtemény, a melynek első változatai a 8–9. században kerültek lejegyzésre. A Taketori monogatari azonban nem csupán a japán irodalom egyik igen különleges gyöngyszeme, de a világirodalom mesekincsének és legendairodalmának is egyik kiemelkedő alkotása.

Abonyi Árpád (szerk.): Négy ​világtáj népmeséi

Alcím: Abonyi Árpád fordítás-gyűjteménye

Maori, hindu, kínai, koreai, vietnami, eszkimó, észt, izlandi, indián és afrikai teremtésmítoszok, legendák; 

- perzsa, szíriai, bolgár, koreai, tatár, japán, bakongo, szuahéli és török bölcsességek, példázatok; 

- afgán, vietnami, koreai, kínai tündérmesék; 

- koreai, cseh, bajor, szudáni, holland és török kalandok, próbatételek; 

- ukrán, magyar, norvég és örmény csalafinta és pajzán történetek; 

- kenyai, ukrán, japán, kínai, koreai, litván, észt, finn, svéd, holland, afrikai és ujgur állatmesék.

Zsolt Péter (szerk.): Japán ​népmesék

„Valamikor ​réges-régen, ezer évnél is régebben, élt egy nagy bölcs Nippon földjén. Takakuni volt a neve, dajnagon (udvari ember) volt a tisztsége. Törvényt hozott, ítéletet, ítélkezett élők felett; bölcs urának parancsára, a nagy sogun (fejedelem) kívánatára. Élemedett korában volt már, amikor pihenőre tért, és Udzsiba vonult vissza cseresznyevirágos, szilvafaárnyékos, hűvös, kies nyaralójába. Évek fáradalmait ott pihente ki, bölcs elmélkedésekbe hajtván a hosszú évek gondjaitól barázdált arcát. Udzsi bölcse lett a neve, messze terjedt híressége. Amint élt-éldegélt a nyaralójában, krizantémok berkeiben, madárdalok zengzetében, sok mindenen akadt meg a szeme s eltűnődő, figyelgető gondolatja. Buddha szentségére nézvén bizakodvást, házi oltárához járván imádkozvást, Nippon népe sorsa kóválygott fejében, annak gondja rezgett aggódó szívében. Térdvánkoskáját maga alá hajtván, ott üldögélt est est után, és a leáldozóban levő Napistenkének ott játszadoztak előtte aranyfonal-sugarai.”

(Részlet az előszóból)

Mogi Ken: Az ​ikigai kis könyve

Alcím: Az örömteli élet titka.

Az ikigai egy gondolkodásmód, amely képes megváltoztatni az életünket. Egy csoda, amely megmutatkozik a japánok rekordszámba menően hosszú élettartamában és tudatosságában, valamint az ország szépségében. 

 
Ez az élettapasztalattal és bölcsességgel teli, lenyűgöző könyv végigvezet bennünket a teljes és egészséges élet útján. Megmutatja, hogyan hozzuk ki a legtöbbet mindennapjainkból – legyen szó a karrierünkről vagy a szabadidőnkről. 

 
A Tokióban élő, sikeres neurológus, író és rádiós műsorvezető szerző segít felismernünk és felfedeznünk saját ikigainkat.

Bettina Lemke: Ikigai

Ikigai – ez a szépen csengő japán szó azt jelenti: értelmesnek tartani az életet. Számos tanulmány igazolja, hogy a sok ikigaijal rendelkező emberek várható élettartama hosszabb, és ők teljes életet élnek. Egyszóval: tudják, miért kelnek fel reggelente. Az ikigai belső kincs, amelyet fel kell tárni. Merthogy ott rejtőzik mindnyájunk bensőjének a mélyén, csak el kell hatolnunk hozzá, hogy több inspirációhoz, életörömhöz, energiához jussunk, és egészséges, boldog életet élhessünk.

Héctor García Kirai - Francesc Miralles: A ​hosszú élet japán titka (Ikigai)

A japánok úgy tartják, minden embernek megvan az ikigaija, vagyis a létezésének oka. 

Az ikigai az egyik titka az Okinava-sziget lakóinak, akik a világ leghosszabb életű emberei közé tartoznak. A szerzők egészen az Okinava északi részén található Ogimi településig utaztak, ahol több száz interjút készítettek. Leginkább a féltve őrzött titok érdekelte őket: hogyan találták meg a hosszú életű japánok a létüket elégedettséggel, boldogsággal és értelemmel megtöltő ikigait. 

A kötet célja, hogy segítsen az olvasónak megtalálni a saját ikigaiát. Közben a japán filozófia számos olyan elemével is megismerkedhetünk, melyek segíthetnek megőrizni a test, elme és szellem egészségét. 

Okava Miszao egészen száztíz éves koráig ellátta önmagát – közben összesen három különböző évszázadban élt. Mikor tudósok arról kérdezték, hogyan vigyázott az egészségére, csak ennyit válaszolt: „Szusit ettem, és aludtam”.

Ugyanezen szerző másik könyve: A boldogság japán titka (ikigai) .

Héctor García - Francesc Miralles: A ​boldogság japán titka (Ikigai)

35 gyakorlat álmaink megvalósítsához

Mindannyian keressük a boldogság és az elégedettség titkát. Japánban ehhez a titokhoz az ikigai jelenti a kulcsot. Az ikigai az a szenvedéllyel végzett elfoglaltság, amely értelmet ad a mindennapjainknak és az életünknek.

Az ikigai a boldogság záloga.

Nem könnyű azonban megtalálni azt a tevékenységet, amelyet örömmel végzünk. Az IKIGAI – A HOSSZÚ ÉLET JAPÁN TITKA című kötettel világhírűvé vált és a japán kultúrát jól ismerő szerzőpáros új könyvében azonban részletesen elmagyarázza, mit kell tennünk. 

Miközben elvégezzük a szerzők által adott gyakorlati feladatokat, megismerjük vágyainkat és azt, hogy miként használhatjuk ki legjobban saját képességeinket. Alaposabb önismerettel és az útmutatásokat követve könnyebben ismerjük fel életcélunkat és valósítjuk meg álmainkat, ezáltal mi magunk is boldogabbak lehetünk, ráadásként pedig a világot is boldogabbá tehetjük.

Justyn Barnes : Ikigai – Találd meg az élet értelmét

 

A japánok hosszú ideje tudják: van olyan, hogy az ember szereti a munkáját, és meg is fizetik érte. Ez az összhang maga az ikigai: kombinációja mindannak, amit szeretsz, és amire a világnak szüksége van. Ez a kis könyv segít megtalálni a saját ikigaiod, azaz életed valódi értelmét – ha engeded, feltárul előtted a hosszú, boldog és tudatos élet titka.

Oliver Luke Delorie : Shinrin Yoku – Az erdő gyógyító ereje

Fedezd fel a lassú, tudatos séta jótékony erejét, amely meggyógyítja a lelket és megerősíti a szívet: hagyd, hogy összes érzéked megfürödjön az erdő adta gyönyörökben.

Kapcsolódj össze a természettel, és hagyd, hogy meggyógyítson. Szívd tele a tüdőd az erdei levegővel, amelynek rákmegelőző fitoncid részecskéi csökkentik a vérnyomást, a stresszt és kilazítják az izmokat. E könyv 75 fejezete megtanítja, hogyan alkalmazd azt, amit a japánok „az erdő varázsának” hívnak – hagyd hátra a nyüzsgést és szívd magadba a csendet. Egészségesebb leszel, és jobban fogod érezni magad, ha arra koncentrálsz, amit látsz és hallasz, ha figyelsz a környezetedre, és jelen vagy a pillanatban.

Péterfy Gergely - Péterfy-Novák Éva: A ​panda ölelése

A népszerű író-házaspár, Péterfy-Novák Éva és Péterfy Gergely közös kínai utazásának könyve A panda ölelése. Hogyan és miért érzik magukat egyre otthonosabban a számukra is idegen és nehezen kiismerhető Kínában? – ennek a közvetlen, mindennapi tapasztalatáról számolnak be mindketten, ugyanarról másképpen. Az eltanulhatatlan életszeretet – az viszont közös.

Sóvári Mónika: Szerelmem, ​Sanghaj

„Búcsúzóul, visszanéztem Sanghajra. Semmit sem változott, mióta idejöttem. Az emberek tömött sorokban lépkedtek a járdán, mellettük ócska biciklik hömpölyögtek, az autók megmerevedtek a dugóban. A szag is a régi volt: büdös, keserűen fanyar és ételszagú, de immár otthonos. Én változtam meg három év alatt, nem Sanghaj.” – Lehet valaki szerelmes egy városba? Erre a kérdésre még adható nemleges válasz. Lehet valaki szerelmes Sanghajba? Nos, aki elolvassa Sóvári Mónika első, élénk és vibráló színekkel festett, minden fejezetében magával ragadó regényét, már biztos abban, hogy erre a kérdésre az egyetlen helyes válasz: IGEN!

Tokaji Zsolt: Szólítsatok ​Brad Pittnek!

Brad ​Pitt főszereplésével 1996-ban valahol az Andokban forgatják a Hét év Tibetben című Hollywoodi produkciót. A film a Kínai Köztársaság hivatalos berkeiben egyáltalán nem aratott sikert. Sőt! Brad Pittet híres osztrák hegymászó, Heinrich Harrer alakjának megformálásáért örök időkre nemkívánatos személynek minősítették. Így aztán a világsztár nem is járt, s talán soha nem is jár majd Kínában. Ez a regény mégsem róla szól. Az említett film forgatása idején egy magyar egyetemista egyéves részképzésre érkezik Kína egyik keleti tartományába. Tanulmányai elég sajátosra sikerülnek. Egy kínai szappanopera főszerepében találja magát, minek köszönhetően átélheti a hírnév minden örömét és kínját. 

Az önéletrajzi ihletésű regény Kína egy olyan arcát mutatja meg, melyet turistaként aligha ismerhet meg az ember. A sodró lendületű és szókimondó stílusban megírt könyv akár szövődményektől sem mentes kultúrsokk. A szerző mindezt olyan fanyar öniróniával s kegyetlen humorral tálalja, mellyel szinte minden oldalon nevetésre (urambocsá! röhögésre) ingerli az olvasót. S hogy mi köze mindennek Brad Pitthez? Olvassák el, és kiderül a regényből.

Wu Ming-Yi: Rovarszemű ​ember

 Vajo-vajo szigetét minden másodszülött fiúnak el kell hagynia aznap, amikor betölti tizenötödik életévét – így áldozzák fel a tengeristennek. Atile'i a legerősebb úszóként és a legjobb csónakosként elhatározza, hogy dacol a sorssal, és ő lesz az első, aki életben marad.
Alice, akinek férje és fia is örökre eltűnt a hegyekben, tengerparti házában csendben készül az öngyilkosságra. Tervét azonban keresztülhúzza a Tajvan partjainak ütköző hatalmas szemétsziget, amelyen Atile'i menedéket talált.
A katasztrófa után Alice a fiúval elindul a hegyekbe néhai férje nyomában, abban reménykedve, hogy megfejti családja eltűnésének rejtélyét. Útjukon feltámadnak az emlékek, különös kapcsolat alakul ki köztük, és feltárul egy sötét titok, amely arra készteti Alice-t, hogy megkérdőjelezzen mindent, amit addig tudott.

Wu Ming-yi 1971-ben született Tajvan szigetén. A rovarszemű ember a negyedik regénye, amely 2011-ben jelent meg.

 

Gao Xingjian: Lélek-hegy

A kínai író 1986-ban miután tévesen tüdőrákot diagnosztizáltak nála, s hogy elkerülje a politikai zaklatásokat, nekivágott egy 15000 kilométeres útnak. Az utazás során született meg e kötet, mely megmutatja, hogy az ősi hiedelmek, sámán énekek, félelmetes-misztikus történetek gyűjtése során hogyan válik a lélek a képzelet által szabaddá.