Mint a legtöbb erkölcsfilozófiai írás, a Hagakure, A szamurájok kódexe
is időtlen. Tanítása bármely kor emberéhez megtalálja az utat. Mai,
hanyatló világunkban, amikor már nem a kard kemény, de igazságos és
egyértelmű törvénye él, más formában jelentkezik.
Misima Jukio, Japán
egyik legnagyobb írója – az utolsó japán, aki szeppukuval vetett véget
életének – „az egyetlen könyvnek” tartotta a Hagakurét, amely
„szabadságra és szenvedélyre” tanít. Misima ebben a művében – többek
között – részletesen elemzi a Hagakure negyvennyolc létfontosságú
alapelvét.
„A háború alatt a Hagakure olyan volt, mint a nappali
égbolton fényesen ragyogó tárgy, ám igazi fényét éppen koromsötétben
sugározza. [...] Ezt a könyvet más, háború alatt íródott művekhez
hasonlóan gyűlöletes, rossz, gonosz könyvnek kezdték tartani, amely
annyira mocskos, hogy ki kell törölni az emberiség emlékezetéből,
szorosan becsomagolni és a szemétdombra hajítani. Így a Hagakure, korunk
sötétségében, először kezdte igaz fényét sugározni.”
Hű, már nyáron megvettem, de még nem olvastam el... Köszi a kedvcsinálót! x)) Annyira jó, hogy most csak le kell venni a polcról, és már olvashatom is! dB]
ReplyDelete:)
ReplyDelete