Már a regény címe is ironikus, hiszen Narayan pénzügyi szakértője egy
banjanfa alatt ült, könyvelését kopott notesz, pénztárcáját bádogdoboz
jelzi. Malgudi városát, a regény színterét hiába keresnénk a térképen, a
híres indiai író képzelete teremtette meg mintegy húsz évvel ezelőtt.
Mégis itt, ebben a nem létező dél-indiai kisvárosban – valahol Mysore környékén, ahol a legtöbb Narayan-regény játszódik – élő, hús-vér emberek járnak-kelnek, szeretnek, szenvednek, küszködnek és buknak el; emberek, akik a távolság, a megszépítő messzeség ellenére sem az egzotikus mesék hangulatát idézik, hanem a szürke mindennapok szomorúságát, az igazi és hamis küzdelmét, a szegények és gazdagok ellentétét; a bűn és a bűnhődés örök nagy emberi komédiáját.
Márgalja, a pénzügyi szakértő ebben a történetben azonban nem azért bukik el, uzsorakamatot szed a nyomorgóktól és kifosztja ügyfeleit, hanem mert be akarta csapni az isteneket (akikben hisz), mert megszegte az alkut, amelyet a siker istennőjével kötött. Ezért tudja elviselni a bukást, és ezért kész újrakezdeni az életét, a munkát, mert érzi, megérdemelte a büntetését, s megfizetett vétkeiért. Narayan szelíd iróniája minduntalan szarkazmusba csap át; de megmutatja nekünk szereplői emberi méltóságát is, és el tudja hitetni, hogy hőse esendő, szeretetre méltó ember, akit csak a nyomasztó körülmények taszítanak a számára is idegen életformába, a pénzoligarchiák világába, és életútja voltaképpen szabályszerűen kanyarodik vissza a banjanfa alá.
Mégis itt, ebben a nem létező dél-indiai kisvárosban – valahol Mysore környékén, ahol a legtöbb Narayan-regény játszódik – élő, hús-vér emberek járnak-kelnek, szeretnek, szenvednek, küszködnek és buknak el; emberek, akik a távolság, a megszépítő messzeség ellenére sem az egzotikus mesék hangulatát idézik, hanem a szürke mindennapok szomorúságát, az igazi és hamis küzdelmét, a szegények és gazdagok ellentétét; a bűn és a bűnhődés örök nagy emberi komédiáját.
Márgalja, a pénzügyi szakértő ebben a történetben azonban nem azért bukik el, uzsorakamatot szed a nyomorgóktól és kifosztja ügyfeleit, hanem mert be akarta csapni az isteneket (akikben hisz), mert megszegte az alkut, amelyet a siker istennőjével kötött. Ezért tudja elviselni a bukást, és ezért kész újrakezdeni az életét, a munkát, mert érzi, megérdemelte a büntetését, s megfizetett vétkeiért. Narayan szelíd iróniája minduntalan szarkazmusba csap át; de megmutatja nekünk szereplői emberi méltóságát is, és el tudja hitetni, hogy hőse esendő, szeretetre méltó ember, akit csak a nyomasztó körülmények taszítanak a számára is idegen életformába, a pénzoligarchiák világába, és életútja voltaképpen szabályszerűen kanyarodik vissza a banjanfa alá.
No comments:
Post a Comment