Joszano Akiko · Isikava Takuboku : Zilált ​hajam / Szomorú játékok

 

Alcím : Két századfordulós japán költő tankái

Részlet az Előszóból:

"Joszano Akiko és Isikava Takuboku a 20. századi tanka-költészet két kiemelkedő alakja. A tanka ("rövid dal") a hagyományos vaka-költészet reprezentáns műfaja. A japán költészet első korszakalkotó antológiáját, a Manjósút a 8. század második felében állították össze  akorábbi évszázadok gazdag költői örökségéből. A tanka szigorúan kötött versforma, amely öt, egyenként 5-7-5-7-7 (összesen 31) szótagú verssorból áll.

A vaka három témára: a szerelemre, a természetre és az évszakok váltakozására összpontosít, melyeket a költő szoros összefüggésben ábrázol. [...]"

Isikava Takubokuról a Terebess Ázsia E-Tárban

Macuo Basó: Százhetven haiku Fodor Ákos fordításában

[Előszó]

A haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé.

Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedő, nem tétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak s válnak, míg vállalják, valami Harmadikká.

Aszketikus forma, próteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt.

Boldogok, akik - ha egyetlen haiku pontjában is - találkozhatnak és megérinthetik egymást.

Fodor Ákos

A verseket itt lehet elolvasni.

Fodor Ákosnak a kötetből kihagyott versfordításai (az utolsó két haiku kivételével Basó versei):

A pille minden
fuvallatra megrebben
a fűzfa ágán.

Virágban-álló
fát nézve is Buddha az,
kivel társalogsz.

Csélcsap verébkék
fontoskodva szemlélik
a repceföldet.

Akihez jöttem,
nincs itthon – s a szilva is
más kertben érik…!

Ha kiürült majd
rizspálinkásedénykénk:
virágváza lesz!

Ereszalj s padlás
verébfi- és kisegér-
nyelven beszélget!

Virágpompában
áll a fa? meg se látja
a vándor árus!

Egykori kunyhóm
Tavasz Lánykái lakják:
Új Ünnepet lát!

Fénybogárkára
bambul a részeg hajós
– bárkánk imbolyog…

Fűz-árnyban arra
ocsúdok vetve a föld
s már cihelődnek…!

Hány virág-, hány pap-
nemzedék jött s ment, míg Szent
Fenyőnk itt áll s él…!

Dereng a hajnal.
A ködben keringve zeng
a friss haranghang.

Hold kél. Kezünkkel
térdünkön: köszöntsük most
őt is, egymást is.

Holt ősz. Telihold.
Férgecske furakszik a
gesztenye-mélybe.

Szentélyben háltam.
Tisztábban szívet, szebb arcot
Tükröz most a Hold.

A bukott Vezér
holta előtt e hegyet
s e holdat nézte…

Késő-őszkor a
pillangó is beéri
saláta-táppal…

Telt Hold, tó tükrén:
képlékeny, mint Szép Költő-
Lányunk Hét Lénye.

Vadszegfűcskére
búcsúkönnyként hull a hű
kámforfa nedve.

Kicsi Fecskék! ha
van rá mód: ne szórjatok
sarat csészémbe…!

Ős szentély szirom-
záporában egy férfi
rizst döngöl lisztté.

Gyöngének látszó
kis virág: zápor szüntén
peckesen állong!

Vén Remete és
Zsenge Szajhák: Hold és Lomb
közös éj mélyén.

Csak minap kezdtek
rügyezni az ágak – s ma
rozsdás már a lomb.

Híd gerendái
közt a páfrány újra-nő.
Mint égen a Hold.

Ősi kőkapun
nőtt gyom ördögkarmai
hajunkba kapnak…

Borzongatóan
dobolgat a jégeső
fa-kalapkámon.

Csijo-jo

Utóbb majd kinek
arcát pirosítjátok,
sáfrány-pamacskák…?

Sógi
(1420-1502)

Életünk annyi,
mint kivárni valahol
egy zápor végét.

Szántai Zsolt (szerk.): 500 ​zen és klasszikus haiku

Macuó  Basó tizenhetedik századi japán haikuköltő szerint a haiku attól valódi, hogy visszhangot kelt az olvasóban: továbbrezeg benne, amikor „kicsomagolja” a pillanatba sűrített látványt. A legjobb alkotások átlépik az időt, és akár több száz év és több földrésznyi távolság ellenére is beszédesek. E kötet 500 ilyen művet tartalmaz.

Galgóczi Móni az ekultura.hu-n a kötetről.

Rácz István (ford.): Fényes telihold - Négy évszak Nipponban - Haikuk és tankák

A japán líra gyöngyszemei a tankák és haikuk. Apró gyöngyszemek, hiszen a tanka öt, a haiku meg éppen csak három sorból áll. Más népek költészetében aligha találunk ilyen szűkszavú, tömör verseket. De a japánok, jól tudjuk, a művészetek más területén is kedvelik a kis formátumot. Gondoljunk csak a japán tusrajzokra, hogy a művész pár ecsetvonással milyen tökéletes műalkotást tud létrehozni. Avagy jussanak eszünkbe a japán kertek: néhány négyzetméternyi területre fantasztikus tájakat tudnak varázsolni a kertészek, törpe fákkal, kis hegyekkel, folyókkal, hidakkal.

A könyvben található verseket és a haiku valamint tanka műfajt bemutató előszót itt lehet elolvasni.

Tandori Dezső (ford.): Japán haiku versnaptár

A japán hagyomány szerint az évszakok változásának rendjében követik egymást e kötetben a versek - a régi japán haiku három legnagyobb mestere: Matsuo Basó, Yosa buson és Kobayasi Issa művei. Megelevenedő köznapi tárgyak: seprű és szalmakalap, evező, háló, tükör, mozsár; a természet hangjai, élőlényei. kabóca, fenyőtücsök, gém és szúnyog, vízcsobbanás, nádzizegés, lehulló virágszirom csöndje; fanyar fintorok, bölcs irónia, vidám tréfa, halk szomorúság, nyugtalan csönd - ez a japán haiku világa. Tizenhét szótagban három sorban csak gondolatainak vázát fogalmazza meg a költő, s az olvasóra bízza, hogy képzeletében tovagyűrűznek-e a vers keltette asszociációk.
A könyvben szereplő verseket és az utószót, mely bemutatja a haikut (írta: Halla István) itt lehet elolvasni.

Bíró Tamás: Bonsai

A bonsai-nevelés szó szerint törpefákkal való foglalatosságot jelent, ám hívei joggal tiltakoznának az ellen, hogy kedvtelésüket "csak" kertészkedésnek nevezzük. A bonsai több ennél: erdészet, dendrológia, természetközpontú gondolkodásmód.

Hegyekben és tengerparton talált bizarr alakú, törpe növésű fákat először Kínában ültettek cserépedényekbe az i.sz. 1000 körül. Szépségükkel a császári udvar és a feudális nemesség palotáit ékesítették.
Hamar követésre talált Japánban is, majd később világszerte a törpefanevelés.

A bonsai japánul szó szerint edényben nevelt fát jelent. Nyugalom és meditáció, egyfajta párbeszéd a természettel - ez a bonsai művészete.

Csaba János: Bonsai

 A BONSAI – bűvös szó a japán csodákon ámuló európai ember szemében. A bonsai azonban nem csoda, hanem az emberi türelem és a természet alakíthatóságának szintézise. Évek múltán élő, művészi alkotásokká válnak ezek a miniatűrizált fák, nagy testvéreik legszebb tulajdonságait mutatva be. Kiválasztásuk, alakíthatóságuk, gondozásuk a könyv témája. Mindezt egyszerűen, közérthetően, hogy a kezdő is kedvet kapjon. Rohanó életünkben, melyet a civilizált betonrengetegben töltünk, egyre nagyobb az igény, hogy a természethez visszatérve megtaláljuk önmagunkat és lelki békénket. 

Ehhez nyújt kitűnő alkalmat a bonsai nevelése. Napi elfoglaltság, mely a természet ismeretét igényli, de a lakótelepeken, erkélyeken is gyakorolható. Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, aki a természetet szereti, mert a bonsai nevelése minden nap megújulást ígér, még ha nem is rendelkezünk több száz éves vagy kiállításra érett fákkal. A türelem, a napi gondoskodás, a természet figyelése és alakítása olyan kárpótlást nyújt, mely mindennapos küzdelmeinkben biztos támaszunk lehet.