Sunday, December 19, 2010

Sárkány-játék (Vietnámi népköltészet)



egy-két vers a kötetből:


Cserepező

Egy cserép,
két cserép
füst száll s szikra.

Nagyapó
igazítja,
kicsi lány
adogatja,
egy cserép,
két cserép,
füst száll s szikra.

Nagyapó,
kicsi lány
rakták ügyesen,
fénylik csinosan,

egy cserép,
két cserép,
füst száll s szikra.

(Petri György fordítása)


A hímzett kendő

Reggel, hogy felkél a nap,
én a dombra indulok,
hol az indigómagot
földek földje nyelte el.

Délidőben hűsölök,
árnyékot a templom ád,
árnya hosszabb, mint a hegy;
tétován rezeg a fény.

Szövőszéknél délután
fogom a kék indigót,
az indigó kék szinét
hímzett kendő issza be.

Anyám kérdi: kire vársz?
A kendőt miért szövöd?

Int szemem észak felé.

(Dobos Éva fordítása)


Ima a szélért

Kerekedj szél, terítsd valahára
a rongyos gyékényt az aranyágra.

(Haraszti Miklós)


Dal a selyemről

Éjszaka van, fekszem ébren.
A hold szelíd, nyugodt a láthatár.
Fejemben már a munka jár,
hogy selymet szövünk férjeinknek,
fürgén, férjeinknek,
hogy szőjük a selymet.

Dolgom sok, az idő sürget,
mára befejezem.
Legott fűzöm, pergetem,
szövőszékről oldozom,
összehajtom, ledobom,
halántékom dobol:
hajt az idő, nem vár.

Ujjam szaporán jár.
Vásárkor egészben
megkapom a bérem.
Selymeimet dicsérik,
eladáskor pedig
elkél valamennyi.

(Pass Lajos)

Orbán Ottó: Aranygyapjú (válogatott versfordítások)




Egy versfordítás a kötetből:



Liu Jung: Gyönyörűségek kora

Végtelen jég-felhők.
Áttetsző levegő.
Fagy leskel a zöld határra.
Hull a puha hóval szilva friss virága.
Tündöklés, ragyogás,
igazán szépséges.
Száll a szív, mint könnyű pára.
Jáde-lány énekel,
kastélyban kupa bor.
-Efféléknek hamar felszökik az ára!

Virágárus jár az utcán.
Teraszokon leng a lámpa.
Gyönyörűségek kora! Terád ki ne vágyna!
Ringat a gyöngéd szél,
derűs ég megszédít.
Terül az éj tisztasága.
Jáde-por kavarog,
fatörzsön csillámlik.
Az embernek ilyenkor táncra áll a lába!

Saturday, December 18, 2010

Kosztolányi Dezső (ford.): Kínai és japán költők


A kínai nép állandóan a halál pitvarában kuksol.
Régi szent könyvei alapján azt hiszi, hogy a Föld négyszögletes, s az ég kerek. Helytelen csillagászati fogalmai vannak.
De az ember helyét pontosan tudja a világegyetemben...
Kína irodalma szakadatlan folytonosság, immár több, mint négyezer esztendő óta.
Az elbeszélést - a mesét, a regényt - meglehetősen kevésbé veszik, nem is tekintik költészetnek.
Szemükben csak a bölcselet nagy, s a vers, amely az élet sűrített kivonata, önfeledtség és önkívület, gyermekélet és örök élet.
A japán haikut az európai epigrammákkal vetik egybe, de az csak külsőleg emlékeztet rá. Voltaképpen merőben más.
A haiku egy természeti rajz, egy "rajz körvonala", utalás egy festményre, vagy "ennek a festménynek csak a címe". Ilyen háromsoros versekben élték ki magukat, tündőköltek századokon át legnagyobb költői lángelméik.

Kosztolányi Dezső




Egy japán vers fordítása a kötetből:


Kii (祐子内親王家紀伊 Yushi Naishinno-ke no Kii): Dáma

Nem csábulok a csengő, csacska szóra.
Meg is adom okát.
Nem áztatom könnyel ruhám ujját,
mert az nemes brokát.

音にきく
高師の浜の
あだ浪は
かけじや袖の
ぬれもこそすれ


Famous are the waves
That break on Takashi beach
In noisy arrogance.
If I should go near that shore.
I would only wet my sleeves.



egy kínai vers fordítása:


Liu Csang-csing: Alkony a zarándok kalapján

Bambusz övezte templomból a halvány,
csöndes harangszó áhítatra hí.
Az alkonyt egy zarándok a kalapján
a zöld hegyekbe mind alább viszi.



Ez a kötet része a blogban előzőleg bemutatott Idegen költők c. kötetnek.

Kosztolányi Dezső (ford.): Idegen költők

Egy-két versfordítás a kötetből: Ono no Komachi 小野小町 : Álom Álmomban megjelent a kedves. Azóta szeretem az álmot. Szép, tarka pille, mely az álnok, bús éjbe tündökölve repdes. 思ひつつ 寝ればや人の 見えつらむ 夢と知りせば 覚めざらましを (I met unawarely with my sweetheart in my dream, but if I recognized it was a dream I never wanted to be awakened.) Daini no Sammi 大弐三位 : Légyott Csitt. A nád susog. "Várj egy kicsit". Imádom őt. A szél sivit. Ugy várom. Ám nincs senki itt. Csitt. 有馬山 猪名の笹原 風が吹けば いでそよ人を 忘れやはする

As from Mount Arima

Over Ina's plain of bamboo grass

Winds will rustle down,

So I may never be forgot

Nor ever let you down.

Fujiwara no Kintó 藤原公任 : Vízesés

Régóta hallgat csöndben és

elnémult a dörgő, mesés,

vad vízesés.

Régóta hallgat a kőszirtek alja,

de a dicső zajt aggja, fiatalja

még egyre hallja.

滝の音は 

絶えて久しく 

なりぬれど

名こそ流れて

なほ聞こえけれ

Though the waterfall Ceased its flowing long ago, And its sound is stilled, Yet, in name it ever flows, And in fame may yet be heard.

 

A két utolsó vers a Hyakunin isshú kötetből származik, mely verseit itt el lehet olvasni eredeti nyelven, illetve angol fordításban. Ezen a szép oldalon meg is lehet hallgatni a verseket japán eredetiben.

Kosztolányi Dezsőnek a Nyugatban megjelent haiku fordításait itt lehet elolvasni. Japán versfordításait összegyűjtve itt lehet elolvasni. Kínai versordításai itt találhatóak.

Monday, December 13, 2010

Népek költészete - Antológia a világ népköltészetéből


Egy-két vers az antológiából:



A karaván csengettyűi
(mongol)

Amikor a lenyugvó nap lángja
bearanyozza fejem,
Rád gondolok.
Amikor az örök hó bíbor -
és aranyzsínűvé válik,
Rád gondolok.
Amikor az első csillag
szólítja a pásztort,
Rád gondolok.
Amikor a halvány hold
vörös színűvé válik,
Rád gondolok.
Amikor magam vagyok
és nincsen senki más,
Rád gondolok.

(Parancs János fordítása)



Fiatal lány éneke
(vietnámi)

Olyan vagyok,
mint a rózsaszínű selyemlepel.
Lebegve úszik a vásárban.
Nem tudom, milyen kézbe fog lehullni.

Olyan a testem,
mint az út közepére ásott kút.
A bölcs arcát mossa benne,
az otromba vándor a lábát.

Ennek a folyónak
csak egyetlen szélesség-mértéke legyen,
hídnak feszítem ki én, barátom,
a melltartóm zsinórját.

(Parancs János fordítása)



Fiatal férfi éneke
(vietnámi)

Te pálmafarúdon vizet hordó lány,
kis vödör vizet adj nekem,
hogy megöntözzem a platánfát.
A szebb és zöldebb platánfára
leszáll majd a főnixmadár.

Először szeretlek
kakasfarkú szép hajadért.
Másodszor szeretlek,
mert gyönyörűen,
elbűvölően beszélsz.
Harmadszor szeretlek
arcvonásaidért,
oly kedvesek szememnek.
Negyedszer szeretlek
egyszínű ruházatodért.
Ötödször szeretlek,
mert hajtűket tűztél hajadba
és kínai legyezőt tart kezed.
Hatodszor szeretlek,
mert zöld a hajad.
Hetedszer szeretlek,
mert főnixszemed
nagy szerelemmel tekint rám.
Kilencedszer szeretlek,
mert rövidesen családot alapítunk.
Tizedszer szeretlek,
mert mással nem akarsz családot alapítani,
csak velem.

(Parancs János fordítása)



Kérdésekre válaszoló lány
(vietnámi)

Pagoda mellett nő a bambusznád.
A bivaly hajnalban indul élelmet keresni.
A karórépa kicsire nő.
A Három Palota udvarán kukorékol a kakas.
A lámpa szebb és frissebb mint a virág.
Arcod vörös akár a Nap bőre.
Ez a fa a templom építésére való.
A boncnak éjjel-nappal mondania kell az imát.
A bors kicsi és erős.
A pénz kicsi de hasznos a bíró kapujánál.
A bételdiót rágva megteremthetjük az
egyesülést.
Csúnya vagyok tudom,
de a hegység tündéreinek
semmiképpen nem engedem át.

(Parancs János fordítása)




Kiszakított halcsapda a gátnál
(kínai)

Kiszakított halcsapda a gátnál,
bogai közt sötéthátú márna.
Ci-beli lány mátkájához indul,
kísérete, mintha felleg szállna.

Kiszakított halcsapda a gátnál,
benne kárász ezüst háta fénylik.
Ci-beli lány mátkájához indul,
mintha zápor zúgna, úgy kísérik.

Kiszakított halcsapda a gátnál,
rései közt a hal ki-bejárhat.
Ci-beli lány mátkájához indul,
kísérete, mint folyó, ha árad.

(Rab Zsuzsa fordítása)




Sárga madár, sárga madár
(kínai)

Sárga madár, sárga madár,
ne települj élő fára.
Ne csipdess a gabonánkba.
Nem ad nekünk senki itt egy
sem kölest se vacsorára.
Visszamegyünk, visszatérünk,
vissza is a mi hazánkba.

Sárga madár, sárga madár, az eperfára ne repdess,
a kölesünkből se csipdess,
Idegen a mi szavunk itt,
senki ránk itt nem figyelmez.
Visszamegyünk, visszatérünk,
vissza is a mieinkhez.

Sárga madár, sárga madár,
a tölgyfa ágán se csapdoss,
köles-ocsunkból se kapdoss.
Bennünket itt senki nem hí
se meghálni, se asztalhoz.
Visszamegyünk, visszatérünk,
vissza a mi atyáinkhoz.

(Illyés Gyula fordítása)



Hálóhúzók dala
(japán)

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
Nyílt tengeren szálló sirály,
az árapályról mit hallottál?
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
"Vándorló madár vagyok,
kérdezd a tengerhabot!"
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
Vonyító Rókaistenünk,
gering-hadat hajts fel nekünk!
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
Ma hálunk selyempárnán,
hajnalra hullámpárnán...
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
Joicsi felé, hajózz velem
áradó arany vizeken.
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
Heringben gazdag vidékre megyek,
szép barna mátkát ott keresek.
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
Öt sak magas szép legény,
vihart nem fél, vízre mén.
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
Esza-hegy kútjából ki iszik,
még ha vén is megifjodik!
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

(Bede Anna fordítása)

Sötét fenyő - árny

276 japán haiku

Kulcsár F. Imre fordításai


Kötetünk a legnagyobbak részletes bemutatása mellett az időbeli folyamatosság érzékeltetésére is törekszik: a tanítványok, kevésbé ismert alkotók jelentős műveinek bevonásával kronológikus sorrendben vezeti végig az olvasót a japán haiku évszázadain, a kezdetektől a 19. század végéig.

A verseket itt lehet elolvasni.

Sunday, November 28, 2010

Ryôkan: 44 haiku

Fordította: Terebess Gábor 

A japán zen költő, Rjókan, három dolgot ki nem állhatott: a költők versét, a szépírók ecsetvonását és a szakácsok főztjét. Kolduló körútjain le-leállt a gyerekekkel labdázni, bújócskázni – önfeledtebben és komolyabban játszott mindnyájuknál…

Soha nem akart felnőtté válni, mesterséget tanulni, inkább vállalta az otthontalanságot, a nincstelenséget, az egyedüllétet – ezt megtehette, mint zen buddhista remete, anélkül, hogy bolondnak nézték volna, bár nem lehet véletlen, hogy úgy hívta magát: Taigu „a Nagy Balga”.

Tavaly decemberben egy párizsi antikváriusnál kezembe akadt kétnyelvű haiku kötete, és már útközben elkezdtem fordítgatni névjegyek hátára, újságok szélére. Ez kerekedett belőle.

Azt hiszem, Rjókan mindig is legkedvesebb japán költőm marad, őszinte, egyszerű, ellenséges érzelmektől mentes hangja („A világgal úgy vagyok, hogy se vele, se ellene.”) felejthetetlen élmény, ráadásul ugyanahhoz a szótó zen felekezethez tartozott, amelynek szerzetesei között én is éltem és tanultam valamikor Japánban.

Terebess Gábor
Japán-magyar kétnyelvű kiadás

A verseket a Terebess Online-n lehet elolvasni.