Muraközy László: A ​japán rejtély

 

Alcím: Útteremtő csodák és végzetes zsákutcák.

Japán ​elmúlt két évszázados fejlődése lenyűgöző gazdasági sikerek, de ugyanakkor végzetes zsákutcák története is. Fontos elemezni, hogy ez milyen tanulságokat adhat a fejlesztő állam modelljét követő országok számára. Sok feltörekvő ország erőteljes kormányzati, központi beavatkozással igyekszik előrehaladni, ami általában a piaci mechanizmusok gyengébb működésével párosul. A fejlesztő állam eszközeinek az alkalmazása gyakran párosul autokrata politikai berendezkedéssel, amit nem is kevesen szintén a hatékonyságot fokozó mozzanatnak tekintenek. Ez vagy a demokratikus intézmény- és szokásrendszer a kulcsa a hosszú távú előrehaladásnak? Az állam és a piac milyen kombinációja lehet a fenntartható fejlődés kulcsa? Mit mondanak számunkra a japán tapasztalatok? 

Nem lehet vitás, hogy a fejlesztő állam segíthette a fejlett országokhoz való felzárkózást. De mi történik ezekkel az intézményekkel, mennyire lehetnek hasznosak vagy akár gátlóak, amikor már nem az utolérés, hanem az úttörés, az útteremtés a feladat az öldöklő globális versenyben? Ebben is az autokratikus berendezkedés, valamint az erős bürokratikus irányítás és koordináció lenne az előrevivő mozzanat, szemben a piaci versennyel és innovációval? A fentiek nagyon is lényegesek az útfüggőség, útteremtés történelmi lehetőségeinek és a modellváltás nehézségeinek elemzésében. Kevés olyan ország van a világon, ahol a formális és informális intézmények sok évszázados fejlődése ennyire markáns folyamatosságot és kölcsönhatást mutat. Ennek elemzése számos, Japánon valamint Ázsián is messze túlmutató elméleti és gazdaságpolitikai tanulsággal szolgálhat számunkra. 

A történelmi áttekintésen túl a legújabb évtizedek japán történései, a defláció és a stagnálás negyedszázados korszaka, a fentiek mellett azért is különösen érdekesek, mert a 2007–2009-es válság után máshol is szembesülnek a szakemberek és a gazdasági döntéshozók ezekkel a veszélyekkel. A japán tapasztalatok, az utóbbi években a közgazdasági figyelem középpontjába került Abenomics tanulságai gazdagíthatják ezzel kapcsolatos ismereteinket és tudásunkat is.

Francesc Miralles - Héctor García : Icsigo-icsie - A pillanat megragadásának művészete

 Életünknek minden pillanata egyszeri és megismételhetetlen.
A japán icsigo-icsie annak művészete, hogyan hozhatjuk ki minden pillanatból a legtöbbet.

A japán teaszertartáshoz kapcsolódó icsige-icsie a jelen pillanat teljes átélését szolgálja. Segít értékelni a mulandó szépséget; megtanít, hogy mind az öt érzékszervünk segítségével miként horgonyozhatunk le a jelenben, s miként zárhatjuk ki a félelmet, a bánatot, a haragot és más negatív érzelmeket, amelyeket a múltra vagy a jövőre figyelés táplál. Az icsigo-icsiét gyakorolva észrevehetjük a véletlenek varázsát, s ezáltal értelmet adhatunk életünk egymástól független eseményeinek.

Mindenkinek a kezében ott lehet a kulcs, amely kinyithatja a kaput a mások iránti figyelem, a harmónia és az élet szeretete előtt. Ez a kulcs az icsigo-icsie.

Jü Hua : Élni

"Jü Hua (余华) a mai Kína legmegrázóbb hangja az irodalomban. Az Élni nemcsak a kínai nép lényegéig hatol le, hanem mindannak a hús-vér mélységébe, hogy mit jelent embernek lenni." Lisa See

Egy földbirtokosból lett egyszerű parasztember meséli el az életét - s bár ez az élet tele van bajjal, kínlódással, hibával, sőt bűnnel és tragédiával is (és a kínai kommunizmus megannyi bizarr és kegyetlen történetével), mégis valahogy... szeretet árad belőle. Különleges remekmű ez a regény: egyszerre letaglózó és fölemelő.

Fu-kuj, miután szerencsejátékon elveszíti a család teles vagyonát, elfogadja új életének minden nehézségét: keményen dolgozik, hogy el tudja tartani családját. Ám a sors ezzel még csak elkezdte brutális munkáját. Fu-kujt erőszakkal besorozzák a hadseregbe, és kénytelen részt venni a polgárháborúban. Hazatérése után minden egyre szürreálisabb lesz: az emberek életét újra meg újra gyökerestül felforgatják a kommunista hatalom bizarr újításai: a földreform, a vasöntési kampány, a kulturális forradalom.

Fu-kuj nem lázad, ő csak élni akar, együtt a szeretteivel, de öregkorára már csak az emlékei maradnak vele - és egy ökör, ő is Fu-kuj, de mintha még sok neve volna...

Kenéz Janka Borbála az 1749-ben az Élniről

A kinaiirodalom.hu-n a szerző és műveiről recenziók olvashatók

Jü Hua: Kína tíz szóban

„Aki ma forradalmi bajtárs, holnap már osztályellenség.”

Hogyan készül a tökéletes tacepao? Hány óra kell egy betiltott regény lemásolásához? Mi köze Maónak a hamisított mobiltelefonokhoz? Rendhagyó útikalauzában Kína elmúlt negyven évének drasztikus változásain vezeti végig az olvasót Jü Hua. Tíz nagy témán keresztül beszél társadalomról, krízisről és a kulturális forradalom legsötétebb éveiről. A vezér, a nép, az olvasás, az írás vagy az utánzat fogalmát körüljáró fejezetek középpontjában a kisember áll, akinek sorsa „egyetlen éjszaka leforgása alatt száznyolcvan fokos fordulatot vehet”. A Kína tíz szóban memoár, politikai kommentár és látlelet egy országról, amely egyszerre tűnik végtelenül távolinak és nagyon ismerősnek.

Jelenkor-cikk (Soós Kinga recenziója)

Yü Hua: Testvérek

Kína legújabb kori történelmébe egy vécén ülve csöppenünk, és ugyanezen a színarany vécécsészén fejeződik is be Jü Hua lenyűgöző nagyregénye a kétarcú kommunizmusról. A főszereplő testvérpár élete röviddel a Mao-féle kulturális forradalom előtt veszi kezdetét és egészen Kína vagyonhalmozó jelenéig vezet.

A regény első fele sokkoló érzékletességgel mesél a forradalom idején történt megalázásokról, kínzásokról és gyilkosságokról, az érzelmi és anyagi nyomorúságról és a hagyományos közösségi kapcsolatok radikális felszámolásáról az "új rend" érdekében - miközben a zavaros idők felett ott lebeg Mao elnök jóságos mosolya...

Jü Hua 1960-ban született Hangcsouban, a kínai Csöcsiang tartomány fővárosában. Fogásznak készült, de 1983-ban írói pályára lépett. Mao Ce-tung kulturális forradalma idején volt gyermek, legtöbb elbeszélésének és regényének alapanyagául ez az időszak szolgál. Az egyik legismertebb és legelismertebb ma élő kínai író, műveit számos nyelvre lefordították, 2002-ben James Joyce-díjat kapott.

Ba Jin: Gedanken unter der Zeit : Ansichten - Erkundungen - Wahrheiten 1979 - 1984

 Ba Jin, der große alte Mann der chinesischen Gegenwartsliteratur, hat mit der Niederschrift seiner Gedanken unter der Zeit die Gattung der "punktuellen Autobiographie" begründet. Das ist für China etwas ganz Erstaunliches. Eine persönliche, von eigener politischer und Lebenserfahrung geprägte, bewußt subjektive Schreibweise: hier lockern sich tradierte literarische Formen, hier werden neue gesellschaftliche Freiräume (im China nach der Kulturrevolution) sichtbar.

 In seinen Erinnerungen und Moment-Auf-nahmen der laufenden Ereignisse, die seit 1979 zunächst in einer Hongkonger Zeitung und dann in Form einzelner Essaybände erschienen sind und weiter erscheinen, mahnt Ba Jin Chinas Intellektuelle, sich ihre moralische Integrität zu bewahren - oder sie wiederzugewinnen. Er ist der einzige aus der "Großvater"- Generation, der von den jüngeren Autoren wegen seiner kompromißlosen Offenheit und Unerschrockenheit akzeptiert, ja verehrt wird. Wofür er plädiert, klingt einfach und ist doch das Schwerste in der heutigen chinesischen Gesellschaft ....

Kim Van : Takarítás ​a holtak otthonában

 

Eredeti cím: 죽은 자의 집 청소 (Jug-eun jaui jib cheongso)

Legyen az egy véres bűntény tetthelye vagy egy egyedül élő ember utolsó pillanatainak, magányos elmúlásának gyakran csak hetekkel, hónapokkal később felfedezett színhelye, az extrém takarító megérkezik, sietség nélkül felméri a helyzetet, majd elvégzi a munkát, amivel megbízták: rendet és tisztaságot teremt a halál bomló, rothadó káoszában.

A védőruházat és a maszk azonban nem óv meg senkit az ember egyre magányosabb életével és halálával való szembesülés iszonyatától és katarzisától.

A pusztán borzongani, rémüldözni vágyó „katasztrófaturisták” csalódni fognak, mert ez a különös hangulatú könyv már-már szemérmes tárgyilagossággal néz szembe az élet eltűnésével működésbe lépő szerves folyamatokkal, és tapintatosan, a sajátjaként őrzi-vigyázza a holtak méltóságát.

Ez a témaválasztásában radikálisan merész, hitelességében megkérdőjelezhetetlen regény intellektuális és érzelemgazdag beszámoló egy, az élet és a halál többségünk számára ismeretlen, ijesztő határvidékein otthonosan mozgó, önmagát és az őt körülvevő világ minden rezdülését figyelő és érteni vágyó ember mindennapjairól. Némán, visszafojtott lélegzettel követjük a szerzőt, aki úgy kísér át minket a testet-lelket összeroppantó magány birodalmán, hogy közben egy pillanatra sem veszítjük szem elől a szeretet és a részvét minden sötétségen átderengő fényét.

BrigEri recenziója

Wandamaci könyvkuckója - könyvértékelése