Aszataro Mijamori (1869 – 1952) a jónevű tokiói Keió Egyetemen az angol nyelv professzoraként küldetésének tartotta a japán nyelv és irodalom legnagyobb értékeinek angol nyelvű tolmácsolását. Vers-, haiku-, kabukidráma fordításai mellett egyik legnépszerűbb műve kötetünk szamurájtörténeteinek válogatott kiadása. A kötet 1920. évi megjelenése óta 19 angol nyelvű kiadást ért meg (legutóbbi változata 2002-ben került a polcokra), és most első ízben válik magyar nyelven hozzáférhetővé Rákócza Richárd kiváló műfordításában.
Bár legújabb kötetünk ismét a japán irodalomból meríti témáját és címében szerepel a mese szó, ez ne tévessze meg az olvasót. Nem gyermekmesék ezek, sokkal inkább a hősi szamurájidők legendás történetei, késő középkori japán mondái, amik Íejaszu Tokugava korszakából, aki 1603-ban megteremtette a sógunátust, amivel példátlan béke és prosperitás köszöntött Japánra. Bár „…a szamurájok a feudalizmussal együtt letűntek, ám a japánok zöme bizonyos értelemben a mai napig szamuráj – írja bevezetőjében a könyv szerzője. – Az európai civilizáció forradalmasította a japán társadalmat, és a japánok a politikai és társadalmi intézmények, az erkölcsök és a szokások, a művészetek és az irodalom terén számos jellemző vonásukat elveszítették; ugyanakkor bizonyosan állíthatjuk, hogy a szamurájérzelmek, motivációk és erkölcsi elvek jellemük alapjai maradtak.”
A könyv nyolc jellemző történetet tartalmaz, melyek mindegyike a szamurájerkölcsök, elvek, viselkedés és erkölcs, azaz a busidó elvei köré csoportosulnak, és a mai modern japán társadalmat is át- meg átszövik. Ezt hangsúlyozza Mijamori könyvének rövid bevezetőjében. A történetek nemcsak egzotikusak és borzongatók, de a japán néplélek megértésében, sőt, a modern japán írók, akár Rjúnoszuke Akutagava, Abe Kobo és az irodalmi Nobel-díjas Oe Kenzaburo vagy a hazánkban is méltán népszerű Murakami Haruki motivációinak, társadalmi-történeti-kulturális hátterének megértésében is segítenek. Arról nem is beszélve, hogy remek olvasmány valamennyi.
Tartalomjegyzék:
