Ken Liu (szerk.) : Láthatatlan ​bolygók

Ken ​Liu, A papírsereglet és más történetek című novelláskötet Hugo-, Nebula-, World Fantasy- és Locus-díjas írója ezúttal szerkesztőként tér vissza egy olyan antológiával, ami a kínai science fiction egyedi és különleges világát mutatja be. A Láthatatlan bolygókban hét szerző tizenhárom novellája található – köztük már a nemzetközi irodalmi vizeket meghódító, díjnyertes alkotások, valamint kevésbé ismert írások, melyek Liu személyes kedvencei –, és Cixin Liu kivételével kizárólag a feltörekvő nemzedék kap lehetőséget benne. Mindegyik történet Kína lehetséges jövőit mutatja be a sci-fi széles eszköztárával, legyen szó akár a társadalom feletti uralkodásról, világépítő patkányokról, vagy olyan robotokról, akik túlélték az építőiket.

 

A történetek mellett három komolyabb terjedelmű esszé is helyet kapott az antológiában: A lehetséges univerzumok legrosszabbika és a lehetséges földek legjobbikában Cixin Liu, A Háromtest-probléma Hugo-díjas szerzője a kínai sci-fi irodalom történelmét mutatja be, és reflektál arra, hogy milyen jelenleg az ország leghíresebb szerzőjének lenni a műfajban; Csen Csiu-fan A szétszakított nemzedék című írásában a fiatalabb generációk folytonos küzdelméről ír az ország radikálás átalakulásának következtében; Hszia Csia, a kínai sci-fiben végzett kutatásaiért az országban elsőként Ph.D.-vel kitüntetett szerző pedig arról értekezik tanulmányában, hogy Mitől lesz kínai a kínai science fiction?

                   

Cixin Liu: Gömbvillám

 Tizennegyedik születésnapján nem csak a gyertyák lobbannak lángra Csen tortáján. Szülei az ünnepi asztalnál ülve esnek áldozatául egy lakásukba tévedt gömbvillámnak. A trauma hatására a fiú egész életét a különös és pusztító jelenség tanulmányozásának szenteli. 

Kutatásai az egyetemi évei után nem maradnak észrevétlenek, és a tudományos közösség mellett a katonaság is felfigyel eredményeire – Kína felett a háború sötét fellegei gyűlnek, mindennél lényegesebb, hogy olyan új, különleges védelmi és támadó fegyverzettel álljanak elő, ami már a harcok elharapózása előtt megsemmisíti az ellenfelet. A gömbvillám természetének megismerése pedig csakis a hadászati célokra való alkalmasságának kísérleti feltárása révén érhető el Csen számára. 

Az útja viharos hegyormokon, fegyverfejlesztési bázisokon és egykori szovjet föld alatti laboratóriumokon át vezet, mígnem az univerzum szerkezetét feltérképezni igyekvő kvantumelméletek titokzatos határvidékére téved – egyben egy terrorista merénylet révén a technológia etikai vetületeivel is kénytelen számot vetni.

Liu Cixin (刘慈欣) negyedik regénye, a Gömbvillám, mely a nagy sikerű és sokszoros díjnyertes Háromtest-trilógia előtt jelent meg 2004-ben, az egész életét egyetlen cél érdekében makacsul feláldozó ember küzdelmeinek történetét meséli el. Ahogy a tudományos haladás és a hadászati célok közti összefüggésekre és ezek erkölcsi visszásságaira is rávilágít.

Az egy fegyvermániákus őrnagynőt és a trilógia olvasói számára már ismerős Ding Yi professzort is felsorakoztató, sodró tempójú, lenyűgöző technológiai tudással felvértezett katonai tudományos-fantasztikus regényben ugyanakkor kiderül: a gömbvillám csak a jéghegy csúcsa a világ megértése terén.

Kiss Gábor Zoltán recenziója a műről Ismeretlen ismeretlenek címmel az 1794.hu-n

Cixin Liu: Hangyák ​és dinoszauruszok

 Alcím: Csontcitadella és Sziklaváros elveszett történelme

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Liu Cixin (刘慈欣) (1963) a világszerte kétmilliónál is több példányban elkelt Háromtest-trilógia Hugo-díjas és kilencszeres Galaxy-díjas kínai szerzője, akinek regényfolyamából – minden idők legmagasabb jogdíját fizetve az adaptációs jogokért – a Trónok harca alkotói készítenek Netflix-filmsorozatot. A siker garantált, hiszen a Vándorló Föld (The Wandering Earth) című kisregényéből készült nagyszabású kínai film is hatalmas kasszasikernek bizonyult.

Liu Cixin a Hangyák és dinoszauruszok című kisregényében ezúttal a késő krétakor fantasztikus világába kalauzolja el az olvasót, ahol intelligens rovarok és értelmes ősbehemótok civilizációi küzdenek egymással – a fennmaradásért és a bolygó megmentéséért. Talán más – 66 millió évvel később megjelenő –, önmagát szintén értelmesnek tartó faj számára is tanulságos módon…

Szatirikus mese? Politikai allegória? Ökológiai vészcsengő?

A kínai sci-fi irodalom új generációjának leginnovatívabb és legeredményesebb képviselője megtévesztő egyszerűséggel, de ragyogó éleselméjűséggel – és finom humorral: vajon hány Stegosaurus fér el egy buszban? – idézi meg az atom- és hidegháború korszakát, amely máig hatóan a gombafelhők árnyékába kényszerítette az emberiséget.

Makai Máté írása a műről Dinó-hidegháború és hangya-számítógép címmel az 1794.hu-n

Reményteli civilizációnk - exkluzív interjúnk Cixin Liu kínai sci-fi íróval

Luk Van Haute : Japán Életképek

        

 Luk Van Haute munkája sokkal több, mint útikalauz. Úgy mutatja be Japánt, ahogyan a turisták vagy akár az ország szerelmesei soha nem láthatják: a mindenki számára elérhető turisztikai látványosságok helyett a japánok mindennapi életébe ad betekintést. Ezáltal sokkal összetettebb és igazabb képet kapunk az országról. A befogadhatatlan egész helyett a jelentőségteljes részletekre összpontosít, és egy ismerős, barát, családtag, munkatárs, netán egy híres énekes vagy színész életén keresztül tárja elénk az eseményeket, amelyekről mi csak a hírekből, újságcikkekből vagy éppen egy Wikipédia-szócikkből értesülünk. 

Milyen az élet az amerikaiak által megszállt Okinaván? Hogyan vészelték át a cunamit a fukusimai katasztrófa során a partvidéken lakók? Mennyire nemzeti sport a szumó, amelynek legnagyobb alakja Ivan Borisko volt – míg rekordjait meg nem döntötte Mönhbatín Davádzsargal? Van Haute úgy bontja le az előítéleteinket, hogy megmutatja, hogyan porladtak szét a sajátjai, amikor beköltözött egy csótányoktól hemzsegő, kóbor macskákkal teli tokiói diákszállóba, amelynek környékét melegbárok, páncélozott járművekről üvöltöző szélsőjobbos fanatikusok és a szaringázzal több ezer embert megmérgező Aum szekta tagjai színesítették.

 

Ezerarcú Japán - A japán kultúra útikalauza

               

 Alcím: Lenyűgöző utazás a modern Japánban

Japán a világ egyik legkülönlegesebb kultúrája, ahol tökéletes egyensúlyt képez múlt, jelen és jövő. 

Ez a hiánypótló kötet lebilincselő áttekintést nyújt a felkelő nap országáról, miközben sorra veszi annak ezerféle szépségét és örömét, az építészettől a harcművészetig, az ősi kézművességtől a sintó szentélyekig, az ikebanától a kavaii-ig és tovább.

 

Soo Kim: Élj ​úgy, mint egy koreai

 Az Oscar-díjas Élősködők, a K-pop, a street food, a kiváló minőségű kozmetikai termékek és a csúcstechnológia – Dél-Korea világszerte egyre népszerűbb. De vajon mennyire ismered az igazi Koreát és az ott élőket? Ez a nagyszerű útikalauz bevezet az ország különleges történelmébe, bemutatja földrajzi adottságait és a helyi szokásokat; közelebbről is megismertet Korea lüktető kulturális életével: a rendkívül sikeres filmiparral, az egyedülálló rajongói kultúrával, a divattal. Ha kíváncsi vagy, hogyan kell úgy randizni, ahogy a koreaiak, ha érdekelnek a helyi látványosságok, a koreai gasztronómia vagy a harmóniára törekvés, azaz a „nunchi” művészete, akkor megtaláltad a könyvet, amit kerestél. 

Az Élj úgy, mint egy koreai hiteles és nem utolsósorban szórakoztató bevezetés a koreai kultúrába, gondolkodásmódba és életstílusba.

Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul

A japán szokások és hagyományok évszázadokon át virágoztak és gyarapították a jól-lét modern gyakorlatát: elég csak az ikigaiban (elégedettség), a shinrin-yokuban (erdőfürdőzés), a wabi sabiban (a tökéletlenség szépsége) vagy a teaszertartásban rejlő megannyi bölcsességre gondolnunk. A Hogyan éljünk japánul szerzője hozzáértő és bennfentes útmutatót ad Japánhoz, hogy segítse az olvasót a japán design, a konyhaművészet, a kultúra és az esztétika mélyebb megismerésében. Már maga Tokió, az összes metropolisz anyja, ragyogóan megvilágítja, miként lehet barátságban együtt élni a természettel: a túlurbanizált megafővárost a világ egyik legkiterjedtebb erdősége övezi. E kettősség tökéletesen szimbolizálja a japánok tiszteletét a természet és a természetes világ, illetve az ember által alkotott környezet iránt.