Thursday, March 16, 2017

Popovics Péter: Fukushima [3.11] Maradjunk vagy menjünk?

Popovics Péter - Fukushima [3.11] Maradjunk vagy menjünk?

Popovics Péter a családjával együtt 10 évet élt Japánban, és Yokohamában (Fukushimától 180 km-re) élte át a 2011 márciusi történelmi földrengést, melynek következményei gyökeresen megváltoztatták mindannyiuk életét. Az emlékirat egyrészt a szerző gyerekeinek nyújt magyarázatot a család gyökereire, másrészt pedig feldolgozza családjuk azon megpróbáltatásait, melyekre a fukushimai atomerőműbaleset következtében az események sodrása nem adott lehetőséget. A könyv központi része a földrengés napjától számítva napi bontásban mutatja be a katasztrófa kibontakozásával párhuzamosan a velük történteket mindaddig, amíg el nem hagyták Japánt.

A könyv külön érdekessége pontosan dokumentáltsága mellett a szerkezete. Egyszerre két nyelven lehet olvasni, ami a japán nyelvtanulóknak és a nyelvet már valamilyen fokon ismerőknek nagy segítséget jelenthet. A magyar bekezdések után annak fordítása szerepel, melyet ha lehet így fogalmazni, a szerző élethelyzetének fordítottját élő személy fordított: Kuragane Kei, aki Japánban született, több éve Magyarországon él, és a 2011-es események idején Magyarországon tartózkodott. A fordítás ugyan nem egészen tükörfordítás, de a szerző és a fordító megítélése szerint az érthetőséget ez jobban szolgálja, mint egy szó szerinti fordítás. Kuragane Kei személyes vallomása a könyvről, saját érintettségéről és álláspontjáról az Utószóban olvasható.

Wednesday, March 8, 2017

Han Kang: Növényevő


„Sohasem ​látott még testet, amely ennyire sokat tudna mesélni, mégsem több önmagánál.” 

Jonghje álmában vér, nyers hús és a halál kísért. Másnap az asszony, akinek élete és házassága is átlagos, kitakarít minden állati eredetűt az otthonukból. 
És az életükből eltűnik az íz. 


A férje elkeseredett részletességgel beszéli el, hogy a növényevés feldúlja a házasságukat, és egyre abszurdabb események láncolatát indítja el. A szűkebb család mindent megtesz ez ellen, először a nő lelkét, majd a testét veszik célba, de Jonghje megszállottan halad a maga választotta úton… az elidegenedés felé. Közben a történet társadalmi szokások, nemi szerepek és legális hétköznapi bántások mélyén gyökerező organikus emlékművet emel egy szabadulni vágyó életnek: egy nő életének ezen a világon. 


A nemzetközi Man Booker-díjjal kitüntetett Növényevő világszerte átütő irodalmi sikert aratott. A koreai Han Kang csodálatos és felkavaró regénye tabukról és lázadásról, erőszakról és erotikáról, a lélek metamorfózisáról szól; igazi kafkai történet.

Saturday, March 4, 2017

Kazuo Ishiguro: Az ​eltemetett óriás

Lélegzetelállítóan ​szép történet arról, miért vágyunk feledni, és miért kell mégis emlékezni.

Nagyregényt tart a kezében az Olvasó, a szó legnemesebb értelmében. Kazuo Ishiguro, a japán származású brit regényíró Az eltemetett óriás-sal szimbolikus történetet ajándékozott a világirodalomnak, ami, mint minden nagy elődje, az élet és halál mérlegén megmért emberi sorskalandról mesél, helytállásról vagy elbukásról a hűség és árulás, háború és béke, szerelem és barátság próbáiban.
Az idő és a helyszín az Arthur király halála utáni Britannia: a britonok és szászok közt még fennálló törékeny arthuri béke utolsó pillanatai. Axl és Beatrice, az idős házaspár nagy utazásra indul halványan derengő emlékei nyomába hogy végül sorsuk beteljesedhessék. Vándorútjukon sorra összetalálkoznak a többi kulcsfigurával: a kizökkent időt helyreütni született szász harcossal, Wistannal és tanítványával, Edwinnel, majd az arthuri béke sötét titkát őrző Gawain lovaggal. Ők együtt, ki-ki a maga okaival és céljaival, alakítják ki a cselekményt, melynek végkifejletében végre tisztán láthatóvá lesz múlt és jövő.
A tájak és helyszínek a csodás japán animációs filmek festményszerű háttereire emlékeztetnek, a történet lassú kibontása és végig fenntartott izgalma a számítógépes kalandjátékok világát idézi. Ishiguro mesterfokon fűzi össze a legnemesebb lírai egyszerűséggel elbeszélt történet szálait. Itt semmi nincs véletlen helyen vagy időben, ám ebben a kristálytiszta szerkezetben mégis minden mindvégig, a regény legutolsó mondatáig megőrzi a maga titkos jelentőségét.

Kazuo Ishiguro A ​dombok halvány képe


Két ​távoli világ: a II. világháború után lassan újjáéledő, magára találó Japán és a közelmúlt Angliája. Ecuko mindkét világ részese. Előbbiben első gyermekével várandós, ami a boldog jövő ígéretét hordozza, és legalább annyi fenyegetést is. De ezer szál köti a múlthoz, a hagyományos japán élethez, ahol a férfi, az apa, a férj szava az úr. Utóbbiban, harmincegynéhány évvel később Ecuko egy családi tragédiát követően már tudja, mit tartogatott számára a jövő: az ígéreteket vagy a fenyegetéseket váltotta-e be. 

A szűkszavúan, visszafogott stílusban elbeszélt, mégis a történelem és a lélek mélységeit feltáró történet két szálon játszódik: Ecuko angol vidéki házában, ahol látogatóba érkezett lányával beszélget, valamint a háború utáni Nagaszakiban, ahol összebarátkozik a nála idősebb Szacsikóval, segít neki a gyereknevelésben, és férje meg apósa közt őrlődve éli a gyermekvárás mindennapjait. Ishiguro feltár, de nem elemez. Az olvasóra bízza, mit érez és mit fejt meg a fojtott légkörből, a szereplők álmaiból, kisszerű és töredékes párbeszédeiből. Nincs kimondva szinte semmi, csak halványan sejlenek fel az árnyak: az erőskezű apa, akinek tekintélyéből már alig maradt valami, a tiszteletet, sőt szolgai alázatot követelő férj, a gazdag család maradéka és a nevelés felelőssége elől a semmirekellő amerikai ígéreteibe menekülő barátnő, a sérült kislány – a háború pusztítását túlélt városnegyedek, emberek körvonalai. Halvány látkép, de az olvasóban örökre megmarad. 

Kazuo Ishiguro A dombok halvány látképe, a japán származású angol író első regénye 1982-ben született, és rögtön komoly elismerést hozott szerzőjének. Második regénye, A lebegő világ művésze még szélesebb körben tette ismertté írója nevét, majd a világhírt a Napok romjai hozta meg számára, amelyből emlékezetes film készült. Negyvennél is több nyelvre lefordított műveit számtalan irodalmi díjjal jutalmazták. Regényíróként és novellistaként tartják számon, de forgatókönyveket, sőt dalszövegeket is ír.

Nie Hua-ling: Két ​asszony Kínából


„… a címben szereplő két asszony – Eperfa és Barackfa – a történelem présében szenvedő, küzdő egyetlenegy emberi lény két énje. a tizenhat éves Eperfa kisasszony 1945-ben a háború elől és a szülei között dúló háborúság elől menekül, evezős bárkán, Csunking, a háborús főváros felé. Négy évvel később Pekingbe menekül, majd onnan immár családosan Tajvanra. Naplójában rögzíti menekülései történetét, az emberi kiszolgáltatottság szívszorító dokumentumait.”

Mo Jing-feng: Túl ​szép a menyasszony


Nyomozás egy családi bűntény körül, s közben terítékre kerülnek a becsület, a ragaszkodás, a szerelem és a szeretet, a gyermekvállalás kérdései. Az 1938-ban született Mo Jing-feng 1972 óta publikál elbeszéléseket. Túl szép a menyasszony című kisregénye az utóbbi évek terméséből való, s bepillantást enged a megújuló hatalmas ország mindennapi életébe.

Tuesday, December 27, 2016

Murakami Haruki: Hallgasd a szél dalát!

A két kisregény elbeszélője 1978 áprilisában egy derűs nap délutánján épp baseballmeccset nézett a tokiói Dzsingú stadionban, amikor a pillanat hatása alatt megérett benne az elhatározás, hogy regényíró lesz. És így is lett, eljött az ideje, hogy elmesélje egy nyolc évvel korábbi nyár történetét. Saját történetét a 21 éves, nevesincs egyetemista fiúról, Patkány nevű barátjáról, akivel J bárjában nyugati jazz zenére nyakalták a sört. Meg a japán diákmozgalmakról, a kapcsolatok közötti botladozásokról, veszteségekről, sérelmekről. A lányról, aki lemondott az életről, a lányról, aki nem csak azért különleges, mert hiányzik egy ujja, hanem mert ha egyedül van, különféle hangok szólongatják. Aztán szexről, szexuális merengésekről, Szenvedélyekről, a flipperről meg az újrajátszásról.

Murakami két kisregénye már magában rejt mindent, ami a kiforrott művekre jellemző. Ebből a két írásból bomlik ki aztán a Birkakergető nagy kaland, amely a szerző számára is meggyőző erővel bizonyította, hogy 1978-ban valóban regényíró született.