Carl Crow: A megszentelt rizsestál

Herbert Carl Crow az Amerikai Egyesült Államokban, Missouriban született 1883-ban és 1945-ben New Yorkban halt meg. Tanulmányait szülővárosában folytatta, s az ottani állami egyetemen fejezte be.

A hagyományos amerikai értelmiségi karriert futotta be: fiatal újságíróból sztár riporter, majd író lett, akár Mark Twain, Theodor Dreiser, Dos Passos vagy Hemingway. 23 évesen, 1906-ban lépett be a Fort Worth Star-Telegram szerkesztőségébe, ahol cikkeivel hamarosan hatalmas sikert aratott.

Érdeklődése a Távol-Kelet felé vonzotta, megtanult kínaiul, majd 1911-ben Sanghajba ment, ahol a China Press társszerkesztője lett. Itt 1914-ben hirdetési ügynökséget alapított, amely rövid idő alatt igen népszerűvé vált.

Az újságírás és a reklámügynökség vezetése mellett megírta azt az útikönyvet – Handbook for China – amely gyors egymásutánban öt kiadást ért meg, s amelyet 1984-ben az Oxford University Press újra kiadott, mert úgy találta, hogy azóta sem született ennél alaposabb munka a hagyományos kínai világ bemutatására.

Crow 26 évig élt Kínában, megismerte és megszerette az országot. Mivel elítélte a terjeszkedő japán imperializmust, mikor Japán elfoglalta Sanghajt, persona non gratanak nyilvánították.

Emiatt 1937-ben visszatért hazájába, ahol még abban az évben megjelentette Four Hundred Million Customers (400 millió fogyasztó) című, nemzetközi visszhangot kiváltó könyvét, amelyet hamarosan lefordítottak francia, német, svéd, dán, spanyol, holland, lengyel és magyar nyelvre. Ebben összefoglalta Kínában eltöltött éveinek élményeit, üzleti tapasztalatait.

Ezek az üzleti tapasztalatok azonban kitűnő pszichológiai érzéken, Kína és a kínaiak mélységes ismeretén alapulnak, ezért a mű sokkal több, mint pusztán a kereskedelmi és a reklám világ színes ismertetése. Egy nyitott, elfogulatlan, érdeklődő ember írja meg mindennapos tapasztalatait; aki akaratlanul is átfogó képet ad a XX. századi Kína életéről. Ezért a kötetet nem csupán a kínai üzleti élet és annak lélektani háttere iránt érdeklődő olvasóknak ajánljuk, hanem mindazoknak, akiket vonz ez a gazdag és különleges távol-keleti kultúra. Az új cím, A megszentelt rizsestál is erre az egyetemes tartalomra utal. 

Itt olvasható a könyv.

Schmidt Péter: A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége

A könyv alcíme: Egy kevésbé közismert integráció története.

Bevezetés:
„A dolgozatom a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének előzményeit és magának a szerve­zetnek a történetét fogja bemutatni. A hangsúly inkább az előzményeken lesz, mivel az ASEAN történetének részletes ismertetése terjedelmi korlátokba ütközik.

Nem célom a részletes vizsgálat, az ASEAN gazdasági jellemzőinek túlságosan részletes bemutatása, hiszen ez inkább a gazdasági földrajz irányába vinne el, inkább a politikai történéseket mutatom be. Azt, hogy egy igen komplex világpolitikai helyzet hogyan vezetett az ASEAN megalapításához, hogy egy globális problémára, a hidegháborúra miként próbált regionális megoldást találni a világ más régióihoz hasonlóan Délkelet-Ázsia, elég ha csak az Európai Gazdasági Közösséget hozom fel példaként.

Dolgozatomban egyrészt azt próbálom meg bebizonyítani, hogy az ASEAN elképzelhetetlen Indonézia, mint a térség legnagyobb hatalma nélkül, s hogy Indonézia hatalmi törekvései milyen nagyban befolyásolták a délkelet-ázsiai integrációs törekvéseket. Másrészt ezzel összefüggésben megpróbálok rávilágítani arra, hogy ezt az együttműködést a Kínától való félelem hívta életre és tartja is meg.

Az ASEAN egy komplex integrációs szervezet, mely ugyan a helyi adottságokból kifolyólag nem jutott el az integráció olyan magas fokára, mint az Európai Unió, mégis érdemes vele alaposabban megismerkedni, mivel közel 500 millió embert és a fejlődő világ gazdaságának tekintélyes részét öleli fel. A fejlődő világban szinte páratlanul, már mintegy 34 éve működik és hoz gyakorlati hasznot tagállamainak.

Munkám során az ASEAN több alapdokumentumát fordítottam le, ezek közül a legfon­tosabbak, s néhány fontosabb táblázat megtalálhatóak a dolgozat mellékletében."

Itt olvasható.

Jordán Gyula - Tálas Barna: Kína a modernizáció útján a XIX-XX. században

Az elmúlt másfél évszázadban hatalmas változások zajlottak le Kínában – a magát a világ kultúrája és civilizációja középpontjának tekintő hatalmas birodalomnak rá kellett döbbennie, hogy végzetesen lemaradt a világ más tájaihoz képest, s a felzárkózáshoz szakítania kell a korábbi elzárkózás politikájával.

A szerzők magas színvonalon, nagy szakirodalmi háttér és hatalmas tényanyag mozgósításával vázolják fel ennek a folyamatnak a főbb szakaszait. Árnyalt, sokoldalú képet rajzolnak fel a kínai embereket és intézményeket a gyarmatosítás korában ért külső szellemi és anyagi hatásokról, amelyek jelentősen átformálták világképüket, az önmagukról és a világról alkotott felfogásukat. Szun Jat-szen és Mao Ce-tung munkásságán keresztül mutatják be azt a régtől fogva ismert jelenséget, hogy Kína a külső eszmei, gondolati hatásokat mindig saját valóságához idomítva, „kínaiasítva” fogadta be. Ezzel összefüggésben tárgyalják a kínai nacionalizmusnak, ennek a rendkívüli erejű eszmének a kialakulását és hatását.

Hasonlóan fontos kérdés a hagyományos kínai kulturális, civilizációs felsőbbrendűségbe vetett szilárd hit megrendülésének, fokozatos módosulásának ábrázolása. A modernizálódás mint újfajta megközelítési módszer lehetővé teszi a megszokotthoz képest árnyaltabb értékelést a különböző reformtörekvésekről, az ún. nankingi évtizedről, általában az egész köztársasági időszakról.
A Kínai Népköztársaság 1949 utáni fejlődését bemutató rész a maói időszak rendkívül alapos bemutatásával indul – kezdve a gazdaság helyreállításától az ötéves terven át a voluntarista, sok szempontból irracionális „nagy ugrásig” és a kínaiak által is a katasztrófa tíz évének nevezett kulturális forradalomig, egyaránt mérlegre téve a hatalmas gazdasági károkat és a vitathatatlanul nagy eredményeket.
A belső viták részletes ismertetése jól megalapozza a Mao utáni reform és nyitás politikájának megértését. Nagy hangsúlyt kap Kína visszakapcsolódása a világgazdaság vérkeringésébe, erőfeszítései a XX. század végi technológiai forradalom új vívmányainak elterjesztésére, a globális világhoz való alkalmazkodás és a korábbi „világforradalmi” szerep helyett a külfölddel való együttműködés politikája.

Kína ma is szocialista országnak nevezi magát, miközben teret enged a tőkés felhalmozásnak, a hagyományos szövetkezeti tulajdonformák mellett elismeri a magángazdaságot, a vegyes tulajdont, a külföldi tőkés már nem kizsákmányoló, hanem példakép. Hogy mindez milyen mértékben járul hozzá az ország demokratizálódásához, az még inkább a jövő nagy kérdése.
A kötet érdeme, hogy külön figyelmet szentel az ún. nagyobb Kína, Makaó, Hongkong és Tajvan fejlődési útjainak felvázolására, a közöttük lévő gazdasági-politikai kapcsolatok bemutatására.

Jordán Gyula: Tajvan története

A neves szerző Tajvan történetének megírására vállalkozott. Mégpedig a kezdetektől, amikor a sziget még vad, jórészt fejvadász bennszülött törzsek lakhelye volt, a kínaiak fokozatos betelepedésén át a Kínai Birodalomba történő betagozódásáig, majd egy sok szempontból sajátos és egyre önállóbb fejlődési út végigkövetéséig.

Tajvanra először gazdasági teljesítményei miatt figyelt fel a világ, amelyek a négy ázsiai „kis tigris" [Dél-Korea, Hongkong, Szingapúr, Tajvan) sorába emelték az országot. Az 1960-1970-es években meginduló gazdasági modernizáció és prosperitás eredményeként Tajvan ma a világ legnagyobb kereskedő nemzetei között a 15. helyen áll, a világ informatikai technológiájának közel 60 százalékát szállítja. A neves szerző Tajvan történetének megírására vállalkozott. Mégpedig a kezdetektől, amikor a sziget még vad, jórészt fejvadász bennszülött törzsek lakhelye volt, a kínaiak fokozatos betélepedésén át a Kínái Birodalomba történő betagozódásáig, majdegy sok szempontból sajátos és egyre önállóbb fejlődési út végigkövétéséig. Tajvan eredményeit állandó - japán és kínai - fenyegetés közepette érte el, amely rákényszerítette egy nagy létszámú és erős hadsereg fenntartására. A tajvani modell sokkal hatékonyabban és eredményesebben működött, mint a Mao alatti kommunista rendszer. Ez a fejlődés fokozatos és egyenletes volt, nem jellemezték azok a hatalmas nekirugaszkodások, ugrások, majd a katasztrofális visszaésések, mint a szárazföldi Kínáét. Ugyanakkor a történelem során a szigetország fejlődésében most jutott el odáig, hogy először kormányozzák olyanok, akik valóban Tajvant tekintik hazájuknak.

Jordán Gyula: Kína története

Kína XX. századi történetéről magyar nyelven még nem jelent meg olyan mű, amely hasonló részletességgel és átfogó jelleggel napjainkig tárgyalná ennek az ősi kultúrájú, hatalmas országnak legfontosabb történeti, politikai és gazdasági folyamatait.

Jól dokumentáltan, objektivitásra törekedve, ugyanakkor áttekinthető és közérthető formában nyújtja át ismereteit a szerző Kínáról és a "nagyobb Kínáról" (Tajvan, Hongkong, Makao), így szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számot tarthat.

Gavin Menzies: 1421 - Amikor Kína felfedezte a világot

"Mi, Cseng Ho és társai a Jung-lo időszak elején császári megbízást kaptunk mint a barbárokhoz menesztett udvari követek, egészen mostanáig hét utazást tettünk meg, és minden alkalommal több tízezer katonának és száznál is több óceánjáró hajónak parancsoltunk... Kifutottunk a tengerre... és Chan-Ch'eng, Hsien-Lo, Kua-Wa, K'o Chin és Ku-Li országain keresztül elértük Hu-Lu-Mo-Ssut és a nyugati régió egyéb országait, összesen több mint háromezer országot.

Keresztül a nyílt óceánokon, átkeltünk az égig érő hegyként elénk tornyosuló hullámokon, és megláttuk a távoli barbár régiók partjait..."

(1431-ből származó kőoszlopok felirata Chiang-suban és LiuChia-Changnál, a Mennyei Ara Palotájánál)


A könyv témájáról egy blogbejegyzés:
  Zheng He utazásai, avagy a kínai felfedezések kora

Trassard (szerk.): Magánélet a kínai császárok korában (1368-1644)

A Mindennapi történelem c. sorozat része.

A sorozat izgalmas történelmi intimitások képeskönyve. Feleleveníti a nagy korszakok hétköznapi életét: a kor egyszerű embereinek mindennapjait, szerelmi és családi életét, étkezési szokásait, lakását, öltözködését, mindezt korabeli képekkel illusztrálva. Szerzői azt vallják ugyanis, hogy a kis történetek szerves részei a nagy történelemnek.

Dawson, Raymond: A kínai civilizáció világa

„Legutóbbi könyvem, a Császári Kína elbeszélő jellegű munka volt, amelyet egy, a kínai történelemről szóló trilógia második kötetének szántam. Abban a könyvben csak keveset foglalkozhattam a filozófiával, az irodalommal és a képzőművészettel, s a kínai civilizáció különleges aspektusainak bemutatására is igen csekély lehetőségem volt.

Amikor felkértek ennek a műnek megírására, nagy örömömre lehetőséget kaptam arra, hogy más oldalról közelítsem meg Kínát, s leírjam a kínai világszemlélet leglényegesebb elemeit az összes fontosabb emberi tevékenységben. Ha az ember általánosságban ír a kínai civilizáció három évezredéről, fennáll annak a veszélye, hogy nem szentel kellő figyelmet a technikai fejlődéssel járó hatalmas változásoknak, az idegen hódítások hatásainak, a népesség növekedésének, a vallási és filozófiai eszmék elterjedésének, valamint más, a forradalmi változások lehetőségét magukban hordozó jelenségeknek.
Ez a könyv azonban elsősorban a kínai civilizáció állandó jellemzőinek bemutatását tűzte ki célul - amelyek változatlan továbbélése sok esetben a kínaiak konzervatív, hagyománytisztelő gondolkodásának köszönhető -, valamint azokat a vonásait igyekszik ismertetni, amelyek a legszembetűnőbben különböznek a mi kultúránkat jellemzőktől.

A könyv négy részből áll, amelyek sorban bemutatják a kínai világ politikai, filozófiai, társadalmi-gazdasági, valamint esztétikai szemléletmódjait, tapasztalatait és általános jellemzőit. Néhány meglehetősen fontos témakör kimaradt, mivel úgy vélem, hogy az olvasó számára azzal nyújthatom a legtöbbet, ha az egyes kérdéseket szelektíven tárgyalom, s ha - amennyire csak lehet - a személytelen általánosítás helyett az egyéni tapasztalatot helyezem előtérbe.
Ezért a könyv első részében meg sem próbálok részletes képet adni a kínai közigazgatás bonyolult rendszeréről. Ehelyett igyekszem az egyének szerepét ábrázolni ebben a gépezetben. Az első fejezetben a császár szerepére összpontosítok, aki a rendszer csúcsán állt. A császár világának ellenpólusként, a hivatalnokrendszer néhány általános jellemzőjének bemutatása után, a kerületi elöljáró életét írom le, aki a közigazgatás legalacsonyabb szintjén tevékenykedett. Az első részt azzal zárom, hogy általános képet festek azokról a nagy fővárosokról, amelyek az egyes korokban a kínai politikai rendszer központjai voltak.

Mielőtt azonban belevágnánk e témák tárgyalásába, vázlatosan összefoglalom a kínai történelmet, hogy az olvasó könnyebben igazodjon el a könyvben található adatok között."