Wojtilla Gyula: A mesés India

Alcím: A legrégibb magaskultúrától a XVIII. századig

India az európaiak tudatában mindig is a csodák országaként élt, és már a legrégibb időktől kezdve sokan próbálkoztak azzal, hogy eljussanak erre a titokzatos tájra, a mahárádzsák, páriák, kígyóbűvölők, jógik, szent tehenek, elefántok, drágakövek, fűszerek földjére, ahol az emberek kasztrendszerben élnek, és a lélekvándorlásban hisznek. Kötetünk ennek a kontinensnyi országnak közel négy évezredes történetébe szeretné az olvasót bevezetni, az i.e. 3-2. évezredtől kezdve, amikor kialakult az első jelentős indiai civilizáció: a korai páratlan Indus völgyi vagy harappai civilizáció, a XVII. századig, a mogul uralom bulásáig s az angol gyarmatosítás kezdetéig.

John L. Brockington: A szent fonál

J. L. Brockington, a neves skóciai indológus angol nyelven számos kiadást megért könyve, A szent fonál végigvezeti az olvasót a hinduizmus három évezredes történetén, zegzugos útjain, a homályos kezdetektől egészen napjainkig. A szent fonál nem csupán a három felső varna férfi tagjainak beavatási szertartásán kapott és életük végéig viselt materiális fonál, hanem afféle Ariadné fonalaként kézbe vehető segítség, hogy a beavatatlan ne vesszen bele abba a mérhetetlenül bonyolult halmazba, amit India fő vallási irányzatainak önállóan szinte áttekinthetetlen szövevénye jelent. 

Írását ma már a világ számos egyetemén tankönyvként használják, hiszen – mint kritikusai megállapítják – a mű „csodálni való áttekintés”, „nagyszerűen és tömören megírt munka”, amely részrehajlás nélküli, elfogulatlan, szektás befolyásoktól mentes, őszinte ismertetést nyújt, egyúttal vall a hinduizmus kérdőjeleiről, datálási nehézségeiről és a szerző saját bizonytalanságairól is. 

Útmutatóul szolgál egy nagy és erős világvallás történetében, értékrendjében, múltjában és jelenében, segíti a laikus olvasót ismeretei rendszerezésében, bővítésében.

A kötet Mutatója az eligazodást szolgálja, irodalomjegyzéke pedig a témával összefüggő és magyar nyelven is hozzáférhető művekről kínál válogatást mindazok számára, akik tovább kívánnak tájékozódni a hinduizmus elgondolkodtató és sokszor magas irodalmi értéket képviselő alkotásainak segítségével.

U. R. Anathamurthy: A halotti szertartás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Hirtelen megfordultam az erdő sűrűjében. De a kétely, a döntés, ez az egész helyzet nem csupán rám tartozik, benne foglaltatik az egész közösség. Benne foglaltatik a vívódás, a gyötrelem. Naranáppá halotti szertartásának ügyét nem magam igyekeztem megoldani, hanem az istenhez fordultam, s az ősi törvénykönyvekhez. S vajon nem éppen e célra alkottuk a Könyveket? Hiszen minden döntésünk eltéphetetlenül kötődik az egész közösséghez. Minden egyes cselekedetünk magába öleli őseinket, tanítómestereinket, isteneinket, valamennyi embertársunkat. Ebből származik ez a vívódás. Vajon megéreztem-e ezt a vívódást, midőn Csándrival feküdtem?” – így gyötrődik önmagában Pránésa, a regény főhőse.

A bölcs Pránésa a szellemi felkészülés, a lemondás és vezeklés útját választotta a tökéletesedéshez számos újjászületésen keresztül vezető hívő hindu útjaként. Megtartja a legfelső bráhman kaszt valamennyi előírását, ő a közösség tiszteletre méltó vezetője, lemondott a hindu életszakaszok közül a másodikról, a családalapítás és a földi javak gyűjtésének életmódjáról, csak azért, hogy erényes, önmegtartóztató, áldozatos életével érdemeket szerezzen következő újjászületéséhez.

– A bráhman közösség másik tagja, Naranáppá viszont elveti a brahmanikus életmód előírásait. Szép számmal akadnak követői a fiatalok között, mert jobban tetszik nekik mesterük földi örömöket igenlő, a külvilág csodáit kínáló életmódja, mint az aszott bráhmanok bőjtökkel tűzdelt, befelé forduló hétköznapjai. Naranáppá azonban váratlanul meghal, s miként életében, halálában is megoldhatatlan feladat elé állítja Pránésát.

A kérdés az, hogy a hitehagyott Naranáppát megilleti-e a bráhmanok halotti szertartása, és ha igen, ki végezze el. Életútja, a szamszkára feljogosítja-e Naranáppát a halotti szertartásra, a szamszkárára. S vajon a Mester életútja, ez a másik szamszkára felkészíti-e Pránésát a megfelelő döntés meghozatalára?

R. K. Narayan: A pénzügyi szakértő

Már a regény címe is ironikus, hiszen Narayan pénzügyi szakértője egy banjanfa alatt ült, könyvelését kopott notesz, pénztárcáját bádogdoboz jelzi. Malgudi városát, a regény színterét hiába keresnénk a térképen, a híres indiai író képzelete teremtette meg mintegy húsz évvel ezelőtt.

 Mégis itt, ebben a nem létező dél-indiai kisvárosban – valahol Mysore környékén, ahol a legtöbb Narayan-regény játszódik – élő, hús-vér emberek járnak-kelnek, szeretnek, szenvednek, küszködnek és buknak el; emberek, akik a távolság, a megszépítő messzeség ellenére sem az egzotikus mesék hangulatát idézik, hanem a szürke mindennapok szomorúságát, az igazi és hamis küzdelmét, a szegények és gazdagok ellentétét; a bűn és a bűnhődés örök nagy emberi komédiáját.

Márgalja, a pénzügyi szakértő ebben a történetben azonban nem azért bukik el, uzsorakamatot szed a nyomorgóktól és kifosztja ügyfeleit, hanem mert be akarta csapni az isteneket (akikben hisz), mert megszegte az alkut, amelyet a siker istennőjével kötött. Ezért tudja elviselni a bukást, és ezért kész újrakezdeni az életét, a munkát, mert érzi, megérdemelte a büntetését, s megfizetett vétkeiért. Narayan szelíd iróniája minduntalan szarkazmusba csap át; de megmutatja nekünk szereplői emberi méltóságát is, és el tudja hitetni, hogy hőse esendő, szeretetre méltó ember, akit csak a nyomasztó körülmények taszítanak a számára is idegen életformába, a pénzoligarchiák világába, és életútja voltaképpen szabályszerűen kanyarodik vissza a banjanfa alá.