![](https://moly.hu/system/covers/big/covers_452254.jpg?1502473041)
Észak-Koreáról keveset tudunk. Az országgal kapcsolatos híreket a
nukleáris és rakétakísérletek, vagy a kommunista dinasztia aktuális
uralkodójának külső szemlélő számára megdöbbentő kinyilatkozásai, tettei
dominálják.
Belső világáról, az emberek hétköznapjairól, gondjaikról,
bánataikról imitt-amott jelentek meg írások, főként észak-koreai
menekültek tollából, olyanokéból, akiknek sikerült megszökniük az északi
rendszer poklából.
A Vádirat azonban az első mű, melynek írója ma is Észak-Koreában él.
A személyével kapcsolatos részletek a szerző védelme érdekében
homályban maradnak. A neveket és a helyszíneket érthető megfontolások
alapján, számolva a súlyos retorziókkal, ugyancsak megváltoztatták.
Az elbeszélések valódiságában mégsem kételkedünk egy pillanatig sem.
Mert maguk a történetek nagyon is valóságszerűek. Mert nagyon is
beleférnek abba a képbe, amelyet ezzel az országgal kapcsolatban magunk
elé képzelünk. Mert valóságosnak tűnnek a helyszínek, az emberek, a
környezet és a konfliktusok. Egyszóval minden.
Olvasva az írásokat hol elcsodálkozunk, hol megdöbbenünk.
Felháborodunk, gyomrunk görcsbe rándul: lehetséges, hogy a 21. században
ilyen élet jut osztályrészül egy egész népnek, huszonhétmilliónyi
embertársunknak. És magunkban tiltakozunk: hogyan nézheti ölbe tett
kézzel a nemzetközi közösség, hogy mindez a szemünk előtt
megtörténhessen?
A Vádirat szerzője és azok, akik a műnek Észak-Koreából való
kijuttatásában szerepet játszottak, már megtették a magukét. Ők nem
ültek ölbe tett kézzel. Rajtunk a sor, hogy mi is tegyünk valamit. Első
lépésként, hogy elolvassuk és átérezzük a Vádiratban szereplő
tanúvallomásokat.