Luk Van Haute munkája sokkal több, mint útikalauz. Úgy mutatja be Japánt, ahogyan a turisták vagy akár az ország szerelmesei soha nem láthatják: a mindenki számára elérhető turisztikai látványosságok helyett a japánok mindennapi életébe ad betekintést. Ezáltal sokkal összetettebb és igazabb képet kapunk az országról. A befogadhatatlan egész helyett a jelentőségteljes részletekre összpontosít, és egy ismerős, barát, családtag, munkatárs, netán egy híres énekes vagy színész életén keresztül tárja elénk az eseményeket, amelyekről mi csak a hírekből, újságcikkekből vagy éppen egy Wikipédia-szócikkből értesülünk.
Milyen az élet az amerikaiak által megszállt Okinaván? Hogyan vészelték át a cunamit a fukusimai katasztrófa során a partvidéken lakók? Mennyire nemzeti sport a szumó, amelynek legnagyobb alakja Ivan Borisko volt – míg rekordjait meg nem döntötte Mönhbatín Davádzsargal? Van Haute úgy bontja le az előítéleteinket, hogy megmutatja, hogyan porladtak szét a sajátjai, amikor beköltözött egy csótányoktól hemzsegő, kóbor macskákkal teli tokiói diákszállóba, amelynek környékét melegbárok, páncélozott járművekről üvöltöző szélsőjobbos fanatikusok és a szaringázzal több ezer embert megmérgező Aum szekta tagjai színesítették.
