Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból - Észak-Koreából a szabadságba

Az utóbbi évek egyik legsokkolóbb tényfeltáró könyve Sin Donghjok huszonhárom éves rabságának és szökésének története.

Sin Donghjok az első észak-koreai rab, aki kényszermunkatáborban látta meg a napvilágot és sikerült megszöknie. Gyermekkorát egy nagyfeszültségű szögesdróttal körülvett lágerben töltötte. Mivel nagybátyjai állítólag bűnt követtek el, a „három generáció” büntetése törvény szellemében, az állam őt is bűnözőnek tekintette genetikailag, és teljes jogfosztottságban tartotta.

Sin sorsa az államgépezet rendelkezése értelmében örökös kényszermunka volt. Első emléke egy kivégzés, és anyjára, mint versenytársra tekintett a mindennapi élelemért. Tizenhárom éves korában beárulta anyját és testvérét, akik szökni akartak. A fiút megkínozták, majd szeme láttára anyját felakasztották, testvérét pedig agyonlőtték. „Szeretet, együttérzés és család: Sin előtt ismeretlen fogalmak voltak. Isten sem tűnt el vagy halt meg számára: egyszerűen nem hallott róla.”

Észak-Korea elszigetelt, korrupcióval sújtott és atomfegyverekkel felszerelt ország. Kényszermunkatáboraiban mintegy 150-200 ezer politikai fogoly raboskodik, az áldozatok száma több százezerre tehető. Ezen lágerek kétszer annyi ideje léteznek, mint ameddig a szovjet Gulág fennállt, és közel tizenkétszer annyi ideig, mint ameddig a náci koncentrációs táborok.


A szerző

Blaine Harden jelenleg a PBS Frontline és az Economist munkatársa. Hosszú éveken át a Washington Postot tudósította Ázsiából, Kelet-Európából – Magyarországról is - és Afrikából. Dolgozott belföldi tudósítóként a New York Times-nak. Munkásságát számos újságíró díjjal jutalmazták. Legutóbbi könyve, a Menekülés a 14-es táborból bestseller lett és nemzetközi ismertséget hozott neki. „Óriási öröm számomra, hogy könyvem Magyarországon is megjelenik. Az 1980-as évek vége óta vagyok az ország nagy tisztelője, amikor a The Washington Post kelet-európai tudósítójaként dolgoztam.”

(Blaine Harden)

Hyeonseo Lee: A lány hét névvel - Szökésem Észak-Koreából

„Megrázóan szép történet egy lányról, akitől még a nevét is elvették, élete mégis azt példázza, mi tesz valakit emberré."  

 

Hyeonseo Lee Észak-Koreában, a világ egyik legkegyetlenebb diktatúrájában töltötte gyermekkorát. Egyike annak a több millió embernek, akit túszul ejtett a titkolózó, brutális kommunista rezsim. Amikor az 1990-es években lesújtott Észak-Koreára az éhínség, ráébredt, hogy egész életében agymosáson ment keresztül.

Tizenhét évesen elhagyta a hazáját. Hazatérésre menekültként nem is gondolhatott, mert családjával együtt börtön és kínzás várt volna rá. Mivel életben akart maradni, Kínában telepedett le. Tizenkét év elteltével visszatért az észak-koreai határhoz, hogy egy merész küldetés során átsegítse családját Dél-Koreába.

Ez a vakmerő és különleges történet nem csupán arról szól, hogyan tette meg a szerző az utat a sötétségből a fénybe, de a felnőtté válásáról is. Elszántan, többször is újraépítette az életét. Egy erős, kivételesen bátor nőt ismerhetünk meg, akinek a visszaemlékezéseiből egy rendkívüli egyéniség képe rajzolódik ki.

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk

Alcím: Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

A Phenjani Műszaki Egyetem hallgatói – az észak-koreai uralkodó osztály gyermekei – naponta háromszor szabályos sorokban masíroznak az étkezőbe, Észak-Koreát és vezetőjét dicsőítő dalokat énekelve: „Nélküled mi sem vagyunk, Nélküled nincsen hazánk.” Megdöbbentő jelenet, de Kim Suki lassanként ráhangolódik a dallamra, és anélkül, hogy észrevenné, maga is dúdolni kezdi. 

A könyv amerikai–dél-koreai szerzője egy olyan intézményben vállalt angoltanári állást, ahol minden terem faláról Kim Ir Szen és Kim Dzsongil portréi néznek le rá szenvtelen pillantással. Az élet itt magányos és klausztrofóbiás hangulatú, különösen Kim Suki számára: minden egyes levelét cenzúrázzák, jegyzeteit és fotóit pedig el kell rejtenie a felügyelők, sőt saját kollégái, az evangélikus misszionáriusok elől is. 

A Nélküled mi sem vagyunk megindító és ritka bepillantást kínál a világ egyik legzártabb országába, és azoknak a kivételezett fiataloknak az életébe, akik egyszerre a rendszer katonái és rabszolgái.

Bedő J. István: Rés a betonablakon - Olvass bele - a kultúrakirakat

Patkó Imre – Rév Miklós: Vietnam művészete

 

 

 

A könyv Patkó Imre újságíró és Rév Miklós fotóművész vietnami tartózkodásának és tanulmányainak eredménye. Vietnami művészettörténészek és régészek útmutatásai segítségével állították össze a kötet anyagát, amely egy eddig számunkra csaknem ismeretlen művészet kincseit tárja fel.

Észak-Vietnam évezredek hagyományait őrző művészetének, sajátos történeti fejlődésének megismertetését nemcsak a gazdag képanyag, hanem a bevezető szöveg és a képjegyzék is segíti. A ma is élő legendák, mondák felhasználása közelebb hozza, szinte élővé varázsolja a bronzból, kőből, fából, porcelánból készült szobrokat, a gazdagon díszített pagodák, sziklatemplomok szóban és képben történő bemutatása pedig a vietnami építőművészek dús fantáziájáról ad hiteles képet. 

Heinz Mode: A nő az indiai művészetben

A nő mint a művészet témája – természetesen – az indiai szobrászat és festészet történetén is végigvonul, az őskortól napjaink festészetéig. Sőt, India művészetében a nő ábrázolásának kiemelkedő jelentősége van. 

Heinz Mode, a korai indiai kultúrák neves kutatója érdekes tételt állít fel könyvében. A nő ábrázolásának gyakorisága, jelentősége ellenmond a mindennapi életben tapasztalható helyzetnek, hiszen az indiai nő évszázadok óta elnyomott, jogfosztott volt – elég, ha csak az özvegyek önkéntes tűzhalálának közismert szokására emlékeztetünk. A régi Indiában azonban nyilvánvalóan egyenjogú volt a nő, sőt, fellelhetők a matriarchátus nyomai is, és ennek következménye a nők gyakori szereplése az indiai szobrászatban, miniatúrafestészetben és iparművészetben. 

A nőábrázolás egyes típusait – a szerelmes nőt, az anyát, a dolgozó, a pihenő és szórakozó földi és mennyei nőalakokat – rendszerbe foglalva tekinti át Mode tanulmánya. Gondolatait a kísérő illusztrációk – középkori szobrok, színes miniatúrák reprodukciói – a vizuális élmény erejével támasztják alá.

Baktay Ervin: India művészete

Magyarországon az utóbbi időben fokozódó érdeklődés mutatkozik India iránt. Ez adta az ösztönzést Kiadónknak arra, hogy harmadik kiadásban megjelentesse Baktay Ervin nagysikerű művét. A szerző imponáló tájékozottsága biztonságosan vezeti az érdeklődő olvasót ebben a számunkra távoli és egzotikus világban Baktay kiterjesztette vizsgálódásait a művészettörténet területén túlra is, mivel az átlagos európai olvasó számára az indiai filozófia, vallás és történelem jórészt idegen. Ezek némi ismerete nélkül pedig az indiai művészet remekei tartalmilag érthetetlenek. A mű tudományos hitelét a külföldi kiadások bizonyítják, a szakmai alaposság mellé lebilincselő előadókészség, kitűnő stílus járul. Az önmagukban is érdekes tárgyleírásokat átizzítja a személyes élmény heve, ami az olvasót szinte a látvány részesévé teszi. Ezt elősegíti a kitűnően válogatott képanyag, amely a szöveghez igazodik. Az 1963-ban elhunyt szerző műve ma is forrásanyagnak számít a hasonló témájú kutatásokhoz. 

Az előző két kiadás már régen eltűnt a könyvesboltokból. Ez alkalommal változatlan szöveggel és némileg felfrissített képanyaggal jelenik meg a mű. A kiadvány bibliográfiáját kiegészítettük az aktuális szakirodalom jegyzékével. A jó áttekintést a térképek, az ábraanyag, és a névmutató biztosítja.

Wojtilla Gyula: A mesés India

Alcím: A legrégibb magaskultúrától a XVIII. századig

India az európaiak tudatában mindig is a csodák országaként élt, és már a legrégibb időktől kezdve sokan próbálkoztak azzal, hogy eljussanak erre a titokzatos tájra, a mahárádzsák, páriák, kígyóbűvölők, jógik, szent tehenek, elefántok, drágakövek, fűszerek földjére, ahol az emberek kasztrendszerben élnek, és a lélekvándorlásban hisznek. Kötetünk ennek a kontinensnyi országnak közel négy évezredes történetébe szeretné az olvasót bevezetni, az i.e. 3-2. évezredtől kezdve, amikor kialakult az első jelentős indiai civilizáció: a korai páratlan Indus völgyi vagy harappai civilizáció, a XVII. századig, a mogul uralom bulásáig s az angol gyarmatosítás kezdetéig.