Stephen Turnbull: Nindzsa - Japán titokzatos harci kultuszának hiteles története

Általános elképzelés szerint a nindzsa tetőtől talpig feketébe öltözött titokzatos szuper-szamuráj, könyörtelen gyilkos és mesterkém, a modern kor titkos szolgálati ügynökeinek véres kezű elődje.
A nindzsa bizonyos értelemben a szamuráj-tradícióval ellentétes tulajdonságokat testesíti meg. A szamuráj - a hős lovag - nyíltan száll szembe ellenfelével, és a tisztességes eszközökkel kivívott győzelem becsület dolga nála. A nindzsa - a szamuráj kor fizetett zsoldosa - ezzel szemben, ha mód van rá, inkább orvul döfte le ellenfelét.

A nindzsák eredete az ókori Kínába nyúlik vissza, és a középkori Japánban élték virágkorukat.

Részlet az első fejezetből:

„Írásos említést a titkos hadviselés létezéséről és jelentőségéről első ízben a kínai Szun Cu „A háború művészete” című könyvében történik. [...] Alapvető megállapítása, hogy egy hadsereg csak akkor támadjon, ha előzőleg az ellenséget belülről sebezhetővé tette. Ehhez hozzátartozik a cselszövés, a rémhírterjesztés és a kémkedés. A könyv 13. fejezetében Szun Cu beszámol kémek alkalmazásáról, részletesen leírja azt, ami később nindzsa-tudományként vált ismeretessé. Rövid bevezetés után a szerző kifejti véleményét, hogy az, ami a felvilágosult fejedelmet és a bölcs tábornokot a hétköznapi emberektől megkülönbözteti, nem egyéb, mint az előrelátás képessége, és hogy ez az előrelátás nem lehet pusztán a képzelet szüleménye, hanem csakis olyan emberektől származhat, akik aprólékosan megismerkedtek az ellenség tényleges helyzetével más szóval: titkos ügynököktől.”