Uesiba Morihei: Az Út kézikönyve

Uesiba mester, az Aikido megalapítója a XX. sz. legnagyobb harcművésze és egyben karizmatikus szellemi vezetõ volt. Életét az Aikidonak, az igazi budo megtestesítõjének szentelte, ami magában foglalta a régi japán hagyományok (sintó, singon buddhizmus) tanulmányozását is.

Ez a kötet verseit (dókák), tanításait tartalmazza, melyek minden – szellemi alapokon nyugvó – harcművészeti ág gyakorlójának, tanulmányozójának hasznos Út-mutatóul szolgálnak.
A reprezentatív kiállítású könyv művészi értékét a tartalommal összhangban lévõ kalligráfiák növelik, melyek Uesiba Morihei, Uesiba Kissómaru, Szaotome Micugi és Szengai alkotásai.

Részlet a műből:

Sok vonulatú,
határtalan Aikido!
Fénnyel telíti
a világot és minden
embernek testét, lelkét.

Az Aikido veled kezdődik. Magad jobbításán és az Aikidoban kijelölt feladatodon munkálkodj. Mindenkiben él a szellem, ami csiszolásra vár, mindenkinek van teste, melyet edzhet valahogy, mindenki előtt áll út, amelyet követhet. Azért vagy itt, hogy felismerd a benned lakozó istenséget, és élj a megvilágosodás veledszületett képességével. Valósítsd meg életedben a békét, majd alkalmazd a Művészetet mindenre, amivel találkozol.

Minden, legyen az anyagi vagy szellemi, ugyanabból a forrásból származik, és úgy kapcsolódik egymáshoz, mintha egyetlen család lenne. Múlt, jelen, jövő: az kiben mind benne van. A világegyetem egyetlen forrásból keletkezett, és fejlődött ki, és a mi fejlődésünket is az egység és a harmónia ideális folyamatai alakították.

Az Aiki Útja mérhetetlen, visszatükrözi a rejtett és a megnyilvánult világ hatalmas tervét. A harcos az istenség élő oltára, aki ezt a nagy célt szolgálja.

A Harcos Útja
szavakkal vagy betűkkel
leírhatatlan.
Ragadd meg lényegét, és
apránként valósítsd meg!

A Harcos Útja az emberségen, a szereteten és a hűségen alapul. A harcos hősiesség veleje az igazi bátorság, bölcsesség, szeretet és barátság. Hiábavaló kidomborítani a harcos lét fizikai oldalát, mivel a testi erőnek mindig megvannak a maga korlátai.

Minden nap tiszta
szívből eddz, technikádat
csiszold! Az Eggyel
győzd le a sokaságot!
Ez a Harcosok tana.

Az Aikido mindennapos gyakorlása lehetővé teszi, hogy belső istenséged egyre fényesebben ragyogjon. Ne törődj mások jó és rossz tulajdonságaival. Ne légy számító, és ne viselkedj természetellenesen. Elmédet nyugtasd az Aikidon, és ne kritizálj más tanítókat vagy hagyományokat. Az Aikido sohasem tart vissza, sohasem korlátoz vagy ver bilincsbe semmit. Mindent felölel és megtisztít.

Tartsd a kezedet, a lábadat és a csípődet egyenesen és a központban - ez a jó technika kulcsa. Ha megvan a központod, szabadon tudsz mozogni. Fizikai központod a harád; ha elmédet is ide összpontosítod, biztos lehetsz a győzelemben.

Az ég és a föld
isteni szépségéről
regél az egész
világ! Minden teremtmény
egyetlen család tagja.

Az eget, földet,
az istent és az embert
harmóniában
összekötve őrizzük
meg a világ egységét.

Adámy István: Kyokushin ​Karate

 

„Úgy gondolom, hogy a Kyokushin Karate – amely más karateirányzatok mellett ma is a legnépszerűbb Magyarországon – megérdemli, hogy szerelmesei, tisztelői, gyakorlói ne csak az edzéseken, de otthon is szerezhessenek róla kellő ismeretet. E könyv elsősorban a karatét most kezdőknek nyújt nagy segítséget az alapok részletes ismertetésével. A karate – így a Kyokushin Karate – gyakorlása, tanulása is a hármas tagozódásra épül, ezért a Kihon, a Kata és a Kumite gyakorlatok kapnak elsősorban széles teret könyveimben. Ennek a könyvnek a terjedelme azonban azt már nem teszi lehetővé, hogy a Kata-kat teljes részletességgel megmutassam, így azokat a következő kiadványom fogja ismertetni.”

Gali Csaba - Bogyor Szabolcs: Wado-ryu karate

 Alcím: A test és a lélek harmóniájához vezető út

Kedves ​Olvasó! Kezében egy távol-keleti (japán) harcművészetről szóló szakkönyvet tart, mellyel igyekeztünk bemutatni a mára talán Magyarországon is ismertnek mondható karate egyik kevésbé ismert válfaját, a wado-ryu karatét. Könyvünk több mint tíz évvel a wado-ryu magyarországi megjelenése után kerül az olvasó kezébe. Mivel ezalatt az idő alatt nem jelent meg a wado-ryuról átfogó mű, ezért bátran állíthatjuk, hogy Magyarországon hiányt pótló olvasmány lesz az olvasók körében. Igyekeztünk egy könnyen kezelhető, jól áttekinthető művet létrehozni, mellyel a harcművészetben járatlan kezdő wado-ryu karatékáknak kívántunk segítséget nyújtani, de hasznosan forgathatják más karate stílusban, illetve más budo sportágban jártas budokák is. A Magyarországon érvényben lévő – a Magyar Wado Szövetség által elfogadott – vizsgaszabályzat szerint a 8. kyu fokozattól a 3. kyu fokozatig a technikák széles skáláját mutatjuk be. Természetesen nem törekedtünk – hisz nem is törekedhettünk – a teljességre, mivel a technikák elsajátítása feltétlenül a wado-ryuban jártas, jól felkészült oktató irányításával képzelhető csak el. Ezért a könyvet ne mint önálló művet, hanem mint az edzéseken tanultak segédletét használják. Reméljük, kiadványunk hasznos segítséget nyújt a wado-ryu stílust már művelők és a wado-ryu iránt érdeklődők számára egyaránt.

 

 

 

Dr. Serényi János: A bátrak harca - Beszélgetések a kalandos életű, 10 danos karatemesterrel, Masutatsu Oyamával

Így kezdődik a könyv:

„A jogos, de tisztességes vereségnél jobban fáj az érdem nélküli győzelem!"

Őrjöngött a 25000 néző, amikor a tokiói Nippon Budokán küzdőterén - legjobb 8 közé kerülésért - szembekerült egymással az előző világbajnokság győztese, a hazai Makoto Nakamura és a brit Michael Thompson. A 32 éves, 120 kilós japán iszonyú erejű rúgásaira gyakran és sikeresen „válaszolt" a 83 kilós, mindössze 21 éves trónkövetelő. A menetidő lejártakor a szakértők döntő többsége a döntetlenre szavazott. A kisebbség - és ezúttal ide tartoztak az elfogulatlansággal aligha „vádolható" csokornyakkendős urak - Nakamurát hozták ki győztesnek.
A nagy hangzavar közepette a verseny főbírája, a kyokushin karate megalapítója, a 10 danos Mautatsu Oyama magához rendelte a bírókat. Néhány szót váltott velük, majd a hangosbemondó a következőket közölte: „Kancho (=igazgató) Oyama azt mondta, hogy egy világbajnok nem mehet tovább ilyen kétséges győzelemmel. A kyokushin karate szellemnek megfelelően neki egyértelműen be kell bizonyítania, hogy ő a jobb. A bírói döntés semmisnek tekintendő, így hosszabbítás következik."
Mivel korábban Budapesten és most itt a III. Nyílt Kyokushin Karate világbajnokság színhelyén is több ízben készítettem interjút Oyamával, a szöveg elhangzása után azonnal odamentem a mesterhez. E nem mindennapi főbírói beavatkozás több kérdést fogalmazott meg bennem. Feltevésükre azonban nem volt lehetőségem, ugyanis Kancho megelőzött:
- Látom, mint sokan mások, Ön sem érti, hogy mi történt itt. Azt is tudom, hogy a sportversenyeken a főbíró szinte kizárólag a műhibák esetén változtatja meg a kihirdetett eredményt. Noha a mi, oly nagy odaadással szervezett világbajnokságunkon nem kevesebb, mint 60 ország vesz részt, karatékáinknak nem a győzelem a legfontosabb. Ott belül Nakamura mindenkinél jobban érezte, hogy a mérkőzés döntetlen volt. Ha ennek ellenére továbbjut, akkor ez a dicstelen győzelem az egész további versenyen nyomasztotta volna.
- És ha most a hosszabbításban kikap?
- Akkor annál inkább szükséges volt közbeavatkoznom. Nagyon fontos, hogy ki miképp szerepel egy ilyen hatalmas versenyen. De ennél nekem sokkal fontosabb, hogy az illető hogyan él, hogyan edz, hogyan viszonyul az idősebbekhez, a társaihoz! Mi először is önmagunk gyarlóságait akarjuk legyőzni! Higgye el, a jogos, de tisztességes vereségnél jobban fáj az érdem nélküli győzelem!
Beszélgetésünk közben befejeződött a hosszabbítás, amely megint csak nem hozott döntést. Újabb két perc következett. Ekkorra már a nagyszerűen küzdő brit elkészült erejével, Nakamura combrúgásai, felsőtestre mért ütései minden kétséget eloszlattak. A japán fiú győzött, sőt további 3 mérkőzés - megérdemelt - megnyerésével megvédte világbajnoki címét.

Dr. Ujvári Miklós: A délkelet-ázsiai harci művészetek

„A harc és a küzdelem minden nép történelmében fontos szerepet kapott, a legnagyobb kultuszát mégis a délkelet-ázsiai országokban érte el, ahol a nemzeti hagyományok szerves részévé vált.
A kiemelt jelentőség egyik oka az elhúzódó feudalizmus volt, ami hosszú időre konzerválta az elmaradottabb termelőeszközök mellett a kezdetlegesebb fegyverhasználatot is. Azért lehetett a harci művészetekből nemzeti tradíció, mert összefonódott az ezekben az országokban uralkodó vallásokkal, életszemlélettel s - mint Japánban - a hivatalos gondolkodással.”

Egy részletet olvashatunk a könyvből itt a tai chiról. Itt a shaolin kung furól. Itt a karate kialakulásáról. Itt (részben ennek a műnek a felhasználásával) a thai boxról. Sasaki Kichisaburo: Djudo - A japán dzsiu-dzsicu tökéletesített módszere c. könyve (1907.(!)) itt olvasható.

Csoma Mózes: Koreai csaták és harcosok - Az ókortól a modern időkig

„A Koreai-félsziget említésekor elsősorban a hidegháborús konfliktusra, valamint a több mint hat évtizede tartó megosztottságra gondolunk. Kevéssé ismert, hogy a nagyhatalmak ütközőpontjában lévő félszigeten már kétezer évvel ezelőtt is több rivális államalakulat versengett egymással. Az eltelt évszázadok során ráadásul számos külső támadás érte a félszigetet: a kínai hegemón törekvésektől a kitaj betörésekig, a mongol terjeszkedéstől a japánok megjelenéséig számtalan történelmi sérelem hozható kapcsolatba az idegenekkel.

A könyv részletesen bemutatja a Koreai-félszigeten lezajlott háborús konfliktusokat az ókortól a modern időkig. A harcok főszereplőit – akik közül többen koreai nemzeti hősök lettek – a szerző külön portrékkal mutatja be a magyarországi olvasóközönségnek. A könyvet nyolc tematikus térkép, valamint több mint 60 szövegközi kép illusztrálja, amelyek nagy része eddig publikálatlan gyűjteményből származik.”

A szerző, Dr. Csoma Mózes az ELTE BTK Koreai Tanszékének habilitált adjunktusa.

Jacques Gernet: Kína hétköznapjai a mongol hódítás előestéjén 1250 - 1276

Részlet a bevezetőből:
„E műnek címet kellett adni, de Kína világának sokoldalúsága, vidékeinek változatossága és szüntelen történelmi fejlődése is megköveteli, hogy a mű témája pontosan körülhatárolt legyen. Kína létének az az időszaka, amelynek leírása e könyvben található, a Déli Szung-dinasztia uralkodásának (1127-1279) utolsó éveire esik, arra a korszakra, amely megelőzi a fővárosnak 1276 elejére eső mongol meghódítását. A választott hely Hangcsou vidéke, s még inkább maga a város, egy akkor Linan nevet viselő nagy prefektúra székhelye, a korabeli Kína fővárosa. […]
Kétségtelen, hogy a Szung-kor archeológiai adati gyérek, és kevés segítséget jelentenek. […]
Az archeológai dokumentumok szegénységéért azonban bőségesen kárpótol az irodalmi források csaknem kimeríthetetlen gazdagsága. A Szung-korban kezdenek szaporodni azok a szövegek, amelyek Kína hétköznapi életéről tájékoztatnak.”

Frédéric, Louis: Japán hétköznapjai a szamurájok korában 1185-1603

Különös, egzotikus világ tárul elénk e könyvben: a szamurájok korának Japánja, Japán mindennapi élete a XII-XIV. században.
A szerző, a középkori Japán alapos ismerője, elvezet bennünket a szamuráj harcosok táborába és otthonába, a daimjók váraiba, a falvak kunyhóiba, a városi műhelyekbe. Végigkíséri a társadalom minden osztályának, rétegének emberét születésétől haláláig. Leírja a különböző vallási szertartásokat, megismertet a kor japán kultúrájával, a művészetekkel, színházzal, irodalommal, festészettel.

Itt letölthető a könyv.

Kárpáti Gábor Csaba (szerk.): A Szoga fivérek krónikája

A Szoga fivérek krónikája (Szoga monogatari) a japán háborús történetek hagyatékából származó, rendkívül népszerű történelmi elbeszélés, amelyet a XVII. század elején jegyeztek le. Az elbeszélő célja az, hogy bemutassa a Szoga testvérek egész életen át tartó törekvését: apjuk halálának megbosszulását. Maga a cselekmény - mely legendákban, konfucianista és buddhista példázatokban, néphiedelmekben és kitalált részekben is bővelkedik - a XII. század második felében, egy véres polgárháborút követő békés időszakban játszódik. A testvérek bosszújának hátterében a családi birtok öröklése kapcsán kialakuló viszály áll, mely végül apjuk meggyilkolásához vezet.

A történet átfogó képet ad a harcosok társadalmi osztályáról, részletes betekintést nyújtva a szamurájok szokásaiba, eszményeibe és mindennapi létüket meghatározó értékrendjükbe: a Busidóba.

Itt olvashatunk bővebben a műről.

Hiroaki Sato: Szamurájlegendák

A szamurájok rendkívül fontos helyet foglaltak el a középkori japán társadalomban. Kezdetben a szerepük a fegyveres szolgálatra szorítkozott, a 12. században azonban Japán tényleges uraivá váltak. Könyvünk célja, hogy bemutassa a szamurájok ethoszának változását a történelmi kezdetektől egészen a 18. századig, a harcosok politikai hatalomra jutásáig.
A kötet összeállítója, az Egyesült Államokban élő Hiroaki Sato régi nyelvemlékekben fellelhető szamurájtörténeteket, törvényeket, beszámolókat, vitairatokat gyűjtött egybe, amelyeket rövid, de közérthető magyarázatokkal bővített. Igyekezett mindig az aktuális kérdést legjobban megvilágító szöveget, illetve szövegrészletet választani, melyeket szükség esetén lábjegyzetekkel látott el. A magyar közönség számára számos további jegyzetet illesztettünk a szövegbe, elősegítve az olvasók jobb tájékozódását. A szakszerű magyar fordításban napvilágot látott kötet nem csak élvezetes olvasmány, hanem a magyarországi japanológiai kutatás és oktatás számára is rendkívül értékes forrásgyűjtemény.

Egy blog, mely bemutatja a könyvet. Ezen az oldalon is egy ismertetését olvashatjuk a könyvnek.

Stephen Turnbull: Nindzsa - Japán titokzatos harci kultuszának hiteles története

Általános elképzelés szerint a nindzsa tetőtől talpig feketébe öltözött titokzatos szuper-szamuráj, könyörtelen gyilkos és mesterkém, a modern kor titkos szolgálati ügynökeinek véres kezű elődje.
A nindzsa bizonyos értelemben a szamuráj-tradícióval ellentétes tulajdonságokat testesíti meg. A szamuráj - a hős lovag - nyíltan száll szembe ellenfelével, és a tisztességes eszközökkel kivívott győzelem becsület dolga nála. A nindzsa - a szamuráj kor fizetett zsoldosa - ezzel szemben, ha mód van rá, inkább orvul döfte le ellenfelét.

A nindzsák eredete az ókori Kínába nyúlik vissza, és a középkori Japánban élték virágkorukat.

Részlet az első fejezetből:

„Írásos említést a titkos hadviselés létezéséről és jelentőségéről első ízben a kínai Szun Cu „A háború művészete” című könyvében történik. [...] Alapvető megállapítása, hogy egy hadsereg csak akkor támadjon, ha előzőleg az ellenséget belülről sebezhetővé tette. Ehhez hozzátartozik a cselszövés, a rémhírterjesztés és a kémkedés. A könyv 13. fejezetében Szun Cu beszámol kémek alkalmazásáról, részletesen leírja azt, ami később nindzsa-tudományként vált ismeretessé. Rövid bevezetés után a szerző kifejti véleményét, hogy az, ami a felvilágosult fejedelmet és a bölcs tábornokot a hétköznapi emberektől megkülönbözteti, nem egyéb, mint az előrelátás képessége, és hogy ez az előrelátás nem lehet pusztán a képzelet szüleménye, hanem csakis olyan emberektől származhat, akik aprólékosan megismerkedtek az ellenség tényleges helyzetével más szóval: titkos ügynököktől.”