Tazaki Cukuru
harminchat éves. Zárkózott, magányos férfi, pedig nincs egyedül. Szala, a
barátnője úgy érzi, Tazaki megrekedt valahol a felnőtté válás küszöbén,
és ez kapcsolatukat is visszaveti. A Tokióban élő férfi majdnem két
évtizede elköltözött szülővárosából, ahol középiskolás éveit szinte
egymáshoz nőve töltötte négy barátjával, két fiúval és két lánnyal. Bár
az öt fiatal elválaszthatatlanul összetartozott, Tazaki közülük is
kilógott: két fiú és két lány nevében szerepelt egy színt jelölő
írásjegy, egyedül Cukuru volt „színtelen”. Aztán az öröknek hitt
barátságnak egyszer csak vége szakadt, de a férfi azóta is egyhangúnak
tartja magát, mint akinek nincs egyénisége. Szala rábeszélésére Tazaki
hazautazik szülőföldjére, hogy megtudja, miért fordítottak neki hátat
egykori társai. Miközben tizennyolc éve bezárult ajtókat tár fel, egyre
biztosabb abban, hogy Szalával való kapcsolatának is csak akkor lesz
jövője, ha megfejti a titkot…
Murakami Haruki most is az emberi lélek mélyére száll. Ahogy a Norvég erdő című, kultikussá vált regényében, most is a felnőtté válás veszteségeinek, a nagyvárosi ember elmagányosodásának, elvágyódásának és elbizonytalanodásának okait kutatja.
Murakami Haruki most is az emberi lélek mélyére száll. Ahogy a Norvég erdő című, kultikussá vált regényében, most is a felnőtté válás veszteségeinek, a nagyvárosi ember elmagányosodásának, elvágyódásának és elbizonytalanodásának okait kutatja.