Kanazawa József: Japán-magyar közmondások öt nyelven

Vajon honnan ered ez a rejtélyes kapcsolat a japán és magyar közmondások között?- teszi fel a kérdést a szerző, aki közel negyven évet töltött Japánban, elsajátította a japán nyelvet és megismerte az ország szokásait. S bár a két nép nagyon eltérő kultúrában él, közmondásaik népi gyökerei meglepő hasonlóságot mutatnak.

A közmondások a japán és magyar nyelv mellett angolul, németül és franciául is olvashatók.

Daniel Crump Buchanan: Japanese Proverbs and Sayings

The proverbs and sayings of a people are the best source for understanding their national character. This collection of Japanese proverbs and sayings, the first published in English, provides insight into the complex and, to Westerners, often baffling tenets of Japanese civilization.

Here are 2,500 proverbs and idiomatic expressions that have been selected as illustrative of Japanese thought. Many have English parallels, but even after reading the apparently uniquely Japanese sayings, one must agree with the proverb, „Ninjo ni kokkyo nashi” (There are no barriers to human nature).

Sári László (Szerk.): Kínai közmondások

A leggazdagabb szóláskinccsel a világon alighanem a kínaiak rendelkeznek. A kínai írás nagyjából 3500 éve jelent meg, s az azóta született hihetetlenül gazdag kínai irodalom bizonyítja, hogy a kínaiak minden korban különleges vonzalmat éreztek és éreznek ma is az élet nagy igazságait vagy egy-egy élethelyzet lényegét megragadó velős mondások iránt. Ilyen lényegre törő mondásokat használt Konfuciusztól kezdve Mao Ce-tungig minden kínai, aki igyekezett meggyőzni a hallgatóságát. 

 

Kínában a bölcsmondások körül kultusz alakult ki: ünnepek idején az ablakokat, ajtófélfákat gyakran papírból kivágott vagy festett mondásokkal, szállóigékkel díszítik, s nem ritkák a szólásokkal feliratozott ajándéktárgyak sem. A bölcs ember száz nemzedéknek a tanítója - vallják. A hasznos tanítás pedig olyan viselkedési szabályok, minták bemutatását jelenti, amelyek alkalmazásával az emberek könnyebben boldogulnak a világban. Az ilyenféle útmutatásnak Kínában is leginkább a közmondások felelnek meg. A kínai szóláskincs ismerete azonban nemcsak a kínaiakat segíti eligazodni az életben.

Sári László (Szerk.): Koreai közmondások

Az ázsiaiak legnépszerűbb tanítómestere a közmondás. Közmondásokon nőnek fel a fiatalok, életük elveit, eszményeit belőlük merítik a felnőttek. Bíznak a népi bölcsességekben. A koreaiak azt mondják rájuk: arany szavak.

Sem a szatócsboltok háziasszonyai, sem az ország vezetői között ma sem zajlik olyan eszmecsere, amelyben ne kapnának döntő szerepet a bölcs mondások. A legmeggyőzőbb érvelés a közmondás. Tudják, hogy a szó nagyon erős: a szónak nincs csontja, mégis a csontot szétzúzza. Van olyan szó, mely barátságot gyilkoló. Ugyanakkor engesztelhet is az erős szó: ugyanaz a szó – hol durva, hol simogató. A szónak a hangsúly ad jelentést.

Már egy kisebb kötetnyi közmondásból szinte teljes bölcseleti rendszer ismerhető meg. Ahogy a régi ázsiai kultúrák legtöbb szereplője, a koreaiak is mindenkor türelmesek voltak, igyekeztek derűs, jó viszonyban lenni a sorsukkal. Okosabb így élni, mint örökké ütközni, sérülni. Mindig van, aki nevet, mindig van, ki sír. Ha vársz, eljön a találkozás napja. De azt is megfigyelték és följegyezték, hogy Jóság és öröm hívja a szerencsét.

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól

Észak-Korea a világ egyik legelnyomóbb és legtitokzatosabb országa. A besúgást bátorítják, a média a kormány ellenőrzése alatt áll. Az Elfújta a szél veszélyes könyvnek számít, melyet száműztek a polcokról. Az 1990-es években éhínség söpört végig az országon. Milliók haltak éhen, de a rezsim továbbra is kezében tartja a hatalmat. Számos interjú segítségével Barbara Demick elsőként mutatta be, hogy milyen is az élet ebben a rendkívüli országban hat hétköznapi ember sorsán keresztül, akiknek a szívszorító körülmények ellenére sikerült túlélni a Kedves Vezető országát.

részlet

Fessen-Henjes, Irmtraud ua.(Hrsg.): Erkundungen, 16 chinesische Erzähler

Aus dem Inhalt:

Malqinhu, Die Geschichte eines Lebenden Buddha;
Bing Xin, Ein leeres Nest;
Wang Meng, Voller Besorgnis und kleinherzig; 
Ru Zhijuan, Eine falsch redigierte Geschichte; 
Ouyang Shan, Die Trauer der Erfolgreichen; 
Chen Guokai, Herr und Diener; 
Mo Yingfeng, Seine Majestät der Fleischer;
Li Zhun, Die Mangofrucht; 
Shen Rong, Ein rosenroter Abend;
Ai Wu, Ein Fest am Dashan; 
Wang Anyi, Dieser Zug endet hier; 
Lu Wenfu, Die Chronik einer Straßenhändlerfamilie; 
Gab Xiaosheng, Chen Huansheng geht in die Stadt; 
Wang Zengqi, Die Mönchsweihe; 
Zhang Xian, Ein von der Liebe vergessener Winkel; 
Deng Youmei, Suche nach Bilder-Han.