Sári László (Szerk.): Koreai közmondások

Az ázsiaiak legnépszerűbb tanítómestere a közmondás. Közmondásokon nőnek fel a fiatalok, életük elveit, eszményeit belőlük merítik a felnőttek. Bíznak a népi bölcsességekben. A koreaiak azt mondják rájuk: arany szavak.

Sem a szatócsboltok háziasszonyai, sem az ország vezetői között ma sem zajlik olyan eszmecsere, amelyben ne kapnának döntő szerepet a bölcs mondások. A legmeggyőzőbb érvelés a közmondás. Tudják, hogy a szó nagyon erős: a szónak nincs csontja, mégis a csontot szétzúzza. Van olyan szó, mely barátságot gyilkoló. Ugyanakkor engesztelhet is az erős szó: ugyanaz a szó – hol durva, hol simogató. A szónak a hangsúly ad jelentést.

Már egy kisebb kötetnyi közmondásból szinte teljes bölcseleti rendszer ismerhető meg. Ahogy a régi ázsiai kultúrák legtöbb szereplője, a koreaiak is mindenkor türelmesek voltak, igyekeztek derűs, jó viszonyban lenni a sorsukkal. Okosabb így élni, mint örökké ütközni, sérülni. Mindig van, aki nevet, mindig van, ki sír. Ha vársz, eljön a találkozás napja. De azt is megfigyelték és följegyezték, hogy Jóság és öröm hívja a szerencsét.