Sunday, October 26, 2014

Dr. Csoma Mózes: 1989. Diszkózene a Kvangbok sugárúton – Észak-Korea a rendszerváltozások évében



Borító
1989 a szocializmus bukását jelentette Közép- és Kelet-Európában. A távol-keleti térségben ugyanakkor nem került sor rendszerváltozásokra. Kínában az évek óta tartó gazdasági reformok ellenére drasztikus eszközökkel számolták fel a rendszer kereteit fenyegető diákmozgalmat, az egyre inkább monarchikus jellegű Észak-Koreában pedig a változások gondolata sem merülhetett fel. 1989 mégis fontos korszakhatár a KNDK történetében: először és utoljára fordult elő, hogy a rezsim minden erejét megfeszítve több mint húszezer külföldi vendéget invitáljon az országba. A XIII. Világifjúsági Találkozó megnyitásának külsőségei nem véletlenül idézték az olimpiai játékokat, hisz a KNDK az egy évvel korábban lezajlott szöuli olimpia sikerét akarta elhomályosítani.

1989 nagyon fontos a magyar–koreai kapcsolatok szempontjából is. Február elsején Magyarország diplomáciai kapcsolatokat létesített Dél-Koreával, amire a KNDK rendkívül feszülten reagált. Az 1956-os forradalom után ugyanis másodszor fordult elő, hogy az észak-koreai vezetés nagyot csalódott a magyarok ideológiai megbízhatóságában.

„Amikor a fesztivált megnyitó beszédében Kim Ir Szen ott tartott, hogy az ifjú nemzedéknek szerte a világon elnyomás nélküli társadalomban kell élniük, a küldöttségünkből néhányan magasba akartunk emelni egy lepedőt ‹Emberi jogokat Észak-Koreában is!› felírással. A transzparenst feltartani azonban már nem volt időnk, hátulról szürke civil ruhába öltözött koreai biztonsági emberek rontottak ránk. […] Amikor a székembe kapaszkodva ülve akartam maradni a stadion lelátóján, székestül együtt téptek fel a helyemről – talán arra akarván figyelmeztetni ezzel, hogy a Nagy Vezér szavait állva illik végighallgatni.”
(Dán aktivista beszámolója a phenjani VIT megnyitóünnepségéről, 1989. július)

„Nem lehet úgy tenni, mint a lengyel kommunisták, akik önként lemondtak a hatalomról, vagy mint a magyarok, akik maguk számolták fel saját pártjukat.”
(Kim Ir Szen, 1989. október)

No comments:

Post a Comment