Kara György: Mongólia

Részlet az előszóból:

"Az első magyarok jó hét évszázada - s nem jószántukból jártak mogol földön, mikor a Dzsingisz-fiak birodalma tengertől tengerig ért. Száz esztendeje a kalandos életű Bálint Gábor kutatott rokon szók utá a mongol élő istenek székvárosában, bő félszáz éve meg hazaigyekvő szibériai hadifogoly magyarok sodródtak délre a mongol forradalommal.

Manapság évről évre százak teszik meg repülőgépen vagy vasúton a Magyarország Mongólia közötti hétezer kilométernyi utat, hogy néhány napot, hónapot vagy éppen évet töltsenek itt, látogatóként, kiküldetésben vagy munkával.  ..."

Kara György (szerk./ford.): A mongol irodalom kistükre

Antológia a klasszikus és mai mongol irodalom és népköltés műveiből

Lőrincz László: Mongol ​mitológia

 A ​mongol népek mítoszai, mitikus elképzelései s a belőlük összeálló mitológia a szakemberek igen szűk körét kivéve ismeretlen volt még a mítoszokkal foglalkozó kutatók előtt is. A szerző hosszú évek kutatómunkájának eredményeit összegezi e kötetben, megrajzolva a mongol népek mitológiájának körvonalait. A mongol népek körében a gazdasági fejlettségtől függően három mítoszrendszert különböztet meg: az ősközösségi társadalomban élő mongolok, a nagyállattartó lovasnomád, azaz a feudalizmus viszonyai között élő mongolok és a földműveléssel foglalkozó mongolság mitológiáját. Gazdag anyaggal illusztrált elemzéseiből előtűnnek a legősibb mitikus elképzelések – napmítosz, szoláris hérosz – maradványai, amelyek a buddhizmus hódítása nyomán részben feledésbe merültek. 

A szerző cáfolja azt a nézetet, hogy a különböző társadalmi fejlettségű mongol népek mitológiája a mongol mitológia fejlődésének különböző szakaszait jelentené, s rámutat arra, hogy ezek a mítoszrendszerek más-más gazdasági és társadalmi feltételek között, egymástól függetlenül alakultak ki.

Kara György (szerk./ford.): A köztes lét könyvei

Kelet klasszikusai sorozat

A Mahájána-buddhizmus tanítómesterei szerint a halál óráján, amikor a testet alkotó elemek egymásba omlanak, nem ér véget az élőlények útja. A tibeti, lámahitű buddhizmus úgy tartja, hogy a hús-vér test elhagyása után az eszmélő-lény szellem-, azaz elme-testet ölt, és az elme önnön jelenései, utak, fények, istenek, szörnyek között bolyong a köztes lét szakadékában, szurdokában. Több napon át tart ez az állapot, legtovább hétszer hét, azaz negyvenkilenc napig, s az eszmélő onnan csak úgy szabadulhat, vagy legalább úgy kerülheti ki a Rossz Ösvények, gonosz utak csapdáit, önnön teste, szíve, szava tévedései, vétkei hatását, a Rossz Tettét, ha még életében avatott mestertől szerzett intelembe, tanácsba, a nemtudást és balgaságot szüntető Tudásba fogódzva szembesül önnön jelenéseivel, és megérti, hogy mindezek – istenek, szörnyek, mennyek és poklok – önnön elméjének szülöttei.

Ilyen intelmeket írnak le a Köztes Lét Könyvei, köztük a legismertebbnek, a Köztes Lét Hallomásbeli Nagy Megszabadítójának könyvei.

A könyv első oldalai megtekinthetők (a "Belelapozás" menüpont alatt)

Popper Péter: Az önmagába térő ösvény

Érdemes-e végigmenni az önmagába visszatérő ösvényen? Hiszen ugyanoda érkezünk, ahonnét elindultunk. Mégis, útközben sok minden történhet velünk. És bár világossá válik, hogy nincs Start és Cél, megérkezéskor mégis sokfélét másképp látunk, mint elinduláskor. Nem a világ alakul át, hanem mi változunk meg. Mit élt át a pszichológus szerző többszörös indiai tartózkodása során? Mit őrzött meg magában egyfajta kultúra levegőjéből? Mihez kezd ezzel az élményvilággal Európában, ha nem akar hindut játszani, indiai jelmezt ölteni, mert éppen Indiában jött rá, hogy ő mennyire nyugati ember. S éppen, mert alázattal tekint a Távol-keletre, egyre szilárdabb a meggyőződése, hogy aki nem találja meg a szellemi útját hazájában, az a Himalája hegyei között vagy a Gangesz partján sem fogja megtalálni.