Kelet klasszikusai sorozat
A Mahájána-buddhizmus tanítómesterei szerint a halál óráján, amikor a
testet alkotó elemek egymásba omlanak, nem ér véget az élőlények útja. A
tibeti, lámahitű buddhizmus úgy tartja, hogy a hús-vér test elhagyása
után az eszmélő-lény szellem-, azaz elme-testet ölt, és az elme önnön
jelenései, utak, fények, istenek, szörnyek között bolyong a köztes lét
szakadékában, szurdokában. Több napon át tart ez az állapot, legtovább
hétszer hét, azaz negyvenkilenc napig, s az eszmélő onnan csak úgy
szabadulhat, vagy legalább úgy kerülheti ki a Rossz Ösvények, gonosz
utak csapdáit, önnön teste, szíve, szava tévedései, vétkei hatását, a
Rossz Tettét, ha még életében avatott mestertől szerzett intelembe,
tanácsba, a nemtudást és balgaságot szüntető Tudásba fogódzva szembesül
önnön jelenéseivel, és megérti, hogy mindezek – istenek, szörnyek,
mennyek és poklok – önnön elméjének szülöttei.
Ilyen intelmeket
írnak le a Köztes Lét Könyvei, köztük a legismertebbnek, a Köztes Lét
Hallomásbeli Nagy Megszabadítójának könyvei.
No comments:
Post a Comment