A magyar–japán diplomáciai viszony historiográfiánk egy eddig még
kevéssé feltárt területe. Mivel ez a kétoldalú kapcsolat nem számított
egyik korban sem a magyar vagy a japán külpolitika különösebben
hangsúlyos területének, eleddig nem is került sor még e reláció
részletesebb feltárására: a magyar, illetve a japán külpolitika
történetét feldolgozó munkák csak rövid említés szintjén foglalkoztak a
távol-keleti szigetország és Magyarország közötti kapcsolatok
kérdésével.
Hasonlóképp, a korábbi kétoldalú kapcsolattörténeti
kutatások – a két nemzet közötti kulturális érintkezés bemutatása
mellett – kisebb mértékben az Osztrák-Magyar Monarchia és Japán
kapcsolatára, nagyobbrészt pedig a két háború közötti, illetve a második
világháború alatti magyar-japán érintkezés bemutatására koncentráltak,
szinte teljesen figyelmen kívül hagyva az 1945 utáni időszakot.
Ez a
kötet hazai és részben japán levéltári források, valamint az elérhető
hazai és nemzetközi szakirodalom történeti szempontú feldolgozásával
mutatja be a magyar-japán kapcsolatok fél évszázados történetét
1914-től, az első világháború kitörésétől az érett Kádár-korig, amikorra
már jól láthatóan kialakultak azok a jellegzetességek, amelyek a
kétoldalú viszonyrendszer egyes szegmenseit egészen az 1989–90-es
világtörténeti fordulópontig meghatározták.
A Monarchia-beli Magyarország és a Meidzsi- és kora Tajsó-korabeli Japán Kapcsolattörténete (1869-1913) independent.academia.edu/japanmagyarkapcsolattortenet
ReplyDelete