Egy szamurájnak mindenekelőtt azt a tényt kell észben tartania éjjel és
nappal, Újév reggelétől, amikor felemeli evőpálcikáját, hogy elfogyassza
reggelijét, egészen az év utolsó éjszakájáig, amikor elkészíti éves
elszámolását, hogy meg kell halnia. Ez a legfőbb feladata. Hogyha ezt
mindig észben tartja, akkor képes lesz a hűség és a gyermeki kötelesség
útja szerint élni, számtalan veszélyt és csapást el fog kerülni, távol
tudja tartani magát a betegségektől és a balsorstól, sőt mi több:
hosszan élvezheti az életet. Nagyszerű személyiséggé fog válni, aki sok
csodálatra méltó tulajdonsággal rendelkezik.
Daidódzsi Júzan (1639-1730) már a polgárháborús időket követő
Tokugava-sógunátus erőteljes, békés korszaka alatt élt, amikor a
Busidót, a Harcosok Útját, a szamurájok erkölcsi kódexét írásba
foglalták. Műve a busik (lovagok) kötelmeit, erényeit és viselkedési
normáit tanítja azoknak a fiatal csatlósoknak, akik már csak hírből
ismerték őseik vitézségét, bátorságát. Ez a japán forrás a közismert
Hagakure mellett a Busidó-irodalom alapművének tekinthető.
No comments:
Post a Comment