Wataru Ohashi: Shiatsu másként - Ohashi akupresszúra-módszere

Ez a könyv az első összefoglaló mű Wataru Ohashi akupresszúrás módszeréről, az ohashiatsuról. A technika a shiatsu, a hagyományos japán akupresszúra továbbfejlesztése, amely holisztikus felfogásával az egész emberre összpontosít: energiával tölti fel a kezelt személyt, s nem csupán a tüneteket kezeli. Az elmélet helyett a gyakorlatra helyezi a hangsúlyt, elsősorban nem fizikai, hanem spirituális szemléletű – sokkal inkább tekinthető meditációnak, mint valódi munkának. A harmonikus, folyamatos mozgás révén nemcsak az egyes nyomáspontokra, hanem a teljes meridiánokra hat. Technikája ráadásul nemcsak a kezelést fogadónak szól: nagy hangsúlyt fektet arra is, hogy – a minimális erőkifejtés révén – a masszőr számára is kedvező hatása legyen.

Közel háromszáz fényképen tanulmányozhatjuk az egyes testhelyzeteket és a helyes tartást. A „Ne így” feliratú részek figyelmeztetnek a leggyakrabban előforduló hibás és ezért kerülendő testtartásokra. A kötet végén található meridiántérképeken gyorsan és egyszerűen megtalálhatjuk az egyes nyomáspontokat. A részletes magyarázatok alapján lépésről lépésre haladva ismerkedhetünk meg a nyugati kultúra számára ismeretlen kifejezésekkel is.

Ohashi 1974-ben alapította meg a világhírű, Ohashi Institute nevű intézetét, ahol az egészséggel kapcsolatos keleti tanokat és módszereket tanítja. Több alkalommal tartott Magyarországon is továbbképzéseket.

Dr. Simoncsics Péter : Az akupunktúra csodája

 „…Itt az ideje, hogy paradigmát váltsunk, mielőtt teljesen leromboljuk a világunkat. Meggyőződésem, hogy nem miattam, csupán általam gyógyul a páciens, hiszen a kulcs benne van. Segítek neki megtalálni, hogy érettebben, tudatosabban, fejlettebben távozhasson a rendelőből. Munkám sikerét az jelzi, ha nincs többé szüksége rám” – vallja a szerző. 

Az ősi kínai tűszúrásos gyógymód, az akupunktúra – valamint a vele együtt fejlődött egyéb gyógymódok, mozgás- és légzéskultúra s legfőképpen mindennek alapjául szolgáló élet- és világszemlélet – nagyszerű és hatásos eszköz ehhez a csodálatos folyamathoz. Ennek ismereteit, tapasztalatait foglalja össze a jelen könyv.

Kazuo Ishiguro : Vigasztalanok

A ​Vigasztalanok a Helikon Kiadó új Ishiguro-életműsorozatának első kötete. A 2017-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett író 1995-ös regénye most jelenik meg először magyar nyelven, Greskovits Endre fordításában.

Ryder, a világhírű zongoraművész megérkezik egy közép-európai városba, ahol nagy koncertet kell adnia. Ezen kívül is sűrű program vár rá: meglepetten érzékeli, hogy bár azt sem tudja pontosan, hol van, de valami csodát várnak tőle – hogy jelenlétével és művészetével kimozdítsa a várost a válságból. Rydernek most meg kellene értenie e válság természetét, de fő feladatától minduntalan eltérítik: hol a felesége (vagy szeretője?) és a fia (ha egyáltalán ők azok), hol különféle gyerekkori barátok, akiket a sorsuk ebbe a városba vetett, hol a szállodainasok (akik a Magyar kávéházban tartják fergeteges táncos gyűléseiket) – hol pedig az egykori híres karmester, az alkoholista vénemberré züllött Brodsky ügyei, aki szintén a nagy koncertre, a diadalmas visszatérésre készül. S közben Ryder szorongva kóborol egy olyan világban, amely álmokból, gyerekkori emlékekből és a tudattalan félelmeiből épül fel, és kiszámíthatatlanul változik.

Ishiguro talányos regényét azóta sokféleképpen elemezték – sokan az életmű csúcsának tartják, s ha az, akkor egészen bizarr alakú csúcs: egyes olvasók szerint megmászhatatlan, míg mások a mászás minden pillanatát élvezik.

A 2017-ben „nagy érzelmi erejű regényeiért” Nobel-díjjal kitüntetett japán származású brit író, Kazuo Ishiguro olyan világsikerű regények szerzője, mint a Napok romjai, a Ne engedj el… és Az eltemetett óriás.

Témáját és gondolati ívét tekintve minden újabb műve meglepetés – van köztük a mélységes múltból a mi korunkhoz emberéhez szóló allegória, van a közeljövőben játszódó disztópia, van, amelyik Japán második világháborús vereségének lelki hatásait elemzi, és van olyan, melynek fő motívuma a zene –, de mindegyiket összefűzi az a sajátos látásmód, melynek kapcsán eszünkbe juthat ugyan Franz Kafka, Marcel Proust vagy Vladimir Nabokov, de Ishiguro írói világa végső soron egészen eredeti: olyan különös fénytörésben láttatja a szorongó emberi lelket, mint senki más.

Kazuo Ishiguro : Klara és a Nap

 

Klara, ​a gyermekek számára kifejlesztett Robotbarát az üzlet kirakatában várja leendő tulajdonosát. Addig is az utca épületeit, a járókelők viselkedését és a Nap járását, áldásos tevékenységét szemléli. A humanoid tulajdonságokkal rendelkező robot gyermeki ártatlansággal próbálja megérteni a körülötte zajló eseményeket. Miután otthonra lel, legjobb tudása szerint igyekszik Josie és családja segítségére lenni; naiv világlátásának köszönhető páratlan optimizmusa reményt ad a beteg lány szüleinek. Klara megfigyelései a változó világról és az emberi természetről nem csupán a robot racionalitásáról, hanem érzelmeiről is tanúskodnak. Klara feltétel nélkül hisz az általa mindenhatónak vélt Nap jóságában, amelynek fénye és melege végigkíséri a történetet.

A regény világa – a közeljövő világa? – nem radikálisan más, mint a miénk, de éppen ettől annyira felkavaró lassacskán szembesülni azzal, hogy az ember még magányosabb lett, az emberi kapcsolatok sekélyesebbek, a társadalmi egyenlőtlenségek még nagyobbak. És talán vigasz, talán nem, de mélyen elgondolkodtató, hogy mindez egy olyan robot elbeszélése nyomán tudatosul bennünk, aki megtanul szeretni.

A 2017-ben „nagy érzelmi erejű regényeiért” Nobel-díjjal kitüntetett japán származású brit író, Kazuo Ishiguro olyan világsikerű regények szerzője, mint Napok romjai, a Ne engedj el… és Az eltemetett óriás.

Témáját és gondolati ívét tekintve minden újabb műve meglepetés – van köztük a mélységes múltból a mi korunk emberéhez szóló allegória, van a közeljövőben játszódó disztópia, van, amelyik Japán második világháborús vereségének lelki hatásait elemzi, és van olyan, melynek fő motívuma a zene –, de mindegyiket összefűzi az a sajátos látásmód, melynek kapcsán eszünkbe juthat ugyan Franz Kafka, Marcel Proust vagy Vladimir Nabokov, de Ishiguro írói világa végső soron egészen eredeti: olyan különös fénytörésben láttatja a szorongó emberi lelket, mint senki más.

Kazuo Ishiguro : Noktürnök

 

Ishiguro első novelláskötete ugyanazzal a rendkívüli pontossággal és finomsággal építkezik, mint amit a Nobel-díjas szerző regényeiben már megszokhattunk. Ő maga úgy jellemezte könyvét, mint egy öt felvonásból álló zeneművet. És valóban, bár különálló történeteket olvashatunk, a kötet úgy ragad magával, akár egy lelkünknek kedves dallam: érzelmek, humor, szívfájdalom és érzelmek rétegződnek egymásra tökéletes harmóniában.

"Egy kedves, bölcs könyv az idő múlásáról és azokról a pillanatokról, melyek megszépítik az életet."
(The Independent)

Kazuo Ishiguro 1954-ben született Nagaszakiban, hatéves kora óta él Angliában. 2017-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Hét regény szerzője, amelyek közül hat olvasható magyar fordításban. A Noktürnök az első novelláskötete.

 

Kazuo Ishiguro : Napok ​romjai

 

1956 ​forró nyara. Az előkelő Darlington Hall elegáns főkomornyikja, Stevens új gazdája biztatására néhány napos kirándulásra indul. Fő célja azonban nem Dél-Anglia lenyűgöző tájainak megismerése, hanem egy találkozó: azt reméli, hogy sikerül visszacsábítania házvezetőnek Miss Kentont, akivel valamikor évekig együtt dolgozott. Ám kisebb-nagyobb kalandokkal tarkított utazása egyszersmind jelképes is.

Stevens a kirándulás elbeszélésével párhuzamosan visszautazik a múltjába, és felidézi mindennapi életét a harmincas évekbeli főúri házban, Lord Darlington politikai kalandorságát – de mindenekelőtt saját kapcsolatát Miss Kentonnal, melynek természetét sok év után sem tisztázta magában.

A Napok romjai az elveszett ügyek és az elvesztegetett szerelem, a megbánás álomszerűen szép és gazdag regénye. Stevens komikus sutasága és reménytelen tehetetlensége Ishiguro keze nyomán varázslatos egységbe olvad, és a fájdalmas múltat még maga előtt is titkoló személyiség, valamint a kor és a környezet páratlan tanulmányává válik. Olyan fájdalmasan megindító és őszinte mű ez, amely sokáig kísért az olvasó emlékezetében.

A Booker-díjas regényből film is készült, a főszerepeket Anthony Hopkins és Emma Thompson játszotta.

Kiss Sándor : Japán vonzásában - Magyarok, akik szerették Japánt

 Huszonöt éves kutatómunka eredményét tartja kezében az Olvasó. A könyv Japán magyar vonatkozásait 1608-tól kezdve ismerteti, majd részletesen tárgyalja az 1869 és 1959 között Japánban élt magyar üzletemberek összefonódó életét. Nem disszertáció, hanem személyes történeteikkel átszőtt leírás, amely politikai és kulturális hátteret is ad. 

A könyv szerzője kereskedelmi diplomata, aki 11 évet szolgált Japánban. A magyar-japán kapcsolatok ápolásáért és kutatásáért Akihito császár 2014-ben a Felkelő Nap Rendjével tüntette ki.

 

Muraközy László: A ​japán rejtély

 

Alcím: Útteremtő csodák és végzetes zsákutcák.

Japán ​elmúlt két évszázados fejlődése lenyűgöző gazdasági sikerek, de ugyanakkor végzetes zsákutcák története is. Fontos elemezni, hogy ez milyen tanulságokat adhat a fejlesztő állam modelljét követő országok számára. Sok feltörekvő ország erőteljes kormányzati, központi beavatkozással igyekszik előrehaladni, ami általában a piaci mechanizmusok gyengébb működésével párosul. A fejlesztő állam eszközeinek az alkalmazása gyakran párosul autokrata politikai berendezkedéssel, amit nem is kevesen szintén a hatékonyságot fokozó mozzanatnak tekintenek. Ez vagy a demokratikus intézmény- és szokásrendszer a kulcsa a hosszú távú előrehaladásnak? Az állam és a piac milyen kombinációja lehet a fenntartható fejlődés kulcsa? Mit mondanak számunkra a japán tapasztalatok? 

Nem lehet vitás, hogy a fejlesztő állam segíthette a fejlett országokhoz való felzárkózást. De mi történik ezekkel az intézményekkel, mennyire lehetnek hasznosak vagy akár gátlóak, amikor már nem az utolérés, hanem az úttörés, az útteremtés a feladat az öldöklő globális versenyben? Ebben is az autokratikus berendezkedés, valamint az erős bürokratikus irányítás és koordináció lenne az előrevivő mozzanat, szemben a piaci versennyel és innovációval? A fentiek nagyon is lényegesek az útfüggőség, útteremtés történelmi lehetőségeinek és a modellváltás nehézségeinek elemzésében. Kevés olyan ország van a világon, ahol a formális és informális intézmények sok évszázados fejlődése ennyire markáns folyamatosságot és kölcsönhatást mutat. Ennek elemzése számos, Japánon valamint Ázsián is messze túlmutató elméleti és gazdaságpolitikai tanulsággal szolgálhat számunkra. 

A történelmi áttekintésen túl a legújabb évtizedek japán történései, a defláció és a stagnálás negyedszázados korszaka, a fentiek mellett azért is különösen érdekesek, mert a 2007–2009-es válság után máshol is szembesülnek a szakemberek és a gazdasági döntéshozók ezekkel a veszélyekkel. A japán tapasztalatok, az utóbbi években a közgazdasági figyelem középpontjába került Abenomics tanulságai gazdagíthatják ezzel kapcsolatos ismereteinket és tudásunkat is.

Francesc Miralles - Héctor García : Icsigo-icsie - A pillanat megragadásának művészete

 Életünknek minden pillanata egyszeri és megismételhetetlen.
A japán icsigo-icsie annak művészete, hogyan hozhatjuk ki minden pillanatból a legtöbbet.

A japán teaszertartáshoz kapcsolódó icsige-icsie a jelen pillanat teljes átélését szolgálja. Segít értékelni a mulandó szépséget; megtanít, hogy mind az öt érzékszervünk segítségével miként horgonyozhatunk le a jelenben, s miként zárhatjuk ki a félelmet, a bánatot, a haragot és más negatív érzelmeket, amelyeket a múltra vagy a jövőre figyelés táplál. Az icsigo-icsiét gyakorolva észrevehetjük a véletlenek varázsát, s ezáltal értelmet adhatunk életünk egymástól független eseményeinek.

Mindenkinek a kezében ott lehet a kulcs, amely kinyithatja a kaput a mások iránti figyelem, a harmónia és az élet szeretete előtt. Ez a kulcs az icsigo-icsie.

Jü Hua : Élni

 "Jü Hua a mai Kína legmegrázóbb hangja az irodalomban. Az Élni nemcsak a kínai nép lényegéig hatol le, hanem mindannak a hús-vér mélységébe, hogy mit jelent embernek lenni." Lisa See

 
Egy földbirtokosból lett egyszerű parasztember meséli el az életét - s bár ez az élet tele van bajjal, kínlódással, hibával, sőt bűnnel és tragédiával is (és a kínai kommunizmus megannyi bizarr és kegyetlen történetével), mégis valahogy... szeretet árad belőle. Különleges remekmű ez a regény: egyszerre letaglózó és fölemelő.

 
Fu-kuj, miután szerencsejátékon elveszíti a család teles vagyonát, elfogadja új életének minden nehézségét: keményen dolgozik, hogy el tudja tartani családját. Ám a sors ezzel még csak elkezdte brutális munkáját. Fu-kujt erőszakkal besorozzák a hadseregbe, és kénytelen részt venni a polgárháborúban. Hazatérése után minden egyre szürreálisabb lesz: az emberek életét újra meg újra gyökerestül felforgatják a kommunista hatalom bizarr újításai: a földreform, a vasöntési kampány, a kulturális forradalom.

 
Fu-kuj nem lázad, ő csak élni akar, együtt a szeretteivel, de öregkorára már csak az emlékei maradnak vele - és egy ökör, ő is Fu-kuj, de mintha még sok neve volna...

Jü Hua: Kína tíz szóban

„Aki ma forradalmi bajtárs, holnap már osztályellenség.”

Hogyan készül a tökéletes tacepao? Hány óra kell egy betiltott regény lemásolásához? Mi köze Maónak a hamisított mobiltelefonokhoz? Rendhagyó útikalauzában Kína elmúlt negyven évének drasztikus változásain vezeti végig az olvasót Jü Hua. Tíz nagy témán keresztül beszél társadalomról, krízisről és a kulturális forradalom legsötétebb éveiről. A vezér, a nép, az olvasás, az írás vagy az utánzat fogalmát körüljáró fejezetek középpontjában a kisember áll, akinek sorsa „egyetlen éjszaka leforgása alatt száznyolcvan fokos fordulatot vehet”. A Kína tíz szóban memoár, politikai kommentár és látlelet egy országról, amely egyszerre tűnik végtelenül távolinak és nagyon ismerősnek.

Jelenkor-cikk (Soós Kinga recenziója)

Yü Hua: Testvérek

Kína legújabb kori történelmébe egy vécén ülve csöppenünk, és ugyanezen a színarany vécécsészén fejeződik is be Jü Hua lenyűgöző nagyregénye a kétarcú kommunizmusról. A főszereplő testvérpár élete röviddel a Mao-féle kulturális forradalom előtt veszi kezdetét és egészen Kína vagyonhalmozó jelenéig vezet.

A regény első fele sokkoló érzékletességgel mesél a forradalom idején történt megalázásokról, kínzásokról és gyilkosságokról, az érzelmi és anyagi nyomorúságról és a hagyományos közösségi kapcsolatok radikális felszámolásáról az "új rend" érdekében - miközben a zavaros idők felett ott lebeg Mao elnök jóságos mosolya...

Jü Hua 1960-ban született Hangcsouban, a kínai Csöcsiang tartomány fővárosában. Fogásznak készült, de 1983-ban írói pályára lépett. Mao Ce-tung kulturális forradalma idején volt gyermek, legtöbb elbeszélésének és regényének alapanyagául ez az időszak szolgál. Az egyik legismertebb és legelismertebb ma élő kínai író, műveit számos nyelvre lefordították, 2002-ben James Joyce-díjat kapott.

Ba Jin: Gedanken unter der Zeit : Ansichten - Erkundungen - Wahrheiten 1979 - 1984

 Ba Jin, der große alte Mann der chinesischen Gegenwartsliteratur, hat mit der Niederschrift seiner Gedanken unter der Zeit die Gattung der "punktuellen Autobiographie" begründet. Das ist für China etwas ganz Erstaunliches. Eine persönliche, von eigener politischer und Lebenserfahrung geprägte, bewußt subjektive Schreibweise: hier lockern sich tradierte literarische Formen, hier werden neue gesellschaftliche Freiräume (im China nach der Kulturrevolution) sichtbar.

 In seinen Erinnerungen und Moment-Auf-nahmen der laufenden Ereignisse, die seit 1979 zunächst in einer Hongkonger Zeitung und dann in Form einzelner Essaybände erschienen sind und weiter erscheinen, mahnt Ba Jin Chinas Intellektuelle, sich ihre moralische Integrität zu bewahren - oder sie wiederzugewinnen. Er ist der einzige aus der "Großvater"- Generation, der von den jüngeren Autoren wegen seiner kompromißlosen Offenheit und Unerschrockenheit akzeptiert, ja verehrt wird. Wofür er plädiert, klingt einfach und ist doch das Schwerste in der heutigen chinesischen Gesellschaft ....