Sunday, September 19, 2010
Stephen Addiss: Hogyan nézzük a japán művészetet?
Micsoda kérdés! Természetesen értő közelítéssel, akárcsak minden más művészetet, hiszen e nélkül óhatatlanul elillan előlünk a lényegének java, a szépségeinek nagy része. Ennek a hozzáértésnek az elsajátításához ad nagyon sok segítséget ez az kellemes kis könyv, sok okos magyarázattal, és sok szép képpel. Amint haladunk benne előre, mindinkább rájövünk, hogy a szépségek és a szellemi értékek különösen gazdag kincsestárának kapuját nyitja meg előttünk. Az elénk táruló magyarázatok alapján rájövünk arra is, hogy nekünk, európai kultúrában nevelkedetteknek ilyen ismeretek nélkül nehezebb megértenünk a japán művészetet, mintsem gondolnánk. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a miénktől sokban eltérő hagyományokra épül, más a filozófiai - ha tetszik, vallási - háttere, sokban eltérő kifejezésmódokat, eszköztárat használ, az ábrázolás elemeit és technikáit gyakran nekünk szokatlan elemekkel ruházza fel. Az európai művészet alkotásainak megértésében sokat segít, hogy többé-kevésbé ismerjük a mögöttük álló kultúrát, amelyet idéznek, amelyre a jelentéstartalmuk támaszkodik - kinek kinek a műveltségétől függ, hogy mennyire. A japán művészet megértéséhez viszont meg kell szereznünk legalább valamelyes alapismereteket. E kötet ez utóbbiakról is szól, már amennyire ezt a mindössze 140 oldalnyi terjedelme engedi. Amit így megtanulhatunk belőle, az több is, mint hogy hogyan kerüljünk közel a japán művészet alkotásaihoz. Segít, hogy - a művészet szerepének, törekvéseinek és fogadtatásának meghatározó jelentőségű kereteként - legalább egy kicsit betekintést nyerjünk a japán gondolkodásmódba, s annak fejlődéstörténetébe is. Addiss is hangsúlyozza: ha meg akarjuk érteni Japánt, az egymás mellett élő, egymást erősítő, gyakran harmóniába összefonódó ellentéteknek e bámulatos országát, ehhez az egyik legjobb út a művészetének megismerésén át vezet, mert az évezredek óta a japán civilizáció legmélyebb értékeit testesíti meg.
A japán művészetet illetően nagyon ide kívánkozik egy megjegyzés. A szecesszió a modern nagyipar megszületése korszakának nagy művészeti stílusa volt, az első, amely a művészet rangjára emelte a használati érték kifinomult megalkotását, az első, amely alkotásaival meghódította a tömegtermelést éppen úgy, mint a széles tömegek lakberendezési és használati tárgyait, vagy éppen a városok utcabútorait. Kialakulásának történetében igen jelentős szerepe volt annak, hogy a 19. sz. vége felé Nyugat-Európa felfedezte magának a japán művészetet, s a művészek az alkotásaikban átvették, és az új stílus egyik meghatározó jegyévé tették a japán művészet sajátos látás- és kifejezésmódját, különösen pedig azt, ahogyan az a téma- és mintaválasztásai középpontjába állítja az élő természetet.
Műve bevezetőjében Addiss vázolja a japán művészet sajátos vonásait. Elsőként emeli ki meghatározó sajátosságként ő is a mély megértést és tiszteletet a természet iránt, ami megjelenik mind a tárgy megválasztásában, mind pedig a művészi megközelítésben. Már itt szembesülünk az első fontos tanulsággal, jelesül azzal, hogy a japán művészet nagy tiszteletet mutat a természetes anyagok iránt, amelyekből a műtárgyat alkotja. A kerámiáknál gyakran engedi, hogy a kiégetett agyag minősége, megjelenése határozza meg a tárgy szépségét, karakterét, s hasonlóképpen bánik a szobrászat anyagaival is. A festészet pedig az alkotásaiban a voltaképpeni kép mellett nagy kifejező erővel ruházza fel magukat az anyagoknak a sajátosságait, karakterét, amelyekre fest, valamint amelyekkel fest.
A kötet hat művészeti ág sok évszázados fejlődéstörténetét mutatja be, a kezdetektől napjainkig. Ezek: a kerámia, a szobrászat és a hagyományos buddhista művészet, a világi és a zen festészet, a kalligráfia, a fametszés, valamint - az ide sorolással sokak számára talán meglepően - a japán kert. Stílusa helyenként kifejezetten költői, a magyarázatok pedig a legtöbbször jól követhetők. A legtöbbször, mert néha a szerző lelkesülten dicséri a műtárgy olyan értékét, amelyet a képről valahogy nem ismerünk fel, néha pedig a képen nem látjuk, amit a szöveg mond - egy-két helyen azért, mert a nagyméretű alkotást a kötet erősen kicsinyítve mutatja, s így a finomabb részletekből valamennyi elvész, máskor az elénk táruló szín nem egyezik a szöveggel. Ezek azonban csak apróságok, amelyek nyilvánvalóan az eredeti, amerikai kiadás gyengéi. A lényeg, hogy csodás utazást tehetünk a japán művészet bámulatos, sokszínű világában, és nagyon sokat tanulhatunk róla, s erről a különleges, méltóságteljes, vonzó kultúráról.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment