Vida Mária évekig élt Japánban. Könyve első részében az ország különböző tájain tett utazásainak érdekes élményeiről számol be.
Különös szépségű tájakkal ismerkedünk meg, jellegzetes népszokásokkal, egy számunkra egzotikus életformával, sokféle sorssal.
A szerző a budapesti ELTE lélektani tanszékének munkatársa. Elsősorban a gyerekekre és nevelőikre fordítja a figyelmét, amikor annak titkát kutatja, hogyan tudta épen megőrizni ősi, kifinomult formakultúráját a világ egyik legcivilizáltabb országa.
Megfigyeléseit a legelmaradottabb vidékeken és a legfiatalabbaknál kezdi.
Bemutat gyerekeket, akik dadogva beszélnek, de a képek nyelvén tökéletesen ki tudják fejezni magukat, iskolákat, ahol nemcsak tanulni, de álmodozni is szabad, áldozatos életű pedagógusokat, furcsa ünnepségeket.
Az élmények mozaikjaitól szinte észrevétlenül jutunk el egy átfogó - és számunkra is igen vonzó- egyetemes pedagógiai szemlélethez, amelynek végcélja: elmélyülten szemlélni a körülöttünk lévő dolgokat, a gyönyörködés és a felszabadult alkotás útján nevelni az új nemzedéket, hogy életük harmónikus és tartalmas legyen.
Egy blog, amely megemlíti a könyvet.
No comments:
Post a Comment