Kitagava Utamaro: Párnadal

Kitagava Utamaro (1753-1806), japán festő és fametsző, az ukijo-e (a. m. „a mulandó világ”) legjelentősebb képviselője.

 Utamaro valódi tehetsége az asszonyok és a hódolóik világát ábrázoló nyomatokon bontakozik ki. Az 1780-as évek elejének kissé statikus stílusa után – a nők iránti szenvedélye hatására – hősnőit fokozatosan megnyújtva ábrázolja, pszichológiai érdeklődése pedig az effajta nyomatok szokásos erotikáját új erővel tölti meg. Az új stílus először a Párnadal (1788) című albumában mutatkozik meg teljes érettségében. A tizenkét „nagy és széles nyomatból” (óban joko-e, az eredeti fametszetek mérete: 25 x 37 cm.) álló sorozat minden idők legszebb „tavaszi képei” (sunga) közé tartoznak. A szellem és a szerelem, a bujaság és a bölcsesség felülmúlhatatlan egységbe olvad a vonások eleganciájában, a színárnyalatok finomságában.

Az önátadás és a birtoklás kettősei igencsak vegyesek, zömében mégis kurtizánok „zöld (=bordély) házi” jelenetekben, de akad gyöngyhalász-leány kappa-szörnyek támadása tüzében, kalpagos holland a nejével, sőt maga Utamaro is, félig párjának meztelen válla, felfésült hajú tarkója mögött, míg a gésa gyengéden simogatja a festő arcát.