Dao Ngoc Thang: Sárga éjszakák

"mintha szél odébb vitte volna a kertet, ők ketten kicsúsztak a tükrökből, a levegőben kapálóztak nyolc kézen-lábon, mint egy óriási pók. Livitüvien felnevetett, és hallotta magát visszacsilingelni az élesen villanó síkokról. S párja a fülébe suttogta, hogy nagyon szerelmes belé, ezért a nevetésért is."

"Mégis volt más nője" - mondta halkan magának, és keserves könny jött a szemére, mert már nagyon várta ezt a bizonyságot; kisírta magát és megkönnyebbült; végre nem haraggal, hanem nevetéssel gondolhat hűtlen férjére. Utoljára a tükrök előtt ülve azonban Livitüvien újból haragot érzett a férje iránt, mert hagyta, hogy bizonytalanságok és megoldatlan problémák közt egyedül küszködjön...

Thi anyó az ablakhoz ment; az az érzés fogta el, hogy most utolszor csukja be őket..."

 * * *

 A szerző előszavában ajánlotta könyvét:

"Hanoiban születtem. A háborúról, egy hosszú, kimerítő háborúról, nekem, egy akkori gyereknek, személyes élményként csak a légi csaták maradtak meg. Ezek inkább mutatványoknak tűntek, mintha nem emberölések lettek volna felsőfokon. A félelem nem ebből származik. Rosszabb mint az ördög. Nem lehet tudni, hogyan bújik elő. Szemeken mint ablakon bemászva? Gyomrokból mint feneketlenség alól? Vagy kövér pattanásokon kémlelve vár az alkalomra, hogy szivárvánnyá feszüljön valami különös párán át gyönyörű ifjú arcokon? A világunk olyan hamis lett, hogy nehéz érzékelni és érzékeltetni az alapvető dolgokat. Vagy már a kezdetben is ilyen volt? 1960-ban születtem. A keleti Öt Elem tana szerint olyan évben, amelynek szülötteit bántja, hogy környezetükben vannak boldogtalanok, és semmit sem tudnak tenni értük. Ez a Fém és a Víz ellentmondásos keveredése. Tejútként - azaz Keleten az Ezüst Folyamaként - az eget átkarolni! Szép vágy, ami szép, mert vágy marad. Ismeretlen vizeken evezek. Nem lennék boldog, ha aranyrudakat tennének elém, nem azért, mert felvetődne bennem, hogy azok a bizonyos svájci bankokból kerülnek ki. Kimosnék a folyamról, ha aranyra lenne szükségem. Ha már fémekről és vizekről esett szó! Nem mint a kardról és a vérről! Arra van a televízió, csak be kell kapcsolni! Nem vagyok tükörárus. A könyvemet pár órás kikapcsolódásra ajánlom, ha a másféle órácskákat már megunják. Az írásomban a személynevek nem földrajzi hovatartozásukra, a hőseim beállítottságára utalnak, de lehetnek pusztán játék kedvéért is idegen hangzásúak. Hiszen olyan atmoszférában mozognak, amely a világ bármelyik táján levegő lehetne. Rövidre fogtam ezt a bevezetőt, de köszönetnek mindig itt a helye: köszönöm a segítséget, amit magyar barátaim nyújtanak nekem, nemcsak a magyar fogalmazásban, de a magyar életben is."