Gy. Horváth László : Japán kulturális lexikon

Az első magyar Japán-lexikon a japán kultúra, társadalom és mindennapi élet megannyi területének legfontosabb fogalmait, jelenségeit, tárgyait igyekszik lehetőség szerint lényegre törően bemutatni a magyar közönségnek. Annak a közönségnek, amely olvasott már japán regényeket, haikukat, látott vagy akár vásárolt fametszeteket, nabesimai vagy szacumai kerámiákat, látott japán filmeket - de úgy érezte, bizonyos motívumok vagy jelképi jellegű mozzanatok homályban maradtak előtte (pl. milyen évszakot ábrázol a vers, ha vadkacsa szerepel benne, mi a jelentősége annak, hogy milyen színű a kimonó, s elöl vagy hátul van-e megkötve az öve stb.), vagy éppenséggel még többet szeretne megtudni ezekről az európai szokásoktól és kultúrkörtől oly távol eső dolgokról, jelenségekről. 

 

Vagyis tehát akiket bármiféle formában érdekel Japán - különösképpen pedig a japán szakos diákok, a térségben érdekelt újságírók, politikusok, kutatók, üzletemberek, a Japánba utazó turisták - ismertetést, eligazítást találnak ebben a könyvben: - a japán irodalom minden jeles alakjáról, a kiemelkedő szerzők legfontosabbnak tekintett műveiről, a műfajokról, az irodalmi díjakról, az újságokról, folyóiratokról és könyvkiadókról - a történelmi korszakokról, figurákról (kiemelkedő császárokról, sógunokról, szamurájokról, államférfiakról) és eseményekről - a földrajzi egységekről, régiókról, szigetekről, városokról, a természeti jelenségekről a cunamától a tájfunokig és földrengésekig - az egyes képzőművészeti ágakról és legtehetségesebb művelőikről az ősi tekercsképektől az építészet textuális geológiájáig" - a zenei műfajokról, a hangszerekről, a legelismertebb zeneszerzőkről és előadóművészekről - a vallási fogalmakról, ünnepekről, tárgyakról, eszközökről, a különböző szektákról, a legszebb síntó és buddhista szentélyekről, templomokról és kegyhelyekről - a politikai élet jelenségeiről, a meghatározó pártokról és politikusokról, a nagy port felvert botrányokról - a szociológiai fogalmakról és jelenségekről, a népi szokásokról és ünnepekről, a hiedelmekről, a babonákról, a társadalmi szokásokról, elvárásokról és kötelmekről - az üzleti élet számos aspektusáról és szokásáról a gazdasági csodák" számbavételétől a 90-es évek elején kipukkadt buborékgazdaságig", az amakudaritól a zai-techig, nagybankokról, nagyvállalatokról és vállalatcsoportokról, vállalati és pénzügyi botrányokról - továbbá a média, a sport, a folklór, a szakácsművészet stb. sok-sok egyedi és egyedülálló érdekességéről.

 

 

Vlagyimir Cvetov: A kolostorkert tizenötödik köve

A szovjet szerző nyolc évet töltött tudósítóként Japánban, az ott szerzett tapasztalatok alapján próbálja eligazítani az olvasót a mai japán valóság jelenségei között. Egy angol utazó századunk elején ezt írta: „Ha valaki hat hetet töltött Japánban, mindent ért. Ha hat hónapot, akkor már kezd kételkedni. Ha pedig hat évet, akkor már semmiben sem biztos.” Nos, e kötet szerzője a Japánban eltöltött nyolc éve „ellenére” bele mert vágni ebbe a munkába. Az olvasó ítélje meg, hogy ez mennyire sikerült.

Badár Sándor · Horváth János: Jappán

Badár Sándor és Horváth János – ma két ünnepelt filmcsillag – valamikor réges-régen, 1987-ben, egy különös ötlettől vezérelve elindultak Szentesről Moszkva érintésével Tokióba… Vállalkozásuk érthetetlen módon sikerült! A földgolyó azóta akkorát változott, hogy kalandjaik ma már időutazásnak is beillenek.

Könyvük hangoskönyvnek is beillik, elsősorban az olvasás során feltörő hangos kacagás okán… Másrészt azért, mert a sok-sok eleven történetben elmerülve szinte halljuk Badár és Horváth félreismerhetetlen orgánumát.

Zoltán Anita : Tokiótól ​Kiotóig

Az ellentétek, a végletek világára készüljön fel az utazó, midőn Japánba indul. De ugyanígy a szépség és harmónia befogadására is. Mégis: leginkább arra, hogy egyszerre lép vissza a történelemben, s ugyanakkor előre. Japán más világ - szokták mondani az európai kultúra neveltjei. S akinek szerencséje úgy hozza, hogy személyesen győződhet meg róla, mennyire az, valóban el kell ismerje: más világ.
Csak mégsem azért és mégsem úgy más, mint ahogy az útikönyvek, a Japánról szóló leírások ígérik. Mert mindenkire másként hat a japán csoda, aminek titkát óhatatlanul megfejteni igyekszik. Van, akit a szamurájok ősi szelleme nyűgöz le, van, akit a templomi harangok zúgása és a cseresznyevirágzás illatfelhője, van, akit a reklámok fényözöne és az elektronika, az autók és a technika csodái. Van, aki a történelem, a messzi múlt megőrzött emlékeire kíváncsi, s van, akit a modern felhőkarcolókban zajló mai élet érdekel...
Mindez együtt és külön-külön is - Japán, amelynek felfedezésére szólít e könyv. Nyolc nap élményei, látnivalói összegyűjtve a fényképezőgép lencséjével - Tokiótól Kiotóig.

Flesch István: Pontyok úsznak a tavaszi égen

Néhány évvel ezelőtt két magyar fiú – egy testvérpár – érkezett Japánba. Édesapjuk hivatása szólította őket ebbe a nagyon távoli országba, amelyről addig alig-alig tudtak valamit. A tizenkét éves István és a hatéves Gáborka öt évet töltött a Távol-Keleten. A két diák életét a Hi Fi-tornyok, a képmagnók, a videokészülékek, a Toyoták és Hondák birodalmában is – vagy talán ott még inkább? – a kötelességteljesítés robotos hétköznapjai töltötték ki. De ezt az egyhangúságot néha beragyogták a japán ünnepek és az utazások vasárnapjai. A kis Dzsingumae kerület népe és a gyerekek gyorsan befogadták a magyar családot, s ennek köszönhették japáni életük egyik meghatározó élményét: barátságukat japán emberekkel. S e barátsággal kezdődött a magyar fiúk nagy kalandja is: ritka kiváltságként bebocsátást nyertek japán otthonokba. István és Gábor elsősorban Tokiót járta be, de eljutott messzebb is, oda, ahol a tatárok hiába próbáltak partra szállni…

Réti Ervin: Japán a Kakas évében

Japán – ez a távoli, különös föld régtől fogva felkeltette az európai ember kíváncsiságát, s a szigetország iránti érdelődés alig csökkent az évszázadok során, legfeljebb iránya változott. Míg Marco Polo és Kolumbusz fantáziáját Zipangu mesés kincsei gyújtották fel, míg a XIX. századi Nyugatot elsősorban Japán művészete és egzotikuma vonzotta, addig a mi érdeklődésünket talán leginkább az a hihetetlenül dinamikus fejlődés ragadja meg, amelynek révén a pár évtizede még elmaradott ázsiai ország a világ ipari fejlődésének élvonalába lendült.

Réti Ervin ázsiai körutazásáról szóló riportsorozata újabb hazai alkotással hozza közelebb a magyar olvasóhoz ezt a mindmáig idegen világot. Közvetlen hangú riportjai hol Tokió színes forgatagában kalauzolják az olvasót, vagy egy modern üzemóriás csarnokaiba kísérik, hol a gyöngyhalászok csöndes öblébe vagy éppen az Expo 70 jövőt idéző csodái közé vezetik el. Miközben elidőzik a japán életforma, a hagyományok, a szokások és az egyéni magatartás sajátos megnyilvánulásainál, Japán ezer arcából sikerül jó néhányat megmutatnia.

Sebestény Anikó: Kakasvér és virágszirom - Egy év Bali szigetén

"Itt egy könyv annak, akit vonzanak az idegen földek titkai, akik kíváncsiak az ezerarcú világ egy számukra ismeretlen változatára.

Sebestény Anikó egy esztendőt töltött Bali szigetén s nem az átlag-utazó felszínes figyelmével fordult témájához, hanem az első pillanattól kezdve a mélyebb összefüggéseket kereste, s úgy érzem sikerült megragadnia az ottani táj és az ottani ember lelkét.

Könyvét haszonnal forgathatja a tudományos igényű olvasótól kezdve a turista-útra készülőn keresztül az egyszerű érdeklődőig bárki. Mert a szerző szépírónak sem akárki, eleven stílusa, plasztikus leírásai magával ragadóak, könnyedén, minden nehézkesség nélkül ismerteti meg velünk a sziget történetét, társadalmi rendjét, vallási rítusait s a balinézek hétköznapi életét, viselkedését.

Empátiája és szeretete otthonossá teszi az olvasót az európai ember számára vadidegen világban, s elgondolkodtat a természettel való mély kapcsolat éltető erejéről s az egymást segítő közösségben élő ember igazságáról.

Remélem Sebestény Anikó könyve minden olvasójának ugyanakkora örömet okoz, mint nekem s ezért jó szívvel ajánlom mindenkinek."

Budapest, 2004. nov. 13. Lázár Ervin



Egy csodálatos sziget felfedezésére hív ez a könyv. A szerző kulturális antropológiát végzett a budapesti ELTE-n és a párizsi Nanterre Egyetemen, megtanulta az indonéz nyelvet, és egy évet töltött Bali szigetén, ahol a helyi emberek között élt, és részt vett életükben, szertartásaikon. Ennek az évnek a naplóbejegyzései és fényképei alkotják a könyv gerincét.

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben

Alcím: Életem a Dalai Láma udvarában

Ez a méltán világhírű könyv több mint negyven nyelven, számos kiadásban, több millió példányban kelt el világszerte az elmúlt évtizedek során. Míg Európában dúlt a második világháború, az író, Heinrich Harrer, mint szökött hadifogoly több ezer kilométert megtéve a Himaláján keresztül eljut Tibetbe, és annak tiltott fővárosába, Lhászába. Ott tartózkodásának hét éve alatt nemcsak a tibeti népet, kultúrát ismeri és szereti meg, hanem a fiatal, éppen trónra lépő XIV. Dalai Láma személyes barátjává fogadja őt. Azóta is mindketten melegen őrzik szívükben e fiatalkori, különleges találkozás emlékét. Így Harrer nemcsak nagy történelmi idők tanújává válik, hanem a buddhista szemlélet megismerése révén az önmagával szembeni spirituális háborúját is meg kell vívnia. Eljön a kínaiak által régen várt pillanat: elfoglalják Tibetet, és iszonyú pusztítást visznek véghez az országban. Előbb Harrer, majd Őszentsége, a Dalai Láma is az ország elhagyására kényszerül. Heinrich Harrer a tibeti kultúra megmentésének elkötelezett harcosa, élete részévé vált a felismerés, hogy az emberi élet folytatásához szükséges hiteles hagyomány megmegsemmisülése pótolhatatlan veszteség az egész világ számára.
 
 * * *

Heinrich Harrer először 1952-ben publikált, Hét év Tibetben című önéletrajzi műve egyike volt azoknak a könyveknek, amelyek révén a világ "felfedezte" Tibetet, vagyis megismerte az ország különös, titokzatos kultúráját és vallását, illetve értesült a Tibet elleni kínai agresszió részleteiről.

Az Ausztriában született Harrer (1912 - 2006) korának egyik leghíresebb hegymászója volt. A grazi egyetem elvégzése után egy ideig síoktatóként dolgozott, majd 1938-ban három társával elsőként mászta meg a Berni-Alpokban magasodó Eiger szinte függőleges északi falát. E bravúrnak köszönhetően figyel fel Hitler is a fiatal hegymászóra, s helyet biztosít neki az indiai Nanga-Parbat, a Himalája egyik "nyolcezres" csúcsának megmászására készülő expedícióban. Ez az 1939-ben útra kelő Himalája-expedíció azonban soha nem éri el a célját, mivel időközben kitör a második világháború, és a brit gyarmati hatóságok letartóztatják és hadifogolytáborba zárják a német hegymászókat. Több sikertelen kísérlet után Harrer és egyik társa végül csak 1944-ben tud megszökni a fogságból, s ezzel kezdetét veszi hosszú, majd’ két évig tartó vándorlásuk, melynek során kétezer kilométert gyalogolnak a Himalájában - megfelelő felszerelés nélkül, gyakran mínusz harminc fokos fagyban -, s miután megérkeznek Tibetbe, az ország fővárosában, Lhászában találnak menedéket. Harrer ott hamarosan a Dalai Láma bizalmasává, barátjává és tanácsadójává válik, majd amikor a kínai agressziót követően visszatér Európába, mindent megtesz annak érdekében, hogy a világ figyelmét ráirányítsa a tibeti nép tragédiájára.

Peter Hessler: Két év Kínában - A Jangce partján

Amikor 1996 augusztusának végén Peter Hessler Szecsuán tartomány szívében, a Jangce teraszos hegyoldalai között megbújó Fulingban partra száll, csak annyit tud a városról, hogy ötven éve nem járt ott amerikai. Ő a Békehadtest önkénteseként azért keveredik oda, hogy angol nyelvet és irodalmat tanítson a helyi főiskolán, és hogy megtanuljon kínaiul, de arra nem számít, hogy örökre beleszeret a kínai kultúrába, arra pedig talán nem is gondol, hogy egyszer majd milyen varázslatos portrét ír a poros kisvárosról.


Egy másik könyve a szerzőnek:  Peter Hessler: Kína országútjain - A falutól a gyárig

Jean Fritz: China Homecoming

An intriguing fusion of autobiography, history, and travelogue . . . a personal, and finally, moving book. It is also a vivid portrait of a developing nation and a reminder that history is people who live through events and then go on.

The author returns to China, to relive her memories of her youth and to witness the many historical and social changes that have taken place since she left the country in 1928.

Jonathan Spence (szerk.) : Kína ​közelről

 

Évszázadnyi távolság választja el a Qin-dinasztia legutolsó császárnőjének 1908-ban bekövetkezett halálát a 2008-as pekingi olimpiai játékok megnyitójától. E száz esztendő alatt sok nagyszerű fotográfus fordult meg az egyre változó Kínában, s készített sajátos látásmódú képriportokat. Kötetünkben a legjobbak legjobbjai közül válogattunk össze 193 képet. Kína történelmének mozzanatait olyan nagyságok idézik meg, mint Henri Cartier-Bresson és Robert Capa, a modernizáció mámorát és zűrzavarát pedig rendkívül tehetséges kortárs fotósok mutatják be. Megismerjük Kína hihetetlen iramú ipari fejlődését, újkeletű anyagiasságát, csillogó divatját, de a falusi mindennapokból, a régi életből is ízelítőt kapunk.
Megfigyelhetjük, ahogy a császár udvartartásának brokátselyem öltözetét felváltja a hadurak nyugatias szabású egyenruhája és Mao kommunistáinak munkásruhája. Százéves fekete-fehér felvételektől a hasonló szellemben fogant, de napjainkban készült részletgazdag digitális fotókig lapozva bejárhatjuk Kína tájait, teraszos rizsföldjeit, évezredek óta változatlan, bukolikus vidékeit és az óriás daruktól, gépezetektől nyüzsgő hatalmas városokat.
Láthatunk szerény, csöndes templomi szertartást, és megfürödhetünk a kínai újgazdagok kedvenc éjszakai lokáljainak vad neonfényeiben. Kína legfőbb erőforrásával, az emberrel is sokat találkozunk: szemügyre vehetjük a legalantasabb munkát végzőket, a gyári szakmunkásokat, a tudományos kutatókat, sőt a gazdag iparmágnások között is megfordulhatunk, akik most, hogy végre megvalósíthatják nagyra törő álmaikat, lázas ütemben fejlesztik a gazdaságot, bővítik a termelést.
Neves Kína-szakértők cikkei vezetik be minden képsorozatunkat, majd rendre kis esszék következnek a kínai tájról, történelemről, hagyományokról, modernizációról, és sok minden egyébről.
Ez az album azokhoz szól, akiket érdekel Kína múltja, jelene és jövője, ugyanakkor a fotóművészet kedvelőinek is igazi csemegéje lehet. Amint a címe is ígéri, eleven képeivel, dús szövegével minden eddiginél közelebb visz a hajdani és majdani Kínához.