Tőkei Ferenc (szerk.): Zenepalota

Az ókori Kínában az időszámításunk előtti II. században érdekes intézményt hoztak létre: a Yo fu (樂府/乐府)-t, a Zenepalotát. 

Feladata volt a birodalom népdalainak, balladáinak és rigmusainak összegyűjtése. Az intézmény hosszú évszázadokig tevékenykedett és munkájának eredménye az a versgyűjtemény, melynek legérdekesebb darabjait ez a kötet ismerteti meg a magyar olvasóval. 

A könyvnek nagy az irodalmi ritkaság-értéke: benne maradtak fenn a kínai verses epika legrégibb és csaknem egyedülálló művei, a népballadák és a népi románcok. 

Különös érdeklődésre számíthatnak azok a darabok, melyek valószínűleg belső-ázsiai nomád törzsek népköltéséből valók, „barbár” dalokon alapszanak, vagy ilyenek fordításai – olyan korból, amelyből e népek nyelvén semmiféle szövegemlékkel nem rendelkezünk. 

        * * *

Egy-két vers olvasható a gyűjteményből a korábban bemutatott Weöres Sándor: Egybegyűjtött műfordítások c. kötetben is.