A kötetben közölt tanulmányok az említett nagyhatású könyvhöz hasonlóan eredeti, sokszor meglepő gondolatok segítségével boncolgatják a társadalom változásainak mozgatórugóit. A környezet féltése Mumfordnál nem sirámokban jelenik meg, sokkal inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy az egyén és hatalom viszonyán keresztül bemutassa azt az elidegenedési folyamatot, amelynek során a természet pusztán anyagi erőforrássá változik. Egyik legeredetibb esszéjében a gép fogalmát kiterjeszti az emberek alkotta óriásgépre, amely nem más, mint a személytelen és irányított tömeg. Annak ellenére, hogy az ókori gigantikus és kizárólag az emberi erőre támaszkodó építkezéseket kivitelező óriásgép ma már ilyen tiszta formában nem létezik, hasonlók a mai napig akadnak. Mumford, aki meggyőződéses pacifista volt, a hadsereget, mint hadigépezetet is ilyennek látja, és mint ilyet, civilizációellenesnek tartja. A kultúra és technika viszonyának történelmi változásait elemezve is előütközik humanizmusa. Rámutat arra, hogy a munka specializálódásával megszűnt annak alkotó jellege. A termelés során a gépesítéssel és munkafolyamatok részekre hullásával már nem a társadalmi elismertség lett a mesteremberek jutalma, hanem a bér. Mumford nem csak beszélt a természettel való harmónia fontosságáról, ő maga is vidékre költözött. Az életét szabadúszó szociológusként leélő szerző nem csak tudományos publicisztikáival szerzett magának hírnevet, hanem Európa és az Egyesült Államok legnevesebb egyetemeinek vendégelőadójaként is.
A szerző érdekesen ír a konfucianizmus, a buddhiszmus és a taoizmus kezdetéről, s jellegzetességeiről.
No comments:
Post a Comment