Egy svájci úr üzleti úton jár Tokióban. Tárgyalásai szünetében – meglátogatva az 1922-es Béke Világkiállítást – fölöttébb megtetszik neki a nép két egyszerű, ám annál csinosabb leánya. Addig ügyeskedik, amíg a szebbiket meg nem szólítja, meghíván őt egy Tokió környéki kirándulóhelyre, átadván neki az útiköltséget és lelkére kötve, hogy egy szállodánál fognak találkozni. Az ügylet még végbe sem mehetett, amikor közbeszól egy japán üzletember, a svájci úr valamelyik ügyletének partnere, hogy azt a helyet, azt a szállodát ő fogja az európai úrnak megmutatni, méghozzá jelentős japán urak társaságában, hivatalossá és tekintélyessé, mindenekfölött tiszteletreméltóvá téve az alkalmat.
A svájci átkozza az okvetetlenkedő japán üzletembert, nem ahhoz a vonathoz megy ki, amelyet a lánynak megígért, viszont a lány – akit a meghívás igencsak érdekel – szintén különböző nehézségeknek néz elébe; barátnőit is értesítenie kell, sajnos, azt a pénzt is elherdálja gyermetegen, amit az útra kapott; a japán társaság is elszánt azonban, sokat várnak a kirándulástól. Szóval nagy az összevisszaság, sajátosan alakulnak, kereszteződnek a szervezések, a megbeszélések, egymásnak ellentmondanak a szándékok és a célok.
A francia író bravúrosan bonyolítja az eseményeket, a szituációk humorát és groteszkségét azzal is növelve, hogy fejezetenként váltogatja az elbeszélőt. Hosszú monológokból értesülünk a különböző szereplők terveiről, szándékairól, céljairól, egyre jobban belebonyolódva az alapjában véve végtelenül egyszerű, ám hovatovább átláthatatlan szituációba. A rövid regény egyszerre üdén humoros és gúnyosan szatirikus. Legfőként a japán szokásokat, erkölcsöket, mindennapokat és mentalitást ironizálja, de kijut a gunyorosságból Európának is bőségesen
Egy másik leírás a könyvről:
Thomas Raucat valódi neve Roger Poidatz. A történetet fejezetrõl-fejezetre mindig más szereplõvel mesélteti tovább, így minél több szemszögbõl, japán szemmel láttathatja, japán fejjel gondolkodva értelmezheti a látszólag mindennapos eseményeket a tragikus végkifejletig. A regény egy Tokió-környéki szigetre tett kirándulás története 1922 júniusában, ugyanakkor egzotikus belsõ utazás a japán ember lelkivilágába, melynek során - a szatíra éles tükrében - megismerkedhetünk e távol- keleti nép számunkra olykor különösnek, visszatetszõnek tűnõ szokásaival, erkölcseivel, gondolkodásmódjával. Ez a regény a leggyilkosabb szatíra, amit valaha is írtak a japán mentalitásról. Francia szerzõje csak álnéven merte publikálni, Japánban a harmincas években be is tiltották. Letehetetlen és maradandó olvasmány.
Itt olvasható a könyv.
No comments:
Post a Comment