Minden harcművész fejlődésében észre lehet venni olyan fokozatokat, melyek elmélyítik a harci művészetek megértését. Elmondható, hogy eleinte azért kezdünk harci irányzatokkal foglalkozni, hogy meg tudjuk védeni magukat az utcán, hogy gyorsak és kemények legyünk.Akiknek ehhez elég kitartásuk van, idővel el is érhetnek egy olyan szintet, melynek segítségével félelmeiket csökkenthetik. Sokan itt megállnak, mások viszont megérzik, hogy az izmok véges lehetőségein túl léteznek tágabb világok is.
Ők egy belső élményre alapozva úgy vélik, ha a lélek erősödik, akkor a test is egyre erősebbé válik. Ezért néha izzasztó edzéseiket kiegészítve mély meditatív gyakorlatokat végeznek. Ekkor a gyakorló már nem az emberek, hanem belső korlátai ellen harcol.
Bármilyen mélynek tűnik is ez a szemlélet, még mindig dualisztikus, hiszen a gyakorló ekkor is elválasztja önmagát a külvilágtól.
A megvalósítás befejező lépése magának a harcnak az elengedése, a harc nélküli harc. Ezen a szinten már nincs különbség győztes és vesztes között, és nem a győzelemhez való ragaszkodás illetve a vereségtől való félelem vezeti a gyakorló cselekedeteit.
No comments:
Post a Comment