Alcím: Beszélgetések és írások a TAO-ról
A taoizmusról (a szerző szerint a kifejezés félreérthető, ő csak Taóról ír) szólnak a kis kötet írásai, a legkülönbözőbb oldalakról és módokon közelítve meg a témát. Némely írások a Tao nagymestereit mutatják be, mások nyugati taoistákat, az ő életfelfogásukat, életmódjukat ismertetik, ismét mások a Tao szent könyveiből hoznak szemelvényeket vagy a Tao történelmének epizódjait elemzik, a kötet végén pedig a Tao és a kereszténység kapcsolatairól szóló tanulmányok olvashatók. A szerző természetesen taoista; ismertetései, kommentárjai nem ‘pártatlanok’; a mű azokhoz szól, – akik maguk is késztetést éreznek a taoistává váláshoz.
Részlet a könyvből:
Kertépítő-művészet és virágrendezés
„A kertrendezést és a virágrendezés művészetét sokan Japánnal és a Zennel azonosítják, jóllehet mindkettő kínai és taoista eredetű. Egyidősek a kolostori taoizmus kialakulásával. A taoisták kertrendező művészete sokkal egyszerűbb, mint a japán. Óvakodtak minden túlzástól, igyekeztek a tájat és ezen belül a kertet is meghagyni természetes állapotában, és csak ott igazítottak rajta, ahol nagyon kellett. Úgy változtattak rajta, ahogy a természet is megváltoztatta volna - ők csak segítették ezt a folyamatot. Kertjeik tükrözték az Ég, Föld és Ember közötti harmóniát, és ez volt a taoista kertrendezés tulajdonképpeni célja.
[...] Persze a taoista gondolat nem hiányzik az ikebana filozófia hátteréből, a Zenből; ugyanis a Zen (Csan) születésekor a taoizmus éppen annyit adott a buddhizmus e fajtájának születéséhez, mint maga a buddhizmus. Vágott virág helyett inkább egész virágzó ágakat használtak.
A virág egyébként sem hiányzik a taoista oltárokról, legyen az Tajvanban vagy New Yorkban. A taoista szereti a virágot, de nem viszi túlzásba a vele való foglalkozást, és főként nem csinál művészetet vagy üzletet belőle. Tudja, hogy a virág a Tao megjelenése ebben a szép formában, és részvéttel tölti el annak pusztulása.”
No comments:
Post a Comment