Néhány év óta a Kobatake faluban lakó Sidzuma Sigemacu úgy érezte, hogy unokahúga, Jaszukó, súlyos teher a lelkén. S egyre inkább olyan érzése volt, hogy nemcsak ebben a néhány évben, de a jövőben is viselnie kell ezt a már-már kimondhatatlan lelki terhet…
Így kezdődik a világhírű japán író, Ibusze Maszudzsi (井伏 鱒二) regénye a – fekete eső-ről, amely Hirosima egéből hullt le azután, hogy az amerikai repülők az atombombát ledobták a városra. Az a zápor, amely a fekete felhőből hullt, és amely ugyanúgy sugárfertőzést okozott, mint maga az atombomba, mint a bomba által elpusztított város romjai, mint a bomba által megnyomorított sebesültek tízezrei, a túlélők, akik csak haladékot kaptak a haláltól, és ezt a haladékot iszonyatos ellenértékkel fizették meg.
Ibusze könyve egy fiatal lány elrontott életének regénye, és egyben egy szörnyű pusztító fegyver, az atombomba hatásának története.
Mindarról, ami Hirosimában történt, sokat írtak már, Ibusze könyve azonban az egyszerű emberek életének megsemmisülésével, az emberi boldogság elpusztulásával, az egyszerű szavak intelmet és tanulságot hordó erejével, emberközelben tárja elénk a fekete eső, az atomhalál hétköznapi, és éppen ezért talán mindennél szörnyűségesebb arcát.
No comments:
Post a Comment