Talán egyetlen folklórkutató egyetlen műve vált igazán világhírűvé: Proppnak az orosz varázsmese felépítéséről, ahogy ő nevezte, „morfológiájáról” szóló kismonográfiája. Idézik ezt nemcsak az orosz folklór szakértői, vagy világszerte a mesekutatók, hanem irodalomtudósok, a strukturalizmust vizsgálók, sőt általában a modern filológiai irányzatok ismerői.
A mese morfológiája először 1928-ban jelent meg Leningrádban, és az „orosz formalizmus” néven ismert irányzat keretében méltán sikert aratott. Minthogy egy közismert műfaj, a közkedvelt népmese egy nagy csoportját igen pontos és találó módon jellemezte, hivatkoztak rá mindazok, akik az egyszerűbb elbeszélések szerkezetét vizsgálták. Bizonyos nemzteközi visszhangot is említhetünk - ám ekkor még nem ismerték fel a könyv klasszikus értékeit. Propp magán az orosz formalista mozgalomban belül is különálló egyéniség volt - témaválasztása, valamint későbbi, sokoldalúan szaktudósi tevékenysége révén.
Részlet az első fejezetből:
„
[...] a legáltalánosabb kérdés, hogy tudniillik honnan ered a mese, végső soron még nincs megoldva, holott kétségkívül e műfaj születése és fejlődése is a maga meghatározott - még csak ezután feltárandó - törvényszerűségei szerint ment végbe. [...] Ha nem tudjuk az egyik mesét összehasonlítani a másikkal, akkor hogyan tanulmányozhatjuk a mese és a vallás kapcsolatát, hogyan vethetjük össze az egyik mesét a mítoszokkal? Végül, ahogy minden folyó a tengerbe ömlik, végső fokon a mesekutatás összes szálának is egyetlen fontos, mindmáig nyitott kérdés megoldásában kell összefutnia: mi a magyarázata annak, hogy a földkerekség valamennyi meséje hasonló? ”Itt el lehet olvasni a 9. fejezetet (címe: A mese, mint kerek egész).
Egy blog, ami bemutatja a könyvet.
No comments:
Post a Comment