"Akkor halt meg, amikor már azt mondták róla, hogy a cérnát sem tudja befűzni a tűbe. Testvérei együtt temették el, szinte boldogan, hogy nem sínylődik tovább. O-Tome biztosra vette, hogy a túlvilágon jó dolga lesz, míg O-Fude éppen az ellenkező véleményen volt, az örök kárhozatra gyanakodott. …"
„Furcsa író vagyok és egyszersmind szörnyű író is – írja magáról a szerző (深沢七郎（ふかざわ しちろう)) . – A Zarándokének és a Hömpölygő Fuefuki két olyan mű, amely mélyen a Kósu-vidék hagyományaiban gyökerezik, s átszakítja a modern japán irodalomban kialakult elbeszélésformák szálait. Ezért azután nem vagyok írószerű író sem. Voltam a Music Hall gitárosa, a Csuó-kóron folyóirat új tehetség pályázatának győztese, csavargó menekült, azután földművelő…. Az irodalmi életben hasonló nincsen.”
A japán világ, múlt és jelen mély rétegeibe alászálló író novellái több mint egy évtizede Magyarországon is nagy sikert arattak.
Egy részletet olvashatunk itt a címadó elbeszélésből eredeti nyelven.
No comments:
Post a Comment