Kína a „kulturális forradalom” után. Hétköznapok. Hegyi falvak. Az északnyugati löszfennsíkon robogó vonat: egy kisvárosi szálló fodrászüzlete: zsivajgó vidéki vasútállomások és Peking villogó, széles sugárútjai.
Zsúfolt vonaton utazó parasztok, mérnökök, a „kulturális forradalom” idején meghurcolt funkcionáriusok, káposztát savanyító hegyi lakók, forrófejű, csalódott fiatalok, talányos asszonyok – Vang Meng elbeszéléseinek színhelyei és szereplői.
Az író első elbeszélése 1956-ban nagy viták kereszttüzébe került: 1957-ben Vang Meng [王蒙] évtizedekre eltűnt az irodalmi életből, ma már tudjuk, hogy Közép-Ázsiában élt, ujgur parasztok között.
A hetvenes évek végén újra kiadták korábbi műveit, és sorra jelentek meg újabb írásai is: egy sokat tapasztalt, éles szemű író láttatja bennük napjaink kínai valóságát, számot vet az elmúlt három évtized tanulságaival.
Az elbeszélések eredeti címei: 《悠悠寸草心》、《最宝贵的》、《蝴蝶》、《说客盈门》、《春之声》.
No comments:
Post a Comment