Kárpáti János (sz. 1932, Budapest), zenetudós, zenetörténész, akadémiai doktor; Erkel- és Széchenyi-díjas. Végzett népzenegyűjtést Marokkóban és Japánban. Egyik fő kutatási területe az ázsiai hatások az európai zenére, ill. a japán tradicionális zene.
Ezzel a művével nem enciklopédiát, hanem egy áttekinthető könyvet adott a magyar olvasók - zenészek, egyetemi hallgatók és a keleti kultúrák rajongói - kezébe. Csupán három kiválasztott, jellemzõ és fontos műfaj - a liturgikus ének, az udvari zene és a zenés színpad - sorsát követte Ázsia különbözõ országaiban - a Közel-Keleten, Iránban, Indiában, Tibetben, Thaiföldön, Kínában, Koreában, Japánban és Indonéziában.
Megközelítése szociológiai indíttatású volt: a zenéket társadalmi beágyazottságukban vizsgálta.
Napjainkban, amikor az úgynevezett "világzene" a keleti kultúrák zenéjét is az érdeklõdés középpontjába állította, hasznos szolgálatot tehet egy olyan könyv, amely a különböző kultúrák keveredésével és "globalizálódásával" szemben visszavezet az eredeti forrásokhoz, s amely arra tesz kísérletet, hogy több száz - sőt talán ezeréves - hagyományok múltját és jelenét mutassa be.
Az új kiadásban a "Zene és dráma" című rész az indiai táncdráma, a thaiföldi hőseposz, a jávai árnybábjáték és a pekingi opera mellett a japán bábjáték, a bunraku és a hozzá tartozó zene mélyreható bemutatásával egészült ki.
Egy oldal, ahol szintén írnak a könyvről, valamint egy-két hozzászólást is meg lehet tekinteni: http://moly.hu/konyvek/karpati-janos-kelet-zeneje
No comments:
Post a Comment