Carl Crow: A megszentelt rizsestál

Herbert Carl Crow az Amerikai Egyesült Államokban, Missouriban született 1883-ban és 1945-ben New Yorkban halt meg. Tanulmányait szülővárosában folytatta, s az ottani állami egyetemen fejezte be.

A hagyományos amerikai értelmiségi karriert futotta be: fiatal újságíróból sztár riporter, majd író lett, akár Mark Twain, Theodor Dreiser, Dos Passos vagy Hemingway. 23 évesen, 1906-ban lépett be a Fort Worth Star-Telegram szerkesztőségébe, ahol cikkeivel hamarosan hatalmas sikert aratott.

Érdeklődése a Távol-Kelet felé vonzotta, megtanult kínaiul, majd 1911-ben Sanghajba ment, ahol a China Press társszerkesztője lett. Itt 1914-ben hirdetési ügynökséget alapított, amely rövid idő alatt igen népszerűvé vált.

Az újságírás és a reklámügynökség vezetése mellett megírta azt az útikönyvet – Handbook for China – amely gyors egymásutánban öt kiadást ért meg, s amelyet 1984-ben az Oxford University Press újra kiadott, mert úgy találta, hogy azóta sem született ennél alaposabb munka a hagyományos kínai világ bemutatására.

Crow 26 évig élt Kínában, megismerte és megszerette az országot. Mivel elítélte a terjeszkedő japán imperializmust, mikor Japán elfoglalta Sanghajt, persona non gratanak nyilvánították.

Emiatt 1937-ben visszatért hazájába, ahol még abban az évben megjelentette Four Hundred Million Customers (400 millió fogyasztó) című, nemzetközi visszhangot kiváltó könyvét, amelyet hamarosan lefordítottak francia, német, svéd, dán, spanyol, holland, lengyel és magyar nyelvre. Ebben összefoglalta Kínában eltöltött éveinek élményeit, üzleti tapasztalatait.

Ezek az üzleti tapasztalatok azonban kitűnő pszichológiai érzéken, Kína és a kínaiak mélységes ismeretén alapulnak, ezért a mű sokkal több, mint pusztán a kereskedelmi és a reklám világ színes ismertetése. Egy nyitott, elfogulatlan, érdeklődő ember írja meg mindennapos tapasztalatait; aki akaratlanul is átfogó képet ad a XX. századi Kína életéről. Ezért a kötetet nem csupán a kínai üzleti élet és annak lélektani háttere iránt érdeklődő olvasóknak ajánljuk, hanem mindazoknak, akiket vonz ez a gazdag és különleges távol-keleti kultúra. Az új cím, A megszentelt rizsestál is erre az egyetemes tartalomra utal. 

Itt olvasható a könyv.

Schmidt Péter: A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége

A könyv alcíme: Egy kevésbé közismert integráció története.

Bevezetés:
„A dolgozatom a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének előzményeit és magának a szerve­zetnek a történetét fogja bemutatni. A hangsúly inkább az előzményeken lesz, mivel az ASEAN történetének részletes ismertetése terjedelmi korlátokba ütközik.

Nem célom a részletes vizsgálat, az ASEAN gazdasági jellemzőinek túlságosan részletes bemutatása, hiszen ez inkább a gazdasági földrajz irányába vinne el, inkább a politikai történéseket mutatom be. Azt, hogy egy igen komplex világpolitikai helyzet hogyan vezetett az ASEAN megalapításához, hogy egy globális problémára, a hidegháborúra miként próbált regionális megoldást találni a világ más régióihoz hasonlóan Délkelet-Ázsia, elég ha csak az Európai Gazdasági Közösséget hozom fel példaként.

Dolgozatomban egyrészt azt próbálom meg bebizonyítani, hogy az ASEAN elképzelhetetlen Indonézia, mint a térség legnagyobb hatalma nélkül, s hogy Indonézia hatalmi törekvései milyen nagyban befolyásolták a délkelet-ázsiai integrációs törekvéseket. Másrészt ezzel összefüggésben megpróbálok rávilágítani arra, hogy ezt az együttműködést a Kínától való félelem hívta életre és tartja is meg.

Az ASEAN egy komplex integrációs szervezet, mely ugyan a helyi adottságokból kifolyólag nem jutott el az integráció olyan magas fokára, mint az Európai Unió, mégis érdemes vele alaposabban megismerkedni, mivel közel 500 millió embert és a fejlődő világ gazdaságának tekintélyes részét öleli fel. A fejlődő világban szinte páratlanul, már mintegy 34 éve működik és hoz gyakorlati hasznot tagállamainak.

Munkám során az ASEAN több alapdokumentumát fordítottam le, ezek közül a legfon­tosabbak, s néhány fontosabb táblázat megtalálhatóak a dolgozat mellékletében."

Itt olvasható.

Jordán Gyula - Tálas Barna: Kína a modernizáció útján a XIX-XX. században

Az elmúlt másfél évszázadban hatalmas változások zajlottak le Kínában – a magát a világ kultúrája és civilizációja középpontjának tekintő hatalmas birodalomnak rá kellett döbbennie, hogy végzetesen lemaradt a világ más tájaihoz képest, s a felzárkózáshoz szakítania kell a korábbi elzárkózás politikájával.

A szerzők magas színvonalon, nagy szakirodalmi háttér és hatalmas tényanyag mozgósításával vázolják fel ennek a folyamatnak a főbb szakaszait. Árnyalt, sokoldalú képet rajzolnak fel a kínai embereket és intézményeket a gyarmatosítás korában ért külső szellemi és anyagi hatásokról, amelyek jelentősen átformálták világképüket, az önmagukról és a világról alkotott felfogásukat. Szun Jat-szen és Mao Ce-tung munkásságán keresztül mutatják be azt a régtől fogva ismert jelenséget, hogy Kína a külső eszmei, gondolati hatásokat mindig saját valóságához idomítva, „kínaiasítva” fogadta be. Ezzel összefüggésben tárgyalják a kínai nacionalizmusnak, ennek a rendkívüli erejű eszmének a kialakulását és hatását.

Hasonlóan fontos kérdés a hagyományos kínai kulturális, civilizációs felsőbbrendűségbe vetett szilárd hit megrendülésének, fokozatos módosulásának ábrázolása. A modernizálódás mint újfajta megközelítési módszer lehetővé teszi a megszokotthoz képest árnyaltabb értékelést a különböző reformtörekvésekről, az ún. nankingi évtizedről, általában az egész köztársasági időszakról.
A Kínai Népköztársaság 1949 utáni fejlődését bemutató rész a maói időszak rendkívül alapos bemutatásával indul – kezdve a gazdaság helyreállításától az ötéves terven át a voluntarista, sok szempontból irracionális „nagy ugrásig” és a kínaiak által is a katasztrófa tíz évének nevezett kulturális forradalomig, egyaránt mérlegre téve a hatalmas gazdasági károkat és a vitathatatlanul nagy eredményeket.
A belső viták részletes ismertetése jól megalapozza a Mao utáni reform és nyitás politikájának megértését. Nagy hangsúlyt kap Kína visszakapcsolódása a világgazdaság vérkeringésébe, erőfeszítései a XX. század végi technológiai forradalom új vívmányainak elterjesztésére, a globális világhoz való alkalmazkodás és a korábbi „világforradalmi” szerep helyett a külfölddel való együttműködés politikája.

Kína ma is szocialista országnak nevezi magát, miközben teret enged a tőkés felhalmozásnak, a hagyományos szövetkezeti tulajdonformák mellett elismeri a magángazdaságot, a vegyes tulajdont, a külföldi tőkés már nem kizsákmányoló, hanem példakép. Hogy mindez milyen mértékben járul hozzá az ország demokratizálódásához, az még inkább a jövő nagy kérdése.
A kötet érdeme, hogy külön figyelmet szentel az ún. nagyobb Kína, Makaó, Hongkong és Tajvan fejlődési útjainak felvázolására, a közöttük lévő gazdasági-politikai kapcsolatok bemutatására.

Jordán Gyula: Tajvan története

A neves szerző Tajvan történetének megírására vállalkozott. Mégpedig a kezdetektől, amikor a sziget még vad, jórészt fejvadász bennszülött törzsek lakhelye volt, a kínaiak fokozatos betelepedésén át a Kínai Birodalomba történő betagozódásáig, majd egy sok szempontból sajátos és egyre önállóbb fejlődési út végigkövetéséig.

Tajvanra először gazdasági teljesítményei miatt figyelt fel a világ, amelyek a négy ázsiai „kis tigris" [Dél-Korea, Hongkong, Szingapúr, Tajvan) sorába emelték az országot. Az 1960-1970-es években meginduló gazdasági modernizáció és prosperitás eredményeként Tajvan ma a világ legnagyobb kereskedő nemzetei között a 15. helyen áll, a világ informatikai technológiájának közel 60 százalékát szállítja. A neves szerző Tajvan történetének megírására vállalkozott. Mégpedig a kezdetektől, amikor a sziget még vad, jórészt fejvadász bennszülött törzsek lakhelye volt, a kínaiak fokozatos betélepedésén át a Kínái Birodalomba történő betagozódásáig, majdegy sok szempontból sajátos és egyre önállóbb fejlődési út végigkövétéséig. Tajvan eredményeit állandó - japán és kínai - fenyegetés közepette érte el, amely rákényszerítette egy nagy létszámú és erős hadsereg fenntartására. A tajvani modell sokkal hatékonyabban és eredményesebben működött, mint a Mao alatti kommunista rendszer. Ez a fejlődés fokozatos és egyenletes volt, nem jellemezték azok a hatalmas nekirugaszkodások, ugrások, majd a katasztrofális visszaésések, mint a szárazföldi Kínáét. Ugyanakkor a történelem során a szigetország fejlődésében most jutott el odáig, hogy először kormányozzák olyanok, akik valóban Tajvant tekintik hazájuknak.

Jordán Gyula: Kína története

Kína XX. századi történetéről magyar nyelven még nem jelent meg olyan mű, amely hasonló részletességgel és átfogó jelleggel napjainkig tárgyalná ennek az ősi kultúrájú, hatalmas országnak legfontosabb történeti, politikai és gazdasági folyamatait.

Jól dokumentáltan, objektivitásra törekedve, ugyanakkor áttekinthető és közérthető formában nyújtja át ismereteit a szerző Kínáról és a "nagyobb Kínáról" (Tajvan, Hongkong, Makao), így szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számot tarthat.

Gavin Menzies: 1421 - Amikor Kína felfedezte a világot

"Mi, Cseng Ho és társai a Jung-lo időszak elején császári megbízást kaptunk mint a barbárokhoz menesztett udvari követek, egészen mostanáig hét utazást tettünk meg, és minden alkalommal több tízezer katonának és száznál is több óceánjáró hajónak parancsoltunk... Kifutottunk a tengerre... és Chan-Ch'eng, Hsien-Lo, Kua-Wa, K'o Chin és Ku-Li országain keresztül elértük Hu-Lu-Mo-Ssut és a nyugati régió egyéb országait, összesen több mint háromezer országot.

Keresztül a nyílt óceánokon, átkeltünk az égig érő hegyként elénk tornyosuló hullámokon, és megláttuk a távoli barbár régiók partjait..."

(1431-ből származó kőoszlopok felirata Chiang-suban és LiuChia-Changnál, a Mennyei Ara Palotájánál)


A könyv témájáról egy blogbejegyzés:
  Zheng He utazásai, avagy a kínai felfedezések kora

Trassard (szerk.): Magánélet a kínai császárok korában (1368-1644)

A Mindennapi történelem c. sorozat része.

A sorozat izgalmas történelmi intimitások képeskönyve. Feleleveníti a nagy korszakok hétköznapi életét: a kor egyszerű embereinek mindennapjait, szerelmi és családi életét, étkezési szokásait, lakását, öltözködését, mindezt korabeli képekkel illusztrálva. Szerzői azt vallják ugyanis, hogy a kis történetek szerves részei a nagy történelemnek.

Dawson, Raymond: A kínai civilizáció világa

„Legutóbbi könyvem, a Császári Kína elbeszélő jellegű munka volt, amelyet egy, a kínai történelemről szóló trilógia második kötetének szántam. Abban a könyvben csak keveset foglalkozhattam a filozófiával, az irodalommal és a képzőművészettel, s a kínai civilizáció különleges aspektusainak bemutatására is igen csekély lehetőségem volt.

Amikor felkértek ennek a műnek megírására, nagy örömömre lehetőséget kaptam arra, hogy más oldalról közelítsem meg Kínát, s leírjam a kínai világszemlélet leglényegesebb elemeit az összes fontosabb emberi tevékenységben. Ha az ember általánosságban ír a kínai civilizáció három évezredéről, fennáll annak a veszélye, hogy nem szentel kellő figyelmet a technikai fejlődéssel járó hatalmas változásoknak, az idegen hódítások hatásainak, a népesség növekedésének, a vallási és filozófiai eszmék elterjedésének, valamint más, a forradalmi változások lehetőségét magukban hordozó jelenségeknek.
Ez a könyv azonban elsősorban a kínai civilizáció állandó jellemzőinek bemutatását tűzte ki célul - amelyek változatlan továbbélése sok esetben a kínaiak konzervatív, hagyománytisztelő gondolkodásának köszönhető -, valamint azokat a vonásait igyekszik ismertetni, amelyek a legszembetűnőbben különböznek a mi kultúránkat jellemzőktől.

A könyv négy részből áll, amelyek sorban bemutatják a kínai világ politikai, filozófiai, társadalmi-gazdasági, valamint esztétikai szemléletmódjait, tapasztalatait és általános jellemzőit. Néhány meglehetősen fontos témakör kimaradt, mivel úgy vélem, hogy az olvasó számára azzal nyújthatom a legtöbbet, ha az egyes kérdéseket szelektíven tárgyalom, s ha - amennyire csak lehet - a személytelen általánosítás helyett az egyéni tapasztalatot helyezem előtérbe.
Ezért a könyv első részében meg sem próbálok részletes képet adni a kínai közigazgatás bonyolult rendszeréről. Ehelyett igyekszem az egyének szerepét ábrázolni ebben a gépezetben. Az első fejezetben a császár szerepére összpontosítok, aki a rendszer csúcsán állt. A császár világának ellenpólusként, a hivatalnokrendszer néhány általános jellemzőjének bemutatása után, a kerületi elöljáró életét írom le, aki a közigazgatás legalacsonyabb szintjén tevékenykedett. Az első részt azzal zárom, hogy általános képet festek azokról a nagy fővárosokról, amelyek az egyes korokban a kínai politikai rendszer központjai voltak.

Mielőtt azonban belevágnánk e témák tárgyalásába, vázlatosan összefoglalom a kínai történelmet, hogy az olvasó könnyebben igazodjon el a könyvben található adatok között."

Lin Yutang : Peónia

A gazdag sókereskedő temetésén az özvegy nem gyászol, nem sír, megszegve ezzel a több száz éves hagyományt. Az özvegy fiatal és szép, neve Peónia, szemében az élet tüze lobog. Peónia nem csak gyönyörű, okos, intelligens és lázadó. Nem hajlandó beletörődni a régi kínai szokásrendbe, miszerint a megözvegyült asszony soha többé nem mehet férjhez, az elhunyt férj családjánál kell tengetnie élete hátralevő részét. Peónia teljes életet akar, szerelmet, szenvedélyt, boldogságot. Maga mögött hagyja férje családjának házát, s először a Jangce folyón kel útra, hogy viszontlássa ifjúkori szerelmét, aki szülei akaratának engedelmeskedve más lányt vett el feleségül, azután Pekingbe költözik, amivel újfent felrúgja a kor társadalmi és erkölcsi szabályait.
Lin Yutang [ 林语堂] magyarul először megjelenő regénye a múlt század eleji Kínában játszódik. A szerző, miközben elbeszéli egy rendkívüli fiatal nő nem hétköznapi életét, színes képet fest a korabeli Pekingről és más városokról, továbbá betekintést nyújt a hagyományok és a kulturális élet világába.

Egy blog, amely bemutatja a könyvet.
A szerzőnek egy másik könyvét, melynek címe: Mi, kínaiak 2010. augusztusában mutattuk be.
2012. januárjában mutattuk be: Méz és bors és Egy múló pillanat I-II. c. könyvét.

Kalmár Éva (szerk.): Huszadik századi kínai novellák

Még aki Kínával foglalkozik Magyarországon, az is alig ismeri a mai írókat: magyarul alig jelent meg valami a mai kínai irodalomból. Pedig izgalmas kaland a huszadik század Kínában. A Modern Dekameron sorozat ezen kötete több mint 40 kínai novellistát mutat be alkotásaik és életrajzaik kíséretében.

A kötet szerzői: Su Manshu, Xu Dishan, Lu Xun, Lao She, Wu Zuxiang, Duanmu Hongliang, Qian Zhongshu, Xu Xu, Sun Yunfu, Zong Pu, Lin Jinlan, Zhang Xianliang, Feng Jicai, Gao Xingjian, Bai Xianyong, San Mao, Liu Xuelin, Chen Cun, Bei Dao, Jia Pingwa, A Cheng, Song Mu, Yu Hua, Su Tong, Xi Xi, Ma Yuan.

Nien Cheng : Élet ​és halál Sanghajban

 Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A kínai kulturális forradalom alatt Nien Chenget azzal vádolták, hogy angol kém, és hat és fél éven át magánzárkában tartották.

Ez a rendkívüli könyv az ő küzdelmének a története, amelyet brutális vallatóit megszégyenítve, ártatlanságához állhatatosan ragaszkodva sikerrel folytatott a túlélésért.
Mikor végre kiszabadult – hogy éveken át további zaklatásokkal és megfélemlítésekkel nézzen szembe – megtudta hogy lányát túlbuzgó vörösgárdisták agyonverték.

Nein Cheng különleges kifejező ereje, éles politikai tisztánlátása és a szörnyű üldöztetés közepette mutatott emberségessége a könyvet vas- ill. bambuszfüggöny mögötti irodalom legjobbjainak élvonalába helyezi.

 

                        

Csang Hszin-Hszin, Szang Je : Kínai könnyek

A könyv alcíme: 33 interjú a mai Kína embereivel

Egy-két interjúcím:

„Csak nyomom a pedált...”
„Hol vannak a régi érmecskéim?”
Falak és hitek
Tavasztündér letapogatja a világot
A majmok sosem kelnek át a folyón
A jobboldali elhajló dalokat ír
A szép legkisebbik
Az ács, aki összekalapált egy vállalatot
És elindult a férfiak áradata
Úton az ideálok felé
A politika szele szétfújja a frizuránkat
Hordjuk a trágyát
A gyors fejszámolás tizenegy trükkje
A házasság
A repülési szakértő rákkoktélt kér
A részlegvezetőnek példát kell mutatnia
Még mindig hiszek a művészetben
Csak parádézunk a Tienanmen téren
Aki biciklit vásárolt, hogy megismerje a kínai társadalmat
A cipőbolt énekesnője
Nászút
Menj a hegyekbe, és kiálts nagyot!
Az író, aki vállalkozik
Égig érő fű a házam
Ha meglesz a bizonyítvány

Hszinran: Égi szerelem

Su Ven a szerelem zarándoka. Egy nap levelet kap a kínai hadseregtől, hogy férje Tibetben egy bevetésen odaveszett. Feledve kötelességeit, szüleit és hazáját, az ifjú asszony egy batyuval a hátán elindul Tibet szédítően magas hegységei felé, hogy megtalálja szerelmét, mert vakon hisz benne, hogy Ko-csün él. Vándorútján vérszomjas katonák állják útját, daloló szerzetesek kísérik, és egy tibeti család fogadja be, hogy végül harminc év hűség és kitartó keresés után üzenetet kapjon szerelmétől…

Hszinran (Xinran Xue), Kína egyik legnevesebb kortárs írónője Pekingben született. Újságíróként, majd egy kínai rádiócsatorna műsorvezetőjeként lett ismert hazájában. Sikerkönyveiben elbűvölő líraisággal, filmszerűen láttató erővel és páratlan nyelvi gazdagsággal kelt életre valós női sorsokat, egzotikus, vad és csodálatosan színes kulisszák között.

Egy blog, ami bemutatja a könyvet.

Az írónőnek egy másik könyvét, melynek címe: Asszonysorsok Kínában, 2011. augusztusában mutattuk be.

Itojama Akiko: Balfék! – A tengeri remete - Két kisregény

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„- Taposs a gázra! – kiáltotta Fantázia.
Kóno elbambult:
– Hmm?
– Életed asszonya jött feléd! Ha karambolozol vele, meglett volna a találkozás!”

Itojama Akiko (絲山 秋子) írásai először 2009-ben, A tengeren várlak című kötetben jelentek meg magyarul, szintén a Modern Könyvtár sorozatban. Akkor öt novelláját adtuk közre, most két kisregényét mutatjuk be.
A címadó Balfék! Japánban nagy sikert aratott, kötetünk megjelenésével nagyjából egyszerre kerül a japán mozikba a regény alapján készült film. A főhős, Hide még tizenéves, amikor megismerjük. Mindennapjait a néhány évvel idősebb Gakukóval folytatott viszonya tölti ki, minden mást elhanyagolva sodródik ebben a kapcsolatban. Azután, amikor a nő hirtelen kilép Hide életéből, a sodródás hosszan tartó lejtmenetbe csap át. Hide már a harmincas éveiben jár, amikor legrosszabb időszakából kilábalva újra találkozik Gakukóval. Kérdés, hogy kapnak-e lehetőséget az újrakezdésre.

A kötetünkben szereplő másik kisregény, A tengeri remete főhőse nyert a lottón, ezért most a Japán-tenger partján éldegél, pecázással és úszással múlatva idejét. Egy nap megjelenik előtte Fantázia, aki úgy mutatkozik be, mint Isten legrosszabbul sikerült rokona. Noha jelenléte szórakoztató, talán hősünk magányát is oldja, és egyáltalán nem jelent terhet, kiderül, hogy Fantázia meglepően keveset tud: rengeteg kérdésre egyáltalán nincs válasza, nem ismeri az emberek titkait, segíteni igen kevés ügyben képes, és mindezt őszintén be is vallja. Egyik közös autóútjuk alkalmával azonban felkiált: egy elsuhanó autóban főhősünk életének asszonya ült – ám tova is tűnt az úton. Hősünk és a nő később mégis találkoznak, és Fantáziának igaza volt, valóban ő az igazi. Az események további alakulását tekintve azonban aggasztó kérdés, hogy pontosan ki is ez a Fantázia…

Egy blog, ami bemutatja a könyvet.

Itojama Akiko: A tengeren várlak - Válogatott elbeszélések

Itojama Akiko (絲山 秋子), a kortárs japán irodalom egyik legismertebb és legnépszerűbb képviselője 1966-ban született Tokióban, jelenleg Gunma megyében él (a főváros viszonylagos közelségében, de csendes helyen).
A patinás Vaszeda Egyetem politikatudományi és közgazdasági karának elvégzése után egy iparvállalatnál kapott állást, megtapasztalta tehát a japán vállalatok működését, sőt áthelyezésben is bőven volt része: dolgozott Fukuoka, Nagoja és Takaszaki városában is.
2001-ben azután kilépett, és 2003-ban már íróként debütált, a kötetünkben is szereplő Csak duma az egész című elbeszéléssel, amelyért megkapta a Bungakukai folyóirat új felfedezetteknek járó díját, és rögtön jelölték a legrangosabb japán irodalmi díjra, az Akutagavára is. Utóbbit többszöri jelölés után, 2006-ban kapta meg, kötetünk címadó elbeszéléséért.
Itojama Akiko műveit számos ázsiai nyelvre lefordították, néhány írása angolul és franciául is olvasható, de válogatott kötete magyarul jelenik meg először. A kötet ötletét és a fordító munkáját Itojama Akiko végig lelkesen támogatta, amiért hálás köszönet illeti.
E sodró erejű, élvezetes elbeszélések közül kettő (Hálaadás a munkáért, A tengeren várlak) a japán vállalatok világába enged betekintést: hogyan tudja vagy nem tudja megtalálni a helyét egy nő az eredetileg csak férfiakra tervezett rendszerben, és hogyan határozza meg a vállalat a munkaidőn kívüli életet és kapcsolatokat is. A Hálaadás a munkáért emellett egy informális házasságközvetítés szórakoztató leírását is tartalmazza. A NEET egy Japánban egyre nagyobb méreteket öltő jelenséget mutat be: a NEET-ek olyan fiatalok, aki kivonulnak a társadalomból, nem járnak iskolába, nem dolgoznak – és nem is próbálnak változtatni ezen a helyzeten. Az elbeszélés egyik szereplője már kilépett ebből az állapotból; -hogyan próbál segíteni barátjának, aki még mindig a NEET-fiatalok táborát gyarapítja?
A Zsákutcás eset egy talán egyoldalú szerelmen alapuló, de bizonyosan elszakíthatatlan, felemás férfi-nő kapcsolat alakulását ábrázolja, a Csak duma az egész pedig egy sor nehezen definiálható férfi-nő kapcsolatot vázol fel, a középpontban egyetlen nővel, aki körül egyebek mellett depressziós jakuzát, merevedési zavaros önkormányzati képviselőt és internetes oldalon ismerkedő szatírt is találunk.

Egy blog, ami bemutatja a könyvet.

Baranyi Ferenc (szerk.): Kapaszkodom beléd - Japán szerelmes versek

A könyv bevezetőjéből:

Valamikor az ötvenes években, valamelyik állami ünnepségen, a hivatalos szónoklatok elhangzása után művészi műsorral kedveskedtek a rendezők az egybesereglett notabilitásoknak. Már jó órája pergett a műsor, amikor Ascher Oszkár, a kor kiváló előadóművésze jött ki a színpadra és bejelentette:
- Most pedig húsz japán verset fogok elmondani. Az első sorban ülő nagyhírű államtitkár rémülten pattant fel a székről:
- De nem nekem! -és elhagyta a termet. Nem tudhatta szegény, hogy a japán versek döntő többsége háromsoros haiku, ötsoros tanka, s ami fennmarad, az is hatsoros szedóka - és csak alig néhány nevezhető csókának, amely tetszőleges hosszúságú költői mű, csupán a verssorok muraszáma (szótagszáma) kötött.
Vihar Judit írja A japán irodalom rövid története című könyvében: „A miniatűr kép, a költemény ... egész világot sejtet, amelyben benne rejtezik élet és halál. A dal szándéka nem más, mint a múló pillanat (jugen) márványba vésése. Nem véletlen, hogy éppen a szimbolizmus, az impresszionizmus irányzata vallotta magáénak a japán költészetet. A magyar irodalomban különösen a Nyugat első nemzedéke rajongott ezekért a versekért, s Kosztolányi előszeretettel fordított belőlük. Fordításai valójában Kosztolányi-versek, de a tankák hangulatát mesterien tükrözik.” Igen, Kosztolányi általában kereszt- vagy félrímes négysorosokká változtatta át a mindig ötsoros és harmincegy morás tankákat, valamint a háromsoros, mindössze tizenhét morás haikukat, de a pillanat-versek lényegét sohasem sikkasztotta el. A mi világunk folyton rohanó emberének a jugen szinte már sohasem mutatkozik meg a maga teljességében. Ha elolvassuk ezt a kis könyvecskét, akkor talán mégis. Egy rövidke pillanatra.

Egy vers a könyvből:


Sikisi hercegnő (式子内親王) (? - 1201):


Álmok

Mindig múltamról álmodok
mit sosem látok újra
és narancsvirágillatot
érzek, mit párnámon hagyott
holt szeretőm ingujja.

Faludy György fordítása

A vers japánul: 見しことも見ぬ行末もかりそめの枕に浮ぶまぼろしの中

Baranyi Ferenc (szerk.): Mennék én utánad - Kínai szerelmes versek

A velúrbársony borítású kis könyvben többek között az alábbi költők versei olvashatók: Cao-cse, Ce-je, Hszie Tiao, Vang Szeng-zsu, Tu Fu, Li Ji, Meng Csiao, Csang Ci.
Egy vers a könyvből:

Li Taj-po: Csangani lány

Mezítláb jársz és nagyon szép vagy,
szemfényed, mint a tiszta tó,
lábad fehérebb, mint a jégcsap,
szíved hidegebb, mint a hó.

Faludy György fordítása

Si King - Dalok könyve

„Mint egy-egy finom keleti tusrajz, olyanok a Si King, a régi kínai daloskönyv versei, melyeket a hagyomány szerint maga Konfuciusz válogatott ki korának népköltészetéből. Boldog asszonyok éneklik meg bennük uruk szépségét, elhagyott szerelmesek panaszolják sorsukat, névtelen katonák jajgatják el bánatukat, ismeretlen dalnokok foglalják versbe intelmeiket. A kínai költészetnek ez az első nagy írásos emléke, amelyből századokon át merítettek ihletet a kínai irodalom nagy klasszikus költői.”

Itt olvasható.

Klabund: Chinesische Gedichte - Nachdichtungen

Ein Gedicht aus dem Buch:

Improvisation

Pfirsichblüte,
Wie süß du duftest,
Bunte Trösterin,
Wenn die Regenfee
Sich über dich beugt
Und ihre Tränen
Dich benetzen.

(Unbekannter Dichter)

Rotes Laub - Altjapanische Lyrik

Mit vier Dichterporträts aus Bildrollen des 13. Jahrhunderts

Aus dem Japanischen übertragen und herausgegeben von Jürgen Berndt


Gedichte aus dem Buch:

Der Frühling ist da,
sagen die Leut überall,
nur ich glaub nicht daran,
solang der Nachtigall Lied
ich noch nirgends vernommen.

春立つといふばかりにやみ吉野の山も霞みてけさは見ゆらむ
Mibu no Tadamine (壬生 忠岑)



Nachgesang

Bei der Bucht von Tago
kam ich heraus - und siehe
in strahlendem Weiß
lag frisch gefallner Schnee
auf dem Gigfel des Fuji.
Da nun die Männer
ausritten fernhin zur Jagd,
wandeln die Mädchen
in langen roten Gewändern
an klarer Wasser schönem Strand.

田子の浦にうち出でて見れば白妙の 富士の高嶺に雪は降りつつ

Passing through Tago Bay and coming to a clearing, I see snow falling, pure white, on Fuji’s lofty peak

Yamabe no Akahito (山部赤人)
　

Natsuo Kirino: Joshinki - A halál istennője

Umihebi szigetén szigorú törvények uralkodnak. Mindent a jin és a jang, az éjszaka és a nappal, a holtak és az élők örök egyensúlya határoz meg. A sziget lakói nehezen teremtik elő mindennapi betevőjüket, vallásuk szabályait azonban semmilyen körülmények között nem szegik meg.
Namima és Kamikuu, a két nővér nem sokáig élvezheti a gyerekek gondtalan életét, a sziget szokásainak értelmében ugyanis sorsuk már jóval születésük előtt eldőlt. Kamikuu hatévesen tudja meg, hogy ő lesz Umihebi következő főpapnője. Elszakítják családjától, és megkezdődik hosszú évekig tartó felkészítése a nagy feladatra.
Hugára, Namimára még ennél is kegyetlenebb sors vár…

„Nem vehettem részt az ünnepségen. Kamikuu volt az egyetlen közülünk, aki jelen lehetett. Kitüntetett helyen ült, közvetlenül Mikura-szama mellett – és élvezhette a válogatott finomságokat. Mindketten fehér ünnepi öltözetben voltak, nyakukat ragyogó igazgyöngysorok díszítették. Kamikuuval általában együtt ettünk, és rossz volt látnom, ahogy most magában falatozik. De ennél is rosszabb az érzés, hogy elszakítják tőlem, és ettől borzalmasan nyugtalan lettem. Végre valahára az étkezés véget ért, és Kamikuu kilépett a házból. Odaszaladtam hozzá. De Mikura-szama félrelökött.
– Namima, neked nem lenne szabad itt lenned. Ne nézz rá Kamikuura!
– Miért, Mikura-szama?
– Mert te tisztátalan vagy.
Ahogy ezt kimondta, apám a többi férfival azonnal odalépett Kamikuu és közém. »Tisztátalan?« Döbbenten álltam. Lehajtottam a fejem, egész testemben remegtem. Hirtelen megéreztem, hogy valaki figyel. Amikor felnéztem, tekintetem Kamikuuéval találkozott. Láttam rajta, hogy majd megszakad a szíve a szánalomtól. Ösztönösen hátrahőköltem, soha nem nézett még rám ilyen arckifejezéssel.”

Kirino Natsuo (桐野 夏生) , a magyarul is megjelent, nagy sikerű Kín szerzője, Japán egyik legnépszerűbb írónője. Regényei számtalan elismerésben részesültek világszerte. A halál istennője 2009-ben elnyerte az egyik legrangosabb japán irodalmi díjat. A történet mitikus, ember nem ismerte, meghatározhatatlan időbe röpít, hogy különös események láncolatával összekösse halandók és istenek sorsát. Meghökkentő, különös regény, fordításában is csodás nyelven hangszerelve.

Natsuo Kirino: Kín

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kirino többszörös díjnyertes regénye egy csendes tokiói kertvárosban elkövetett gyilkossággal kezdődik. Jamamoto, a kisgyermekes anya, aki éjszakai műszakban dolgozik egy gyárban, megfojtja erőszakoskodó férjét, majd kolléganőitől kér segítséget, hogy megszabaduljon a holttesttől, és eltüntesse a gyilkosság nyomait. Az intelligens és hidegvérű Maszako veszi a kezébe az irányítást, de hamar rájön, hogy ez a gyilkosság csupán a kezdete egy félelmetes útnak, amely a japán társadalom legsötétebb bugyraiba vezet…

Kirino regénye egyszerre irodalmi remekmű, mely megindítóan idézi fel a japán társadalomban alávetett szerepre kárhoztatott nőket és a velük szemben támasztott elvárásokat, ugyanakkor oly sötét, oly kegyetlen és oly nyomasztó, hogy szédelegve tesszük le a könyvet. Nincs az a véres amerikai nagyvárosi erőszaktörténet, amely fölvehetné a versenyt a Kín iszonyatával.

„Felejtsük el a virágrendezést meg a gésákat… A Kín izgalmas bepillantást nyújt a japán alvilág könyörtelen mindennapjaiba, miközben szétzúzza a japán nőkről alkotott sztereotípiákat.”

Kirino Natsuo (桐野 夏生) 1951-ben született, saját hazájában gyorsan hírnevet szerzett, mint zseniális krimiíró, akinek munkái messze túlmutatnak a szokványos bűnügyi regényeken. Ezt a tényt támasztja alá, hogy nemcsak a Japán bűnügyi regényírók nagydíját nyerte el – 1998-ban a Kínnal –, hanem a rákövetkező évben az ország egyik legrangosabb irodalmi kitüntetését, a Naoki-díjat is a Hamvas arc című regényével.

A regény elejébe beleolvashatunk itt.

ekultúra
Egy francia blog, ami megemlíti a könyvet.

Tanizaki Jun'ichiro : Lob des Schattens - Entwurf einer japanischen Ästhetik

 «Wie ein phosphoreszierender Stein, der im Dunkel glänzt, aber bei Tageshelle jeglichen Reiz als Juwel verliert, so gibt es ohne Schattenwirkung keine Schönheit.»

Am Beispiel des Umgangs mit Licht und Schatten gelingt Tanizaki Jun’ichiro der faszinierende Entwurf einer japanischen Ästhetik. Kunstfertig und mit Leichtigkeit ergründet sein Essay die Wurzeln fernöstlicher Schönheit.

Ob Gärten, Häuser oder Gegenstände des alltäglichen Gebrauchs – im Umgang mit Licht und Schatten liegt der Schlüssel zum Verständnis japanischer Ästhetik. Gerade das Halbdunkel und die irritierende Düsternis bringen den Glanz bestimmter Materialien aufs Eindrücklichste zur Geltung. Die Eleganz lackierter Flächen, das Glitzern der Gold- und Silberfäden alter Gewebe entfalten sich ausschließlich im Schattenspiel zwischen den Objekten. Farbe und Struktur japanischen Papiers rückt erst der Dämmerschein ins rechte Licht. «Das, was man als schön bezeichnet, entsteht in der Regel aus der Praxis des täglichen Lebens heraus. So entdeckten unsere Vorfahren, die wohl oder übel in dunklen Räumen leben mussten, irgendwann die dem Schatten innewohnende Schönheit, und sie verstanden es, den Schatten einem ästhetischen Zweck dienstbar zu machen», erklärt Tanizaki Jun’ichiro.

Einen besorgten Blick richtet er Richtung Westen. Denn was bedeuten der Siegeszug des elektrischen Lichts und gleißender Helligkeit für die jahrtausendealten Schönheitsvorstellungen seiner Heimat? An der Wende zur Moderne geschrieben, wurde Tanizakis berühmter Essay zum «ästhetischen Testament Japans» (Neue Zürcher Zeitung).

 

Tanizaki Dzsunicsíró: A kulcs

A regény 1956-ban jelenik meg, s még ebben az évben a pornográfia gyanújába keveredik. A remekművek azonban túlélik botrányaikat. Míg japánul A kulcs, más nyelveken Szemérmetlen vallomások címen terjed, s válik hamarosan a japán irodalom egyik legismertebb huszadik századi regényévé. A téma elől egyetlen, magát és hivatását komolyan vevő japán író sem térhet ki; arról van szó, hogy épp Tanizaki Dzsunicsíró (谷崎 潤一郎) életében zajlik le viharos gyorsasággal az a folyamat, amely a hagyományos Japánt – a bábszínház, a bambusz ivóvízcső, a kimonó és a tipegésre kényszerítő facipő Japánját – az elektronika világhatalmává változtatja. A Nyugat értékpusztító és -teremtő betörése a japán szigetekre olyan emberi konfliktusok sorát váltja ki, melyek szinte kívánkoznak a lélekrajzban, a mikrokörnyezetek leírásában utolérhetetlen japán író ecsetjére. Ez a kérdéskör ölt testet A kulcs-ban is, izzó erotikus cselekmény-köntösbe öltözve. A japán férfiú, aki elhatározza, hogy naplót fog vezetni legintimebb szokásairól és vágyairól, s titkos naplójában annak a személynek kíván üzenni, aki előtt titkolózni óhajt; s a japán asszony, aki úgyszintén titkos naplójával válaszol a kihívásra – ők ennek a világhírű erotikus regénynek a hősei.

Dadzai Oszamu: Hanyatló nap

A kígyó, amely baljós előjelként ott tekereg a betegágyon, a ház lépcsőjén és a kertben, a keleti állatöv hatodik jegye. Áhítat és babonás félelem övezi. Házadba települt kígyót bántalmazni végzetes bajt hozó cselekedet. Kadzuko tehát, Dadzai Oszamu művének én-hőse kihívja maga ellen a sorsot, amikor elégeti a kertben a kígyótojásokat. A balvégzet, mint a kígyó, lassan kúszik fölfelé a lépcsőkön, s az egykor előkelő családnak lehanyatlik a napja. Önnön sorsát írta meg vajon Dadzai Oszamu? Vagy családja végzetét szőtte bele eksztatikus remény és hűs, borzongó borongás közt vergődő alakjai hangulatában? A gazdag nagybirtokos család sarja, Dadzai Oszamu (1909-1948) (太宰 治) francia irodalmat hallgatott az egyetemen, de nem szerzett diplomát. Tagja volt az illegális kommunista pártnak, de individualizmusa hamarosan szakításra késztette a mozgalommal. 1935-ben tette közzé első elbeszélését, a háború után érett nagy íróvá. A Hanyatló nap 1947-ben óriási sikert aratott, de az író – mindössze harminckilenc esztendős volt – pályája csúcsán, 1948-ban öngyilkos lett.

Komacu Szakjo: A sárkány halála

„Eltűnhet-e egy hatalmas, gazdaságilag erős, sok évszázados történelemmel és kultúrával rendelkező ország? Akadtak-e a világtörténelemben hasonló esetek? Állt-e már politikus hasonló probléma előtt?” A regényben Japán miniszterelnöke gyötrődik e drámai kérdéseken, és minden oka meg is van rá. A felkelő nap országának örökre bealkonyul Komacu Szakjo méltán világsikert aratott könyvében. A sárkány, azaz Japán helyzete geológiai értelemben valóban bizonytalan. A regény szerinti sorsa az, hogy szörnyű katasztrófák közepette végleg elmerüljön a felhevült Csendes-óceánban: Atlantisz legendája tehát a sci-fi lapjain ismétlődik meg. A százmilliós japán nemzetet a D-stáb halálmegvető bátorsággal telepíti át a Föld országaiba. A diadalmas japán gazdaság azonban megsemmisül, a sikeres, nagy és irigyelt népből kegyelemkenyéren tengődő diaszpóra válik.

A megdöbbentő történet Komacu kitűnő előadásában kétségbeejtő hitelességgel pereg, hátterében az állandósult japáni földrengések valóban fenyegető morajával és valóban beláthatatlan perspektívájával. E tudományos-fantasztikus, mégis reális vízió egyúttal kulcsot ad a „japán csoda”, a japán ember számos titkának megfejtéséhez is.

Júliusban hunyt el a szerző.

A mű japán nyelvű címe: Japán elsüllyedése (日本沈没). Az eredeti címmel 1973-ban és 2006-ban filmesítették meg a műt, az 1973-as verziót meg lehet nézni a youtube-on angol és egyúttal kínai felirattal.

Komatsu Sakyo: A holnap elrablói

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A férfi mindenre elszánt bérgyilkos volt…
Keze nem remegett, midőn pontosan az áldozat mellének szegezte a fegyver csövét…
Nem akadt senki, aki megakadályozhatta volna a gyilkost.
De csak egy éles, fémes csattanás hallatszott.
Aztán egy újabb és újabb, de a fegyver minden esetben csütörtököt mondott…
Nemcsak ez a fegyver mondott csütörtököt.
Elnémult a Föld minden fegyvere.
A frontokon hirtelen megváltoztak az erőviszonyok, a technika, a hadigépek tömege használhatatlanná vált.
Aztán egy napon megszűnt az elektromosság…
És egy másik napon nem lehetett meggyújtani a benzint, a kerozint és az olajat…
A megdöbbentő események mögött egy furcsa kis emberke állt; Goemon, az idegen, aki valahonnan a világűrből érkezett.

Komatsu Sakyo (小松 左京) tudományos-fantasztikus regénye arra keres választ, hogy mire való a tudomány: háborúra, vagy az emberiség boldogítására?
A fantasztikus történet hátterében kirajzolódik a mai Japán, hagyományaival és modernségével, dinamizmusával és ellentmondásaival.

Tokunaga Naoshi: A sötét sikátor

1960 júniusában az egész világ figyelmét Japán felé fordította az a tény, hogy a hatalmas arányú tüntetések miatt Eisenhower nem léphetett Japán földjére. A japán munkásmozgalom erejének ez a nagyszerű demonstrációja megmutatta a világnak, hogy a japán munkások húszas évekbeli nagy harcai nem voltak hiábavalók, a fasizmus évei és az amerikai megszállás nem törték meg a japán baloldalt, hogy tehát a japán dolgozók nagy tettekre képesek a békéért és szocializmusért vívott harcban.

Napjaink eseményeinek megértését mélyebbé és könnyebbé teszi Tokunagának ez a világhírű regénye, mely izgalmas, pergő történetével a húszas évek munkásmozgalmának „történeti” értékű, mégis, ma is aktuális regényben állít méltó emléket.
(Az 1962-es kiadás fülszövege)

„A sötét sikátort 1928 végétől 1929 márciusáig írtam, munkanélküliként, megrozzant egészséggel. De a regénnyel utat törtem az irodalomba, s ez volt életem legnagyobb szerencséje.”
Tokunaga Naoshi　(徳永直司)
(Az 1968-as kiadás hátoldalán olvasható.)

Kaiko Takesi: Ószakai éjszakák

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fukuszuke, a szerencse fia, így nevezik el társai a regény főhősét, aki valóban a szerencse fiának érezheti magát, mert Ószaka kivilágított utcáin tekergő, éhező csavargóból „apacs" lett belőle, teljes jogú tagja a koreai Kim ócskavas-tolvajlásból élő csapatának. Ószaka közepén, az egymillió-kétszázezer négyzetméternyi lebombázott gyártelep romjai közt keresik éjszakánként nehéz kenyerüket a csapat tagjai. Örökös harcban állnak a rendőrséggel, a rommező őrzésére kirendelt csőszökkel és a Pénzügyi Igazgatóság teát iszogató bürokratáival, akiknek dolguk lenne, hogy kezdjenek valamit a háború idején lebombázott fegyvergyár romjaival, de nem tesznek semmit. Ezért az apacsok – csavargók, börtönt járt mackósok, zsebtolvajok, agyafúrt vagányok – magukénak érzik a romokat, s megpróbálnak pénzt facsarni az ócskavasból. Vas van elég, csak ki kell „bányászni", de jó pénzt érő réz vagy mangán ritkán akad. A „jó" kereseti lehetőségnek híre megy egész Japánban, csak úgy áramlanak az apacstelepre a társadalom számkivetettjei az ország minden részéből. A rendőrségi hajszák egyre sűrűsödnek, egyre nehezebb zsákmányhoz jutni. Már-már reménytelennek látszik az apacsok sorsa. De akkor kósza hír kel szárnyra ezüstlemezeket tartalmazó ládákról, melyek a Pénzügyi Igazgatóság raktárában hevernek. Összefog az egész telep a nagy hadjáratra…

Itt olvasható a könyv.

Mi elsősorban a fülszöveget szoktuk idemásolni, de az itt olvasható hozzászólás/értékelés a könyvről, pont a fülszövegre is utal, hogy nem helytálló.

Óe Kenzaburó: Futball-lázadás

Óe Kenzaburó (大江 健三郎) Nobel-díjas regénye egy tűz-víz testvérpár sorsán és egy szerelmi háromszögön keresztül mutatja be a hagyományos és a modern Japán életét, Japán másfél évszázados történelmét.

A regény eredeti címe: 万延元年のフットボール, jelentése: Futball (amerikai foci) 1860-ban.

Egy blog, ami bemutatja a regényt.

Részletek Óe Kenzaburo műveiből- Óe Kenzaburo világa címmel.

Óe Kenzaburó 75 éves

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el...

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Különös körülmények között nevelkednek a világtól elzárt magániskola, Hailsham növendékei. Noha minden szempontból kitűnő nevelést kapnak, tanáraik mintha egyszerre tartanának tőlük és szánnák őket. A diákok megtanulják, hogy különlegesnek számítanak, és hogy kiváló egészségük megőrzése nem csupán önmaguk érdeke, hanem a társadalomé is. Ám furcsa módon a külvilágról, melyet majdan szolgálniuk kell, szinte semmit nem tudnak. S ahogy múlnak az évek, az idillinek tetsző elszigeteltségben lassan ráébrednek, hogy az egyre gyakrabban megtapasztalt félreértések, zavaró ellentmondások hátterében sötét titok bújik meg.
Az egykori diák, Kathy, harmincas évei elején idézi fel hailshami emlékeit, amikor felbukkan az életében két régi iskolai barátja, Ruth és Tommy. Miközben megújul és megerősödik barátsága Ruth-szal, parázsló tinivonzalma Tommy iránt pedig szerelemmé kezd érni, az elfojtott emlékek nyugtalanítóan a felszínre törnek, s a visszatekintés felismerései következtében a barátoknak újra szembe kell nézniük a gyermekkoruk hátterében rejtőző igazsággal, mely egész életüket meghatározza. Ám a drámai őszinteségű szembesülés talán túl későn érkezik el mindhármójuk számára, kapcsolatuk szövevényének szálait már nem bogozhatja szét megnyugtatóan.
A „Napok romjai” szerzőjének megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó remekműve rendkívüli érzékenységgel tárja elénk a remény és az elfogadás, beletörődés időtlen drámáját. A visszafogott nyelvezet csalóka látszata mögött páratlan érzelmi mélység rejlik, melyet kiaknázva Ishiguro merészen újszerű megközelítésben vizsgálja egy napjainkban igen aktuális társadalmi kérdés erkölcsi szempontjait.

A regény számos nyelven óriási sikert aratott, 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, és a Time magazin beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé.

Egy blog, ami bemutatja a regényt.

Részlet a regényből.

Számos hozzászólást lehet olvasni itt a könyvről.

Kazuo Ishiguro: An Artist of the Floating World

It is 1948. Japan is rebuilding her cities after the calamity of World War II, her people putting defeat behind them and looking to the future. The celebrated painter, Masuji Ono, fills his days attending to his garden, his house repairs, his two grown daughters and his grandson; his evenings drinking with old associates in quiet lantern-lit bars. His should be a tranquil retirement. But as his memories continually return to the past - to a life and career deeply touched by the rise of Japanese militarism - a dark shadow begins to grow over his serenity.

Walter Lord: Hihetetlen győzelem

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1941. december 7-én reggel súlyos csapás érte az Egyesült Államok csendes-óceáni flottáját. Alighogy eltávoztak Washingtonból a japán kormány tárgyaló megbízottjai, amikor a japán haditengerészet egységei – elsősorban anyahajókról felszálló repülőgépek – váratlan támadást intéztek a Pearl Harbor-i támaszpont ellen, és megsemmisítették az amerikai flotta büszkeségeit. Ez volt a csendes-óceáni háborúnak az amerikaiakra nézve szomorúan végződő nyitánya.
Az amerikai flottának még arra sem volt ideje, hogy a csapásból felocsúdjon, amikor Japánban már újabb csapásra készülődtek. Yamamoto tengernagy, a híres Togo tengernagy tanítványa és a japán flotta legnagyobb tekintélyű vezetője, akinek fejében az új csapás terve megszületett, az eddig elért japán sikerektől megrészegülve most az előbbinél jóval messzemenőbb célt tűzött maga elé: az amerikai flottatámaszponttól kicsalogatja az Egyesült Államok még meglevő haditengerészeti erőit, lesállásból megsemmisíti őket, elfoglalja Midway-szigetet, ezt a Csendes-óceán közepén fekvő amerikai támaszpontot, és ezáltal megnyílik előtte az út az Egyesült Államok nyugati partja felé…
A japánok elbizakodottsága olyan mértékű volt, hogy még a legelemibb biztonsági intézkedésekről is megfeledkeztek, elhanyagolták a felderítést, nem ismerték az amerikai flotta erejét, sem hadmozdulatait. Az amerikai hírszerző szolgálat viszont hangyaszorgalommal gyűjtötte az adatokat, és a sok mozaik-darabból kialakult a nagyszabású japán támadás képe.
Az amerikai fél – természetesen – megtette ellenintézkedéseit, és így kiesett a legfontosabb tényező, amelyre a japánok számításukat alapozták: a meglepetés. Elkezdődött a csendes-óceáni háború legnagyobb tengeri ütközete, amely a japán flotta színe-virágának a teljes megsemmisülésével végződött. Olyan veszteség volt ez, amelyet a japán flotta többé sohasem tudott kiheverni.

A szerző, akit szinte megbabonázott a tenger óriásainak ez az egyedülálló összecsapása, lebilincselő érdekességgel írja le a mindössze három napig tartó, eseményekben gazdag küzdelmet, ahol szinte minden órában történt valami izgalmas vagy éppen drámai esemény. Nem sajnálta a fáradságot, több mint 30000 mérföldet utazott Tokióba, Washingtonba, Hawaiibe és Midway-re, a harcok közel 400 túlélőjével beszélgetett, hogy első kézből származó értesüléseket szerezzen, és hitelesen írhassa le az eseményeket. Könyve a szakmai hozzáértés, a pontosság és a publicista elhivatottság kiemelkedő terméke, amely szinte ugyanolyan drámai feszültséget kelt az olvasóban, mint amilyen a harc egykori résztvevőit töltötte el; aggódik az egyszerű hősök sorsáért, és a legyőzöttek iránt is feltámad benne a rokonszenv.

Egy blog, amely bemutatja a könyvet.

Kimura Rei: Japán rózsa

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Japán a második világháborúban. A festői kis faluban, Macumotóban élő két fiatal lány, Szajuri és Reiko elindul a háború sújtotta Tokióba, hogy megtalálják egyikük vőlegényét. Otthoni környezetükből kiszakadva munkát vállalnak egy kórházban, ahol szembesülnek a háború valódi arcával: Szajuri öccsét csapatszállító hajójával együtt elsüllyeszti egy amerikai tengeralattjáró, míg barátnője vőlegényét összeroncsolt testtel, haldokolva látja viszont a kórházban. Amikor barátnőjét is megöli egy amerikai bomba, Szajuri bosszút esküszik: férfinak álcázva magát kamikáze pilótának áll.
A végső bevetésen azonban kudarcot vall s ellentétben kiképző tisztjével – aki egyben a szerelme is – túléli az akciót, sőt arra is fény derül, hogy tudatosan megtévesztette a császári hadsereget. A duplán szégyenteljes esemény eltusolása érdekében a katonai bürokrácia úgy határoz, hogy el kell tűnnie még a nyilvántartásokból is. Új nevet kap, száműzik vidékre… itt talál rá napjaink egy szemfüles újságírónője, akinek ha nehezen is, de lassanként megnyílik a „japán rózsa”.
Kimura Rei regényében izgalmas csatáknak lehetünk tanúi, ám ezek az összeütközések egyben a japán társadalmi hagyományoknak és egy modern világnak az emberekben zajló konfliktusai, melyeket – úgy tűnik – az amerikai bombázók sem tudtak szétzúzni. A történet szerkezete is erre utal: ide-oda ugrál a múlt és a jelen között, miközben felsejlik előttünk egy mai ésszel felfoghatatlan kasztrendszer, ahol a nők a legteljesebb alárendeltségben éltek. Szajuri története amolyan japán „haza és szerelem” eposz, melyben a legősibb túlélési ösztönök, egyfajta szellemi emelkedettség és egy fájdalmas, lemondásokkal terhelt gyönyörű szerelem képét rajzolja elénk a szerző.

Egy blog, ami bemutatja a könyvet.

Egy interjú olvasható itt az írónővel.

Kuvahara Jaszuo - Gordon T. Allred: Kamikaze

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ezerkilencszáznegyvenöt Újév napja van Nyugat-Honsú tartományban, a hirói légi támaszponton. Cubaki Josiro kapitány, a 4. repülőszázad parancsnoka gyűlésre szólít. Csend borul ránk, csak az eső kopog a tetőn. A kapitány engedélyezte, hogy leüljünk, amíg ő áll – karját összekulcsolja, szeme sötét és rebbenéstelen, szinte egyenként szúr föl tekintetének lándzsája valamennyiünket. Hosszú csend után zengzetesen szólal meg: – Végre elérkezett az idő. Nagy jelentőségű döntés előtt állunk. Ismét szünetet tart, de én már érzem, közeledik – a félelem. Így még sohasem féltem. A halál jött közénk, a halál ölelt körül valamennyiünket, a halál kering körülöttünk: egyre erősebb. Milyen furcsán csengenek kapitányunk szavai. – Aki közületek nem hajlandó életét adni a nagy Nippon Birodalom isteni fiaihoz méltón, attól nem kívánjuk meg. Aki nem hajlandó elfogadni ezt a dicsőséget, az emelje föl a kezét… most! Újabb csend, a halál íze a szánkban. Az eső megcsöndesült, már csak halkan szitált. Azután tétován, félénken fölemelkedik egy kéz, majd még egy… öt, hat összesen. Nálam a döntés: választhatok élet és halál között. Hiszen így mondta a kapitány, nem? De valahogy… hogyne, hát hogyne. Élni szeretnék! De a kezem… a kezem, reszketve az oldalamon marad. Föl szeretném emelni, de nem tudom: pedig a lelkem is szeretné. Gyáva vagyok? Gyáva? Nem tehetem!

William Craig: The Fall of Japan

The Fall of Japan vividly recounts the people, decisions and outcomes that contributed to Japan's military downfall in World War II. In this riveting narrative, all the players behind Japan's inevitable confrontation with the West come to life. William Craig reveals the driving ambition of General Hideki Tojo, strong man of the army who rose to Minister of War and then Premier of Japan, and Isoroku Yamamoto, mastermind of the attack on Pearl Harbor. After the Japanese Navy's crushing defeat at Midway in 1942, the Japanese no longer ruled the Pacific. And by the autumn of 1944, Japanese commanders knew that the possibility of victory was remote. From the exacting plans to regain control of the war at sea to the nightmare aftermath of the bombings of Hiroshima and Nagasaki, this is an in-depth chronicle of a nation at war.

Customer Reviews

Szimota Szeidzi: A japán katona

1941. december 7-én a japán légierő hadüzenet nélkül megtámadta Pearl Harbort, a Hawaii szigeteken fekvő amerikai haditengerészeti támaszpontot. A regény 1944-45-ben játszódik, hősei ausztrál fogságba esett japán katonák, egy olyan csendes-óceáni szigetet védő ezred utolsó életben maradt harcosai, mely szigetet az éhező japán katonáktól minden nehézség nélkül foglaltak el az ausztrálok. A hadifogolyélet keservei közt gondolják át hőseink a megszállott japán hadsereg értelmetlen militarizmusát. És amikor repatriálásuk előtt visszakerülnek japán fennhatóság alá, már egészen más emberek ők.


Részlet az utószóból, melyet Tóth Sándor írt:

1941. december 7-én a japán légierő hadüzenet nélkül megtámadta Pearl Harbort, a Hawaii-szigeteken fekvő amerikai haditengerészeti támaszpontot. Ezzel bekapcsolódott a második világháborúba a fasiszta hatalmak oldalán, s megkezdte korábbi hódításai kiterjesztését a csendes-óceáni medencére és Délkelet-Ázsiára. Viszonylag rövid idő alatt a japán haderő uralta egész Indokínát, Malájföldet, a Fülöp-szigeteket, Indonéziát. 1942 végén már közvetlenül Indiát, Ausztráliát és Új-Zélandot fenyegette. Ezek a hódítások az erőszakos japán katonai uralom által régebben megfogalmazott „nyolc tűzhely egy fedél alatt" jelszó jegyében mentek végbe, és valamennyi ázsiai nép egyesítését tűzte ki céljául a japán birodalomban, létrehozva a „közös felvirágzás nagy kelet-ázsiai övezetét". 1895 és 1945 között e cél eléréséért a japánok 37 hódító háborúban ontották vérüket abban a meggyőződésben, hogy isten kiválasztott népeként szent hivatást teljesítenek, mikor császáruk hatalmát kiterjesztik más népekre is.

Honnan ered ez a "küldetéstudat", amely csupán az említett fél évszázad alatt annyi szenvedést okozott Ázsia számos népének; amely milliós veszteségek után a második világháborúban elszenvedett megsemmisítő katonai vereséghez vezetett, atomhalált okozva Hiroshima és Nagasaki lakosaira? Honnan az a fanatizmus, melynek béklyói oly erősek, hogy a regény szereplői - a csendes-óceáni szigetek egyikén ausztrál hadifogságba esett s a második világháború után hazafelé hajózó japán katonák - szorongva várják a fogadtatás pillanatát, a társadalom ítéletét?

A regény szereplőinek szorongása, félelme még a középkori Japánban kialakult sajátos ideológiára vezethető vissza, mely a japán embereket generációkon keresztül a hatalom iránti föltétlen engedelmességre, a császárért való hősi halál vállalására nevelte, és a más népekkel szembeni felsőbbrendűség tudatát plántálta beléjük. Ez az európai ember számára szinte érthetetlen, különös ideológia számos elemből tevődött össze, melyek szorosan átszőtték és kölcsönösen erősítették egymást, meghatározva a társadalmi gondolkodást, az emberek élet- és hivatáseszményeit, sajátosan szabályozva a hatalmi gépezet funkcionálásának rendjét és hatékonyságát.

Vessünk egy pillantást eme összetevők legfontosabbjaira, mindenekelőtt a japán államvallás, a sinto és a középkori szamuráj erkölcsi kódex, a busido pánázsiai eszmékkel áthatott tanításaira.

A sinto vallás tételei a japán császárt Amaterasu istennőtől származtatják, hatalmát isteni eredetűnek minősítik. E tételek a legfőbb eszmei alapjai az oktatásnak és a nevelésnek, mely azt célozta, hogy a császár iránti hűség, odaadás és föltétlen engedelmesség érzését keltse az emberekbe. A császár és hatalma isteni eredetéből pedig magától értetődővé vált az a tétel, hogy a japán isten kiválasztott népe, s arra rendeltetett, hogy más népek vezetője legyen, és a császári hatalmat mint a világ legjobb kormányzati rendszerét kiterjessze Ázsia többi országára is. A második világháború alatt a hadseregben kiadott emlékeztető ezt a gondolatot így fogalmazza meg: „Nagy szerencsére olyan országban születtünk, amelyhez hasonló nincs a világon. Nem lehet nagyobb szerencse! Mélységes boldogság tölt el bennünket, hogy ennek a fényes kormányzatnak az áldásait élvezhetjük. Szilárdan él bennünk a császárhoz való hűség és a hazaszeretet érzése. Teljesítenünk kell kötelességünket, hogy megháláljuk a császári nagylelkűséget."

Egy japán mondás szerint: „A katonai kötelesség - nehéz teher, a halál - könnyű pehely." E mondás a japán hőskultusz szellemében fogant ama tételéből ered, hogy a harctéren hősi halált halt katona lelke rögtön a mennyországba jut. Az elesett katonák lelkét tisztelet övezte, nevüket a templomban elhelyezett különleges táblákon megörökítették, és ünnepélyes szertartás keretében Japán „égi oltalmazóinak" sorába iktatták.

A hatalom isteni eredete, a hódítás, mint szent küldetés, a hősök kultusza a sinto vallás tanításaiban, mintegy meghatározta a hadsereg központi helyét a japán társadalomban és vezető szerepét az ország politikai életének irányításában. A sinto tanításaiból egyenesen következett, hogy a japán ember „igazi hivatása", életének értelme a katonai szolgálat és az istentől eredő császárért való hősi halál vállalása volt. A „nagy háborúra" felkészítés már az iskolapadban megkezdődött, ennek volt alárendelve a nevelés, a művészet is.

A háború kultuszát, a társadalom militarista szellemű nevelését szolgálta a katonai erényeket törvényként megfogalmazó szamuráj erkölcsi kódex, a busido középkorban kialakult tételgyűjteménye is. A szamurájok - e feudális, nemesi-katonai kaszt - kiváltságos életét és magatartását szabályozó törvények képezték az akarati és cselekvési egység megteremtésének, a fegyelem fenntartásának a vallási tanításokat kiegészítő szilárd alapját a császári hadseregben.

A busido azt hirdette: „A legszebb virág a cseresznyevirág, a legnagyszerűbb ember a szamuráj." A katonáktól vak engedelmességet, halálmegvető bátorságot, mindhalálig való helytállást követelt. A fogságba esést gyávaságnak, s mint ilyet a legnagyobb szégyennek minősítette. A busido szerint, aki hadifogságba esett, gyalázatot hozott a nevére, szégyent hozott a családjára. Nincs joga az élethez, kötelessége megszökni és vérével lemosni magáról a gyalázatot.