Népek költészete - Antológia a világ népköltészetéből

Egy-két vers az antológiából:

A karaván csengettyűi
(mongol)

Amikor a lenyugvó nap lángja
bearanyozza fejem,
Rád gondolok.
Amikor az örök hó bíbor -
és aranyzsínűvé válik,
Rád gondolok.
Amikor az első csillag
szólítja a pásztort,
Rád gondolok.
Amikor a halvány hold
vörös színűvé válik,
Rád gondolok.
Amikor magam vagyok
és nincsen senki más,
Rád gondolok.

(Parancs János fordítása)



Fiatal lány éneke
(vietnámi)

Olyan vagyok,
mint a rózsaszínű selyemlepel.
Lebegve úszik a vásárban.
Nem tudom, milyen kézbe fog lehullni.

Olyan a testem,
mint az út közepére ásott kút.
A bölcs arcát mossa benne,
az otromba vándor a lábát.

Ennek a folyónak
csak egyetlen szélesség-mértéke legyen,
hídnak feszítem ki én, barátom,
a melltartóm zsinórját.

(Parancs János fordítása)



Fiatal férfi éneke
(vietnámi)

Te pálmafarúdon vizet hordó lány,
kis vödör vizet adj nekem,
hogy megöntözzem a platánfát.
A szebb és zöldebb platánfára
leszáll majd a főnixmadár.

Először szeretlek
kakasfarkú szép hajadért.
Másodszor szeretlek,
mert gyönyörűen,
elbűvölően beszélsz.
Harmadszor szeretlek
arcvonásaidért,
oly kedvesek szememnek.
Negyedszer szeretlek
egyszínű ruházatodért.
Ötödször szeretlek,
mert hajtűket tűztél hajadba
és kínai legyezőt tart kezed.
Hatodszor szeretlek,
mert zöld a hajad.
Hetedszer szeretlek,
mert főnixszemed
nagy szerelemmel tekint rám.
Kilencedszer szeretlek,
mert rövidesen családot alapítunk.
Tizedszer szeretlek,
mert mással nem akarsz családot alapítani,
csak velem.

(Parancs János fordítása)



Kérdésekre válaszoló lány
(vietnámi)

Pagoda mellett nő a bambusznád.
A bivaly hajnalban indul élelmet keresni.
A karórépa kicsire nő.
A Három Palota udvarán kukorékol a kakas.
A lámpa szebb és frissebb mint a virág.
Arcod vörös akár a Nap bőre.
Ez a fa a templom építésére való.
A boncnak éjjel-nappal mondania kell az imát.
A bors kicsi és erős.
A pénz kicsi de hasznos a bíró kapujánál.
A bételdiót rágva megteremthetjük az
egyesülést.
Csúnya vagyok tudom,
de a hegység tündéreinek
semmiképpen nem engedem át.

(Parancs János fordítása)




Kiszakított halcsapda a gátnál
(kínai)

Kiszakított halcsapda a gátnál,
bogai közt sötéthátú márna.
Ci-beli lány mátkájához indul,
kísérete, mintha felleg szállna.

Kiszakított halcsapda a gátnál,
benne kárász ezüst háta fénylik.
Ci-beli lány mátkájához indul,
mintha zápor zúgna, úgy kísérik.

Kiszakított halcsapda a gátnál,
rései közt a hal ki-bejárhat.
Ci-beli lány mátkájához indul,
kísérete, mint folyó, ha árad.

(Rab Zsuzsa fordítása)




Sárga madár, sárga madár
(kínai)

Sárga madár, sárga madár,
ne települj élő fára.
Ne csipdess a gabonánkba.
Nem ad nekünk senki itt egy
sem kölest se vacsorára.
Visszamegyünk, visszatérünk,
vissza is a mi hazánkba.

Sárga madár, sárga madár, az eperfára ne repdess,
a kölesünkből se csipdess,
Idegen a mi szavunk itt,
senki ránk itt nem figyelmez.
Visszamegyünk, visszatérünk,
vissza is a mieinkhez.

Sárga madár, sárga madár,
a tölgyfa ágán se csapdoss,
köles-ocsunkból se kapdoss.
Bennünket itt senki nem hí
se meghálni, se asztalhoz.
Visszamegyünk, visszatérünk,
vissza a mi atyáinkhoz.

(Illyés Gyula fordítása)



Hálóhúzók dala
(japán)

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
Nyílt tengeren szálló sirály,
az árapályról mit hallottál?
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
"Vándorló madár vagyok,
kérdezd a tengerhabot!"
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
Vonyító Rókaistenünk,
gering-hadat hajts fel nekünk!
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
Ma hálunk selyempárnán,
hajnalra hullámpárnán...
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
Joicsi felé, hajózz velem
áradó arany vizeken.
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
Heringben gazdag vidékre megyek,
szép barna mátkát ott keresek.
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
Öt sak magas szép legény,
vihart nem fél, vízre mén.
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

Hej hát, szóran, szóran, szóran!
Esza-hegy kútjából ki iszik,
még ha vén is megifjodik!
Hó dokkoiso, dokkoiso, dokkoiso, hó!

(Bede Anna fordítása)