Weöres Sándor: Egybegyűjtött műfordítások

Egy-két vers az első kötetből:

Lótusz-szedők
( kínai vers - a Zenepalota dalgyűjteményből)
(i.e. II. század)

Úszik a csónak, gyűjtök vízi sást,
Lótuszvirágot szedek, libegőt.
Társamat hívja evezőcsapás,
Folyton dalolnak a lótusz-szedők.

Keleti Tóban arat a legény,
Nyugati Tóban szedeget a lány.
Daltól ha nem is leszünk boldogok,
A gond elúszik és a szem vidám.

Szodnombaldzsirín Bujinnemeh
(1902 - 1937)
(mongol)

Szép téli táj


Hólevél, habfehér,
Nesztelenül száll az égből.
Szikla, hegy: csöndben ül,
Kimered fehérróka-prémből.

Tiszta víz fagy tükörsimára,
Szürke szikla nézi magát benn.
Kopár szilfa meztelen ága
Most csak jégvirágot terem.

Cérnahangú csöppke madárnép
Játszadoz erre-arra,
Fényes fehér hóhalmokon
Zajong csevegve-cspongva.

Rongyos-lompos hóruha
Az erdő minden fáján,
Mint festett kép mozdulatlan
Tárul a téli látvány.

Minden jövő-menő élő
Lábnyoma, útja látszik,
Sima széles szép havon
Kusza rajzot játszik.

Havas hegyvölgyes vidéken,
Fekete ösvényen,
Kúsznak messzi karavánok
Hágón átkelőben.

Széles hegy nyergén
Tört-ezüst magasba
Leng a jószág révült hangja:
Ez Mongolföld téli nyugalma.