Egy versfordítás a kötetből:
Liu Jung: Gyönyörűségek kora
Végtelen jég-felhők.
Áttetsző levegő.
Fagy leskel a zöld határra.
Hull a puha hóval szilva friss virága.
Tündöklés, ragyogás,
igazán szépséges.
Száll a szív, mint könnyű pára.
Jáde-lány énekel,
kastélyban kupa bor.
-Efféléknek hamar felszökik az ára!
Virágárus jár az utcán.
Teraszokon leng a lámpa.
Gyönyörűségek kora! Terád ki ne vágyna!
Ringat a gyöngéd szél,
derűs ég megszédít.
Terül az éj tisztasága.
Jáde-por kavarog,
fatörzsön csillámlik.
Az embernek ilyenkor táncra áll a lába!
No comments:
Post a Comment