Kelemen Hajna (szerk.): Mitológia

Miként vélekedtek az ősi egyiptomiak, sumerek, görögök a világ keletkezéséről, az emberi faj kialakulásáról? Milyennek látták isteneiket, héroszaikat? A könyv bemutatja a világirodalom talán legcsodálatosabb alkotásait, a mítoszokat; kezdve minden regény ősképével, a Gilgames-eposszal.

Eredeti ókori szövegek és a leghíresebb átdolgozások segítségével megismerkedhetünk az egyiptomi istenekkel, Ozirisszel és Izisszel, az Olümposz nagyon is emberi vonásokkal bíró, örökösen perlekedő lakóival, Zeusz és Héra mellett az istenek hírnökével, Hermésszel, a félelmetes erejű Héraklésszal, s a Minotauroszt legyőző Thészeusszal.

A görög istenek színes seregletét az Ószövetség legizgalmasabb epizódjai követik: a testvérgyilkosság, a Bábeli torony története s a vízözön-monda. Minden történet egy alig ismert kor emberének, a világmagyarázatként mítoszalkotó embernek az életfelfogásáról vall, kimondva olyan igazságokat, bölcsességeket, melyek máig is érvényesek.

Külön érdekessége a kötetnek, hogy feltárja az ismert történetek keletkezését, más népeknél fellelhető változatait, példákat hoz a motívumok 20. századi továbbélésére. Az értelmező tanulmányok szerzői között olyan jeles tudósok szerepelnek, mint Robert Graves, Kerényi Károly, Hahn István, Kurt Seligmann. Egy-egy történet bemutatásakor a szerkesztő a komplexitásra törekedett, hogy az olvasó - legyen akár diák, akár felnőtt - élő hagyományként ismerje meg a múlt örökségét. A kötet tankönyvként s a különböző népek mitikus örökségét összefoglaló kézikönyvként is hasznos és tartalmas olvasmány.

A könyv tartalmazza A világ keletkezése c. kínai mítoszt Román József feldolgozásában.

Honti János: A mese világa

„A mese kalandok sorozata: kaland nélkül mesét el sem tudnánk képzelni. A Családi kör katonája saját kalandjait mondja el. És ha figyelembe vesszük azt is, hogy a mese mint forma a vágy-világ megformázása, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a mese lényegében a saját kalandja annak, aki átéli: aki költötte, aki elmondja, aki hallgatja.”

A könyvben szereplő írások:

A mese világa

Mese és legenda

Az ismeretlen népmese

Az ismeretlen népmese c. írás megemlít egy ainu mesét vagy mondát, mítoszt:  

„Medvét üldöz egy vadász, és egy barlangba követi, amelyen keresztül tapogatózva egy másik világba jut. Éhségében bogyókat eszik és ettől kígyóvá változik. Egy isten, álmában, tudtára adja, hogy az alvilági mérges bogyó hatását úgy semlegesítheti, ha felmászik egy fenyőfára (amelynek lábánál aludt), és onnan leveti magát. Ezen a veszedelmes módon vissza is nyeri emberi alakját, és hazamegy az emberi világba. De ottan új kinyilatkoztatást kap: miután az alvilág gyümölcséből evett, nincs többé helye az emberi világban. Vissza kell mennie az alvilágba, mert ott egy istennő férjéül kívánta. Ez az istennő volt az, aki medve képében már először is a barlangba csalta.”

Kínai népmesék

A Kossuth Kiadó által megjelentetett Népek meséi c. sorozat része.

Összeállította: Marina Grassini.

Kína távol fekszik tőlünk, európaiaktól, ezért is nyújt különösen izgalmas élményt a legendáival való megismerkedés. Felejthetetlen kaland a mesékben felelevenedő mítoszok és hagyományok, lebilincselő történetek és örökkévaló szereplők közt barangolni.
E válogatás a népi szájhagyományból merítve egy négyezer éves civilizációt hoz közel hozzánk. 


A könyvben szereplő mesék:

Legenda a kínai naptár tizenkét állatáról
A nyolc kicsi aranyteknős
A bátor hitvesek
Liu falu meg az öt fivér
Ji íjász legendája
Aranykobakocska és ezüstborsócska
A varázscsónak
Mulan

Japán népmesék

A Kossuth Kiadó által megjelentetett Népek meséi c. sorozat része.

Összeállította:  Kewashii Takeya

Népek, mesék, mítoszok, sokszínű világunk kulturális kincsei. Közeli és távoli országok tájai, színei elevenednek meg a csodálatos, sokszor tanulságos történetekben.

Az ősi japán mesekincs kifogyhatatlan tárháza a sajátos hangulatú, szellemes és bölcs történeteknek. Gyermekek és felnőttek számára egyaránt élvezetes olvasmány lehet egy-egy tanulságos történet a jóságról, a kapzsiságról, a butaságról, vagy épp a reménytelen vágyakozással elfecsérelt életről.

A könyvben szereplő mesék:

A boldogság
Momotaró története
A könnyelmű, hiú daru
A legkisebb testvér
A butaság diadala
Vágyódás

A tigrisember - indonéziai mesék

Szerkesztette: Bodrogi Tibor.

A Népek meséi c. sorozatnak eddig a következő köteteit mutattuk be: Urasima Taró, a szegény halász - japán népmesék, A három özvegy miniszter - koreai népmesék, A sárkánykirály lánya (Tang-kori történetek), A nyolcszirmú lótusz - tibeti legendák és mesék, Po úrfi és a tigris - burmai népmesék és Az arany teknősbéka - vietnámi népmesék, valamint Az istenfiú városa - kambodzsai mondák és mesék c. kötetét.

Simonits Mária (szerk.): A kőoroszlán - tibeti mesék

„Hófödte hegyek magasában fekszik a hatalmas tibeti birodalom, a hűs szelek hona, sokkal magasabban a véle határos országoknál. A hőmérséklet nyáron is, télen is mérsékelt. Mint megannyi óriás kristály emlékmű, jégsapkás hegycsúcsok törnek az égbe. Számtalan folyó szabdalja e földet, és sok tiszta vizű tavat ringat” – írja hazájáról egy hajdan élt tibeti tudós. S valóban, Tibet a föld egyik legmagasabban fekvő országa. Déli vidéke megkapóan szép: legelőit dús fű borítja, s tengernyi tarka virág. A folyóvölgyek meredek falát fenyő, boróka, ciprus nőtte be, a napsütötte völgyekben aranyló árpaföldek váltakoznak szelíd füzesekkel, nyárfaligetekkel, gyümölcsöskertekkel. Északon más látvány fogad: hosszan elnyúló kősivatag, melyen csak itt-ott nő néhány csenevész cserje. A földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó tibeti nép élete mindig nehéz volt. A fenséges, de zord természet és a veszélyekkel teli élet keményre edzette az itt élők jellemét. Büszke, bátor, szabadságszerető emberek, hűségesek a barátságban, megvetik a gyávaságot, a butaságot, a csalárdságot, a kapzsiságot. E jellemvonásaik tükröződnek színes, kalandos, elragadó meséikben is, melyek megmutatják a tibeti nép életmódját, szokásait, kifejezik gondjait, reményeit.
Kötetünk meséit Balassa Anna fordította, a rajzokat Czakó Mária készítette.

A könyvben olvasható Az elvarázsolt békaporonty című mese itt  elolvasható angol és tibeti nyelven (a 95 oldaltól).

Korábban bemutattuk A hóoroszlán meséi c. tibeti népmesegyűjteményt, illetve a Tibeti mesék - Han mesék c. könyvet, valamint A nyolcszirmú lótusz c. tibeti legendák és mesék gyűjteményét.

Schweiger Szilvia (szerk.): A róka árnyéka - Távol-keleti mesék felnőtteknek

Egy blog, ami bemutatja a könyvet.

Bűbájosok versengése - japán népmesék

Válogatta, fordította: Hukaya Berta

Ismerős ismeretlenekkel találkozhat e könyv lapjain az olvasó: jóságos istenek, félelmetesnek tűnő, de lelkük mélyén korántsem gonosz boszorkányok és ördögfajzatok, hétpróbás, de többnyire pórul járó tolvajok, kifogyhatatlan ötletességű kópék, s furfangosságban egymással vetélkedő állatok népesítik be e meséket.

Gyermekek és felnőttek egyaránt örömüket lelhetik ezekben a játékosan szellemes és üdítően bölcs történetekben. A kicsik főként a hamisítatlan népi figurák mulatságos kalandjain derülhetnek, a nagyobbak pedig megsejthetnek valamit abból az eredeti látás- és gondolkodásmódból is, amely a japán népet - rendkívüli tehetségén és szorgalmán túl - korunk valóságos gazdasági csodát elérő, meghatározó jelentőségű nemzetévé tette.
Kötetünk anyagát hiteles néprajzi gyűjtésekből válogattuk, a fordítás az eredeti, japán nyelvű szövegekből készült. A mesék többségénél nemcsak a legismertebb változatot, hanem annak közkeletű variánsait is figyelembe vettük, hogy a történetet minél élvezetesebb formában mesélhessük el magyarul.

A könyvet egy jellegzetes japán képzőművészeti műfaj, a kiri-e (vágott kép) technikájával alkotott, papírból kivágott képek díszítik.

Előszó

E látszólag riasztóan bonyolult japán cím magyar fordítása végtelenül egyszerű: „japán mesék". A japánok hivatalosan Nyipponnak vagy Nyihonnak hívják országukat, ám mindkét szóalakot a „Nap" és az „eredet, származás" kínai írásjegyével írják. Ezt az elnevezést Sótoku herceg, a jeles államférfiú, Szuiko császárnő régense, a japáni buddhizmus szentként tisztelt elterjesztője használta először. 607-ben, a kínai császárhoz intézett levelében a korábban emlegetett sokféle országnév, például a legközkeletűbb Jamato helyett hazáját a „Fölkelő Nap Országának", az attól kétségtelenül nyugatra eső kínai földet pedig a „Lenyugvó Nap Országának" titulálta. Ezzel óhatatlanul magára vonta az Ég Fia, a Mennyei Sárkány rettentő haragját, aki eladdig a „Közép Országának", az egész világ „köldökének" tekintette birodalmát. Tény, hogy a régi japánok valóban „a Nap szülőhelyének" tartották szigetcsoportjukat, s ebbéli hitüket a napjárás irányának és az égtáji viszonyoknak mindennapi tapasztalatán túl ősi mítoszuk is alátámasztotta. A legenda szerint földjükön jött világra Amateraszu Ómikami, a Napistennő, akitől a jelenleg is uralkodó császári házat származtatják. Mukasibanasi szó szerint annyit tesz: „régi beszéd" vagy „régi történet", s az ilyen értelmű két kínai írásjeggyel írják. Jelentése voltaképpen csak „mese", tehát a kifejezés legtágabb fogalomkörébe éppúgy beletartoznak az eredetmondák és a folklorisztikus történetek, mint a gyermek-, dajka-, tündér- vagy tanmesék, illetve akár a modern kori műmesék is. S bár a népmese újkeletű tudományos elnevezési minva, azaz „népi elbeszélés", a hétköznapi nyelvhasználatban továbbra is mukasibanasinak hívják. Valószínűleg azért alakult így a közfelfogás, mert a népmesék kötelezően a „Mukasi, mukasi...", vagyis „Réges-régen..." szavakkal kezdődnek, amelyeket úgy is fordíthatnánk: „Hol volt, hol nem volt..."

Itt olvasható.

Vlagyimir Jakovlevics Propp: A mese morfológiája

Talán egyetlen folklórkutató egyetlen műve vált igazán világhírűvé: Proppnak az orosz varázsmese felépítéséről, ahogy ő nevezte, „morfológiájáról” szóló kismonográfiája. Idézik ezt nemcsak az orosz folklór szakértői, vagy világszerte a mesekutatók, hanem irodalomtudósok, a strukturalizmust vizsgálók, sőt általában a modern filológiai irányzatok ismerői.

A mese morfológiája először 1928-ban jelent meg Leningrádban, és az „orosz formalizmus” néven ismert irányzat keretében méltán sikert aratott. Minthogy egy közismert műfaj, a közkedvelt népmese egy nagy csoportját igen pontos és találó módon jellemezte, hivatkoztak rá mindazok, akik az egyszerűbb elbeszélések szerkezetét vizsgálták. Bizonyos nemzteközi visszhangot is említhetünk - ám ekkor még nem ismerték fel a könyv klasszikus értékeit. Propp magán az orosz formalista mozgalomban belül is különálló egyéniség volt - témaválasztása, valamint későbbi, sokoldalúan szaktudósi tevékenysége révén.

Részlet az első fejezetből:

„[...] a legáltalánosabb kérdés, hogy tudniillik honnan ered a mese, végső soron még nincs megoldva, holott kétségkívül e műfaj születése és fejlődése is a maga meghatározott - még csak ezután feltárandó - törvényszerűségei szerint ment végbe. [...] Ha nem tudjuk az egyik mesét összehasonlítani a másikkal, akkor hogyan tanulmányozhatjuk a mese és a vallás kapcsolatát, hogyan vethetjük össze az egyik mesét a mítoszokkal? Végül, ahogy minden folyó a tengerbe ömlik, végső fokon a mesekutatás összes szálának is egyetlen fontos, mindmáig nyitott kérdés megoldásában kell összefutnia: mi a magyarázata annak, hogy a földkerekség valamennyi meséje hasonló? ”


Itt el lehet olvasni a 9. fejezetet (címe: A mese, mint kerek egész).

Egy blog, ami bemutatja a könyvet.