Vjacseszlav Ivanov: Nyelv, mítosz, kultúra

A könyv fülszövege:

Az 1929-ben született Vjacseszlav Ivanov, a filológia tudományok doktora, a Szovjetúnió Tudományos Akadémiája Szlavisztikai és Balkanisztikai Intézetének osztályvezetője, napjaink világszerte elismert tudósai közé tartozik. Vizsgálatai körébe éppúgy beletartozik a szemiotika, a jelek általános elmélete, a mítoszkutatás, a kultúrtörténet, mint egy-egy konkrét irodalomelméleti, nyelvi vagy mitológiai probléma feltárása. Ivanov munkássága a nevezetes orosz formalista iskola, Bahtyin és más úttörő kutatók tevékenységének folytatása - tanulmányait ugyanaz a kivételes érzékenység, eredetiség, gondolati töltés jellemzi. Hoppál Mihály, a kötet válogatója és szerkszetőja e gondolattal zárja utószavát:

„Azzal a meggyőződéssel nyújtjuk át Ivanov válogatott tanulmányainak kötetét, hogy bár csak töredéke a hatalmas életműnek, mégis ezek az írások nemcsak rendező, de átrendező erejű új gondolatokat adnak az olvasónak.”

A szakemberek és a mélyebb összefüggések iránt érdeklődő olvasók számára reveláció-számba menő kötetet a szerző emlékezése (ő Vszevolod Ivanovnak, a jeles szovjet írónak a fia), továbbá műveinek válogatott bibligráfiája egészíti ki.


Tartalomjegyzék:

NYELV
Nyelvészet és szemiotika
A kettős szimbolikus osztályozásról
Régi nyelvi és kulturális kapcsolatok a Balkán és Kisázsia között
Etimológia és szövegrekonstrukció

MÍTOSZ
Szláv őstörténet a mitikus és a földrajzi nevek tükrében
Jegyzetek a római és az indoeurópai mitológia tipológiai és történeti-összehasonlító kutatásához
A ló és a fa – kísérlet ősi indiai rituális és mitológiai jelképek megfejtésére
A ló ugor neve és indoeurópai átvételei
Obi-ugor és ket folklórkapcsolatok

KULTÚRA
A pogányság emlékei az orosz ikonokon
A „látható” és „láthatatlan” kategóriája az irodalmi szövegben (Folklórpárhuzamok egy gogol-témához)
Az időfogalom a XX. századi művészetben és kultúrában
A tudományos viselkedés jelrendszerei
A szemiotika szerepe az egyes ember és a közösségek vizsgálatában

Függelék
Nyelvek és mitológiák – Hoppál Mihály szerkesztői utószava
V. V. Ivanov műveinek válogatott bibliográfiája (Kovács Zoltán)

Részlet Az időfogalom a XX. századi művészetben és kultúrában c. fejezetből:

„[...] E mitológiai képzetek megdöbbentően hasonlóak abban, hogy azonos számú (négy vagy öt) »világkorszakot« különböztetnek meg. E korok azonos módon fonódnak össze az ős- »elemekkel« (a vízzel, a tűzzel, a levegővel stb.) és fémekkel vagy az óriásokkal és a törpékkel (így például a maja kultúrában vagy az ősi Kínában). Mindez nyilvánvalóan a társadalmi struktúrák tipológiájában leli magyarázatát. Minden olyan társadalomban, ahol effajta mitológiai koncepciók alakultak ki, megvolt a társadalmi rangok hierarchikus rendszere (rendszerint négy alacsonyabb és az ötödik a királyi főrang), ezek mindegyikánek bizonyos klasszifikációs jelképek felelnek meg, (többek között a négy őselem vagy az őserő valamelyike). Ugyanezt a struktúrát vetítették ki a világkorszakok sorrendjére is, minden világkorszaknak megfeleltettek valamely klasszifikációs szimbólumot. A négy világkorszakra vonatkozó s a négy őselemmel összekapcsolódó tanítást - csakúgy, mint a négy uralkodó kormányzásának korszakait (például az ősi Kínában) - összefüggésbe hozhatjuk azzal a szereppel, amelyet a négyes száma a társadalmi életben játszott, mivel éppen négy kaszt vagy társadalmi rend volt. A mitológiában a négy mitologizált világtáj és az ennek megfelelő istenségek, valamint szimbólumok, egyebek között a virágok, az évszakok formájában, valamint a vallási szertartásokban játszott fontos szerepet a négyes.”